Külkapcsolati bizonyítvány értékeli Magyarország 2012-es külpolitikáját

november 6, 2013

Orban2

“A magyar külpolitika 2012-ben felemásan teljesített, összességében követő, reagáló, gyakran védekező, sőt olykor zsarolható pozícióban volt.” Így indítja az összefoglalót 11. oldalán a Bajnai Gordon által jegyzett Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány által kiadott Magyar Külkapcsolati Bizonyítvány .

A 75 oldalas jelentés öt részre bontva taglalja a külkapcsolatokat: Térségpolitika (beleértve kapcsolatunkat az EU tagországokkal, és a külföldön élő magyarokkal); az Euro-Atlanti szövetségi rendszer (beleértve a NATO-val és az USA-val kialakított viszonyt); Globális Nyitás (kapcsolatunk Ázsia, a Közép-Kelet és Latin-Amerika országaival; Szakdiplomácia; és a Magyar külpolitika intézményrendszere.

A jelentést külpolitikai szakértők csoportja készítette. A csoport tagjai között szerepelt a korábbi külügyminiszter Balázs Péter, Köles Sándor, a Demokratikus Átalakulás Nemzetközi Központjától, és Tófalvi Zselyke  a Center for EU Enlargement Studies részéről.

A tanulmány azzal kezdi a 2012-es beszámolót, hogy „…a kormányfő és a házelnök akciói rendszeresen felülírták a hagyományos diplomáciai munkát”. Mivel Orbán Viktor miniszterelnök nemzetközi tevékenységével kapcsolatban az a tény, hogy kevés külföldi hivatalos személy fogadta őt külföldön, illetve látogatott Magyarországra 2012-ben a tanulmány úgy fogalmaz, “Az összkép egy ki nem mondott, de a gyakorlatban alkalmazott bojkott benyomását kelti Orbán személyével szemben, ami nem használ a magyar érdekeknek.”

Kövér László házelnök nemzetközi tevékenységével kapcsolatban a jelentés megállapítja „Nem használtak a szomszédsági kapcsolatoknak és az ott élő magyar közösségeknek Kövér akciói a határok túloldalán.”

A tanulmány megállapítja, hogy a Visegrádi Négyek, Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és Csehország “A négy ország az EU többéves pénzügy keretéről szóló tárgyalások során sikeresen képviselte azt a közös érdeket, hogy ne csökkenjenek a főösszegek”

A közeli országokban élő magyarokkal kapcsolatban a jelentés megállapítja, hogy míg “A magyarság kormányzó erő volt és lehet Szlovákiában és Romániában, regionális szinten Ukrajnában … és Szerbiában. Jelenleg azonban minden számottevő kisebbségi szervezet ellenzékben van a szülőföldjén. Ebben fő szerepet játszott a Fidesz azon törekvése, hogy …megosztotta a magyarság politikai képviseletét és éppen a kiszemelt szövetségeseit hiteltelenítette el a saját hazájukban.”

Az EU-val fennálló viszonnyal kapcsolatban a jelentés azt a következtetést vonja le, hogy a 2011-es magyar EU elnökség jó szakértői tevékenységének emléke gyorsan szertefoszlott, és „folytatódott Budapest és Brüsszel kapcsolatának súlyos megromlása”

Az Egyesült Államokkal fennálló viszonnyal kapcsolatba a jelentés azt a megállapítást teszi, hogy a “a demokrácia-, jogállamiság-, és piacgazdaság ellenes lépések érezhetően befolyásolták a hazánk iránti amerikai nyitottságot, együttműködési és segítőkészséget 2012-ben..”

A jelentés szerint „semmivel sem indokolható” a gyilkosságért  elítélt Ramil Safarov kiadatása Azerbajdzsánnak” ez volt 2012 egyik nagy külpolitikai hibája, amely „nemcsak e viszony nemzetközi hírnevét ásta alá, hanem Örményország is felfüggesztette miatta a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal.”

A tanulmány kitér arra is, hogy a „gazdaságdiplomáciai tevékenység jórészt arra törekedett, hogy tompítsa politikai megítélésünk és gazdaságpolitikánk negatív hatásait, a kezdeményezések azonban korai fázisban elhaltak, vagy felületesek maradtak.

A beszámoló azt a következtetést vonja le, hogy a Külügyminisztérium “fokozatosan elvesztette jelentőségét és hatását a kormányzati döntésekre” és a külügyi vezetők személyes szereplése a magas szintű diplomáciai eseményeken látványosan visszaszorult, helyüket a miniszterelnöki kabinet munkatársai vették át.”