Interjú Lázár Jánossal, a miniszterelnöki hivatalt vezető miniszterrel. ATV, Szabad Szemmel, 2014. október 5.

Mészáros Antónia (MA): Amikor ezt a beszélgetést egyeztettük, akkor talán még mindketten azt hittük, hogy a KEHI vizsgálata még a héten le fog zárulni a norvég civil alapok ügyében. Most már tudjuk, hogy ezt októberre halasztották, és hát a rutinos politikafogyasztónak óhatatlanul az jut eszébe, hogy ha találtak volna valami perdöntőt, akkor az a választások alatt jól jött volna a kormánynak.

Lázár János (LJ): Azt én nem tudom megmondani, hogy a KEHI az előttünk álló hét második felében befejezi-e a vizsgálatot, én azt tudom, hogy a KEHI vezetője még két hetet kért, hogy lezárhassa a vizsgálatot, és ezután természetesen tájékoztatni fogjuk a közvéleményt az eredményekről. Semmi ilyen időhúzási szándékunk nincs, és pontosan a nagy nemzetközi figyelem miatt különös körültekintéssel kívánunk eljárni az ügyben annak érdekében, hogy a helyzet tisztázódjon.

MA: De Önnek gondolom van információja a vizsgálat menetéről.

LJ: Előzetes híreket hallottam, de nem szeretném ezeket kommentálni, kíváncsian várom a végeredményt.

MA: És az előzetes hírek alapján mit lehet egyáltalán tudni, mi az, amit el tud nekünk árulni, hogy milyen irányba halad ez a vizsgálat, hiszen egyelőre még az sem teljesen világos, hogy pontosan mi is a vád?

LJ: Nézze, ugye két dologról van szó, ami folyamatosan kavarodik a közbeszédben: van egy magánszemély által tett, büntetőfeljelentés a rendőrségen, amelyet a rendőrség először visszadobott, majd följelentés-kiegészítést követően, az mérlegelve több alkalommal is, végül elrendelte bűncselekmény alapos gyanúja miatt a nyomozást – ez a rendőrségi része a dolognak. És mint ahogy az élet Magyarországon az elmúlt időszakban megtanított bennünket, van a vesztesek által tett följelentések és bejelentések sokasága, amiért nyilvánvalóan nem nyertek támogatást, ezeknek a kivizsgálása, és a szabályok ellenőrzése tartozik a Miniszterelnökségre, ez zajlik jelen pillanatban. A vélelem, amivel feljelentések és bejelentések sokasága érkezett 2011 óta a kormányhoz, hiszen három és fél éve tart a norvég kormánnyal a vita, a norvég alap finanszírozási ügyeiben, az az, hogy nem átlátható a pénzek elosztása, és egy jól körülhatárolható társadalmi csoport kapja meg a pénzt és ezáltal Magyarország civil szervezetei lényegében nem férhetnek hozzá a forrásokhoz.

MA: De ez a jól körülhatárolható csoport, ami megneveztek, a 13 szervezet, ez a Civil Alap pénzének, ami megint csak egy kisebb része a norvégoktól érkező pénznek, …

LJ: Kétfajta norvég pénz van

MÁ: Valóban, van a 36 milliárd és van a 4, ennek a 4 milliárdnak is csak a tíz százaléka, tehát nagyon kevés pénzről van még csak arányosan is szó. Ehhez képest Ön a Népszabadság információi szerint arra kérte a norvég minisztert, hogy függessze föl a civil alap kifizetéseit addig, amíg ez a vita nem rendeződik. Tehát ennek a tíz százaléknak a megállításáért, és erről megint lehet vitatkozni, hogy ez egyezik-e a Norvég Alap deklarált Ön azt is veszélyeztetné, hogy a hátrányos helyzetűek, a beteg gyermekek, és a kiszolgáltatottakról szóló programok is menet közben hirtelen forrás nélkül maradjanak.

LJ: Ezt nem hiszem, hogy bárki is föltételezheti rólam, aki ismer, hogy bárkinek is rosszat szeretnék okozni…

MA: Kérte, hogy függesszék fel…

LJ: Szerettem volna tiszta vizet önteni a pohárba, hiszen a norvég fél, a pályázatnak a másik részében, amely általában infrastrukturális közösségfejlesztésre megy, ott megállította a források kifizetését, tehát a norvég partner kötötte össze a két ügyet egymással, hiszen két vitánk van, egy belső vitánk, a norvég kormány és a magyar kormány között, ami a civil pénzeket nem érinti, ennek a végkimenetelét kötötte a civil pénzekhez a norvég kormány, amit én helytelennek tartok. Erre gondoltam, hogy állítsuk le akkor a befejezés előtt mindkét programot, beszéljük meg akkor, hogy mi lesz akkor a jövő. Erre azonban a brüsszeli egyeztetések kapcsán visszautasító választ kaptunk Norvégiától. Nagyon hisztérikusan reagált a norvég kormány a civil pénzekkel kapcsolatban, még kérdésekre is, nemhogy együttműködést mutatott volna a rendezést illetően.

MA: Azt nem tudom, hogy hisztérikusnak minősíthető-e ez, de az biztos, és ezt Önök sem vitatják, hogy a magyar állam szerződést szegett, amikor a megszüntetett NFÜ, hiszen ez lett volna a kapcsolattartó a Norvég Alapban, helyett kiszervezte a Széchenyi Programirodába a nagy alap pénzének elosztását, de ebbe ne menjünk bele, mert ez egy másik vita, itt kezdődött a konfliktus.

LJ: Ön vezeti a műsort, ezért ezt tudomásul veszem, ha ebbe nem megyünk bele…Mi úgy döntöttünk, hogy nem szegtünk szerződést. De ilyen eljárásjogi viták minden partner között vannak bőségesen…

MA: Csakhogy az államközi szerződésben a magyar állam lemondott az ellenőrzési jogáról ezzel kapcsolatban és ezt egy uniós szervezetre bízták, másrészt ebben a szerződésben az Önök kormánya által is elfogadott módon meghatározták, milyen célra költik ezeket a pénzeket, és ezek a célok természetszerűleg jelentik, hogy kormánykritikus szervezetekhez is jut pénz. Ilyen ugye a demokrácia erősítése, a civil szervezeteknek a közéletben való részvétele.

LJ: De nem ezzel van a probléma. Ez teljesen rendben van, ezt nem akarjuk megváltoztatni. A magyar kormánynak ezek a célok maximálisan megfelelnek. Hozzánk bejelentések érkeztek, hogy a pénzek elköltésével, fölhasználásával kapcsolatban szabálytalanságok történtek. Ez nem egy személyes ügy, nem egy célvita, ez csak a szabályosságnak a kérdése. Én úgy gondolom, hogy ha Magyarországon bárki pénzt kap a magyar állam közreműködésével, akkor a magyar államnak joga van ellenőrizni a pénz felhasználását. Az teljesen természetes dolog, magyarokra jellemző eset, hogy a vesztesek följelentik a nyerteseket. Egy dolgot látni kell: 2007 és 13 között, az össze európai uniós forrásból minden második pályázat nyertes volt. Magyarul, száz pályázóból ötven nyert. Szocialista és fideszes kormány alatt egyaránt. A Norvég Alap az egyetlen olyan pályázati pénz, ahol száz pályázatból csak tizenhárom nyert. És mindig ugyanaz a tizenhárom nyer.

MA: Nem ugyanaz a tizenhárom, több mint ötszáz pályázó nyert az elmúlt években. És ez a tizenhárom a legutolsó időszaknak a tíz százalékát kapta.

LJ: Na ezt kell pontosan megvizsgálni…

MA: De egyébként Orbán Viktor nem olyan régen a tusnádfürdői beszédében végülis ideológiai síkra terelte ezt a vitát, és mint hogyha maga a vizsgálat is ezt szeretné valamilyen módon alátámasztani, ő azt mondta, hogy külföldről fizetett ügynökök vannak, akik civileknek álcázva beleártják magukat a politikába, mint hogyha alapvetően ez lenne a probléma.

LJ: Hát, én nem tudom, barátaimtól hallottam, de talán ebben a stúdióban hangzott az el, hogy egy aktivista a norvég alaptól azért kapott pénzt hogy ellenem tüntessen, ami nagyon szórakoztató egyébként, én ennek nagyon örültem, hogy legalább fizetett forradalmárok még vannak az országban…

MA: Gulyás Mártonról van szó, aki arra kapott pénzt a Humán Platformtól egyébként…

LJ: Nem néztem a műsort, elnézést hogy rosszul idéztem…

MA: A Humán Platform az ugye a politikai aktivizmussal tűnt ki már egy ideje és arra kaptak pénzt, hogy kisebb szervezetekkel is osszák meg ezt a tudásukat, hogy hogy kell tüntetést szervezni.

LJ: Én tökéletes alany vagyok, aki ellen lehet tüntetés szervezni, ez teljesen rendben van, csak az elveket és az ideológiát akkor nem biztos, hogy a kormány kavarta ide,…

MA: De ez nem pártpolitika! Attól hogy egy civil szervezet például a sajtószabadságért tüntet olyan pénzből, amit arra kaptak, hogy tüntetéseket is szervezzenek és a civil szervezetek közügyekben való részvételét is erősítsék, ez nem pártpolitika.

LJ: Csakhogy civil-e, az a kérdés.

MA: A sajtószabadság nem civil ügy?

LJ: De, a sajtószabadság a demokrácia egyik legfontosabb kérdése, nem vitás. Az a kérdés, hogy az civil-e, aki egy államtól kap pénzt arra, hogy egy másik állam ellen tüntessen. Mert a civil szervezet szerintem azt jelenti – és 78 ezer civil szervezet van Magyarországon, a jelen vizsgálat tucatnyit érint, jegyzem meg… A civil szervezet az azt jelenti, hogy civilek összeállnak, közösen dolgoznak egy megvalósítandó cél érdekében.

MA: Csakhogy nem az állam ellen tüntettek, hanem a kormány egyik döntése ellen, a konkrét esetben

LJ: Hát az állam és a kormány összefonódik. A demokrácia az ilyen.

MA: De más szervezetek ezen a tizenhármas listán is kínos perceket okoztak személyesen Önnek is, például a Transparency International-nek is volt abban szerepe, hogy adatigényléssel megszerezzék az ön külföldi útjainak a számláit, és a parlagfűmentesítés ügye is azért kerülhetett a nyilvánosság elé mert a TASZ kiperelte ezeket az adatokat, tehát óhatatlanul arra gondol az ember, hogy ez fáj Önöknek

LJ: Ez nagyon helyes, látja, pont ezért nem értem. Nagyon szépen köszönöm a kérdését, rávilágít az ügy lényegére. Ha a Norvég Alapnál minden rendben van, akkor miért nem hoznak nyilvánosságra mindent? Hát a TASZ elvárja tőlünk, hogy mindent hozzunk nyilvánosságra. Az ellenzéki pártok számonkérik a trafikpályázatot, földpályázatot. Miért nem lehet a norvég Alap kapcsán minden dokumentumot föltenni az internetre, és akkor szabadon meg lehet nézni, és eldől, kinek van igaza. Miért fél a nyilvánosságtól a Norvég alap, az Ökotárs, a norvég kormány?

MA: Milyen dokumentumokat nem kaptak meg? Rengeteg dokumentumot megkaptak, de ami még fontosabb, bocsánat hogy ők azt mondják, hogy bírálóbizottsági üléseiken mindig ott ült a kormány képviselője. Soha, egyetlen egyszer kifogást nem jelzett.

LJ: Kedves szerkesztő asszony, most jelent meg a múlt héten a Magyar Nemzetben hogy volt a bírálóbizottságnak egy álláspontja, aztán meg arról leveleztek, hogy hogyan lehet a bírálóbizottság álláspontját felülbírálni, megváltoztatni, hogyan kell a pontozásos, objektív eljárást szubjektív, nem tudom milyen szempontok alapján fölülvizsgálni. Ezeket kellene szerintem tisztázni, ez Önnek is érdeke, minden magyar embernek érdeke.

MA: Ez igaz, de azért érdekes hogy ezt idehozza, mert itt van a Svájci Alap, amelynek a kérdését Önök bevonták ebbe a vizsgálatba, részint azért mert ugyanez a konzorcium, ugyanez a négy szervezet kezeli a Svájci Alap pénzeit. Az értékelőket itt  ugyanez a négy civil szervezet adja, a bírálóbizottságot viszont már a kormány delegálja. A Svájci Alap kapcsán ugyanúgy felülbírálják a bírálók az értékelők pontszámát, olyan konkrét esetet is tudok, a jegyzőkönyve is itt van, amikor az egyik pályázatot, az ötvenedik helyen értékeltek, tehát nem kapott volna pénzt és azt írták az értékelők, a szakemberek, hogy kifejezetten károsnak tartják, nem javasolják, történetesen ez a pályázat az egyik fideszes országgyűlési képviselő alapítványához köthető, majd az EMMI delegáltja mégis elintézte, és a kormány által delegáltak átpontozták és hetedik helyre került. Ha kormány delegáltjai átpontozhatják a pályázatokat,

LJ: Ezt nem tudjuk, hát én ezeket a papírokat nem ismerem így előnyben van hozzám képest

MA: A kormány-bírálóbizottságok átpontoznak időnként. Akkor miért ne tehetnék ezt meg időnként a civil delegáltak?

LJ: Ha megengedi, először is azt szeretném javasolni, hogy minden kerüljön nyilvánosságra. Látja, Ön megkapja ezeket a papírokat, más meg nem fér hozzá…

MA: Önök is nyilván megkapták ezeket

LJ: Nem én osztom ezeket a pénzeket, hanem az Ökotárs, ezért az volna a helyes, ha ez a szervezet mindent, A-tól Z-ig föltenne az internetre és mindenki szabadon vájkálhatna. És akkor ma esetleg más érdekes dolgokról is tudnánk beszélni, hiszen az érintett felek, hiszen kik a felek, akik veszítettek, meg akik nyertek. Ők vitatkoznak egymással. És meg tudnák egymással beszélni, ha a teljes nyilvánosság létrejönne.

MA: Ön az előbb azt mondta, hogy hisztérikusan reagáltak erre a norvégok. Hogyan látja Ön ebben az ügyben a megegyezéshez vezető utat, hiszen a tét óriási az ország számára, nemcsak ezt a 4 milliárdot veszíthetik el a civilek, de azt a 36-ot is.

LJ: Hát abban már nemcsak civilek vannak azért. Infrastruktúra, gazdasági szervezetek és önkormányzatok is benne vannak. Ez 30 milliárdos nagyságrend, ahogyan Ön említette, mi szeretnénk megvárni a KEHI vizsgálatok eredményét, hiszen a szabályosság tisztázása a legfontosabb, ahogy a KEHI eredménye megvan, én norvég kollégámat meg fogom hívni Magyarországra, hogy ismertessem vele az eredményeket és megbeszéljük, hogy ennek függvényében mi a továbblépés.

MA: Mondjuk Önök csak azt tudnák elképzelni, hogy a továbbiakban más osztja ezeket a pénzeket?

LJ: Nem, nem. Szeretném először megvárni a KEHI vizsgálatok eredményét. Ha a vizsgálat tisztázza az Ökotársat, akkor kénytelenek leszünk bocsánatot kérni, ha az Ökotársnál szabályossági problémák vannak, akkor a norvég kormánynak kellene belátnia, hogy a norvégok iránti megbecsülés, és tisztelet érdekében talán máshogy kellene a pénzeiket szétosztani Magyarországon, a mindenkori magyar kormánnyal való együttműködésben.

MA: Sokszor felhívták már a sajtóban arra a figyelmet, hogy azért furcsa, hogy ezt kéri számon a norvég kormánytól a magyar kormány, mert a magyar állam Civil Alapjának pénzeit pedig a békemenetek szervező Csizmadia László osztja, ő az elnöke a Nemzeti Együttműködési Alapnak.

LJ: Most mondhatnám azt is, hogy valakinek osztania kell, tehát ebben az országban olyan embert, aki fontos társadalmi pozíciót tölt be és nincs világnézeti meggyőződése, ilyen embert nem fog találni.

MA: És ez nem igaz azokra, akikről Önök bebizonyították, hogy valaha LMP-tagok voltak?

LJ: De nem az a probléma, hogy LMP tagok voltak, mint ahogy nem az a probléma, hogy valaki CÖF-ös, fideszes vagy bármilyen politikai mozgalomhoz tartozik. Az a probléma, ha a pénz nem szabályosan kerül elosztásra. Az a probléma, hogy a pénzt netán ellopják, az nincs összefüggésben azzal, hogy valaki fideszes, vagy baloldali. Mert a szabálytalansági hiba, a visszaélés, a korrupció, a lopás, az független a pártpolitikai megítéléstől.

MA: Beszéltünk a pénzügyi áráról ennek a történetnek, de az már látszik, hogy diplomáciai árat már fizet ezért az ország.

LJ: A norvégok keményen nyomulnak, ez kétségtelen.

MA: A norvég nyomulás eredménye, hogy mondjuk Victoria Nuland, Bill Clinton, illetve Barack Obama elnök kemény szavakkal bírálják Magyarországot ebben az ügyben?

LJ: Lehet, hogy más is van ebben, de a norvég kormány Magyarországot lejárató föllépésétől ez semmiképpen nem független. A norvégok mindenhova elmentek, és panaszt emeltek a magyarokkal szemben, volt, aki ennek helyt adott, olvastam a sajtóban, hogy a német kormány ezt mértéktartóbban kezelte és volt, aki erre jobban reagált. A norvég kormány, élén a norvég miniszter a sajtóban, a nyilvánosságban és az Amerikai Egyesült Államok kormányát is megkeresve próbált a szempontjainak érvényt adni.

MA: El tudja képzelni Navracsics Tibor azért nem lehetett európai fejlesztési biztos – civil pénzeket osztott volna – mert akkor robbant ez a botrány?

LJ: Én ezt az EU működését ismerve elképzelhetetlennek tartom.

MA: Megjelent az is a sajtóban, hogy mivel Önöknek tudniuk kellett, hogy ez a két dolog időben egybeesik, hogy akár nem is volt véletlen az időzítés. Biztosan olvasta Ön is, azzal vádolták meg az indexben-

LJ: Persze, ültem egy sötét szobában valamelyik rendőrfőnök hogy hétfőn kell kimenni, mert Navracsicsról akkor fognak dönteni. Ezt nem gondolhatják komolyan, hogy egyáltalán felteszi ezt a kérdést.

MA: Hát persze, hogy fölteszem ezt a kérdést, hiszen ez egy komoly vád volt, és azt is mondták a HVG újságírói, hogy nagyon sok forrásból hallották.

LJ: De ez egy komoly televízió, nem méltó egy ilyen gyerekes kérdés. Navracsics miniszter úr egy nagyon fontos, Európa jövője szempontjából egy kulcskérdés fölötti portfóliót kap. Tehát egy olyan munkát kap az Európai Bizottságban, ami nagyon fontos, hiszen a bizottsági meghallgatásokon folyamatosan támadják. Például Navracsics Tibort.

MA: Például ezzel az egész civil üggyel.

LJ: De ha Navracsics Tibor funkciója nem lenne fontos, akkor nem támadnák ennyire.

MA: Hogy még egy sajtóértesülésre reagáltassam, azt írják, hogy az Orbán-Simicska konfliktusban Ön közvetít. Így van?

LJ: Én nem szoktam közvetíteni. Nem az én munkám.

MA: Azt írják, hogy azért is kell sok mindent tudnia erről a konfliktusról, mert a fejlesztési pénzek kontrollja Simicska embereitől az Ön kezébe került át.

LJ: Hát nézze, ezek sajtóértesülések, amelyekre nem fogok reagálni mert zagyvaságnak tartom.

MA: Németh Lászlóné azt nyilatkozta, hogy a két említett úr magánügye, hogy van-e ilyen konfliktus.

LJ: Na ez egy jó válasz. Ebből látszik, hogy az államtitkár asszony nagyon bölcseket tud mondani.

MA: De akkor Ön szerint is magánügy, hogy létezik-e egy ilyen típusú háború, ami ha az ezzel kapcsolatos elemzéseknek hinni lehet, a kormányalakítást is alapvetően befolyásolta, a fejlesztési pénzek elosztását is alapvetően befolyásolta.

LJ: Ezek szubtrópusi feltételezések. Ez mese. Nem foglalkozom ezzel a kérdéssel, munkával foglalkozom.

MA: A reklámadóval kapcsolatban is azt írják, hogy ez is összefügg ezzel a háborúval,…

LJ: Nem, szerintem azzal függ össze, hogy az RTL Klub évek óta nem fizet tisztességesen adót Magyarországon. Ezzel az egy dologgal függ össze.

MA: És valóban megemelheti a reklámadót?

LJ: Megnézzük majd, hogy mennyi jön be az év végéig, és az adott törvény lehetőséget biztosít akár csökkentésre, akár emelésre. Az egy beszédes dolog, hogy az adóoptimalizálást hajtott végre nem feltétlenül tisztességes és törvényes módon az RTL Klub Magyarországon, és nagyon sok pénzt keresett, és vitt ki az országból. A különadók rendszere, amelyekből a bankadót és az energiaadót az Európai Bizottság is jóváhagyta, pont azt a célt szolgálja, hogy a költségvetéshez azok járuljanak inkább hozzá akik több pénzt kerestek. Az RTL Klub bizonyíthatóan nagyon sok pénzt keresett.

MA: Itt is volt egy érdekes hír a sajtóban most a hétvégén. Harkányi példa, biztos olvasta, ott egy fideszes képviselőjelölt azzal kampányol az ellenzéki városvezetéssel szemben, hogy kaphatott volna a város félmilliárd forintot a fürdő fejlesztéséhez, ehhez csupán azt kérte volna a kormányzat közvetítőkön keresztül, hogy a felügyelőbizottságot változtassák meg és oda kormányközeli emberek kerüljenek, erre nem volt hajlandó a város ezért ez a pénz elúszott. Tényleg így működik?

LJ: Ez is bizonyítja, hogy a hülyeség pártfüggetlen kategória. Nem tudok más mondani, mint hogy amióta ezt a hivatalt átvettem és személyes, politikai felelősséget viselek az európai uniós pénzek felosztásáért, mindent elkövetek annak érdekében, hogy a rossz hagyományokat megtörve, sem személyes pénzügyi szempontok, sem politikai szempontok egy pályázat odaítélésénél ne érvényesüljenek.

MA: Tehát ez fideszes jelölt hülyeséget beszél, vagy akár ő is hülye?

LJ: Én nem mondtam, hogy hülye, csak olyan dolgokat beszél amelyeknek a valósághoz semmi köze. A kormányzat a következő időszakban nem azt nézi majd hogya városvezetés milyen színű, hanem hogy mi a programja. Nagyon sokan fognak majd csalódni, akár a mi oldalunkon, akár a másikon, mert ha egy városvezetésnek nem lesz arra programja, hogy egy adott közösségben hogyan lesz munkahely, akkor nem fognak neki támogatást biztosítani. A jobb programokat fogjuk támogatni, és nem fideszes vagy baloldali programokat.

MA: Ha már említette, hogy kik csalódnak a választások után, akkor muszáj megkérdeznem hogy lesznek-e megszorítások? Mert Varga Mihály bejelentéséből ezt a következtetést vonták le sokan…

LJ: Ez egy pikáns szocialista álom.

MA: Tudom, hogy a kormány ezt tagadja, de az kétségtelen…

LJ: Nem tagadja, nincs ilyenről szó, nincs mit tagadni, mert ez egy kamu.

MA: De az mindenesetre elgondolkoztató hogy éppen az Ön előterjesztésével a költségvetés beterjesztését kitolták szeptemberről ami a választások előtt lett volna, októberre, ami utána van. A minisztériumokat arra kérték, hogy még a keretszámok se szivárogjanak ki,

LJ: Ha megengedi akkor az alapkérdését válaszolnám meg. Azért javasoltam a meghosszabbítást mert a települési önkormányzatok nem tudják október 30. -ig elkészíteni a jövő évi tervüket, ami törvényes kötelességük lenne. Majd a költségvetés benyújtása után tudják csak benyújtani a helyi számokat. Ezt a megyei jogú városok szövetsége kérte a kormánytól. Szerintem bölcs dolog az, ha az új vezetés hozhat majd döntést a költségvetési számokról. Ez egy szakmai vita.

MA: Tehát garanciát tud arra adni, hogy nem lesznek megszorítások, nem fog fájni?

LJ: Én arra tudok garanciát adni, hogy az állam mindent megtesz annak érdekében, hogy a saját működését optimalizálja és a társadalom támogatára és a gazdasági növekedésre fogja a forrásokat összpontosítani. Nem fogunk semmilyen olyan lépést tenni, ami a magyar társadalom vagy vállalati világ szempontjából hátrányos lenne. Azt én soha nem tagadtam, beszéljünk világosan és őszintén, hogy az állam működésének optimalizálása az egy kulcskérdés a gazdasági versenyképességhez. De ez nem a vállalkozóktól vesz el, vagy a társadalomtól, éppenséggel ad nekik.

MA: Szerkezeti átalakítások, amelyek elbocsátásokkal is járnak, ezek szerint lehetnek?

LJ: Nézze, olyan dolgok lesznek, amelyektől a magyar állam jobban fog működni, a társadalomnak pedig az ügyintézés kevesebb bürokráciával, és hatékonyabb gazdasági növekedéssel fog járni.

MA: Maga az államigazgatás is átalakulhat, például úgy, hogy háttérintézményeket megszüntetnek és beolvasztanak a minisztériumokba?

LJ: Átalakulhat, azt a feladatot kaptam a Miniszterelnök úrtól, hogy vizsgáljam meg az Államreform 1.-nek, 2010 és 14 közötti hatásait és tegyek javaslatot arra, hogy milyen továbblépésre van szükség. De ez nem az emberektől vesz el, még csak véletlenül sem a társadalmat hozza hátrányos helyzetbe, pont fordítva. Magyarországon van 8 millió fölnőtt ember, az ő ellátásukhoz mennyi állami hivatalnokra, milyen hivatali struktúrára és mennyi pénzre van szükség. Én az fogom javasolni, hogy egy uralkodó állam helyett egy szolgáltató állam legyen, ami gyorsan, bürokráciamentesen, kevesebb bírsággal, kevesebb illetékkel, sokkal olcsóbban megkönnyíti a vállalkozók és privát emberek életét. Ma a magyar állam ahogy az ügyeket intézi az sokak számára nehézséget jelent. Az én munkám az, hogy javaslatot tegyek arra, hogy hogyan lesz könnyebb.

MA: A friss Heti Válaszban Schmidt Mária konfliktust vállal Önnel, a Holokauszt Emlékévvel kapcsolatban, ez a vita már zajlik egy ideje Zoltai úr tanácsadóvá kinevezése kapcsán.

LJ: Nem olvastam a cikket, ne hozzon ilyen helyzetbe…

MA: Akkor segítek, azt írja, hogy a magyar identitás van veszélyben ezzel a kinevezéssel, “minden, amiben hiszünk” írja, mármint Önök, azzal szembemegy. És azt is írja, hogy a Mazsihisz nem a megegyezésre törekszik, és Ön is hibát követ el hogy egy pár ezer embert képviselő szervezet kezébe adja a döntést, vagy ahogy ő értelmezi, vétójogot a Sorsok Háza projektben.

LJ: Hát, nézze, én azt tudom mondani, hogy sajnos publicisztikák olvasására nincs időm. Két ünnep között, karácsony és szilveszter között tervezem, hogy ha lesz hozzá türelmem meg szórakozni akarok, hogy elolvassam ezeket a publicisztikákat. Én a magyar kormány és a zsidó szervezetek közötti viszonyról általában tudok mondani egy-két mondatot. Nagy tanulsága az elmúlt egy évnek, hogy a magyar kormánynak nem konfliktusra, hanem konszenzusra kell törekednie minden zsidó szervezettel, köztük a Mazsihisszel, amely mégiscsak a magyarországi zsidó szervezetek egyik legnagyobbika. A konszenzust és nem a háborút és a vitát szeretnénk keresni a következő időszakban. Én szeretném hogyha ezt a publicisták is megértenék.

MA: A közműállamosítás egy viszonylag új fejlemény, ez is kötődik Önhöz, mindenesetre itt is ki fog alakulni egy nagy állami cég, amelyik nyilván versenyelőnnyel rendelkezik majd a profitorientáltakkal kapcsolatban.

LJ: Az ellenkezőjét mondtuk. Ne haragudjon, de olyan dolgokat monda, ami nagyon fontos, és nagyon súlyos következményei lehetnek az ország életére, és nem a szavába akarok vágni csak pontosítani szeretnék: piaci körülmények között szeretnénk megverni a mostani piaci szereplőket. Tehát a magyar állam a Főgáz megvásárlásával a piaci verseny szereplője lett. Ez a későbbiek folyamán nagyon fontos lesz.

MA: Mindjárt vége van a műsoridőnknek, tehát csak azt szeretném kérdezni, hogy tud-e arra garanciát adni, hogy sem reprivatizáció ne mfog bekövetkezni, vagyis hogy ezt aztán megkapja egy másik érdekkör, sem pedig az amitől az ellenzék tart, hogy itt majd a kormányközeli érdekcsoportok kapnak allvállalkozói, tanácsadói szerződéseken keresztül kiszivattyúzott pénzt?

LJ: Nekünk ezzel csak egy célunk volt: a magyar lakosok, 3,6 millió háztartás, és a magyar ipar olcsón kapjon gázt és áramot. Nem kérdés, hogy ha az állam egy nonprofit cégben szolgáltat, az iparnak és magánszemélyeknek, akkor ez olcsóbb lehet a mai árakhoz képest.

MA: Elképzelhető reprivatizáció?

LJ: Nem. Amíg ez a kormány megkapja a választók bizalmát, elképzelhetetlen az, hogy a közművagyonhoz privát érdekek férjenek hozzá.

MA: Köszönöm szépen a beszélgetést.

LJ: Köszönöm.