[Kép: Oroszmintavagyfenyegetes.szri.hu]

Orosz önkényuralom: követendő minta vagy halálos fenyegetés? címmel rendezett szombaton Budapesten konferenciát a Bokros Lajos vezette Szabadság és Reform Intézet. A rendezvényen a Political Capital külpolitikai szakértője a Moszkva által vívott információs hadviselésre hívta föl a figyelmet: különböző orosz propagandaoldalakon a Kreml évek óta saját, a nyugati dekadenciával szembeni kulturális felsőbbrendűségét igyekszik bizonygatni. A rendezvény moderátora úgy látja: ha a magyar kormány ennyire követendő példának tartja Oroszországot, akkor jövőre Magyarországon is olyan csalás lehet a szavazatok számlálásakor, mint amilyen a 2012-es elnökválasztáson Oroszországban volt.

Товарищ учительница, я докладываю вам, никто не отсутствует – adott erős kezdést a Facebookon is meghirdetett konferenciának Kajdi József, a Szabadság és Reform Intézet (SZRI) kuratóriumi tagja, a konferencia moderátora. „Szeretném, ha az unokáimnak nem lenne kötelező az orosz nyelv az iskolákban” – tette hozzá.

„Ki gondolta volna fél éve, hogy Budapest utcáin ismét azt kiabálják, hogy »Ruszkik haza!«?” – tette föl a költői kérést bevezetőjében Boris János, az SZRI ügyvezető igazgatója, aki szerint a konferencián arra is igyekeznek választ adni, hogy most hol vannak az oroszok. „A speizban” – válaszolt a közönségből valaki, általános derültséget generálva ezzel. Hol vannak az oroszok gazdaságilag, katonailag, eszmeileg, politikailag? – folytatta Boris.

2000 és 2008 között szárnyalt a gazdaság, évi nyolc százalék körüli volt a GDP-növekedés Oroszországban – kezdte előadását az Oroszországra szakosodott Sz. Bíró Zoltán történész, az MTA történettudományi intézetének munkatársa. 2008-ban azonban Oroszországot is elérte a globális válság, ráadásul az év nyarán volt egy ötnapos háborúja Grúziával. A válság több mint tíz százalékkal visszavezette a gazdaságot. 2010-2011 táján úgy tűnt, hogy az orosz gazdaság helyreállt, de 2012-2013-ban lassult a gazdasági növekedés, pedig akkor még az ukrán válság nem volt sehol – folytatta a Oroszország-szakértő. Közölte: ma az orosz gazdaság ott tart, mint ahol 2007-ban tartott, „és ha Oroszország a nyugati kapcsolatait nem tudja rendezni, akkor tíz év múlva ugyanitt fog tartani”.

Sz. Bíró szerint a 2011 decemberi parlamenti és a 2012 márciusi elnökválasztást „példátlan módon elcsalták”. Tiszta választás esetén az Egységes Oroszország nemhogy kétharmados, de még abszolút többséget sem szerzett volna a parlamenti választáson. „A szavazatok tizenhat-tizenhét százalékát térítették el” – közölte Sz. Bíró. Azt mondta: az elnökválasztás első fordulójában Putyin hivatalosan hatvannégy százalékot kapott, holott tiszta választás esetén az ötvenegy-ötvenkét százalék lett volna.

Időközben megjelent egy tizenöt-húsz százalékot kitevő, főleg fiatalokból álló városias középosztály, amely 2011-2012 fordulóján, a parlamenti és az elnökválasztás között komoly tüntetési hullámot indított el. Putyin ekkor tette meg tradicionalista fordulatát: elkezdett közös nemzeti emlékezetről, hazáról, nemzetről beszélni, holott korábban nem tette. A tradicionalista fordulat mellett megjelent a populista fordulat is – mondta Sz. Bíró.

A 2012-es elnökválasztás után „durva, represszív folyamat indult meg az orosz politikában”: elkezdték ellenőrizni az internetet és büntetni a tüntetéseken való részvételt. Míg a Vlagyimir Putyint megelőző elnök, Dmitrij Medvegyev idején a rágalmazást mint jogi kategóriát áttették a büntetőjogból a polgári jogba, Putyin alatt ismét büntetőjogi kategória lett belőle. Emellett elfogadták azt a törvényt, amely tiltja úgymond a homoszexuális propagandát. Szintén 2012-ben fogadták el a hazaárulási törvényt is.

Egy héttel annak tervezett aláírása előtt, 2013. november 21-én Mikola Azarov ukrán miniszterelnök bejelentette az Európai Unióval (EU) történő társulási szerződés elhalasztását – holott az ukrajnai lakosság nagy része EU-párti. Tüntetések kezdődtek, s miután a hatalom elverte a tüntető fiatalokat, másnap hétszázezer ember ment ki mínusz húsz fokban Kijevben az utcára.

Az ukrajnai orosz beavatkozással kapcsolatban Sz. Bíró hangsúlyozta: a Szovjetuniót megszüntető 1991 decemberi belavezsai szerződés nemzetközi határokként garantálja a tagköztársaságok határait.

Az ukrajnai beavatkozás nyomán „Oroszország drámaian elszigetelődött”: 2014 márciusában az ENSZ-közgyűlés határozatban ítélte el Oroszországot, és csak tíz ENSZ-tagállam szavazott Oroszország mellett. Még az olyan, erősen Moszkva-barát országok, mint Kirgízia és Örményország sem ismerik el az ukrán területek orosz annektálását.

Különböző nemzetközi összehasonlításokban Oroszország gazdasági szerepe egyértelműen csökken. Emellett a természetes szaporulat 2016-ig nőtt, most csökken. Nő viszont az emigránsok száma: 2010-ben negyvenezer ember emigrált Oroszországból, 2014-ben háromszázezer, 2015-ben 350 ezer – hozott néhány példát Oroszország válságának tüneteire Sz. Bíró Zoltán.

Moldova etnikai többsége nem tudja eldönteni, hogy moldovai-e vagy román – ezt már Mizsei Kálmán, az ENSZ volt főtitkárhelyettese és az EU volt moldovai különmegbízottja, majd ukrajnai misszióvezetője mondta. Még a Szovjetunió idején fölmerült a Romániához való csatlakozás lehetősége. Ezt követően megalakult a Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság. A Szovjetunió fölbomlásával Moldova függetlenné vált, majd 1992-ben három hónapon át polgárháború folyt az országban. A polgárháború megerősítette a Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság különállását. Közölte: huszonöt éve háromnegyedmillió lakosa volt a Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaságnak, most csak félmillió.

Ukrajnára áttérve a volt diplomata arra hívta föl a figyelmet, hogy az 1994-es ukrán elnökválasztáson a kihívó, Leonyid Kucsma legyőzte a hivatalban lévő elnököt, Leonyid Kravcsukot. Kucsma az ország keleti részén tarolt. Mizsei egy térképen azt mutatta meg: Ukrajna minél nyugatabb részéről van szó, nagyjából annál jobban szerepelt Kravcsuk.

A szakember azt mondta: Ukrajna összlakosságának négyötöde ukránnak vallja magát, de a magukat ukránnak vallók egy része is oroszul beszél. Ukrajna teljesen kétnyelvű, például a médiában is mindennapos, hogy az interjúalanyok oroszul beszélnek.

Mind Ukrajnában, mind Moldovában a Magyar Bálint által maffiaállamnak nevezett berendezkedés irányába fejlődött a rendszer – folytatta Mizsei. Ukrajnában a 2004-es és a 2013-as forradalmat is túlélte a maffiaállam.

Az egész Európai Unióban oroszbarát a bal- és a jobbszél – ez már Zgut Edittől, a Political Capital (PC) elemzőjétől, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) vendégoktatójától hangzott el. Ez érvényes az Európai Parlamentben a Marine Le Pen vezette Nemzetek és Szabadság Európája, a Nigel Farage vezette Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája és a szélsőjobbra is.

Zgut a Moszkva által vívott információs hadviselésre hívta föl a figyelmet: különböző orosz propagandaoldalakon a Kreml évek óta saját, a nyugati dekadenciával szembeni kulturális felsőbbrendűségét igyekszik bizonygatni.

Az orosz kormányzat szisztematikusan keresi a paramilitáris, EU-ellenes szélsőjobboldali szervezetekkel a kapcsolatot – közölte a szakember.

Emlékeztetett: a három évvel ezelőtti tankbotrány során a Kreml által szerkesztett Hidfo.ru azt állította, hogy Magyarország tankokat szállított Ukrajnába, a magyar kormány pedig magyarázkodhatott.

A Magyar Nemzeti Arcvonallal kapcsolatban voltak az orosz katonai hírszerzés, a Felderítő Csoportfőnökség (orosz rövidítéssel: GRU) ügynökei – tette hozzá a Political Capital szakembere.

Moszkva – miközben megpróbálja a Nyugattal elfogadtatni a Krím elcsatolását – saját érdekeinek megfelelően propagandájával a régmúlt idők területi vitáit, a soviniszta ideológiákat is napirenden tartja.

Zgut a Political Capital egyik, a visegrádi országokban és Ausztriában végzett kutatására hívta föl a figyelmet. A kutatás arra irányult, hogy ebben az öt országban miképp igyekszik Moszkva a politikát befolyásolni, illetve, hogy az öt ország az orosz befolyás ellen miképp védekezik. Azt mondta: a magyarországi szélsőjobboldali szervezetek semlegesítését jelentősen megnehezíti a magyar kormány oroszbarát politikája. „A kormány a transzatlanti szövetség tagjaként gyakorlatilag fölcserélte a barátot az ellenségre” – fogalmazott. Úgy folytatta: a kormány semmit nem tesz a KGBéla néven elhíresült jobbikos európai parlamenti képviselő, Kovács Béla ügyében. Zgut szerint KGBéla ügye jövőre, a választási kampányban a kormányzati propaganda egyik eleme lesz.

A kutatásban szerepel, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tiltakozó akciókat szervezett az ukrajnai orosz bábállam, az úgynevezett „Donyecki Népköztársaság” támogatására. Az is olvasható benne, hogy az erősen oroszbarát szélsőjobboldali párt, a Marian Kotleba vezette Mi Szlovákiánk nyolc százalékkal bejutott a pozsonyi parlamentbe.

Csehország erősen oroszbarát államfőjének, Miloš Zemannak a kampányát valószínűleg a Lukoil szponzorálta – idézte a tanulmányt a PPKE vendégoktatója. Ennek ellenére Csehország folyamatosan föllép az orosz fenyegetés ellen, ráadásul a kérdés a politikai kommunikáció része. „Szlovákia is kezd ebből a szempontból fölzárkózni” – tette hozzá Zgut.

Lengyelország az öt állam kakukktojása, de ott is vannak a Kreml által pénzelt – igaz, teljesen marginális – szervezetek.

Ausztriában a Szabadságpárt, és annak ifjúsági szervezete nyíltan oroszbarát.

Az öt államból Magyarország és Ausztria a leginkább fekete bárány: e két országban semmilyen komoly intézkedés sincs az orosz befolyás ellen.

A PC tanulmánya szerint nyomozni kellene a Kremlhez fűződő pénzügyi kapcsolatokkal kapcsolatban, a Nyugat-ellenes kormányzati retorikát pedig abba kellene hagyni.

Ügynökök kontra hasznos h…ék című előadásában Széky János közíró, az Élet és Irodalom (ÉS) rovatvezetője két koncepciót vázolt föl azzal kapcsolatban, hogy miképp lehet észrevenni, miszerint ki az ügynök. Joseph McCarthy (1908-1957) egykori amerikai szenátor fölfogása szerint minden kommunista szovjet ügynök volt. Ennél cizelláltabb volt James Jesus Angleton (1917-1987) amerikai kémelhárító álláspontja, aki úgy vélte: nem arra kell gyanakodni, akiről tudott, hogy szovjet kapcsolatai vannak, hanem mindenki másra, „mert semmi sem az, mint aminek látszik”.

Széky szerint az oroszok érdeke, hogy minél kevesebb ügynökük és minél több hasznos h…éjük legyen, „mert aki nem ügynök, az nem bukhat le”.

Miért nem buktatnak le Magyarországon orosz kémeket, míg például Észtországban vagy Csehországban rendszeresen? – tette föl a költői kérdést az ÉS rovatvezetője. Arra hívta föl a figyelmet, hogy Magyarországon – egyetlenként a térségben – nem volt állambiztonsági lusztráció, sőt: az, hogy valaki 1990 előtt az állambiztonságnak dolgozott, nem hátrány, hanem előny. Az illető nem zsarolható, viszont óriási információknak lehet a birtokában.

Széky úgy vélte: a gazdasági kapcsolatok és az ügynöki lét nehezen választható el egymástól, s nem is biztos, hogy érdemes elválasztani.

Ha valaki lelepleződik, „gyorsan leveszik a tábláról” – fogalmazott Széky, aki az Ökomenikus Segélyszervezet igazgatójának, az ügynökmúlttal a közelmúltban kapcsolatba hozott Lehel Lászlónak az esetét hozta erre föl példának. Lehel az egyik szervezője volt az Egyházak Világtanácsa által szervezett 1984-es budapesti lutheránus világtalálkozónak. Az Egyházak Világtanácsában a KGB nagyon erősen benne volt – így a közíró. Szemjon Mogiljevics oroszországi maffiafőnökkel együtt Lehel ugyancsak szereplője volt a Magyar Ökomenikus Szeretetszolgálat 1997-ben Csecsenföldön elrabolt két munkatársának kiszabadításában – mutatott rá Széky egy különös összefüggésre.

A publicista az orosz biztonsági stratégia azon elemére is fölhívta a figyelmet, hogy a kommunikációban „az ellenségnek tulajdonítják azt, amit ők csinálnak”.

Az orosz katonai doktrína része az is, hogy az információs hadviselést a hagyományos hadviseléssel egyenrangúnak tekintik.

Nem mindenkit szerveznek be – folytatta Széky. Van, aki meggyőződésből vagy a csoportszellem hatására működik együtt. Széles Gábort említette, aki rendszeresen oszt meg a Facebookon a Kreml által szerkesztett magyar nyelvű oldalakat.

Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom (Moma) elnöke Oroszország elmúlt vagy hatszáz éves történelmét tekintette át húsz percben. Ebből kiderült, hogy Oroszország igazán a napóleoni háborúknak köszönhetően lett világhatalom: 1814-ben az orosz csapatok bevonultak Párizsba. 1861 és 1914 között pedig egy erőteljes modernizáció jellemezte az országot.

„A bolsevik-szovjet világuralmi törekvés egy alternatív civilizáció kiépítésének kísérlete” – fogalmazott az SZRI kuratóriumi elnöke. Ugyanő a jelenről azt mondta: a szíriai orosz beavatkozásnak semmilyen oka nincs, legfeljebb a szuperhatalmi vágyálmok.

Bokros úgy folytatta: Moszkva a hazugságot a hivatalos állami politika rangjára emelte, az orosz maffia pedig háborítatlanul működik Magyarországon. Szerinte szigorítani kellene az Oroszország elleni szankciókat, ugyanakkor támogatni az oroszországi reformokat és az ország demokratikus ellenzékét.

Egy kérdésre válaszolva a volt európai parlamenti képviselő úgy felelt: az Európai Parlamentben minden frakciónak – még a liberálisnak is – vannak oroszbarát tagjai. Arra a kérdésre, hogy szerinte Orbán Viktor miniszterelnök zsarolható-e Moszkva által, úgy felelt: „Nem tudom, hogy zsarolható-e Orbán Viktor. Elég sok peres ügyem van ahhoz, hogy ennél mélyebbre nem menjek ebben a kérdésben.”

Ha a magyar kormány ennyire követendő példának tartja Oroszországot, akkor jövőre Magyarországon is olyan csalás lehet a szavazatok számlálásakor, mint amit előadásában Oroszországgal kapcsolatban Sz. Bíró Zoltán említett – vázolta föl zárszavában a derűs jövőt Kajdi József.

Helyszíni tudósítónk arról kérdezte Zgut Editet, hogy látja-e reális esélyét Kárpátaljának vagy egy részének a Kreml segítségével Magyarországhoz egy-két évtizeden belül történő visszacsatolására. „Erre azért nagyon nehéz válaszolni, mert ehhez olyan drasztikus geopolitikai átrendeződések kellenének, amelyek a nyugati politikai rendszer legalábbis olyan mértékű erodálódásával járnának, mely erodálódás lehetővé tenné, hogy Magyarország területeket kapjon vissza” – reagált a Political Capital munkatársa. A külpolitikai szakértő arra hívta föl a figyelmet, hogy Magyarország a NATO tagja, „nekünk be kell tartanunk bizonyos szabályokat”. Közölte: ezek az irredenta törekvések „eladhatóak és hitelesek egy szélsőjobboldali párt számára”, lehetnek ilyen titkos vágyai az Orbán-kormánynak – Putyinnak volt is az ilyen vágyakat megalapozó megszólalása –, de ő ténylegesen határmódosításra nagyon kevés esélyt lát. Hangsúlyozta: a Jobbikot és a HVIM-et egy ukrán nacionalista paramilitáris szervezet nagyon komolyan megfenyegette. „A káosz keltése, a destabilizáció a Kreml célja” – fogalmazott Zgut Edit.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):