Lapunk négyrészes, a civil társadalom neves képviselőit megszólaltató cikksorozatának utolsó részében Ligeti Miklóst faggattuk egyebek mellett arról, mit jelent a rendszerszintű korrupció. A Transparency International Magyarország jogi vezetője szerint nyilvánvaló, miszerint a kormány szándéka az, hogy távol tartsa az embereket a közélet egyes történéseitől, mi több, sorra másra fogadja el azokat a jogszabályokat, amelyek legalizálják korrupciót.

A Transparency International Magyarország (TI) szerint hazánkban a korrupció a rendszer része, bele van kódolva a törvényekbe. „Ahelyett, hogy a kormány üldözné, sokkal inkább maga generálja a korrupciót” – mondja Ligeti Miklós, a civil szervezet jogi vezetője.

 
A kormány szándéka az, hogy távol tartsa az embereket a közélet egyes történéseitől, mi több, erős jogi alapokat teremt olyan ügyletekhez, amelyeket „mi magunk korruptnak tartunk” – magyarázza a jogász. Magyarországon egy sor törvény nemes egyszerűséggel legalizálja az „urambátyám-rendszert” a politikában és a gazdasági életben – teszi hozzá.

Ilyen a dohány-kiskereskedelem állami monopóliummá szervezése, a takarékszövetkezetek állami irányítás alá vonása majd reprivatizálása, az állami földek eladása vagy a közbeszerzési szabályok folytonos átalakítása – sorolja a példákat a TI jogi igazgatója. „Ezek mind-mind egyértelműen egyes befolyásos személyek, üzleti érdekcsoportok, vagyis az úgynevezett oligarchák érdekeit szolgálja”.

Rendszerszintű korrupció

A korrupció hívószó, amiről a legtöbb embernek az villan be, hogy üzletemberek kenőpénzt adnak a politikusoknak, esetleg az, hogy pénzért cserébe egy állami hivatalnok kivételez az ügyféllel. A korrupció azonban ennél jóval összetettebb.

A magyar állam jelenleg nem felszámolja, hanem generálja a korrupciót azáltal, hogy a politika a közpénzeket a hozzá lojális csoportoknak juttatja. Ez számos esetben nem a szabályok kijátszásával, hanem a befolyásos érdekcsoportok számára azok kedvező módon történő átírásával, valamint a rossz törvények részrehajló végrehajtása útján történik. Ligeti szerint azonban a korrupt gyakorlatok törvényesítése gyakran nem elegendő, ezért a hatalom – talán szégyenében, talán mert fél a korrupció nyilvánosságra kerülésének következményeitől –, mindenáron el akarja kerülni ezeknek az eseteknek az alapos kivizsgálását.

E törekvés érdekében például évek óta napirendben van a közérdekű adatok megismerhetőségének a folytonos korlátozása. A polgárok tájékozódásának és a nyilvános vitának a megnehezítése érdekében egyre szűkebb körben lehet hozzáférni a közpénzköltésekre vonatkozó információhoz. A kormány ezt úgy éri el, hogy újabbnál újabb akadályokat helyez el az információszabadság törvényben, amelyek mind kényelmesebbé teszik az állami szervek és az állami pénzt használó vállalatok számára, hogy titokban tartsák a működésükre vonatkozó adatokat. Ilyen akadálynak tekinthető az, hogy az állami adatkezelők tetszés szerinti, akár rendkívül nagy összegű költségtérítést is kiróhatnak az adatkezelőkre, de az üzleti titokra és a nemzetbiztonsági érdekre történő hivatkozás is egyre gyakoribb – hangsúlyozza a TI Magyarország jogi vezetője, aki nem gondolja, hogy ezek az akadályok csupán a túlbonyolított rendszer valamiféle bürokratikus melléktermékei lennének, vagyis nem véletlen kisiklásokról van szó. Olyannyira nem, hogy „sok esetben ezek az akadályok nemcsak szándékosak, de előre megfontoltak is”. 

A közérdekű adatok kezelésére van jó és működő példa

Önmagában azzal nem lenne semmi baj, hogy a kormány elvárja a polgároktól, hogy fizessék meg a közérdekű adatigénylés díját, feltéve, ha nem kérnek óriási, az adatkéréstől elrettentő összegeket. Az rendben van, ha a polgárnak fizetnie kell egy csekélyebb összeget a dokumentumok beszkenneléséért, de a 2016-ban véglegesített szabályok értelmében „már az adatokat kiadó kormányzati alkalmazottak munkájának ellenértékét is nekünk kell megfizetnünk” – mondja Ligeti. Az adatok megismerése iránti per, amely eddig a titkolózó állammal szembeni végső eszközünk volt, kétlépcsőssé válik: előbb a kirótt költségtérítés csökkentése érdekében kell bírósághoz fordulni, majd ezt követően azért, ha mégsem hajlandóak kiadni az információt.

Nem volt ez mindig így. A második Orbán-kormány 2010-es hivatalba lépése előtt az állami szerveknél nem volt szokás pénzt kérni a közérdekű adatigénylésekért. Ha mégis, akkor csekély összegről volt szó. Mostanra azonban jellemzővé vált, hogy a kért adatok előállítási nehézségeire hivatkozva, önkényesen, milliós összegeket akarnak az adatigénylővel megfizettetni. Az ezt lehetővé tévő kormányrendelet szerint méltányos, ha a polgárral megfizettetik az állami alkalmazottak bérköltségét, Ligeti szerint azonban ez elfogadhatatlan. Ráadásul az sem igaz, hogy az adatigénylések valóban drága kiszolgálására a munkaerőköltségek kiszámlázása lenne a megfelelő válasz, hiszen – mint azt hozzáteszi – működő és jó példa van rá, hogy lehet ezt korszerűen és olcsón is csinálni.

Az lenne az olcsó és profi megoldás, ha az interneten is elérhetővé tennék a közérdekű adatokat, ahogyan azt például a Karácsony Gergely vezette Zuglóban is teszik. Itt külön átláthatósági weboldalt működtetnek, ahol mindent közzétesznek. Ennek köszönhetően a XIV. kerületben nem is nagyon kell közérdekű adatigénylésekkel foglalkozni.

Ligeti szerint a közérdekű adatok iránt érdeklődő civil szervezeteknek nemcsak több munkájuk van bíróságokon, de a perek is egyre nehezebbek. A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az eddigieknél is nagyobb akadályokat gördítsen a közérdekű adatigénylések útjába, ebből a szempontból tehát 2016 rosszabb volt, mint az azt megelőző év, és „semmi okunk abban reménykedni, hogy 2017-ben bármilyen változás állna be ebben a folyamatban” – jegyzi meg a TI Magyarország jogi vezetője.

Nem egy egyszerű feladat

A vita életben tartása és a polgárok tájékoztatása – ez az oka annak, hogy a Transparency International Magyarország – bármennyire is fájlalhatja ezt a kormány –, továbbra is küzd a korrupció ellen.

Ligeti kiemeli: az ő munkája, hogy jogi érvekkel támassza alá a szervezet által megfogalmazott bírálatot. Munkájának nem elhanyagolható része, hogy a legtöbbször jogilag összetett és nehezen érthető korrupciós eseteket a nagyközönség számára is érthető formában tálalja.

„Csavaros ügyeket is meg lehet nyerni a bíróságon, de az ilyen esetekben hiányzik a »társadalmi győzelem«, mivel az átlagemberek az összetett ügyeket nem értik meg. Össze kell gyűjtenünk azokat az ügyeket, amelyek segítenek abban, hogy könnyen megértethessük a polgárokkal, mi is folyik ebben az országban” – hangsúlyozza a szakember. Hozzáteszi: „a kormány szíve szerint elhitetné a néppel, hogy Soros György minden reggel felkel, és azt mondja nekünk, hogy menjünk be az irodába, és elhitetné azt is, hogy a munkánk nem más, mint hazaárulás”. Végül aztán mindenki arra a megállapításra jut majd, hogy a civil szervezetek gyengébbek az államnál. „Dávid és Góliát harca ez”, ezért Ligeti szerint rendíthetetlennek kell lenni, mert számos kudarccal és buktatóval jár az ilyen fajta munka.

„Úgy vélem, minőségi tartalmú, bizonyítékokkal alátámasztott állításokkal alátámasztani a korrupcióra vonatkozó ismereteinket komoly kihívás, aminek azonban a TI Magyarország ugyanúgy megfelel, ahogyan a kormány bizonyos lépéseivel szembeni kritikáink is mindig megalapozottak” – jegyzi meg.

Az állítólagos „nemzeti burzsoázia” megteremtése valójában nem más, mint a korrupció rendszerszintűvé tétele

Hogy miért nem éri el a korrupció a társadalom ingerküszöbét, azt nehéz megmagyarázni. Az egyik ok a TI jogi igazgatója szerint az lehet, hogy az emberek egyszerűen nem beszélnek erről. Azok, akiknek előnyük származik a korrupcióból, csendben maradnak. Emiatt is könnyű politikai ügyként feltüntetni a korrupciót, holott a szó tágabb értelmében nem politikai kérdésről van szó. A kormány a korrupcióról szóló vitát pártpolitikai támadásnak akarja feltüntetni, mondván, valójában nem egyes konkrét intézkedések bírálatáról, hanem a kormány általános politikája elleni, elfogult támadásról van szó – figyelmeztet a jogász.

A rendszerszintű korrupció alapvető szerepet játszott abban, hogy Magyarországon kialakuljon az eufemisztikusan „nemzeti burzsoázia” néven emlegetett, gazdaságilag a Fidesztől függő, és politikailag hozzá hű oligarchia. Ligeti szerint úgy tűnik, ez a kormánypárt végső igazsága: „akár a leginkább megkérdőjelezhető döntés is megengedett, ha hozzájárul a kormányhoz hű gazdasági érdekcsoportok megerősítéséhez”. Ez a „haveri kapitalizmus” lényege.

Nem mellékesen megjegyzendő, hogy míg korábban ez a csoport lényegében egyszereplős volt (Simicska Lajos és a Közgép), addig a miniszterelnök mostanra egymással versenyző oligarchák csapatát hozta létre. „Ez egyfajta versenyhez vezetett, ami a kormány számára biztosítékot is jelent arra, hogy egyetlen szereplő se nőjön túlzottan nagyra” – jegyzi meg Ligeti Miklós.

A civil társadalom nagyon is kell Orbánnak, hogy biztosítsa a pluralizmus látszatát

A kormánynak azért van szüksége a független civil szervezetekre és a kritikus hangokra, mert ezzel erősíti a véleménypluralizmus érzését. „Nincs kétségem ugyanakkor afelől, hogy ha túlságosan érzékeny pontra tapintunk, és még sikeresek is vagyunk – például a bíróság nekünk ad igazat –, akkor a kormány gyors ellencsapásba kezdene” – mondja Ligeti, hozzátéve, miszerint a civilellenes kampányok célja nem más, minthogy idegen ügynöknek bélyegezzék őket.

Mint kiderült, a titkosszolgálatok adatokat gyűjtenek a civil társadalomról. Miközben a kormány megtagadta az erről szóló akták nyilvánosságra hozatalát, elismerte az információgyűjtés megtörténtét – folytatja Ligeti, aki szerint a kormány dönthet úgy, hogy felhasználja ezeket az adatokat, megalapozván ezzel a civilek elleni jövőbeni támadásokat.

Hogy ezen kívül milyen lépésekkel nehezítheti meg például a Transaprency International dolgát a kormány? „További akadályokat gördíthetnek a közérdekű adatok megismerése elé, és az ilyen jellegű esetek perelhetőségi küszöbét is még magasabbra emelhetik. Ha ez folytatódik, arra kényszeríthetnek bennünket, hogy feladjuk a pereinket, és új stratégiákat dolgozzunk ki a korrupció leleplezésére” – így Ligeti, aki arra a felvetésünkre, hogy hol van az a pont, amikor már ő is új munka után nézne, rendkívül diplomatikusan azt mondta: „Nem adom fel egykönnyen”.

 
Cikksorozatunk első részében a civil társadalmat érintő kihívásokkal kapcsolatban faggattuk Móra Veronikát. Az Ökotárs Alapítvány igazgatója egyebek mellett arról beszélt, miszerint sok szervezet még csak most ismerte föl, hogy az elmúlt években végbement változások következtében létrejött környezet így fog maradni. A megváltozott feltételekhez alkalmazkodni kell, de ez nem megy egyik napról a másikra, főleg nem tíz-tizenöt-húsz év után.

A második részben Pethő Andrást, a Direkt36 alapítóját és az Origó egykori újságíróját kérdeztük arról, hogyan maradhat fenn ma Magyarországon a független újságírás. Szerinte egy biztos: a rendelkezésre álló tér a korábbi évek trendjeit követve tovább fog zsugorodni. Az újságírók helyzete nehéz, de nem reménytelen – derül ki a beszélgetésünkből.

A harmadikban Tóth Balázs, a Helsinki Bizottság ügyvédje beszélt arról, hogy bár egyelőre nem született olyan jogszabály, ami megnehezítené a jogvédőszervezet életét, azért a kormányzat „áldásos” tevékenysége mind az ügyfelek számában, mind pedig a társadalom hozzájuk való viszonyulásában erőteljesen megmutatkozik.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):