“A Fidesz a kétharmadot a létező összes trükk bevetésével szerezte meg, és szüksége is volt ezekre a trükkökre a többséghez.” – Kim Lane Scheppele

Beszéljünk a Tavares jelentésről. Schöpflin György azt mondta nekem, annyit sem ér, mint a papír, amire írták.

Milyen értelemben? Azt gondolja, hogy a jelentés téves, vagy értelmetlen?

Úgy véli, ez a bal-liberális panaszkodás módszere az elfogadhatatlan helyzet miatt, mivel egy jobb-közép pártnak kétharmados többsége van.

Akkor hadd kezdjem azzal, hogy hogyan szavaztak a jelentésről, majd ezután beszélgessünk magáról a jelentés tartalmáról. A jelentés végül az Európai Parlament padlóján végezte. Úgy tudom, az Európai Néppárt (EPP, amelybe a Fidesz is tartozik) számos tagja szerette volna megszavazni a jelentést, de féltek ettől, mert pártjuk vezetése megmondta nekik, hogy a jelentés ellen szavazzanak. Tehát született egy megállapodás, hogy szóbeli szavazás lesz, összesítve a szavazatok számát, nem pedig név szerinti szavazás. Ezért ha megnézzük a Tavares jelentés szavazásának eredményét, akkor azt látjuk, hogy az Európai Néppárt tagjainak kevesebb, mint fele szavazott a jelentés ellen, amiből az következik, hogy megosztott az EPP. Az igaz, hogy a jelentés ellenzői szinte mindannyian a konzervatív oldalon álltak. Ugyanakkor a konzervatívoknak többsége volt az Európai Parlamentben a szavazás idején. Valójában az Európai Parlamenti képviselők kétharmada vagy a jelentés mellett szavazott, vagy tartózkodott, és így hagyták, hogy az átmenjen. Innentől nem lehet azzal érvelni, hogy itt csak a baloldal ment szembe Magyarországgal, mivel az Európai Parlamentben a konzervatívok fele is így vagy úgy támogatta a jelentést. Szóval hibás azt mondani, hogy ezt a baloldal nyomta végig és a jobboldal ellenezte azt. Valójában, ami sokkoló volt, az az, hogy ez volt az első olyan szavazás, ahol az EPP megosztott volt Magyarországgal kapcsolatban.

Most pedig ismét megosztott a párt. Az EP Magyarországról szóló vitájáról az MTI a minap tudósított, s a vitán sokan vettek részt és később nyilatkoztak is az MTI-nek. Volt egy képviselő, akit úgy neveztek a magyar hírekben, hogy „Frank Engel, luxembourgi EP képviselő”, mert nem akarták azt mondani, hogy “Frank Engel, Európai Néppárti képviselő”. Ő az EPP vezetőségéhez tartozik, és azt nyilatkozta, hogy Magyarországot egy hajszál választja el attól, hogy kirúgják a demokratikus államok családjából. Én ezt kívülről figyelem, de ha megnézzük az EPP képviselőinek a megjegyzéseit, és a magyarországi ügyekkel kapcsolatos szavazásokat, nem hiszem, hogy a magyar kormány úgy vélheti, hogy támogatja az Európai Néppárt, vagy, hogy az Európai Parlamentet bal- és jobboldalra osztotta. Nem tette ezt.

Mindemellett, ha az Európai Bizottság szankciókat alkalmaz a magyar kormánnyal szemben, kötelezettségszegési eljárást indít, vagy csak kritikákat fogalmaz meg a kormánnyal szemben, akkor azt gyakran az EPP biztosai teszik meg. A magyar kormány legjobban Viviane Reding biztost utálta, aki luxembourgi EPP képviselő volt. Nos, úgy vélem, hiba lenne erre a bal és a jobb kérdéseként tekinteni. Nem erről van szó. Igaz ugyan, hogy a magyar kormány támogatói az EPP soraiból kerülnek ki, de az EPP nagyon megosztott, és nagyon meglepődnék, ha az egész párt kiállna és megvédené Orbán kormányát. Nem hinném, hogy erre sor kerülhet.

Mi vár a magyar kormányra az elkövetkező években? Lesznek szankciók? Nyilván még nem tudhatja, de ha lennének ilyenek, akkor ez hogyan nézne ki?

Az EP meghallgatások során számos biztos jelölt mondta azt, sőt Juncker, az EB elnöke és a jobbkezének számító Timmermanns is, hogy amennyiben egy ország megsérti az európai alapelveket, akkor valamit tenni kell ez ellen. Soha nem említették név szerint Magyarországot, de tettek néhány kemény kijelentést, ami arra utal, hogy az új terminus során történni fog valami.

Az Európai Bizottság pedig már meg is kezdte ezeknek a meghallgatásoknak az időzítését Magyarországgal kapcsolatban. Ezidág a baloldal kezdeményezte a meghallgatásokat. De a Tavares jelentés még mindig ott áll, mint az Európai Parlament állásfoglalása. És a Tavares jelentés lefektetett egy programsorozatot, mind arra vonatkozóan, hogy ellenőrizzék, mi történt Magyarországon, mind pedig arra, hogy megnézzék, a magyar kormány valóban megtette-e a lépéseket az EP által meghatározott problémák helyrehozatalával kapcsolatban, ahogy azt ígérte. Emellett felállított a lehetséges szankciókhoz vezető forgatókönyvet is. Tavaly tavasszal az Európai Bizottság jött elő valamivel, amit Jogállamisági kezdeményezésnek neveztek, ami lehetőséget teremt az Európai Unió alapszerződésének 7. cikkelyében foglaltak zökkenőmentes alkalmazására, ami jelenleg az európai rendszerben a legsúlyosabb büntetés alkalmazását jelenti. Szóval lassan abba az irányba haladnak, hogy ténylegesen alkalmazzák az európai jog által lehetővé tett szankciókat Magyarországgal szemben.

Nos, a kérdés, hogy milyen szankciók jöhetnek szóba? Amit az emberek nem vesznek észre az Európai Unióban, az az, hogy nincs lehetőség egy ország kizárására. Arra van lehetőség, hogy egy ország kilépjen. Ha Orbán tényleg azt gondolja, hogy az EU egy elnyomó szereplő…

. . . akkor csomagolhat és mehet.

Ennek a lehetőségéről beszél Britannia is. De ha Orbán így véli, akkor kiléphet. De nagyon erősen gyanítom, hogy ezt nem teszi meg, mivel Magyarországnak nagyon kell a pénz. Tudja, a gazdaság fejlesztését célzó pénzek túlnyomó része az EU-ból érkezik Magyarországra. Az EU tartja fenn a magyar gazdaságot olyan módon, hogy Orbán nem engedheti meg, hogy elforduljon ettől. De ha sokat akar panaszkodni, akkor rendelkezik kilépési stratégiával.

Ön szerint a „keleti nyitás” csak blöff?

Nem, szerintem a „keleti nyitás” nagyon fontos Orbánnak, mert szerintem Orbán úgy érzi, hogy a magyar gazdaság nagyon gyenge lábakon áll. És most még gyengébb alapokon áll, mivel megszűnt az a jogbiztonság, amire alapozva a külföldi befektetők Magyarországra mentek. Ahogy látjuk, a külföldi befektetések kiapadnak. Ezért most az országba érkező pénzek legnagyobb része az EU-ból érkezik. Orbánnak muszáj megtalálnia a módot, hogy beindítsa a gazdaságot.

Most egyértelműen megmutatta, hogy nem akar korlátozásokat saját cselekvési mozgásterében. Minden pénz, ami a trojkától – az IMF-től, az EKB-től és a Bizottságtól – vagy bármely más EU-s forrásból érkezik, a belföldi látkép megváltoztatásának feltételéhez kötött, de Orbán így már nem lehetne többet az az önkényes monopolista, aki eddig volt. Nyilvánvalóan ezt nem akarja, ezért máshol kell pénzt találnia.

Őszintén szólva, úgy vélem, hogy a „keleti nyitás” Orbán trükkje arra, hogy máshol találjon pénzt, és most a figyelem Oroszország miatt irányul Magyarországra, illetve kínai befektetések is vannak, és ezért megy kalapozni Azerbajdzsánba, Türkmenisztánba, Kazahsztánba és Szaúd-Arábiába.

Az ideális illiberális demokráciákhoz.

Nos, sok esetben ezek nem is demokráciák. Türkmenisztán a demokrácia közelében sincs. Épp nyáron jártam ott. De ezek gazdag országok, és Orbán azért megy oda, hogy „adjatok pénzt”. Sok esetben ezek az országok tényleg adnak pénzt Orbánnak. A kérdés az, hogy miért adnak pénzt. Nos, mostanában a fókusz főként Oroszországra irányul és azt gondolhatjuk, hogy Oroszország Orbán modellállama. Ezekben az önkényuralmi rendszerekben nem alkotmányos, nem jogállami, nem demokráciákban sosem fogják arra kérni Orbánt, hogy váljon alkotmányos demokratává.

Persze, hogy nem.

Akkor mit karnak Orbántól? Úgy vélem, amire szükségük van, az Orbán pozíciója az EU-ban. Kell nekik valaki az EU-n belül, aki az érdekeiket védi.

Nem lenne példanélküli.

Itt a Princeton University-n van egy hallgatónk, aki egy mesés tézist állított fel néhány évvel ezelőtt. Arra volt kíváncsi, hogy a Csendes-óceán déli részén található apró szigetek, alig tízezres lakossággal miért lettek az ENSZ tagállamai. Nincs mit eladniuk, nincsenek természeti erőforrásaik. Hogyan tudják támogatni önmagukat? Oda utazott, és interjút készített a parlament és a kormány tagjaival, és azt találta, hogy ezek a pici országok minden egyes nemzetközi szervezethez csatlakoztak, amelyhez csak tudtak. Ezután pedig eladják szavazataikat ezekben a szervezetekben az olyan országoknak, amelyek fizetnek azért, hogy a kormány tovább működjön.

Olvastam ezt a tézist és arra gondoltam, hogy milyen érdekes kormányfinanszírozási módszer. Nem tudom bizonyítani, hogy Magyarország ezt teszi, de mije is van Magyarországnak, amit el tudna adni? Persze, a pálinka nagyszerű, a Tokaji is isteni, van néhány dolog, amit Magyarország el tud adni, de ez nem elég ahhoz, hogy az egész kormányt fenntartsa.

Magyarország esetében nem lenne példa nélküli dolog. Itt volt például Kovács Béla jobbikos EP képviselő ügye, aki a feltételezések szerint az oroszoknak kémkedett.

Nem mondhatjuk, hogy a Jobbik és a Fidesz kapcsolata semmilyen, de nem teljesen azonos a két párt érdeke. Egyértelmű, hogy Oroszország keresi a lehetőségeket, hogy bejutassa saját perspektíváját az európai országokba és az EU intézményeibe. Szerintem azért, mert Oroszország versenytársnak és fenyegetésnek tekinti az EU-t. Ha megnézzük a jeleket, értelmet nyer, hogy Oroszország szövetségeseket próbál szerezni az EU-n belül.

Szóval, mi van Magyarországon, amit el lehet adni? Az EU-n belüli pozíciója. Nem tudom bizonyítani ezt, mert még nem áll rendelkezésemre az összes bizonyíték, de az egyik dolog, amit Orbán tehet a „keleti nyitással”, az az, hogy Magyarországra hoz befektetéseket. Felmerül a kérdés, hogy mit adhat cserébe. Egyelőre még nincs megfelelő válaszunk erre a kérdésre.

Idővel kiderül. Ön szerint mi történik jelenleg az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatával?

Nos, úgy vélem, az Egyesült Államok már egy ideje azt mondja „Magyarország a szövetségesünk”, „kicsit aggódunk”, „jobban aggódunk”. „Magyarország a barátunk, a barátok pedig kritikákat fogalmaznak meg egymással szemben”. A USA ilyen jellegű kijelentéseket tett.

De a múlt hónapban ez megváltozott. Először ott volt Bill Clinton rögtönzött megjegyzése, aki van annyira okos, hogy a rögtönzött megjegyzéseit nem csak úgy mondja. Azután Obama elnök ismételte ezeket meg beszédében és fogalmazott meg kritikákat Magyarországgal szemben. Semmi sem mellékes, amit az elnök mond, különösen nem, ha ezt egy idegen országgal kapcsolatban teszi. Azután ott volt Victoria Nuland beszéde, ahol majdhogynem Magyarország NATO tagságával fenyegetőzött, amikor azt mondta, hogy a demokráciákért harcolunk a világnak azon a részén, ahol nemrég váltak demokráciákká egyes országok, és ha úgy vélik, hogy eltávolodhatnak ettől, akkor „nem fognak tudni éjszaka jól aludni az 5. cikkely takarója alatt”. Az 5. cikkely a NATO alapszerződésének a része, mely azt mondja ki, hogy ha bármely tagországot támadás éri, akkor az összes többi ország a védelmére kel. Ez a kollektív önvédelmi intézkedés alapelve. Ezt úgy tette le az asztalra, mint egy lehetőség a demokráciák klubjának tagjai részére. Majd ezt követően hirtelen előkerültek a meg nem nevezett magyarokkal, vélhetően állami hivatalnokokkal szembeni szankciók. Ez egy nagyon gyors lecsúszást jelent az amerikai – magyar kapcsolatokban. Azután pedig Goodfriend ideiglenes ügyvivő úrtól azt hallhattuk, hogy komolyan gondolkodnak azon, hogy Magyarország a szövetségesünk lehet-e. A diplomáciai nyelvben ez óriási dolog. Ráadásul ez közös, több szereplőtől érkezett, nem véletlenszerűen. Ez kívülről nézve valami, ami tényleg az amerikai-magyar viszonyban bekövetkezett törést jelenti.

Ön szerint az amerikai-magyar viszony szerepet fog játszani abban, hogy az EU-s szinten segítse Magyarország továbblépését?

Ez érdekes. Amikor az Európai Unió szankcióira gondolunk, akkor megvan a lehetősége annak, hogy Magyarország kizárásra kerül az európai ügyekről szóló szavazásokból. Ha visszagondol arra, amit az előbb mondtam Magyarország „keleti nyitásáról”, és igazam van (ami csak egy feltevés), ha Magyarország eladja befolyását az EU-ban fortélyos államoknak, akkor az EU-ban elvesztett szavazata sokat számítana, mert akkor az Európa Tanácsban sem szavazhatna, és szerepe marginálissá válna az európai intézményrendszerben, és nem lenne többé befolyása az Európai Unióra. Erről szól a 7. cikkely. Ezért lehetnek komoly következményei a szankcióknak, ha Magyarország tényleg ezt teszi. Ismétlem, ez csak spekuláció, de érdemes elgondolkodni rajta. Miért támogatják az ilyen agyafúrt államok Magyarországot? Mit ad cserébe Magyarország? Ez egy elmélet ennek megválaszolására.

Az amerikai szankciók tekintetében az USA viszonylag kevés eszközzel rendelkezik Magyarország közvetlen szankcionálására, kivéve, ahogy azt Oroszországgal szemben is tette, hogy bizonyos személyekkel szemben hoz célzott szankciókat. Ezek nagyon hatékonyak. Ha nemrégiben Moszkvában járt, azt láthatta, hogy a magas társadalmi réteg gyakorlatilag megszűnt. Az éttermek üresek. A drága termékeket árusító üzletek üresek. Az átlag oroszt ez kevésbé érinti, és pont ez a jó az ilyen célzott szankciókban. Az USA a magyar emberek barátja, és remélem egyértelmű, hogy én is a magyar emberek barátja vagyok. Nekünk a kormánnyal vannak gondjaink. Ideális esetben, ha a diplomáciai közösség akar hatást elérni a kormánynál, akkor ki kell találniuk egy módszert, hogy ez a magyar emberekre ne legyen negatív hatással.

Az Európai Unió 7. cikkelye csak Magyarország szavazatát érinti. Az átlag magyar emberek ebből nem sokat érzékelnének. Az amerikai beutazási tilalom is csak bizonyos embereket érint. Az olyan pénzügyi szankciók, melyet az USA bizonyos orosz személyekkel és vállalkozásokkal szemben alkalmaz, és ha az USA emellett döntene, akkor az csak bizonyos pontosan meghatározott kormányzati köröket érintene, nem pedig az átlagembereket. Szerintem az EU valami hasonlóban gondolkodik. Hasonlóan ahhoz, amerre az USA tart. De úgy vélem, nagyon fontos, hogy a magyar emberek megértsék, ahogy innen látom, hogy mind az EU, mind pedig az USA a szankciók lehetőségét helyezi kilátásba, és az csak a magyar kormányt és a belső körben lévő tisztviselőket érintheti.

Beszéljünk egy kicsit a magyar választásokról. 2010-ben a Fidesz példanélküli, elsöprő kétharmados többséget szerzett. Miért nem tudja a Nyugat elfogadni, hogy a magyarok kétharmada ezt akarta?

Nos, mindenekelőtt, a magyarok kétharmada nem akarta ezt. Ha megnézzük az alacsony részvételi arányt, akkor kiderült, hogy a magyarok több, mint egyharmada nem is ment el szavazni. Akik mégis elmentek, egy megosztott ellenzékre szavazhattak. A Fidesz a szavazatok 54 százalékát szerezte meg. Ez alkalommal azonban csak a szavazatok 45 százalékát adták le a Fideszre. Ez elég jelentős. Ha megnézzük a számokat, a szavazóik jelentős részét elveszítették, és úgy tudták megnyerni a legutóbbi választást, hogy csökkent a szavazóik száma. Mintegy 500.000 magyar hagyta el az országot a 2010-es Fidesz hatalomátvétel óta, legalábbis nagyjából ennyi a szám. Közülük számosan az ellenzék oldalán álltak, és a Fidesz nagyon megnehezítette számukra a szavazást.

Tehát őket kiszorították a szavazásból, megnehezítették a dolgukat. Majd lehetővé tették a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségűeknek, hogy felvegyék a magyar állampolgárságot. Az innen érkező szavazatok 97-98 százalékát a Fidesz vitte el. Ez olyan, mint az Észak-Koreai szavazás. Nincs olyan választás, ahol a kormányzó pártra ennyien szavaznának. A Romániában végzett közvélemény kutatások mindegyike azt jelezte előre, hogy a Jobbik 20 százalék körüli szavazatot fog kapni, ezzel szemben gyakorlatilag semmit nem kapott. Elgondolkodtat, hogy mi történt a Jobbik szavazataival. Nem vagyok a Jobbik nagy híve, de kíváncsi vagyok, hogy mi lett a szavazataikkal az utolsó választáson.

Ez egy olyan választás volt, ahol nagyon pontosan előre megrendezték, hogy úgy nézzen ki, a Fidesz kétharmadot szerzett. Gyakran hallhatjuk a Fidesz vezetőitől, hogy „kétharmados támogatottságunk van”. A számok tükrében ez egyszerűen nem igaz. Nem igaz, ha megnézzük a választások helyi szintű lebonyolítását, kezdve a választókerületek határainak átrajzolásától.

Történtek komolyabb választási csalások.

Emellett ott van a győztes kompenzáció szabályának bevezetése. Ez hat helyet jelentett a parlamentben.

Hogyan magyarázná el a kompenzációs szabályt egy amerikainak. Nekem két hónapig tartott, mire megértettem, hogy pontosan miről is van szó.

Ez egy nagyon összetett rendszer. Számos európai parlamenti rendszerben a szavazók két szavazatot adnak le a szavazáskor. Egyet, ahogy Amerikában is, a képviselőre, a másikat pedig a pártra. A parlamenti helyek megoszlanak az egyéni jelöltek és a pártlistákról bekerülő jelöltek között. A pártok listát állítanak össze, és innen is be lehet kerülni. Ha ilyen és ilyen százalékot ér el a szavazatokból az egyik párt, akkor mondjuk, tíz embert küldhet a parlamentbe, és így tovább.

Ami az egyéni választókörzetekben történik, az nagyon aránytalan. Valaki egyetlen szavazattal is nyerhet, és akkor övé a parlamenti szék, akkor is, ha a másik jelölt csak egyel kevesebb szavazatot kapott. Az ilyen rendszerek mindig aránytalanok, az amerikai, a brit, és az összes ún. „aki előbb szakítja át a célszalagot” rendszer aránytalan. Az olyan parlamenti rendszerekben, ahol a kettős szavazatleadás gyakorlata történik, azt mondják, hogy azzal lehetne kiegyensúlyozottabbá tenni a szavazást, ha a vesztes jelöltekre leadott szavazatokat odaadjuk a pártoknak, és beszámítjuk azokat a pártlistákra leadott szavazatokba. Tehát akár az összes ilyen szavazat, vagy csak egy részük hozzáadódik a pártlistákra leadott szavazatok számához.

Ez volt tehát az eredeti kompenzációs lista rendszer, ahol a nyertes nem kapott semmit.

Így működik a német rendszer. Nagyon aránytalan az egyéni választókerületekben a választás. Ezután, a vesztes szavazatokat hozzáadják a listákhoz. Ezzel valamennyire kiegyensúlyozzák a parlamentet, ezért a parlamentben a székek száma nagyjából tükrözi a pártokra leadott szavazatok számát. Ez egy nagyon ésszerű rendszer. Ilyen volt korábban a magyar rendszer is. Nem volt tökéletes, még így is voltak aránytalanságok benne, de ilyen volt a korábbi rendszer.

Aztán jött a Fidesz és azt mondta: “Határozzuk meg, hogy mi számít vesztes szavazatnak”. „Elvesztett szavazatnak az számít, amely nem volt feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egy jelölt megnyerje a választást.” Nos, ha feltételezzük, hogy három jelölt indult egy kerületben, és a győztes 300 szavazattal nyert, a másik kettő pedig 200 illetve 100 szavazatot kapott, akkor a régi rendszerben az első vesztes jelölt pártlistája 200 szavazattal növekszik, a másiké 100-zal, a győztes pártja pedig semennyivel, de ő nyerte a parlamenti széket. Ők nyertek.

Most pedig, a győztes kompenzációval a Fidesz azt mondja, hogy „201 szavazattal nyertük meg a választást, és a többi 99 szavazat ajándék, az a plusz. Ennek eredményeképpen a 99 szavazat is elvesztett szavazatnak minősül, és ezért azokat is hozzáadjuk a pártlistánkhoz.”

Matematikailag ez egy teljesen aránytalan rendszert eredményez, különösen azóta, hogy a Fidesz átrajzolta a választási térképet és maximalizálni tudja a lehetséges megszerezhető szavazatok számát, mivel megosztotta az ellenzéket. Amikor megosztják az ellenzéket, akár a Jobbik és a demokratikus ellenzéki pártok között – és nem mondom, hogy nekik össze kéne fogniuk – vagy akár az LMP, a szocialisták vagy az Együtt között, akkor nem csak a szavazatokat osztják meg, és növelik saját jelöltjük esélyét, hanem a Fideszt előnybe hozzák a második helyre befutó párttal szemben, mert minél jobban megosztanak, annál nagyobb területet hódítanak meg.

Tehát ez csak összetettebbé teszi a problémát.

Az új parlamentben 199 szék van. Mi, akik utánanéztünk, azt találtuk, hogy 6 szék csak emiatt a trükk miatt lett az övék. Nézzük meg, hány székre volt szükségük a kétharmadhoz. Minden szavazatra szükségük volt a kétharmadhoz. Ha nem lett volna győztes kompenzáció, ha úgy tartják meg a választásokat, ahogy bármely normális parlamenti rendszerben tartanák, akkor nem lett volna kétharmados többségük, és nem kérkednének a jogaikkal.

A külföldi szavazatok egy másik probléma. Ott egyértelműen lenyomták a szavazati részvételt az emigráló magyarok esetében. Azok esetében, akik elhagyták az országot, de rendelkeznek állandó tartózkodási engedéllyel, és máshol regisztráltak a szavazásra. Nekik külföldön kellett regisztrálniuk magukat és az adataiknak pontosan meg kellett egyezniük a budapesti választási irodánál lévő adatokkal. Először is nagyon sokukat azért nem regisztráltak, mert mondjuk anyjuk leánykori nevét tévesen tüntették fel, és ha a megadott adatok nem egyeztek pontosan a budapesti adatokkal, akkor automatikusan elutasításra kerültek. Ilyen okok miatt rengeteg ember regisztrációját utasították el. Azután, az embereknek fizikailag el kellett mennie a konzulátusokra vagy nagykövetségekre, hogy szavazzanak. Az Egyesült Királyságban mintegy 200.000 – 300.000 magyar él, és mindegyiküknek Londonba kellett volna utaznia. Máshol nem lehetett szavazni, csak Londonban. Ha valaki viszonylag messze lakik Londontól, akkor is oda kellett volna utaznia. Majd a választási iroda levelet írt a regisztrált szavazóknak, hogy milyen címen adhatják le szavazatikat. Később kiderült, hogy a cím rossz volt. Hibás tájékoztatást küldtek a brit szavazók részére!

Ejha!

De rossz tájékoztatást adtak az amerikai szavazóknak is, nem a szavazás napját tüntették fel a levélben. „Jaj, hibáztunk.” De az összes ilyen hiba zsugorította a külföldi szavazatok arányát. Azután mindenkinek a konzulátuson, vagy a követségen kellett szavaznia. Londonban nagyobb termet kellett például bérelni, olyan sok emberre számítottak, aztán amikor megjelentek az emberek szavazni, közölték, hogy szükség lesz az útlevélre a szavazáshoz”. A legtöbb ember azokat a személyazonosító irataikat vitte magával, amivel Budapesten is szavazni tudott volna, és a lakcímkártyáját. Nekik azt mondták, „nem megy, kell az útlevél”. Azok, akik nem tudtak hazautazni a papírért, vagy már nem tudtak visszamenni azzal, nem szavazhattak a kijelölt szavazóhelyiségben. Nem meglepő módon alacsony volt a külföldi szavazatok aránya. Ahhoz nagyon elszántnak kellett lenni, hogy valaki tényleg szavazzon, és a Fidesz sokat tett azért, hogy ne szavazzanak sokan, mert számos buktató volt. A regisztráció, a megfelelő tájékoztatás hiánya, a papírok ellenőrzése. Persze voltak az ellenzéket támogatók közül, akik külföldön szavaztak, de nagyon sokan voltak, akiket elutasítottak. Ellenzéki körökben úgy vélik, nem véletlenszerűen utasítottak el külföldi szavazókat. Ezt nem lehet bizonyítani jobb számok hiányában, de tényleg sok embernek ez volt a benyomása.

És ugyanez volt a helyzet a Kárpát-medence országaiban a szomszédoknál?

Nem. A szomszédos országok szavazóinál teljesen más szabályrendszert állítottak fel. Ők is regisztráltak, bárhol feliratkozhattak. Valójában az adataiknak még csak stimmelnie sem kellett. A törvény kimondja, hogy ha a regisztrációban a személyes adatok nem egyeznek, a meglévő adatokkal, akkor a választási irodának figyelmen kívül kell hagynia az eltéréseket. Ez van a törvényben. Tehát, ha rossz születési hely van megadva, vagy tévesen adta meg valaki a kerületet, ahol családja utoljára regisztrálva volt, vagy bármi, amire szükségük volt, nem stimmelt a regisztrációban a hivatalos adatokkal, akkor is lehetett szavazni. Gyakorlatilag nem volt olyan alap, ami alapján a választási iroda elutasíthatott volna valakit. És hogyan kellett szavazniuk? Postán. Nem kellett utazni, postán is lehetett szavazni, sőt, bárkinek oda lehetett adni a szavazatot, aki azután eljuttatta azt a szavazóurnába. Még csak a postáig sem kellett elmenni. Voltak olyan ismeretlen politikai kötődésű emberek, de legalábbis feltételezhetjük, hogy nem a demokratikus ellenzékhez tartoztak, akik végigmentek ezeken a magyarlakta falvakon és összeszedték a szavazatokat és elvitték a szavazatokat az újonnan nyílt konzulátusokra, például Romániában. És nem volt élő ember, aki ellenőrizte volna a folyamat bármely részét.

Nem volt ellenőrzés?

Nem volt ellenőrzés, nem voltak „akadályok”. Bárki regisztrálhatott más nevében részleges információk alapján, mert, ismétlem, az adatoknak sem kellett egyezniük. Nem ellenőrizte senki, hogy a regisztrált szavazó adta-e le a voksát. Azt sem ellenőrizték, hogy a több száz, vagy ezer szavazatot összegyűjtő személy nem változtatott-e azokon. Nem volt hivatalos személy jelen a szavazatok felnyitásánál a konzulátusokon. Egyáltalán nem ellenőrizték a rendszert. Jelenlegi tudásunk szerint 2 – 3 parlamenti szék sorsa múlt ezeken a külföldi szavazatokon.

Ismétlem, ha összetesszük ezeket a szavazatokat, a győztes kompenzációs rendszerrel, akkor láthatjuk, hogy a Fidesz a kétharmadot a létező összes trükk bevetésével szerezte meg, és szüksége is volt ezekre a trükkökre a többséghez. Bármely trükk hiánya, a külföldi szavazatok kezelése, a győztes kompenzáció, a választási körzetek átrajzolása, stb., azt jelentette volna, hogy a Fidesz nem szerez kétharmados többséget. Valószínűleg azért akkor is többséget szereztek volna. Ez olyan, mint Oroszországban, ahol, ha Vlagyimir Putyin elcsal egy választást, akkor is ő nyer. De ebben az esetben a kétharmad kritikus jelentőségű volt, mivel így a Fidesz bármely törvényt kénye-kedve szerint változtathatja meg, csakúgy, mint az Alaptörvényt.