Nem szokatlan jogállami megoldás Európában, hogy sajátos jogvitákra, különleges szaktudást igénylő perekre különleges bíróságokat hoz létre a kormány, ugyanakkor az egyáltalán nincs rendben, hogy a kormány ezt titokban tervezte meg. Az is gyanúra ad okot, amikor egy ilyen átszervezés egy tömegben, szokatlan módon és a felsőbíróságokon, tehát nem az alsó szintű bíróságokon történik – mondta a Budapest Beaconnek adott interjújában a tervezett közigazgatási bíróságról Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója.

Bő egy hónappal ezelőtt a Budapest Beacon is beszámolt arról, miszerint úgy tűnik, a Fidesz házon belül oldaná meg a kényes bírósági ügyeket. A kabinet tervei szerint egy közigazgatási bíróság jönne létre, és a jövőben itt határozhatnának számos állami intézmény döntéseinek jogszerűségéről. Ide kerülnének egyebek mellett például a választási ügyekkel, a közbeszerzésekkel vagy a médiahatóság döntéseivel kapcsolatos jogviták.

A kormány félresöpörte az Országos Bírósági Hivatal (OBH) vezetőjének igen komoly aggályait (pedig Handó Tündét nehéz lenne elfogultsággal megvádolni – a szerk.), és úgy tűnik, egyetlen lényeges pontban sem hátrál meg.

„Kiemelt gazdasági, gyakran politikai faktorral is rendelkező ügyek kerülnek majd a felsőbíróság elé […] a bírói hatalom […] a végrehajtói hatalomból érkező nagyszámú szakemberre átruházása a bíróság szervezeti függetlenségének, a jogállamiság alkotmányos követelményének sérülésére hivatkozó kritikai álláspont megfogalmazására ad – kétség kívül nem kevés – alapot” – áll egyebek mellett abban a 444 birtokába jutott 32 oldalas elemzésben, amelyben az OBH gyakorlatilag ízekre szedte a kormány javaslatát.

Azért sem várható érdemi változtatás, mert jóllehet Trócsányi László igazságügyi miniszter javaslata volt a felsőbíróság létrehozása, a tervet támogató politikai döntés már megszületett, azaz Orbán Viktort is meggyőzte a miniszter – írta meg korábban a Népszabadság.

A talán egyetlen, bizakodásra okot adó részlet, miszerint az eredeti tervekkel szemben a közérdekű adatperek mégsem kerülnek majd a különbíróságokhoz – legalábbis ezt állította a javaslatot jegyző Rozsnyai Krisztina, az Igazságügyi Minisztérium (IM) miniszteri biztosa egy, a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) lefolytatott szeptemberi vitán, melyen Fleck Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanszékvezető egyetemi tanára a 444 beszámolója szerint egyebek mellett arról beszélt, miszerint az autoriter rendszerekben jellemző az a munkamegosztás, hogy úgy biztosítják a bíróságok függetlenségét, hogy a jelentős ügyeket kiszervezik alóluk.

Mindezek ismeretében igyekeztünk egy kicsit többet megtudni a kormány tervéről, méghozzá Ligeti Miklóstól, a Transparency International (TI) jogi igazgatójától.

Szerinte a dolgot sokféleképp lehetne vizsgálni: „az egyik mondás az lehetne ezzel kapcsolatban, hogy ez egy teljesen jogállami, helyes és bölcs út, hogy sajátos jogvitákra, különleges szaktudást igénylő perekre különleges bíróságokat hoz létre a kormány”. Ez a jogállami megoldás nem szokatlan Európában. Franciaországban például – amire az utóbbi időben állandóan hivatkozik a kormány – sok évtizedes hagyománya van annak, hogy a közigazgatási jogvitákat, tehát az állam és a kormány közigazgatási döntéseinek a bírói felülvizsgálatát egy külön bírói testület végzi.

Hogyha Magyarország egy jól működő jogállam lenne, akkor ezzel a tervezettel összességében egyet lehetne érteni – mondja Ligeti, aki szerint az persze már egyáltalán nincs rendben, hogy a kormány ezt titokban tervezte meg, majd amikor kiderült, mire készülnek, elkezdték a szokásos manővereiket és takarózásaikat.

A TI jogi igazgatója lapunknak adott interjújában „nagyon alantas” állításnak nevezte a már említett MTA-vitán a terv gazdája által mondottakat, vagyis, hogy ők – mármint a kormány – meghallgatták az emberek véleményét, és a legkritikusabb pontokon módosítanák a törvénynek a tartalmát.

Nem az emberek véleményének a meghallgatása, hogy egy, a kormány szándékától függetlenül kiszivárgott tervezet által kiváltott balhé és botrány közepette a legvéresebb részleteket megpróbálják kitörölni a törvényből

– hangsúlyozta Ligeti.

A közigazgatási bíráskodás elméletileg azt jelenti – folytatta –, hogy a polgárnak jogot ad az állam arra, hogy a különböző államigazgatási határozatokat, például egy építési engedélyezési ügyben, vagy egy jogosítvány ügyében, esetleg egy pénzügyi hatósági döntést a bíróságon vitasson. „Ez jó, erre szükség van, ez a rendszerváltás egyik vívmánya Magyarországon. Amikor az ország a kommunizmusból kijött, akkor az egyik garancia az volt, hogy az állami döntéseket, a kormánydöntéseket a bíróságon vitatni lehet”. Az egy jó és jogállami megoldás, hogy a polgárok lehetőséget kapnak arra, hogy az állam, a kormány döntését a bíróság előtt megtámadják, csakhogy erre most is lehetőségük van, hiszen jelenleg is működnek közigazgatási bíróságok az országban. A kormány semmivel nem támasztotta alá, hogy ezeket a bíróságokat ki kell dobni, és a helyükbe új bíróságokat kell szervezni – jegyezte meg a szakember.

Hogy erre miért van szükség? Az tudvalevő, hogy a közigazgatási bíróságok a kormány számára a legérzékenyebb ügyekkel foglalkoznak majd: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) döntésinek a felülvizsgálatával, a közelgő választásokkal kapcsolatban a Nemzeti Választási Bizottság (NVB), tehát a választási igazgatási szervek döntéseinek a felülvizsgálatával.

A legmegdöbbentőbb és legfelháborítóbb módon a kormány egy kiszivárgott tervezet szerint a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó alapvető állampolgári és emberi jog bírói kontrollját is erre az új bíróságra telepítette volna. Ez azt jelenti, hogy ha egy állami szerv, vagy egy közpénzből gazdálkodó állami vállalat nem adja oda az adatot, melynek a nyilvánosságra hozatalára egyébként köteles, és ez ellen az újságíró, a polgár vagy a civilszervezet bírósághoz akar fordulni, akkor nem a normális bíróságra, hanem erre az új közigazgatási bíróságra kell mennie – magyarázta Ligeti, bár ahogyan azt korábban említettük, ez feltehetően nem kerül bele a tervezetbe (bár a kormány a szavazás előtt simán belecsempészheti, nem lenne az eset példátlan – a szerk.).

Ha mégis bekerülne, arról Ligeti azt mondta: a bíráknak Magyarországon a közérdekű adatok nyilvánossága az információszabadság területén elég jó a teljesítménye, jó és megalapozott jogállami döntéseket hoznak ezen a téren. Ennek köszönhető például, hogy a TI is rendszeresen pereket nyer állami vállaltok és kormányintézmények ellen a bíróságokon.

Tehát elképzelhető, hogy egy új közigazgatási bíróságon is ilyen pernyerési esélyeink lennének, csakhogy ezt az új közigazgatási bíróságot úgy képzeli el a kormány, hogy az új intézmény csúcsán a közigazgatási felsőbíróság fog állni, és ezt a közigazgatási felsőbíróságot részben nem bíróságokon tanult és edződött bírákkal, hanem a kormány intézményiben kinevelt, kormánytisztviselőkkel akarnák feltölteni

– mondta Ligeti.

Nem arról van szó, hogy ne feltételezhetnénk, miszerint a közigazgatási felsőbíróságon szakmai munka folyik majd, sőt, azt is lehet mondani, miszerint Magyarországon egyfajta szakmai vérfrissítésre van szükség, hogy olyan bírók is ítélkezzenek, akik nem csak bíróként láttak közigazgatási ügyeket, ugyanakkor mindig gyanakodnunk kell, amikor egy ilyen átszervezés egy tömegben, szokatlan módon, és a felsőbíróságokon, tehát nem az alsó szintű bíróságokon történik – folytatta, hozzátéve, hogy új bíróságokhoz szervezett ügyekben a lehetséges alperes mindig a kormány lesz, ami újabb ok a gyanúra.

Szerinte ilyenkor azt kell gondolnunk, hogy ez nem véletlenül, nem a szakmai szempontok színesítése, és nem a szaktudás növelése érdekében történik, hanem azért, mert a kormány az elmúlt években kinevelt egy olyan generációt a kormánytisztviselőkből, amely inkább a kormányhoz, mint az igazsághoz hű. Ők tudni fogják, hogy közigazgatási felsőbírósági bíróként miféle döntéseket kell nekik hozniuk, és hogyan tudják majd a kormány érdekeit érvényesíteni.

Ligeti szerint föl kell tennünk magunknak a kérdést, hogy „kinek áll érdekében, miért jó és fontos az, hogy egy most jól működő, bejáratott peres eljárást átalakítsanak teljesen, és egy olyan bíróság felügyelete, irányítása alá rendeljenek, ahol a bírák ötven százaléka a kormány dolgozója”.

Azt egyelőre még Ligeti sem tudja, mikor lesz a dologból törvénytervezet. A kiszivárgott példányok még nem a parlamenti benyújtásra vonatkoznak, tehát még nem országgyűlési tárgyalásra vonatkozó példányokat láttunk, hanem csak a kormány asztalára vitt miniszteri tervezeteket – magyarázta.

Furcsa egybeesés, hogy az a miniszteri biztos, aki ennek a törvénytervezetnek az előadója – legalábbis a kiszivárgott szövegeken az ő neve van feltüntetve – rajta volt azon a háromfős listán is, amelyet a magyar kormány a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróság (EJEB) magyar bírájának kiválasztására megküldött Strasbourgba a parlamenti közgyűlésre.

Tehát fölmerült az, hogy a kormány ebből a jogászból, aki egyébként valószínűleg a közigazgatási területen egy felkészült szakember, Magyarország kilenc évre kinevezett emberi jogi bíráját szeretné kreálni a strasbourgi bíróságon, holott láthatóan alapvető értékkonfliktus figyelhető meg ennek a jogásznak a működésében, hiszen egy fontos, alapvető jogok sokaságát érintő, a strasbourgi emberjogi egyezménnyel egyáltalán nem kompatibilis, azzal nem összeegyeztethető törvényhez adta a nevét, amit ráadásképpen titokban terjesztettek elő

– magyarázta Ligeti. Hozzátette: kérdés, hogy amennyiben komolyan gondolta a kormány, hogy ebből a jogászból kellene Magyarország emberi jogi bíráját létrehozni, akkor ő miként felelne meg az emberi jogi egyezmény szellemének és követelményeinek?

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):