Nagy-Britannia magyarországi nagykövete, Iain Lindsay.

A brit kormány elfogadta az Európai Uniós népszavazás eredményét, most itt az ideje, hogy abból a legjobbat hozzuk ki – mondja Iain Lindsay, Nagy-Britannia magyarországi nagykövete a Budapest Beacon-nek adott interjújában. A nagykövet állítása szerint sem az Egyesült Királyságban élő magyarok, sem pedig a Magyarországon élő britek státusza nem változik meg azonnal. Nagy-Britannia továbbra is Magyarország egyik fő partnere lesz, csak nem az EU-n belül – tette hozzá. 

Budapest Beacon: Péntek reggel felhívtam egy Egyesült Királyságban élő barátomat. Azt mondta: felkelt, készített egy teát, bekapcsolta a tv-t, és kiesett a kezéből a csésze, amikor meglátta az Európai Uniós (EU) népszavazás eredményét. Mi volt az ön első reakciója, mikor megtudta, hogy az emberek a kilépésre szavaztak?

Iain Lindsay: Tudhattuk, hogy szoros lesz az eredmény. A pénzpiacok azt mutatták, hogy bent maradunk, de ami történt megtörtént. Ahogyan David Cameron mondta péntek reggel – és ismételte meg számos alkalommal azóta is –, a brit nép szavazott – 33 millióan –, a többség pedig a kilépés mellett döntött. A kormány tartja magát a népszavazás eredményéhez. Az eredmény nyilvánvalóan megdöbbentő, ezt nem is vitathatja senki. Az azonnali gazdasági sokk természetesen várható volt, és azóta a politikai sokkhatás is megérkezett, például amikor a miniszterelnök bejelentette lemondási szándékát. Most a legjobbat kell kihoznunk a helyzetből: a legsürgősebben fel kell készülni az egyeztetések megkezdésére más EU-tagországokkal a kilépésünk részleteiről és feltételeiről.

BB: Tényleg nem volt B terv?

I.L.: Nem volt. A pénzügyi és gazdasági oldalon a Pénzügyminisztérium és a Bank of England rendelkezett ugyan vészforgatókönyvvel a lehetséges gazdasági következmények esetére, de politikai szempontból nem volt B terv.

BB: Ha nem volt B terv, mi következik most? 

I.L.: Ahogyan azt a miniszterelnök is elmondta, a döntést el kell fogadni, és meg kell kezdeni a felkészülést az EU-val történő egyeztetésekre. A brit álláspont részleteit a következő miniszterelnöknek és kormánynak kell kidolgoznia. A struktúrák megállapítása és az egyeztetésekre történő felkészülési munka már meg is kezdődött Londonban. Szeptember közepére valószínűleg helyén lesz az új miniszterelnök és az új kormány. Az álláspont kialakítása és az, hogy mikor léptetik életbe az uniós egyezmény ötvenedik cikkelyét, már az ő döntésük lesz.

BB: Az EU, és különösen Angela Merkel német kancellár is azt várja Nagy-Britanniától, hogy a lehető leggyorsabban tegye ezt meg.

I.L.: Így van, de világosan látszik a tegnapi brüsszeli párbeszédekből, hogy ehhez új miniszterelnökre és kormányra van szükségünk. Most arra kell időt szakítanunk, hogy átgondoljuk az álláspontot, amit az egyeztetéseken képviselünk. Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk is arra hívta fel a figyelmet, Nagy-Britanniától függ, mikor indítja meg az ötvenedik cikkely szerint eljárást. Ez olyan döntés, amit csak mi tudunk meghozni.

BB: Kemény egyeztetésekre számít Brüsszellel?

I.L.: Nehéz lenne megmondani, mivel egyelőre nem tudjuk, hogy az új brit kormány milyen tárgyalási álláspontra helyezkedik. Reménykedem, hogy a barátság és az együttműködés szellemében fognak folyni az egyeztetések, hiszen Nagy-Britanniának – Európa második, illetve a világ ötödik legnagyobb gazdaságaként – jó kapcsolatot kell ápolnia az EU-val, és ez fordítva is igaz. Még ha nem is leszünk az Unió tagja, európaiak és jelentős európai játékosok maradunk, arról nem is beszélve, hogy Franciaországot leszámítva mi vagyunk az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyetlen állandó európai tagja.

Lindsay szerint rövid távon semmi nem változik.

BB: Ez a politikai oldala a dolognak, de több százezer brit nemzetiségű él az EU-ban. Van okuk aggodalomra?

I.L.: Ahogyan a miniszterelnök is sokszor elmondta, továbbra is az unió tagországa vagyunk, amíg az egyeztetési folyamat le nem záródik. Nincs azonnali változás a Nagy-Britanniában dolgozó, élő vagy tanuló EU-állampolgárok státuszában, mint ahogyan az EU-s tagországokban élő britek helyzete sem változik azonnal. Arról egyeztetni kell, hogy pontosan mi is fog történni azután, ha elhagytuk az Európai Uniót.

BB: Emlékszem, amikor januárban Cameron miniszterelnök Budapestre látogatott, Orbán Viktor azt mondta, hogy a magyarok nem szeretnék, ha Nagy-Britanniában migránsként tekintenének rájuk. Joggal félhetnek a brit nemzetiségűek, hogy migránsként fognak rájuk tekinteni az EU-ban? 

I.L.: Ez attól függ, miben állapodunk meg a tárgyalásokon, de annyira hozzászoktunk a szabad mozgáshoz az EU-n belül, hogy már nehéz lenne mást elképzelni. David Cameron kedden Brüsszelben egyértelművé tette, hogy a migráció nyilvánvalóan szerepet játszott a brit népszavazásban, és nem kérdés, hogy ez az egyik olyan probléma, amiről beszélnünk kell.

BB: Nyilván nem csupán a migrációt vették figyelembe.

I.L.: Persze. Találgatni azzal kapcsolatban, hogy miért szavaztak a britek úgy ahogy – az emberek azt gondolják, hogy Brüsszel megpróbálta átvenni az irányítást az életük felett, vagy, hogy olyan elszigetelt európai elit van, amely távol van a hétköznapi emberek problémáitól –, szükségtelen. Számos ok volt, és nagyon nehéz lenne általánosítani.

BB: De hogyan kerülhettek ezek a problémák az első helyre? 

I.L.: A brit kormány nemigazán foglalkozik azzal, hogy megkísérelje elemezni, ki, hogyan és miért szavazott úgy ahogy. Elfogadta a referendum eredményét, most pedig a legjobbat kell abból kihoznunk.

BB: A Brexitnek lehetnek hosszútávú következményei a magyar-brit kapcsolatokra? Orbán Viktor és David Cameron nagyon jó barátságban vannak. 

I.L.: Igen, önnek ebben tökéletesen igaza van. Nagyon hálás vagyok Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter hétvégén tett nyilatkozatai miatt, melyekben elmondták, hogy megértik Nagy-Britannia álláspontját, együttérzésüket fejezték ki a szigetországra nehezedő nyomás miatt, és egyértelművé tették, hogy szerintük nincs szükség elsietett brit döntésre az ötvenedik cikkely megindításával kapcsolatban. Az a célom – ahogyan a csapatomnak is –, hogy a lehető legnagyobb mértékben megvédjem a kétoldalú kapcsolatokat a Brexit után is. Az igazság az, hogy továbbra is szoros gazdasági kapcsolatban állunk. Szoros a védelmi és biztonsági együttműködés is, a jövő heti NATO-csúcson pedig úgy vélem, arra fogunk koncentrálni, hogy miként tudjuk tovább fejleszteni és előre vinni ezeket az ügyeket. Nagy-Britannia továbbra is Magyarország egyik fő partnere lesz, csak nem az EU-n belül.

David Cameron (balra) és Orbán Viktor nagyon jó barátok. Fotó: MTI, Koszticsák Szilárd

BB: Az egyeztetésekre rendelkezésre álló két év történelmi mércével nem hosszú idő, de annyira nem is rövid, ha azt vesszük figyelembe, hogy jelenleg mintegy háromezer brit tulajdonú cég tevékenykedik Magyarországon. Bizonytalanná válik a helyzetük? 

I.L.: Csak az egyeztetések befejezése után ismerjük meg az álláspontjukat, de nekünk az a feladatunk, hogy megvédjük azokat, akik itt fektettek be. A brit vállalatok 55 ezer magyarnak adnak munkát – személy szerint nem gondolom, hogy komoly hatással lesz rájuk a kilépés. Ezek a cégek azért tevékenykednek Magyarországon, mert üzleti lehetőségeket látnak az országban, szélesebb körben pedig a régióban. Egyértelmű, hogy hozzájárulnak Magyarország boldogulásához, mivel magyarokat alkalmaznak és adót fizetnek. El kell telnie valamennyi időnek, míg kitaláljuk, hogyan is néz majd ki a jövőben a gazdasági együttműködés.

BB: Olyan hangokat is hallhattunk, amelyek szerint a Brexit jelentősége a Berlini Fal leomlásához hasonlítható. Ön egyetért ezzel? 

I.L.: Igen, ez egy jelentős pillanat. Európa második legnagyobb gazdasága kilép az Unióból. Ennek eredményeképpen lesznek bizonytalanságok, gazdasági nehézségek, de biztosítanunk kell, hogy ezekben a nehéz időkben is olyan szoros kapcsolatot ápoljunk az EU-val, amennyire csak lehetséges. Az az érdekünk, hogy az EU is erős maradjon, mivel függünk tőle – az exportunk ötven százaléka irányul ide – de ha előre tekintünk, arra is emlékeznünk kell, hogy Nagy-Britannia jövője az EU-n kívül van.

BB: Van Nagy-Britanniának jövője a mai formájában?

I.L.: Két éve volt népszavazás Skóciában, és a skót nép úgy döntött, hogy az Egyesült Királyság tagja kíván maradni. A két oldal megállapodott abban, hogy tartják magukat az eredményhez, de azt látjuk, hogy rendkívül összetett alkotmányossági kérdésekről van szó. Ezért is egyértelműsítette a miniszterelnök, hogy az egyeztetések előkészítése során a brit kormány kapcsolatban lesz Skócia, Wales és Észak-Írország, valamint Gibraltár és a tengeren túli területek vezetésével is. Kapcsolatban lesz továbbá Londonnal, mint Európa pénzügyi és üzleti központjával. Nem koncentrálunk az Egyesült Királyság felbomlására, inkább arra fókuszálunk, hogy a folyamat során a fenti területek különböző érdekeket képviselő vezetése is járuljon hozzá a folyamatokhoz.

BB: Mit üzenne azoknak az EU-tagországoknak, amelyek fontolóra veszik saját népszavazás kiírását a kilépésről?

I.L.: Ez teljes mértékben a saját ügyük. Ugyanúgy, ahogy más országok is elmondták, hogy tiszteletben tartják a britek döntését, mi is tiszteletben tartjuk más kormányok döntéseit.