Kálmán Olga interjúja az amerikai nagykövetség ügyvivőjével, M. André Goodfriend-del, Bill Clinton és Barack Obama amerikai elnök nemrég a magyar kormányra tett kritikus megjegyzésivel kapcsolatban.

Kálmán Olga (KO): Az utóbbi két napban beszámoltunk arról, hogy két amerikai elnök – egy volt és a jelenlegi – is bírálta a magyar kormányt. Bill Clinton leginkább a magyar kormányt és elsősorban a miniszterelnököt bírálta, amikor félreérthetetlenül úgy fogalmazott, hogy a hatalom és a pénz, ami a magyar hatalmat vezérli, vagy érdekli. Obama elnök már a civil társadalmat ért vegzálások, atrocitások miatt bírálta a magyar kormányt. Nagyon rövid időn belül meg is érkezett a magyar kormány hivatalos válasza, miszerint nincs képben, félretájékoztatták a volt, vagy a jelenlegi elnököt; Bill Clinton már régen járt Magyarországon, mondta az új külügyminiszterünk, Szijjártó Péter. A kormánypárt alelnöke, Kósa Lajos azt mondta, hogy valószínűleg megvezették az amerikai elnököt, szóval voltak viszontválaszok. Az Egyenes Beszéd mai vendége az Egyesült Államok jelenlegi diplomácia első számú vezetője hazánkban, az ideiglenes ügyvivő, Andre Goodfriend.

M. Andre Goodfriend (MAG): Jó estét kívánok!

KO: Ön volt az, aki félretájékoztatta a volt, illetve a jelenlegi elnököt?

MAG: Szeretném azt gondolni, hogy a lehető legjobb információval igyekszünk ellátni a kormányunkat. Én, illetve mi voltunk azok, akik információval láttuk el a kormányt.

KO: Mennyire pontos, mennyire napi szintű információi vannak egy adott országról az Amerikai Egyesült Államok elnökének?

MAG: A diplomácia célja az, hogy szeretnénk megérteni a helyzetet az országban, amelyben jelen vagyunk, hogy az információ, amelyet továbbítunk a kormánynak megbízható és pontos legyen. Ez pont annyira naprakész, mint a beszélgetés, amelyet most folytatunk. A lehető legpontosabban tisztában vagyunk a jelenlegi magyarországi helyzettel. Igyekszünk beszélgetni az utca emberével, a kormány vezetőivel, a civil vezetőkkel, a politikai pártok vezetőivel, akár a jobb-, akár a baloldalról. Igyekszünk teljes képet kapni a helyzetről, nem csak a médiából érkező üzenetekből ítélkezünk, hanem ahogy mondtam, saját szemünkkel igyekszünk követni az eseményeket, és a saját szakmai elemzésünket küldjük el a kormánynak.

KO: Árulja el, hogyan készül egy ilyen beszámoló, hogy jut el az az önök elnökéhez, hogy aztán ő azt a beszédébe beépíti.

MAG: Sok módja van annak, ahogy kommunikálunk. A modern diplomácia egyik legnagyobb kihívása, az ötven évvel ezelőtti diplomácia helyzethez képest az, hogy most egy olyan közegben dolgozunk, ahol túl sok módja van a kommunikációnak. Tehát nem arról van szó, hogy egy kormány vezetőjével találkozunk egy zárt szobában, ajtók mögött, valamiről megegyezünk, és ennek nyomán minden megváltozik, mert a kormány úgy dönt, hogy megváltoztatja a szabályozásokat, és ezt továbbítjuk a kormányunknak. Manapság az a helyzet, hogy e-mailen és a szociális médián keresztül beszélgetünk valakivel, előfordul, hogy azonnal, e-mailen keresztül továbbítjuk az információt, vagy kávéházakban informálisan is beszélgetünk valakivel. Én például ellátogatok iskolákba is, beszélgetek jobb és baloldali emberekkel, a politikai vezetők álláspontját is meghallgatom. De nem csak én, hanem az egész amerikai nagykövetség itt Budapesten, igyekszünk koordinálni a tapasztalatainkat, egymással is párbeszédet folytatunk, van politikai, gazdasági, jogi, (stb.) és PR szekciója a nagykövetségnek, nagyon szorosan együttműködünk a kormánnyal, és a legpontosabb értékelést igyekszünk küldeni a kormányunknak. Mindezt nyilvánosan tesszük, úgy gondolom, hogy ez is egy változás. Nyilatkozatokat ad ki a nagykövetség, nekem személyesen is van egy blogom, amelyen keresztül folyamatosan kommunikálok a nyilvánossággal, a Twitter is használom. A hivatalos nyilatkozatainkat minden évben kiadjuk a különböző témákban: emberi jogok, vallásgyakorlás szabadsága, emberkereskedelem… nagyon sok mindenről beszélünk, olyan témákban, amelyeket nem tarthatunk meg magunknak, nyilvánossá tesszük ezeket, hogy az állampolgárok lássák, amit mi látunk.

KO: Mi volt az a konkrét szituáció, konkrét esemény, ami kiváltotta azt a tényt, hogy Bill Clinton Magyarországot megemlítse, de legfőképpen, hogy Obama elnök szóba hozza Magyarországot, és olyan országok környezetébe sorolja be, amely országok környezetében lenni nem nagy büszkeség a mai világban a demokratikus államok közösségében. Mitől most? Miért most?

MAG: Ami Bill Clinton volt amerikai elnököt illeti, erről nem tudok beszélni, ez nem az én tisztem, hiszen ő már nem tagja az amerikai kormánynak. Ami viszont Obama elnököt illeti, ő a civil társadalomról beszélt. A jelenlegi helyzet nagyon fontos időszak ebben a tekintetben, ugyanis most van az egy éves évfordulója annak a kezdeményezésnek, ami a civil társadalmakkal kapcsolatos és Obama elnök indította el, tavaly szeptemberben. Ráadásul az ENSZ közgyűlésén ez egy nagyon fontos téma volt. Ha arra gondolunk, hogy miért éppen most, a Clinton Globális Kezdeményezésen tartott beszédében említette ezeket, ez olyan esemény volt, melyen a civil társadalmak vezetői jelen voltak. Ezeknek az embereknek az a célja, hogy támogassák a civil társadalmat. 23-án hangzott el ez a beszéd, majd tegnap az ENSZ közgyűlésén Obama elnök ismét felszólalt. Annak a beszédnek a témája is a civil társadalmak fontossága volt, mint egyfajta nemzetbiztonsági kérdés.

KO: Értem, de miért kerültünk mi Venezuela, Kína, vagy Oroszország társaságába?

MAG: Ha megnézzük a civil társadalom helyzetét itt Magyarországon, és megnézzük a civil társadalmak helyzetét az említett országokban, azt gondolom, hogy a kapcsolat egyértelmű. A mi aggodalmunk, azzal kapcsolatban, hogy mi történik a civil társadalommal itt, már kifejezésre került az EBESZ-en keresztül is. Júniusban kiadtunk egy nyilatkozatot, és az EBESZ képviselője nem csak saját nevében tette a nyilatkozatot, hanem az Egyesült Államok nagykövetségének nevében is beszélt. Júniusban a civil szervezetek megfélemlítéséről beszélt, és tételesen megnevezte aggodalmunk okait. A megfélemlítés pedig nem olyan dolog, amiről az Egyesült Államok álmodik.

KO: Ön azt mondja, hogy ez a Fehér Ház aggodalma.

MAG: Ez az egész Egyesült Államok kormányának az aggodalmai, ami a civil társadalmat illeti. Ez egyfajta pozitív aggodalom, ami abból fakad, hogy támogatni szeretnénk a civil társadalmat, bárhol legyen is az. Ez a kezdeményezés neve: „Támogassuk a civil szervezeteket”. A civil társadalmat úgy látjuk, mint bármely demokratikus állam alapja. Fontos a biztonság és a stabilitás szempontjából, hogy az emberek hangját meghallja a kormány.

KO: Ön mit gondol, mit lát, és mit írt a jelentésében, hogy Magyarországon bizonyos civil szervezeteket miért ért kritika vagy támadás a kormány részéről?

MAG: A „miérttel” kapcsolatban, ha jól értem azt kérdezi, hogy a kormány miért kritizálja a civil társadalmat. A „miért” kérdést a magyar kormánynak kell feltenni. Nem vagyok gondolatolvasó. Pont a „miért” kérdést kérdezzük mi is. Miért történik mindez? Amit mi látunk, hogy ez folyik, ez tény, mi dokumentáljuk az ezzel kapcsolatos tényeket. Ami júniusban elkezdődött, a vizsgálat a kormány ellen, az tény, a civil szervezetek itt Magyarországon úgy érezték, hogy meg vannak félemlítve, és ahogy fogalmaztak, úgy érezték, hogy egyre szűkül a tevékenységi körük a kormány cselekedetinek a közvetlen következményeképpen. A megfélemlítés tény. Ez egyfajta párbeszéd a magyar és a norvég kormány között. A „miértje” tehát erre vonatkozik, ezt pedig a kormánytól kell megkérdezni. Ők (a norvégok) egyértelművé tették a véleményüket. A magyar kormány megpróbálta megmagyarázni, hogy mit miért tesz – legalábbis jogi szempontból – a pénzmozgás tekintetében. Honnan jön a pénz és kihez megy. Mi arra fókuszálunk, hogy mi történik ezekkel a nagyon fontos civil szervezetekkel, amelyeknek az lenne a dolga, hogy felelősségre vonhatóvá tegyék a kormányt. Nekünk fontos a bírálat, amelyet a civil szervezetek kifejeznek a kormánnyal szemben, mert nekünk fontos, hogy mi felelősségre vonhatóak legyünk.

KO: Milyen következménye lehet annak, ha az Egyesült Államok kormánya például óva inti Magyarországot, hogy a civil társadalmat megfélemlítse, vagy a támogatását, bíztatását megvonja a magyar kormány a civilektől? Mi lehet az elnök megjegyzésinek a konkrét következménye? Változhat-e Amerika és Magyarország viszonya? Lehetnek bármiféle retorziók, szankciók?

MAG: A civil társadalommal kapcsolatos párbeszédnek az az alapja, hogy Magyarország és Amerika szövetségesek, barátok. Azt gondoljuk, hogy közösek az elveink. Az EBESZ tagságunk is ezt mutatja. Nagyon fontos számunkra a szólásszabadság és az emberi jogok kérdése. Amit most teszünk, az az, hogy kiemeljük, hogyan látjuk most a helyzetet. Ezt szövetségesként fejezzük ki. Mit látunk mi, mit lát a világ többi része azzal kapcsolatban, hogy mi történik most Magyarországon. Mint amikor ön kilép otthonról, és őszintén szeretné tudni, hogy jól nézek-e ki, van-e valami az arcomon, rendben vagyok-e felöltözve, akkor ön is elvárja a barátjától, hogy őszintén válaszoljon magának. Ha valaki csak mosolyog az ön háta mögött és nem szól, az nem a barátja. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi is ugyanezt várjuk el másoktól. Ahogy Obama elnök tegnap az ENSZ közgyűlésén elmondta, vannak olyan dolgok az Egyesült Államokban, ami miatt a világ többi része aggodalmát fejezheti ki. Tudatában vagyunk, hogy nekünk is van min dolgoznunk, és mi is elvárjuk a barátainktól, a szövetségeseinktől, hogy erre figyelmeztessenek. Ezért nyilvános párbeszédet tartunk most Magyarországgal.

KO: Ha egy barát nem fogadja meg a jótanácsot, akkor mi a következő lépés?

MAG: Szeretnék visszautalni az előző analógiámra, ha egy barát nem hallgat a másikra, hogy hogyan néz ki, mielőtt kilépünk az utcára, akkor ennek olyan következményei lesznek, hogy a személy, aki így lép ki az utcára, akkor őt mások is olyannak fogják látni. Ha a kormány nem tesz semmit, akkor sérül a Magyarországról kialakított kép. Jelenleg ilyen képet fest magáról Magyarország, ezt próbáljuk üzenni. Mi és az EBESZ ezt fejeztük ki, hogy most ilyen képet fest magáról az ország a barátai felé. Ezek azok a tények, amelyeket megfigyeltünk, és ez ilyen benyomást kelt bennünk. Innentől kezdve a kormányon a sor, hogy elmagyarázza, hogyan tehető ez elfogadhatóvá egy demokratikus társadalmon belül, de meg kell értenie Magyarországnak, hogy ez ilyen képet fest. Ami azt illeti, hogy mi fog ezután következni, az nem az, hogy megpróbáljuk egy barátunkat megbüntetni, hanem, hogy megerősítsük a civil társadalmat, bárhol is legyen az. Obama elnök azt próbálta meg hangsúlyozni az ENSZ közgyűlésen, illetve a Clinton kezdeményezés gáláján, hogy az Egyesült Államoknak aza célja, hogy támogassa és megerősítse a civil társadalmat világszerte. Továbbra is ezen fogunk dolgozni, egyre keményebben, a civil szervezetekkel, hogy hatékonyabban tudjanak a saját lábukon állni és hatékonyabban tudják képviselni a saját társadalmukat.

KO: Azt bizonyára ön is hallotta, hogy Norvégia is a barátunk. Először Norvégia is csak szólt, hogy rosszul áll a gallér, a kitűző, nem jó helyen van a rúzs. Azután eljutott arra szintre Norvégia, hogy az európai ügyekért felelős miniszter már komolyabb szankciókat emlegetett, hogy az Európai Uniónak szankciókkal kellene a magyar kormányt jobb belátásra bírnia. Az Egyesült Államok például élhet-e a jövőben ilyen kezdeményezéssel? Célja lehet-e az Obama-adminisztrációnak, hogy felvesse Magyarország bármiféle szankciókkal történő megrendszabályozását?

MAG: Soha nem az a célunk, hogy szankciókat vezessünk be. A célunk mindig az, hogy erősítsük a civil társadalmat. Az a célunk, hogy demokratikus intézményeket hozzunk létre, és ez legyen az elfogadott kormányzási rendszer világszerte. Így próbálunk dolgozni.

KO: És ha nem fogadják meg a tanácsukat?

MAG: Nos, onnantól kezdve ez már az itteni demokratikus társadalom kérdése, az embereknek kell onnantól kezdve döntést hozni. Mi nem úgy képzeljük el, hogy csak a kormányhoz beszélünk, nyilvános fórumon beszélünk, az emberekhez. Nekik mondjuk, hogy ez így néz ki. Az emberek döntik el a kormányuk jövőjét, a saját jövőjüket. Nagyon sok emberrel beszéltem az utóbbi egy hónapban arról, hogy Magyarország hogyan képzeli el a saját jövőjét. Hogyan tudunk együtt dolgozni, mint demokratikus partnerek, hogy megpróbáljuk elérni ezt a közös jövőképet. Erre őszintén szólva, még nincsen válaszom, arról, hogy mi Magyarország saját jövőképe. Ugyanis szeretnénk ebben segíteni.

KO: Az Obama elnök által megfogalmazott kritikákat a magyar kormánynak szánta, vagy a magyar népet kritizálta?

MAG: Még egyszer, szeretném elkerülni a bírálat, vagy a kritika szót. Ez egy beszélgetés. Ha ismét visszatérünk a hasonlatra, ha megkérdezzük a barátunkat, hogy hogy nézünk ki, ki van-e gombolva az ingem, az nem kritika, nem bírálat, hanem segíteni próbálunk annak az embernek, miután felismertük a problémát. Ebben a párbeszédben csak remélhetjük, hogy egyet tudunk érteni és javítani tudunk a helyzeten. Ahogy említettem, mi is ugyanezt várjuk el, kérjük a barátainkat, hogy figyelmeztessenek a problémáinkra.

KO: Akkor most szóltunk egymásnak. Köszönöm szépen, hogy itt volt.

MAG: Köszönöm én is.

Hivatkozás:

http://www.atv.hu/videok/video-20140925-amerikai-ugyvivo-a-kormany-megfelemliti-a-civil-szervezeteket