| Kuncze Gábor. Fotó: Budapest Beacon, Pivarnyik Balázs |

A politikai életbe nagy valószínűséggel vissza nem térő Kuncze Gábor nem látja reális esélyét egy fél év múlva esedékes kormányváltásnak. Az egykori SZDSZ kétszeres elnöke és négyszeres parlamenti frakcióvezetője fejében megvan a szerinte ideális miniszterelnökjelölt-jelölt. A volt belügyminiszter az értékalapú politizálást hiányolja a Momentum esetében. Kuncze úgy látja: az őcsényi félpogrom Orbán Viktor részéről történt kommentálása megszólalásait tekintve miniszterelnökségének a mélypontja, „a Marianna-árok feneke”. Egyik énjével egyetért a kormányzatot rendszeresen lefasisztázó Bokros Lajossal, a demokrata pártoknak a Jobbikkal történő bármilyen együttműködését viszont az összes énjével ellenzi.

Budapest Beacon: Látja reális esélyét egy fél év múlva esedékes kormányváltásnak? Akármit válaszol, indokolja is meg, kérem!

Kuncze Gábor: Nem. Ennek az az egyszerű oka van, hogy nincs meg az a személyiség, akit az ellenzék kiállíthatna, hogy „íme itt van, ha ránk szavaztok, ez az ember lesz Magyarország miniszterelnöke”. Amíg ezt az embert nem találják meg, addig nem is nagyon van esély kormányváltásra.

BB: Ennyi? Ha most Churchill föltámadna, magyar állampolgárrá válna, akkor sínen lenne az ellenzék?

K. G.: Churchill-lel nem, mert ő hajlamos volt őszintén beszélni az emberekhez. Ez ma Magyarországon nem nyerő. Kellene valaki, aki az előző politikai csatározásokban nem nagyon érintett, és aki mögött áll egy sikeres életút.

BB: „Előző” alatt mit ért? Elmúlt pár hét? Elmúlt hét és fél év? Elmúlt huszonnyolc év?

K. G.: Elmúlt huszonnyolc év. De nem abban az értelemben, ahogy a Momentum vagy az LMP használja.

BB: Én is úgy értettem.

K. G.: Nem úgy kell érteni. Én – szemben azokkal, akik azt gondolják, hogy a múltat el kell törölni – nem vagyok hajlandó kidobni a magyar történelemből az 1990 és 2010 közötti húsz évet, de belátom, miszerint az lenne a praktikus, ha minden demokratikus politikai erőt föl lehetne sorakoztatni valaki mögött. Ez pedig csak akkor fog menni, ha az illető az elmúlt huszonnyolc éven kívülről jön a politikába. Ha valamilyen módon egy táborba akarom terelni az ellenzéket, akkor azt is figyelembe kell venni, miszerint ők már annyit elmúlt huszonnyolcéveztek, hogy nem tudnának fölsorakozni egy olyan személyiség mögött, aki ebben a huszonnyolc évben emblematikus figura volt.

BB: Tehát olyan emberre van szükség, aki 1990 és 2010 között nem politikus volt?

K. G.: Igen. S itt kezdődnek a nehézségek: azzal együtt, hogy az ideális személy nem volt politikus, alkalmasnak kell lennie erre a szakmára, azaz képes kell, hogy legyen emberek előtt beszélni, mégpedig nem akadémiai magasságokban, hanem úgy, hogy azt az emberek meg is értsék. Fáradhatatlannak kell lennie, ugyanakkor nem lehet érzékeny, mert el kell tudnia viselni, amit egy olyan ember kap, aki föllép a politika színpadára. Tehát egy ilyen embert találni nem egyszerű feladat.

BB: A fejében van miniszterelnökjelölt-jelölt?

K. G.: Van.

BB: Ki?

K. G.: Nem mondom meg.

| Kuncze Gábor. Fotó: Budapest Beacon, Pivarnyik Balázs |

BB: Az Egyenesen szeptember 27-i adásában – tehát még Botka László visszalépése előtt – azt mondta, hogy a közös listás indulás lehetősége „már elszállt”. Botka visszalépésével viszont új helyzet állt elő. A közös listás indulás lehetősége így is el van szállva?

K. G.: El. Főleg azért, mert a pártok nem számolnak azzal, hogy a végtelenségig nem rángathatják a saját szavazóikat. Az nem megy, hogy elmesélem a saját szavazóimnak, miszerint a többi mind hülye, ezért rám kell szavazni, és majd mi egyedül megmutatjuk, majd a választás előtt három hónappal azt mondom nekik, hogy ezekkel a hülyékkel én összefogok, te pedig szavazz ránk. Ez történt 2014-ben. Az nem volt valódi összefogás. Kényszerösszefogásnak lehet nevezni. Egyéniben indultam, és azt vettem észre, hogy a sajátjaim tettek nekem keresztbe.

BB: Ön hivatalosan az MSZP, a DK, az Együtt, a PM és az MLP közös jelöltje volt, ténylegesen a DK jelölte. A négy szövetséges párt akadályozta?

K. G.: A késői döntés miatt nyilván sokan megsértődtek, és ezért nem követtek el mindent a választóik mozgósítása érdekében. Ez volt az egyik oka az alacsony választási részvételnek.

BB: Ez politikailag nem túl racionális, de emberileg érthető.

K. G.: Természetesen. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy mindez az akkori megállapodás túl késői megszületésének volt a következménye. Most pedig ugyanitt tartunk: a pártok sorra jelentik be, hogy hol vannak meg a jelöltjelöltjeik. Nyilván már elkezdenek kampányolni, majd egy részükkel januárban közlik, hogy mégsem ők lesznek a jelöltek. Az alapkérdésre visszatérve: a közös listánál azért is jobb a koordinált indulás, mert teszem azt, egy együttes szavazó nem biztos, hogy szavazna egy Gyurcsánnyal föltuningolt listára, koordinált indulás esetén viszont tud az Együtt listájára szavazni.

BB: S az Együtt-PM-satöbbi bejut?

K. G.: Az MSZP és a DK önállóan is bejut. A többi az LMP kivételével nem nagyon. Ezért szerintem életképes Juhász Péter ötlete, az Új Pólus.

BB: Ha nem választási pártot csinálnak, akkor tizenöt százalékot kellene elérniük.

K. G.: Egy ernyőszervezetet, vagy ahogy ön mondta, egy választási pártot kell létrehozni az Együtt, a PM, az LMP és a Momentum részvételével. Szerintem nemhogy a szükséges öt, de talán a tíz százalékot is meg tudnák haladni. Így nem kell hányniuk a régiektől, az egyéni választókerületekben viszont meg kellene egyezni. Lenne a demokrata oldalon három lista: MSZP, DK, Új Pólus, és nem lenne elveszett listás szavazat. Ha viszont az Új Pólus tagjai külön indulnak, az LMP kivételével nem jutnak be, viszont elvész több százezer kormányellenes listás szavazat. Ezt el kellene kerülni.

| Kuncze Gábor. Fotó: Budapest Beacon, Pivarnyik Balázs |

BB: A Momentum eddig körülbelül 6×10²³-szor közölte, hogy semmilyen választási szövetséget nem köt, még a koordinált indulás sem vállalható a részéről. Lehet, hogy ezt nem kell annyira komolyan venni?

K. G.: A Momentumot már nem kell komolyan venni. Ha létrejön az Új Pólus, a Momentum pedig önállóan indul, lehet, hogy utóbbi egy százalékot sem kap. A Momentum számomra nagyon szimpatikusan indult: értelmes, okos, nyelveket beszélő gyerekek, azzal kecsegtettek, hogy be tudják hozni a korábban rendre otthon maradó fiatal szavazókat. Mostanra azonban az vált az egyetlen lényeges programpontjukká, hogy negyven évvel később születtek, mint én. Ez azonban nem érdem. Azt mondani, hogy az én korosztályom tűnjék el, mert mi akkor is éltünk, amikor nekik még a szüleik sem, sértő az idősebb választókra nézve. Például azokra nézve, akik télen segítettek nekik a saját maguknak tulajdonított aláírásokat összegyűjteni, vagy sértő azokra a választókra, akik 1990 és 2010 között szavaztak. Ezt a húsz évet a húsz év választóival együtt akarják kidobni? Nagyon nagy hibát követtek el azzal, hogy generációs párttá tették magukat. Ha még mélyebbre megyünk a Momentumnál, még rosszabb a helyzet…

BB: Ne álljon meg félúton!

K. G.: Amikor ők azt mondják, hogy nem értékalapúan politizálnak, mert az már elavult, akkor nekem égnek mered a hajam: ha nem értékalapúan politizálnak, akkor milyen alapon? Érdekalapon? Vagy pragmatikusan a vélt politikai haszon megszerzésének reményében, annak megfelelően politizálnak? Hogy lehet például az oktatáspolitikáról, a szociálpolitikáról vagy a gazdaságról nem értékalapon vitatkozni? Nagyon nagy problémák vannak náluk: mindehhez fölkészületlenek, és a fölkészületlenségüket nagyképűséggel palástolják.

BB: A Momentum nem azért zárkózik el bármiféle választási együttműködéstől, mert alapvetően a 2010-es és 2014-es Fidesz-szavazókra, vagy legalábbis azok egy részére gyúr, akik ugyan kiábrándultak a Fideszből, de a demokrata oldalt sem szeretik, így nem akarnak a demokrata oldallal semmilyen együttműködést? Ha ez így van, annak a Momentum részéről lenne politikai racionalitása.

K. G.: A mostani stabil Fidesz-szavazók fél év múlva is azok lesznek. A fideszes táborból legfeljebb morzsákat tudna a Momentum fölcsipegetni, de ez kevés lenne a parlamentbe történő bejutáshoz. Az viszont lehet, hogy az Együtt, a PM, az LMP és a Momentum föladja 2018-at, és 2022-re fókuszál. Ha így van, akkor az LMP nem köt szövetséget senkivel, hanem bejut egyedül és négy éven át építi magát tovább. Ugyanezt megteheti a Momentum parlamenten kívüli pártként: 2022-re stabilizálhatják magukat. Ez persze a kormányváltás föladásának stratégiája, ezt jól mondta Botka László. Nincs sok esélye a kormányváltásnak, de – hogy megszólaljon belőlem a sportoló – nem kellene teljesen föladni. Majd ha lefújták a meccset, akkor.

BB: Ha a Fidesz kapuja negyedakkora, mint az ellenzéké, a pálya a Fidesz kapuja felé emelkedik…

K. G.: S a Fidesz kapuja be van falazva.

BB: …és fideszes a bíró meg az MLSZ-ellenőr, akkor le lehet vonulni a pályáról, nem? Summa summarum, a választás bojkottjának nem lenne politikai racionalitása?

K. G.: Ezzel a gondolattal én is mindig eljátszom, de mindig arra a következtetésre jutok, hogy az egy-kétszázalékos pártok és a szétesett MSZP bojkottálja a választást? Az LMP és a Momentum nem fogja bojkottálni, már csak azért sem, mert egy részleges bojkott esetén jóval több szavazatot kapnának, mint bojkott nélkül.

BB: Én sem gondolom, hogy a dolog reális. A kérdésem az, hogy erkölcsileg üdvös lenne-e, ha a teljes demokratikus oldal bojkottálná a választást.

K. G.: Igen. De – ismétlem – ennek semmilyen realitását nem látom.

| Kuncze Gábor. Fotó: Budapest Beacon, Pivarnyik Balázs |

BB: Botkára visszatérve: puccs volt?

K. G.: Valószínűleg igen, de ő az első föllépésétől kezdve menetelt ebbe az irányba. Kitűzte magának a célt, hogy erre megy egy kilométert, és hogy négyszáz méter után ott a szakadék, az őt nem érdekelte. Ugyanazt a hibát követte el, mint Bajnaiék, csak még durvábban. Amikor 2012. október 23-án az Erzsébet hídnál Bajnai bejelentkezett, azzal fejezte be a beszédét, hogy „menjetek haza, és mondjátok meg a pártjaitok, a civil szervezeteitek vezetőinek, hogy létrehoztam az együttműködés színpadát, az ernyőt, ami alatt együtt tudunk működni egymással, gyertek mindannyian, működjünk együtt, csináljuk meg”. Másnap Juhász Péter közölte, hogy ki mindenki várjon a sorára. Bajnai közölte, hogy egyelőre nem tárgyal az MSZP-vel, mert várja az LMP válaszát. Az elején meredeken ment föl Bajnai népszerűsége, majd amikor hetek teltek el, miközben azt magyarázták, hogy kivel nem működnek együtt, akkor a népszerűsége visszaesett. Botka is azzal állt ki, hogy összefogja az ellenzéket, induljon együtt mindenki, közös lista, közös jelöltek, Gyurcsány meg dögöljön meg ott, ahol van. Ettől kezdve ez sem volt hiteles. Még aki nem szereti Gyurcsányt, az is belátta, hogy Gyurcsánynak van egy pártja, amelynek ő az elnöke. A pártelnök nyilván nem fog olyat mondani, hogy „a másik párt miniszterelnök-jelöltje arra kért, hogy húzzak el, úgyhogy, kedves választók, én elhúzok, de ti meg szavazzatok arra, aki engem elzavart a bús francba”. Ráadásul egy politikus miért lépne le a színről, ha van neki pártja, meg vannak neki szavazói? Tehát Botka egy eleve föloldhatatlan konfliktussal indított. A többiek látták, hogy ebből nem lesz semmilyen megegyezés, úgyhogy nekik sem akaródzott a DK helyett Botka ölelő karjaiba rohanni. Kizárólag azok mentek oda, akiknek semmi esélyük sincs más módon bejutni a parlamentbe.

BB: Nézzük a másik oldalról! Amit a Bodnár-Lattmann-Tarjányi csatársor művelt, azt minek minősítené? Ki vagy kik volt vagy voltak mögöttük – ha egyáltalán volt vagy voltak valaki vagy valakik?

K. G.: Ha az elmúlt egy évet végignézzük, mindenhol Molnár Zsolt neve tűnik föl. Neki, mint a Nemzetbiztonsági Bizottság elnökének a főtanácsadója Tarjányi Péter. Tarjányival közösen ismertette az MSZP biztonságpolitikai programját, Molnár volt az, aki közvetített Gyurcsány és Tarjányi között, satöbbi. Azt nem tudom, hogy Tarjányinak honnan jött az az ötlete, hogy beszáll a politikába, mindenesetre az látszik, hogy Molnár Tarjányi embere. Az is látszik, hogy Lattmann mostani futtatása mögött egyes szocialista politikusok voltak. „Meséld el nyugodtan, hogy Botka szétrúgott egy formálódó megállapodást” – valami ilyesmit mondhattak Lattmann-nak. Ma már tudjuk, hogy ez a megállapodás nem nagyon formálódott. Szerintem Botka részéről nagy hiba volt, hogy mindenfajta előzetes belső egyeztetés nélkül fölajánlotta a listás helyek felét a lehetséges szövetségeseknek. Ez adott egy lökést a Botka ellen szervezkedőknek, minek következtében Lattmann kiborította a bilit. Botka visszalépése azonban Lattmann performance-a nélkül is várható volt, mivel semmit nem tudott az eredetileg meghirdetett ígéreteiből teljesíteni: nem nőtt az MSZP támogatottsága, nem sikerült egyetlen párttal sem választási megállapodást kötni.

BB: Dehogynem: a Magyar Liberális Párttal.

K. G.: Mondom, hogy párttal nem sikerül neki együttműködnie, úgyhogy nem csoda, hogy lelépett a színről. A végén az lett volna, hogy az egyre kevésbé szeretett MSZP listáját vezeti, az meg őt nem érdekelte, mert akkor már inkább marad szegedi polgármester.

BB: Ha jól értem, Botkát megpuccsolták, de nem nagy kár érte. Jól értem?

K. G.: Nem biztos, hogy nem kár érte. Botka helyi szinten, szegedi polgármesterként ügyesen politizál. Voltam vele kampányolni tizenöt éve, és azt állapítottam meg, hogy jól szónokol, szellemesen tud előadni. Egy egészen más Botka volt, mint aki most papírból fölolvasta a kissé didaktikus visszalépési beszédét.

BB: Valószínűleg más szint egy százhatvanezres várost vezetni, mint egy kilenc és fél milliós országot.

K. G.: Ez kétségtelen. Úgy tűnik, hogy az országos politika nem állt jól neki. A kvalitásait ettől még ne dobjuk ki az ablakon, de az tény, hogy a miniszterelnök-jelölti föllépése teljesen sikertelen volt, úgyhogy jobb, hogy ebbéli minőségében eltűnt a színről. Ettől még persze más megoldás egyelőre nincs.

BB: Ha ön lenne most az MSZP agytrösztje, mit javasolna nekik?

K. G.: Azt nem, amit Woody Allen leírt, hogy tudniillik annyira csúnya volt fiatalkorában, hogy le akarta magát vetni egy felhőkarcoló tetejéről. Papot hívtak, hogy lebeszélje őt az öngyilkosságról, majd amikor a pap meglátta Woody Allent, inkább elkezdett visszaszámolni neki: „három, kettő egy”. Na, ezt még nem javaslom az MSZP-nek, de az biztos, hogy nagy bajban vannak. Ráadásul most kijelentették, hogy nem lesz miniszterelnök-jelöltjük. Az megengedhetetlen, hogy a legnagyobb demokratikus pártnak ne legyen miniszterelnök-jelöltje. Amikor tárgyalnak, kellene, hogy legyen valaki, aki megszemélyesíti a pártot. Feltartották a kezüket, és nagyon erősen a megszűnés útjára léptek. Lehetővé tették, hogy jövőre a DK megelőzze őket. Inkább nem adok tanácsot az MSZP-nek, mert eleve nem lett volna szabad ilyen helyzetbe kerülniük.

BB: A DK fog följönni? Nem az LMP?

K. G.: Szerintem inkább a DK. Az MSZP szavazói inkább a DK-hoz, mint az LMP-hez mennek. Egy szociáldemokrataszerű pártra szükség lesz, és most a DK-nak van a legjobb esélye, hogy betöltse ezt a szerepet.

| Kuncze Gábor. Fotó: Budapest Beacon, Pivarnyik Balázs |

BB: Vannak politikai ambíciói?

K. G.: Nincsenek.

BB: Az elmúlt hetekben-hónapokban keresték meg azzal, hogy vállaljon politikai funkciót?

K. G.: Igen, de nem vállaltam.

BB: Fog vállalni?

K. G.: A politikus soha ne mondja azt, hogy soha, de mai tudásom szerint nem. Ha azt gondolom, hogy új embereknek kell jönniük, akkor legjobb, ha ezt magamon is gyakorlom.

BB: Tehát a tököl-szigetszentmiklósi választókerületben sem fogjuk látni jelöltként.

K. G.: Nagyon nem valószínű.

BB: Az MLP-t az előbb elég hamar elintézte. Fodor Gábor nyilván nem a szíve csücske, ám gondolja-e róla azt, amit számos liberális igen, hogy tudniillik ő a Fidesz előretolt hadállása, de legalábbis trójai falova.

K. G.: Ezt azért nem gondolom róla. Az életének egy nagyon fontos időszakában nagyon jóban volt egyes, akkor még csak leendő Fidesz-vezetőkkel, és ez nyilván befolyásolja a gondolkodását, de nem gondolom, hogy a Fidesz trójai falova. Amúgy is legfeljebb trójai fapóni lehetne, de szerintem nem az. Nem nagyon érdemes őt a Fidesznek tologatnia, mert politikai szempontból teljesen jelentéktelen és értéktelen.

BB: Miért jó az MSZP-nek, hogy az MLP elnökét a saját hátán – mármint az MSZP hátán – bejuttatja a parlamentbe?

K. G.: Ez még a Botka-féle megállapodás volt. Botka beengedte Szent-Iványi Pistát külügyi szakértőnek, és a párt – nyilván Fodor Gábor – kapott volna egy befutó helyet. Föltételezem, miszerint Botka abból indult ki, hogy a liberális szavazók egy része számára vonzó az MLP. De hát ezt tőle kellene megkérdezni.

| Kuncze Gábor. Fotó: Budapest Beacon, Pivarnyik Balázs |

BB: Liberális körökben undort váltott ki az őcsényi félpogrom, illetve annak a, kormányzati; b, egyházi utókezelése. Mi a véleménye arról, hogy tallini sajtótájékoztatóján Orbán Viktor megvédte a féllincselőket, utóbb pedig Erdő Péter nem volt hajlandó érdemben válaszolni egy idevonatkozó újságírói kérdésre?

K. G.: Ami Őcsényben történt, az egészen borzalmas. Szörnyű. Tájkép arról, hogy hová juttatta Orbán Viktor ezt az országot. Ne tévedjünk: az Orbánék által 2010 óta vitt politika vezetett ide.

BB: Volt rá fogadókészség, tehát kettőn áll a vásár, nem?

K. G.: Az emberek befolyásolhatóak. Ha a politika abba az irányba terelte volna a közvéleményt, hogy Magyarország védi a határait, de embernek tekintjük a menekülőt, és segítünk neki mindenben, amiben tudunk, akkor most Magyarország egy más ország lenne. Ehelyett ki lettek nevezve nőket megerőszakoló, a munkát a magyarok elől elvevő terroristáknak, akik lopnak, ölnek, robbantanak. Ezek után megjelent Őcsényben hat gyerek. Játsszunk el a gondolattal: mi lett volna, ha azt mondják az őcsényiek, hogy ültessük le ezeket a gyerekeket az iskolába a mi gyerekeink közé, és ismerjék meg egymást, halljanak arról, hogy milyen sorsok vannak. S mindezt a polgármester levezényelte volna. Ehelyett történt, ami történt. Ha az ember megnézi az utcán készített videókat és interjúkat – egészen borzalmas. S természetesen előkerül Soros György, mint aki úgymond hátulról mozgatja a szálakat. Ez mutatja, hogy mennyire a kormány propagandája ültette bele ezeknek a szerencsétleneknek a fejébe ezt az egészet. Ezek után Orbán Viktor – akinek ebben a helyzetben miniszterelnökként az lenne a feladata, hogy csillapítsa az indulatokat, főleg, ha nem ő korbácsolta volna őket föl – még rátesz egy lapáttal és mindenki számára igazolja, hogy ki kell szúrni a kerekeket, életveszélyesen meg kell fenyegetni azokat, akik emberségesen viselkednek, az idegeneket – hiába rendelkeznek menekültstátusszal – pedig el kell zavarni. Van olyan falu, ahol a cigányok úgymond az idegenek, hiába magyar állampolgárok. Elzavarják őket – teljesen törvényellenesen egyébként. Az, hogy Orbán Viktor megvédte az őcsényi félpogrom elkövetőit, szerintem megszólalásait tekintve miniszterelnökségének a mélypontja.

BB: Pedig erős a verseny.

K. G.: Kétségkívül. De ez a Marianna-árok feneke volt Orbán Viktor számára.

BB: Ezt nem azért mondja, mert ami egy hete volt, arra jobban emlékszik, mint ami három éve? Mondjuk „sok kislányt meghágtak” vagy „a magyarok beleszülettek a turulba”.

K. G.: Amikor énekelt, csak röhögtem azon, hogy a miniszterelnök piásan milyen hülye tud lenni. Persze az rámutatott, hogy Orbán Viktor hogy gondolkodik a nőkről, de amit Őcsényről mondott, az más minőség. Ebben uszítás, gyűlöletszítás volt. Gyerekeket zavarnak el, kiszúrják a kerékgumikat, és az egész falu egy emberként ordít, hogy „ki velük!”, majd a miniszterelnök helyesli, hogy úgymond kiálltak az érdekeik mellett – ez egy más minőség, mint a „sok kislányt meghágtak”, vagy „a magyarok beleszülettek a turulba”.

| Kuncze Gábor. Fotó: Budapest Beacon, Pivarnyik Balázs |

BB: Mi a véleménye Erdő Péter hozzáállásáról?

K. G.: Ami Erdő Pétert illeti: ő soha nem volt képes váratlan kérdésre egyenes választ adni, holott az ő pozíciójában ez elvárható. Ha pedig valaki kereszténynek, Krisztus követőjének tartja magát, akkor figyelje Ferenc pápa idevonatkozó szavait. Erdő Péter elhárította magától a kérdést, hogy ne kelljen elmondania a saját véleményét, ami szerintem nem azonos a kormányéval. Elég belepillantani az Újszövetségbe: „Ha enni adtok egy éhezőnek, nekem adtatok enni” – mondja Krisztus. Vagy: „Ha befogadtatok egy hajléktalant, akkor engem fogadtatok be.” Még számos ilyen példát lehetne sorolni. Valószínűleg ez az egyház álláspontja, mert ezek voltak Krisztus szavai. Erdő Péter azonban nem meri ezt az álláspontot fölvállalni, valószínűleg azért, mert az egyház a politika szolgálólánya, és nem kíván konfrontálódni a kormányzattal.

BB: Nem arról van szó, hogy Erdő Péter nem kapta meg Semjén Zsolt valamelyik államtitkárságától az idevonatkozó passzust?

K. G.: Ő ennél okosabb ember: tudja magától is, mi a kormányzati elvárás. Az a gond, hogy nem meri elmondani a véleményét, mert akkor szembe kellene mennie a hatalommal.

BB: Meredek dolognak tartja a Fidesz lefasisztázását? Bokros Lajos többek közt Őcsény miatt, de számos korábbi ügy miatt többször megtette.

K. G.: Tulajdonképpen nem meredek. Azért berzenkedem mégis ellene, mert láttunk XX. századi fasisztákat, elég borzalmas volt a tevékenységük, és az azért nem állítható, hogy a Fidesz ott tartana. A probléma az, hogy a Fidesz által most járt út ezelőtt nyolcvan évvel egy szörnyűségbe vezetett. A Fidesz most megyeget ezen az úton.

BB: Orbán Viktort miért ne lehetne összehasonlítani az 1934-es Mussolinival? Politológiailag a dolog – legalábbis részben – nem áll meg?

K. G.: Igen, de nekem nem esik jól. Az a bajom, basszuskulcs, hogy szeretném azt hinni, miszerint minden córesz ellenére ez egy viszonylag normális ország, amelynek a kormánya talán mégsem fasiszta. Amikor viszont hallom Bokrost fasisztázni, akkor magamban egyetértek vele, aztán ez a hülye énem – amelyik azt szeretné, hogy mégiscsak normális országként működjünk – mindig leveri rajtam ezt, aztán a végén nincs jó kedvem attól, hogy Bokros fasisztázik. Szóval az agyam túljár az eszemen.

| Kuncze Gábor. Fotó: Budapest Beacon, Pivarnyik Balázs |

BB: Számos SZDSZ-es ősbölény – mint Haraszti Miklós vagy Kőszeg Ferenc – tart elfogadhatónak valamiféle együttműködést a Jobbikkal a Nemzeti Együttműködés Rendszerének leváltása érdekében. A Kincses Gyula-féle egészségügyi programtervezetet pedig a Jobbik képviselője mellett a demokrata pártok számos politikusa is aláírta, többek közt Gyurcsány Ferenc. Hogy gondolja: akár választási, akár szakpolitikai együttműködés megengedhető a Jobbikkal?

K. G.: Szerintem nem szabad. Ekkora árokugrás nincs a politikában. Az nem megy, hogyha nekem mint demokrata pártnak a politikai érdekeim most a szélsőjobboldallal való együttműködést kívánják, akkor együttműködöm vele, aztán majd lesz, ami lesz. A Jobbik ugyanis majd mond olyan, meglehetősen egyszerű dolgokat a választóimnak, ami miatt majd a választóim egy része azt gondolja, hogyha úgyis együttműködöm velük, de a Jobbiknak nagyobbak az esélyei, akkor nyugodtan szavazhatnak a Jobbikra, holott nem. A nyilvánosság számára a Jobbik sokat változott, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a mélyben nem fortyognak-e ugyanúgy a korábban bugyogni engedett, régi rasszista és homofób indulatok. Toroczkai László mindmáig alelnöke a pártnak, a Jobbik most lefojtott hangú embereinek gondolkodása pedig nem változott meg. Mostanság sokszor a Jobbikon túli jobboldali szövegeket lehet hallani a Fidesztől és a Fidesz-közeli médiából, de ebből még nem következik, hogy a Jobbik értékrendjét és gondolkodásmódját legitimálni kellene. A választók jelentős része ezt nem tolerálná. A jobboldalon van két párt: egy nagyon nagy és egy kisebb. A demokrata pártoknak ki kellene használni, hogy a jobboldalon megoszlanak a szavazatok. Egységesen még akár le is lehetne győzni mindkettőt.

BB: Jól értem, hogy a politikai hasznosság szempontja mellett erkölcsileg is elfogadhatatlannak tartja a Jobbikkal való bármilyen együttműködést?

K. G.: Jól érti, de nálam az erkölcsi szempont a fontosabb. Ezt a határvonalat nem szabad átlépni. Amikor 2002-ben Jean-Marie Le Pen bejutott a francia elnökválasztás második fordulójába, a demokratikus baloldal fölszólította szavazóit, hogy a demokratikus jobboldali Jacques Chiracra szavazzanak. Vonának egy pár évig még dolgoznia kell azon, hogy én elhiggyem neki, miszerint a Jobbik egy szélsőségektől mentes, demokratikus jobboldali párt.