Juhász Péter hűtlen kezelést sejt a Habony-féle festménykölcsönzés mögött

február 11, 2016

Maffeo da Verona Jupiter Ámor diadalmenetébenMaffeo da Verona: Jupiter Ámor diadalmenetében. Habony volt anyósa kölcsönkapta

Ha már Habony Árpád volt anyósának lakásában lóghat a falon Maffeo da Verona, Juhász Péterében miért ne lóghatna Dürer – gondolta magában az Együtt alelnöke, és jelentkezett is a Szépművészeti Múzeumnál, hogy ő kölcsönvenne egy festményt. Nem tízet, ahogy Halkó Gabriella és Jáksó László cége, csupán egyet, mégpedig Albrecht Dürer A sárkány láncra verése; Látomás az új Jeruzsálemről című remekművet. Az ugyan egyelőre nem derült ki, sikerül-e megkapnia a képet Juhásznak, ő azonban ennek ellenére hűtlen kezelést sejt a dolog mögött, mert véleménye szerint irreálisan olcsón adták kölcsön a festményeket a Szerb utca 9-be.

Ahogyan arról a Budapest Beacon is beszámolt korábban, Habony Árpád volt anyósának lakásában lógtak a Szépművészeti Múzeum antik festményei három hónapon keresztül. A mintegy háromszázmillió forint összértékű műalkotásokat Jáksó László és a nemrégiben a Vajna-féle TV2 gazdasági igazgatójának kinevezett Halkó Gabriella közös cége kölcsönözte ki.

Az ügyet az Átlátszó derítette föl, az oknyomozó portál másfél évig pereskedett az információkért. A Kúria végül az adatok kiadására kötelezte a Szépművészetit, és így derült ki, hogy a belvárosi Szerb utca 9-ben, Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadó volt anyósának – az Orbán Viktor Facebook-oldalát kezelő Kaminsky Fanni édesanyjának – önkormányzattól bérelt lakásában voltak a múzeum képei.

Furcsa érvelés, újabb adatigénylés

Az Átlátszó szerdán azt is nyilvánosságra hozta, mivel érvelt a Szépművészeti, amikor az adatok kiadásának megtagadása mellett kardoskodott. A formai érveken túl a múzeum végig vitatta például, hogy az őrzés helye közérdekű adatnak minősül, továbbá magánérdekre, valamint a képek biztonságának védelmére is hivatkoztak.

A Kúria ennek ellenére úgy ítélte meg, hogy a kért adatot az alperes nem vitatottan kezeli, a műtárgyak ugyancsak nem vitatott módon az állami vagyon részét képezik, így a kezelésükre vonatkozó adatok mind az alaptörvény, mind pedig az állami vagyonról szóló törvény alapján közérdekűnek minősülnek.

Nincs mérlegelési lehetősége az adatkezelőnek abból a szempontból, hogy milyen adatot tekint a kiadhatóság szempontjából lényegesnek vagy kevésbé lényegesnek – érvelt a magas testület. Ha egy adat a jogszabályok értelmében közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat, és az információs törvényben szabályozott kizárási ok nem áll fenn, az adatot ki kell adni.

„A szerződő fél méltányolható érdeke” elnevezésű megtagadási okot a jogszabály nem ismeri, aki pedig közfeladatot ellátó szervezettel köt szerződést állami műtárgy bérlésére, annak számolnia kell azzal, hogy a szerződés adatai – az elhelyezés helyszínére is kiterjedően – nyilvánosak lehetnek.

Az Átlátszó a sikeren fölbuzdulva újabb adatigénylést nyújtott be, hogy kiderüljön, kinek kölcsönzött műtárgyakat az elmúlt tíz évben a Szépművészeti Múzeum, de a portál nemcsak erre kíváncsi, hanem arra is, nem lett-e bajuk a Szerb utca 9-ben tárolt festményeknek, a múzeumokban található állagmegóvást biztosító berendezések ugyanis a legritkább esetben fordulnak elő magánlakásokban, így a műalkotások azokban való tárolása minimum aggályos.

Juhásznak lehet, hogy nem jön össze a Dürer

Mindeközben az Együtt alelnöke, Juhász Péter sem tétlenkedett, és írásban, valamint telefonon is megkereste a múzeumot, ugyanis – mint arról fönt már belinkelt cikkében a Budapest Beacon beszámolt – megtetszett neki Albrecht Dürer: A sárkány láncra verése; Látomás az új Jeruzsálemről című képe, amit szeretett volna bérbe venni. A Szépművészeti reagált is a politikus megkeresésére, és azt írta, vizsgálják a lehetőségeket, azóta azonban sem neki, sem az ATV stábjának nem válaszolt a múzeum.

Juhász hűtlen kezelést sejt a dolog mögött, és elképzelhető, hogy feljelentést tesz, ismerősei között ugyanis számos magángyűjtő van, akik úgy tájékoztatták a politikust, hogy kölcsönzés esetén a műalkotás tíz-tizenöt százalékát szokták elkérni bérleti díjként még a kortárs alkotásoknál is, nem képenként havi nettó tizenötezret, ahogy ez az említett esetben történt.