Előre megírt ítéletek, hűbérurak, leköteleződés, zsarolás, ellehetetlenítés, korrupció, bosszú – ezek nem egy hollywoodi mozi hívószavai, hanem a mai magyar igazságszolgáltatás mindennapos velejárói, legalábbis Székely Gábor egykori bíró szerint. A magyar bíróságokról szóló négyrészes interjúsorozatunk első része. Interjúalanyunk állításaira a Zalaegerszegi Törvényszék hosszú levelében reagált, melyet a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében szintén leközlünk a cikk alján.
A Budapest Beacon négyrészes interjúsorozatot indít, melyben egykori és jelenleg is státuszban lévő bírókat kérdeztünk arról, mi történik ma a törvénykezésben: hogyan csorbul a bírói függetlenség, miként lehet valakiből bíró, milyen befolyásolási kísérleteket tapasztalnak, mi a szerepe az Országos Bírói Hivatal élén álló Handó Tündének. A megszólaltatott szakemberek közül ketten névvel és arccal, ketten viszont – akik jelenleg is magas pozíciót töltenek be a bírósági hierarchiában – csak nevük elhallgatásával, arcuk kitakarásával és hangjuk eltorzításával voltak hajlandóak nyilatkozni.
Sorozatunk első részében Székely Gábort kérdeztük, aki ma már ügyvédként praktizál, de korábban több mint tíz évig bíróként dolgozott. Székely beszélt nekünk menesztésének furcsa körülményeiről – például arról, hogy a mai napig nem tudja, mi alapján nyilvánították alkalmatlannak; az információért pereskednie kell –, de arról is, hogy a bíróságokat ugyanúgy átszövi a korrupció, a kölcsönös lekötelezettség, a baráti kapcsolatok, sőt, még a személyes bosszú is, mint a társadalom más területeit.
A bíróságokon is mindennapos a mutyizás: „elintézzük fű alatt, írjuk alá, papírozzuk le, dátumozzuk előre, dátumozzuk vissza, ne az kerüljön ide, ami ténylegesen elhangzott, ne azt írjuk, ne úgy írjuk”. Aki ebben nem akar részt venni, azt a rendszer szépen lassan kidobja magából, ha más eszköz nincs, a bírót szó szerint az őrületbe tudják kergetni a ráosztott ügyek mennyiségével és milyenségével. Ha hibázik – márpedig mindenki hibázik –, zsarolhatóvá válik, majd szükségképpen behódol, mert nem létezik érdemi érdekérvényesítő fórum. „Ha belesimulsz a rendszerbe, ha elfogadod a szabályait, akkor nem róják fel a hibákat” – mondja az egykori bíró.
Az „urambátyám-rendszer” tehát működik, mindenki mindenkiről tud mindent, így nem nehéz az ügyeket úgy kiosztani a bírókra, hogy prognosztizálható legyen az adott ügy kimenetele, sőt: Székely tud olyan Zala megyei másodfokú bírói tanácsról, ahol a tanács elnöke megkövetelte, hogy mire elérkezik a tárgyalás napja, addigra a másodfokú ítélet írásba legyen foglalva.
A „renitensek”, akik nem hódolnak be, egymásról nem nagyon tudnak, hiszen minden titokban, a nyilvánosság teljes kizárásával zajlik, külső szemlélőként tehát úgy tűnhet, hogy „itt minden tökéletesen működik, ez egy jogállam, tessék szépen továbbmenni” – mondja Székely. A rendszerből „kiutált” bírák gyakorlatilag persona non grata státuszba kerülnek, korábbi törvénykezési helyük környékén – az adott városban, megyében – elszigetelődnek, még ügyvédként sem tudnak érvényesülni: a legegyszerűbb pert sem tudnák megnyerni, a rendszer így áll bosszút az ellenállókon, sőt, még a szakmabeli családtagokon is. „Ez gyakorlatilag egy család teljes anyagi, egzisztenciális ellehetetlenüléséhez is vezethet, és ezt ők pontosan tudják, nagyon gyakran vissza is élnek vele”.
A megyei bíróságokon ennek megfelelően „igazi hűbérrendszer alakult ki”. A helyi törvényszék elnöke kvázi élet-halál ura – ő a hűbérúr –, a hierarchiában való előrelépés nélkülözhetetlen eleme a leköteleződés, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) pedig ahelyett, hogy javított volna a helyzeten, felülről rátelepedett a rendszerre. A Handó Tünde vezette szervezet nemcsak hogy nem szüntette meg a rendszer anomáliáit, hanem éppen ellenkezőleg: saját céljai érdekében kihasználja azokat. Az OBH 2012-es színre lépésével tehát a bíróságokon nem sok dolog változott – a rendszerváltás után érdemben senki nem mert belenyúlni a rendszerbe –, a szervezeti struktúra lényegében ugyanaz, mint 60-70 évvel ezelőtt. Székely éppen ezért úgy látja: Handó Tünde, Polt Péter – a NER – nem okozói a hibáknak, hanem tünetek, és szerinte hiú ábránd azt gondolni, hogy leváltásukkal gyökeres változás áll majd be a bíróságok életében. Az OBH működése ettől függetlenül botrányos – így a volt bíró –, csakhogy akik lázadnak ellene, azok leginkább azért tesznek így, „mert nem tudják sütögetni úgy a saját kis pecsenyéjüket, ahogyan azt korábban elképzelték”.
A szabálykerülés Székely szerint gyakorlatilag nemzeti sport: míg fejlettebb államokban pozitív dolog a jogszabálykövetés – egyfajta erény –, nálunk egyenlő a lúzerséggel – vázolta a bajok valódi okát az egykori bíró. Azért megyek el ügyvédhez, hogy „papírozzuk le”: a közbeszerzésektől kezdve a legegyszerűbb garázs adásvételi-szerződésig ezt kérik. Székely szerint bizonyos szempontból éppen ezért mindenki cinkos: aki elmegy egy ügyvédhez, és elvárja, hogy „csak papírozzuk le”, az miért háborodik fel azon, hogy mi például „csak lepapírozzuk”? Az emberek jogtudata nulla, a jogérzék pedig tökéletes – a szabálykerülésre.
A fentiek ismeretében talán nem meglepő: Székely a saját ügyében abszolút nem bízik a magyar igazságszolgáltatásban, úgy tekint rá, hogy úgyis elviszi Strasbourgba. Mint mondja: ha nem vele történik mindez, akkor nem hinné el; azt mondaná, hogy ma Magyarországon ez nem történhet meg. És mégis megtörténik. Egyszerűbb lenne, ha leírnák, miszerint Handó Tünde azt akarja, hogy Székely Gábor többé ne legyen bíró ahelyett, hogy „kölcsönösen hazudozunk egymásnak itt bíróságról, jogállamról, demokráciáról, miközben ez már régen nem az”.
Mindez azonban nemcsak rá, de a hétköznapi, nem jogász, nem ex-bíró peres felekre is igaz lehet: „amikor eljön ide egy ügyfél, és elmondom neki, hogy körülbelül mi várható egy perben, nagyon-nagyon el szoktak szomorodni, mert neki erről meg arról van papírja, de ha a másik oldalon megjelenik a politikai, ne adj’ Isten pártpolitikai érdek, akkor vége” – mondja Székely, aki szerint ma Magyarországon gyakorlatilag nincs olyan ügy, amibe ne lehetne belenyúlni.
S, hogy a végére egy kis remény is maradjon: az egykori bíró szerint mindezek ellenére rengeteg tisztességes, szakmailag nagyon felkészült bíró dolgozik ma Magyarországon, részben ebből is adódik egy csomó konfliktus és feszültség.
Frissítés: 2018 február 25. (10:00)
Interjúnk megjelenése után a Zalaegerszegi Törvényszék reagált a Székely Gábor által mondottakra. A szerkesztőségünknek küldött levelet az alábbiakban minimális – kizárólag formai – szerkesztéssel, teljes egészében közöljük.
„Tisztelt Szerkesztőség!
A portálukon megjelent, Székely Gábor egykori bíróval készített videó-interjúhoz és annak írásos kivonatához – megköszönve, hogy válaszunkat a pontos, kiegyensúlyozott tájékoztatás és tényszerűség elvének jegyében megjelentetik, – a Zalaegerszegi Törvényszék, mint az interjúban többször emlegetett bíróság szeretne megjegyzéseket fűzni.
Előre bocsátjuk, hogy nézetünk szerint nem a bírósági rendszer a sajátos, ellenben Székely Gábor gondolkodása az. Székely Gábor számunkra némileg zavaros nézeteit a bíróságokról a saját helyzete és személyes sértettsége határozza meg. Eleve nem igaz, – amit a cikk tartalmaz – hogy több mint 10 évig dolgozott bíróként Székely Gábor. A valóság az, hogy kezdő bíró volt, és a három éves határozott idejű kinevezése lejártával került sor a kötelező bírói vizsgálatára, s ennek során találtatott alkalmatlannak.
Azt sem gondolhatja komolyan Székely Gábor – ez szintén a cikkben van – hogy a mai napig nem tudja miért alkalmatlan. Birtokában van bizonyára a szolgálati bíróság jogerős határozata, amely pontosan leírja az alkalmatlanságának okát. Érdekes módon mindezt nem idézte az interjúban.
Székely Gábor nem sokáig szolgált bíróként – sajnálatos végeredménnyel –, de rövid bírói pályafutása alatt, illetőleg korábban igazságügyi alkalmazottként soha nem kifogásolta a törvényszék, a bíróságok működését, egyetlen szakcikket sem írt. A másodfokú bírósági (tanácsban végzett) munkát legfeljebb fogalmazói gyakorlata során láthatta néhány hétig. Ehhez képest orákulumként viselkedik, és minden alap nélkül, konkrét tények nélkül bírálja egyrészt a bírósági rendszert, illetve a Zalaegerszegi Törvényszéket. /Természetesen bármiről lehet véleménye, csak nem biztos, hogy ezt érdemes megosztania a nyilvánossággal./
Nem tudunk azzal mit kezdeni, hogy a bíróságokról a „legvadabb sztorik” terjednek; hogy könyvet lehetne írni a „visszaélésekről”, vagy pl. „lázálom” „komédia” a bírósági munka; hogy családi, baráti lekötelezettségek vannak a poszt-diktatórikus rendszerben; hogy mindenről „eposzt lehetne írni”. Tessék, írja meg Székely Gábor mindezt, de konkrét példákat kérünk, nem alaptalan általános állításokat, rágalmazó kijelentéseket. Amennyiben beleszóltak az ügyeibe, hozza nyilvánosságra (ezt bíróként sem lett volna szabad eltűrnie).
Amúgy az az állítása, hogy rengeteg kiváló és alkalmas bíró dolgozik a rendszerben, eleve cáfolja a bíróságok teljes fertőzöttségére utaló állításait. Mosolyogtató a „Strasbourgnak dolgozom” állítása is, amikor most is több pere van folyamatban a bírói munkássága kapcsán. Azt sem értjük, hogy miért van még mindig keresete a Zalaegerszegi Törvényszék ellen a visszahelyezése iránt, ha ebben a „korrupt” rendszerben, a mutyizásban, leköteleződésben, stb. nem akar részt venni.
Nézzük a videóriport egyes állításait:
• Ön szerint miért bocsátották el?
A Székely Gábor által állított bírósági uram-bátyám világ, a mindent átszövő korrupció csak Székely Gábor tudatában létezik. (Nem vonjuk kétségbe, hogy ő mindezeket maga is elhiszi.) Egyetlen példát nem mondott az állítottakra. Egyáltalán hogyan is képzeli a mutyikat, a „dátumozzuk előre, papírozzuk le”, megoldásokat a bíróságokon? Minderről nem beszél. Ugyan mit papíroznánk le azon túl, amit muszáj írásba foglalni. Egyáltalán soha nem emelte fel a hangját, belesimult ebbe az általa kárhoztatott rendszerbe alkalmatlansága megállapításáig.
Igen, az a helyzet, hogy aki sérelmez valamilyen munkáltatói intézkedést, az végső soron a bíróságon kénytelen megvédeni az igazát. Bírók esetében ez a bíróság a szolgálati bíróság, amelyet 2/3-os törvény állított fel. Ha nem tetszik az intézmény Székely Gábornak, akkor forduljon az Alkotmánybírósághoz. (Megtette.) Székely Gábor alkalmatlansága ügyében két „fordulóban”, összesen egy elsőfokú tanács és két másodfokú tanács járt el. Nem gondoljuk azt, hogy valamennyi érintett szolgálati bíró ne tudott volna Székely Gábor ügyében józanul és függetlenül gondolkodni. Amúgy – nyilván ennek utána lehet nézni – a szolgálati bíróság nem csak a bíróságok javára szóló döntéseket hoz, hanem (mert ez a dolga) ha kell, helyt ad a jogszerűnek vélt bírói igényeknek is. Székely Gábornak a rendes bíróságok – pl. a munkaügyi bíróságok – munkája sem tetszik: egy pillanatig nem merül fel benne az, hogy talán azért nem nyert pert, mert nem volt igaza.
• Ismer más bírókat, akiket hasonló módon távolítottak el pozíciójukból?
Valószínűleg azért nem talált nagy számban a szolgálati bíróság által „sújtott” sorstársakat Székely Gábor, mert nincsenek ilyenek, vagy kis számban vannak. (Ne adj isten, respektálták a szolgálati bíróság döntését). A jogszabály valóban azt írja, hogy a bírói vizsgálat anyaga nem nyilvános, ezért nincs módunk nyilvánosságra hozni Székely Gábor alkalmatlanságának okait. Ő viszont mindezt megtehetné, de úgy tűnik erről nem nagyon akar beszélni, inkább az egész bírósági szervezetet hibáztatja.
• Miben különböznek a vidéki bíróságok a fővárosi bíróságoktól?
Székely Gábor sok mindent nem tapasztalt, így – miként elismeri – a vidéki és a fővárosi bíróságok közötti különbségeket sem. Ennek ellenére minderről határozott, semmivel alá nem támasztott véleménye van.
Nyilván minden embernek, így a bíráknak is vannak családi, baráti, kollegiális, stb. kapcsolatai. Mindez csak Székely Gábor furcsa gondolkodásmódjában jelenti azt, hogy ez volna a bírósági működés alapja. A bírósági telefonkönyv kapcsán feltoluló gondolatait talán egy összeesküvés elmélettel kapcsolatos honlapon kellene megosztania.
Valamiféle konkrét példa erre az erősen beszabályozott elnöki tisztség hűbérúri voltára, valamint a független bírák utasíthatóságára szintén nem ártott volna.
• Milyen változásokat hozott a 2012-ben felállított Országos Bírósági Hivatal (OBH)?
Székely Gábornak a bírósági rendszer posztkommunista jellegével, 60-70 éve történt változatlanságáról való véleményével nem akarunk vitatkozni – legyen ez az ő nézete. Az viszont nem igaz, hogy a 2/3 birtokában a politika korábban nem nyúlt hozzá a rendszerhez: a Horn-kormány időszakában hozták létre az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, alapvetően megváltoztatva ezzel a bíróságok irányítását. Úgy véljük, kicsit elmélyültebb bíróságtörténet-ismeret lenne szükséges a megalapozott véleményhez.
• Sokak szerint ezek a rendszerszintű problémák látványosan súlyosbodtak az elmúlt években. Ez nem veti fel a politikai elit felelősségét?
Székely Gábornak erre a kérdésre – három év bírói gyakorlat és alkalmatlanság után – adott nagyívű és filozofikus válaszait nem kívánjuk minősíteni: mindez az ő véleménye.
Valóban van az OBT-nek zalai tagja, egy meglehetősen fiatal járásbírósági bíró személyében. Az OBT tagságra vonatkozó Székely Gábor általi fejtegetések kapcsán szabadjon megjegyezni, hogy a törvényszéki bírák összessége választ (titkosan) néhány küldöttet, és az összes küldött gyűlése választja meg az OBT tagjait. Így történt ez a zalai tag esetében is. E kettős szűrő után nem tudjuk, hogy miféle irányított kiválasztásról beszél Székely Gábor. Valószínűleg egyáltalán nem ismeri az érintett bírót, és egyperces novellát sem tudna írni róla, nemhogy eposzt.
Nevetséges, amit Székely Gábor a ”te tudsz rólunk mindent, mi tudunk rólad mindent” rendszer létezéséről állít. Egyetlen bíró háta mögött sem áll a felettese – ez a felettes is csupán szakmai, igazgatási felettes lehet –, senkiről semmiféle adatgyűjtés nem folyik. Panaszok, időszaki szakmai-igazgatási vezetői ellenőrzések és a bírói vizsgálatok alapján lehet igazgatási mulasztásokat, szabályszegéseket szóvá tenni a bíráknak.
A határozatok felülvizsgálatát az úgyszintén független felsőbb bíróságok végzik. Mindezt Székely Gábornak máig nem sikerült világosan átlátnia.
Kérnénk szépen pontosan megmondani – ahogy Székely Gábor ígérte –, hogy melyik bírót melyik ügye kapcsán mivel tartják sakkban a bíróságainkon. Így legalább felszínre kerülnek az eltitkolt hibák. Nem ez lesz a botrány, hanem az a botrány, hogy Székely Gábor minden alap nélkül állít képtelen dolgokat, besározva ezzel a bíróságokat. Amúgy saját esetében sem említi, hogy bármiféle olyan előzetes anyag lett volna a bírói vizsgálata előtt, amivel őt sakkban lehetett volna tartani. (Talán azért, mert soha senkinél nem volt ilyen Zala megyében.)
• Hogyan tudják a bírósági vezetők befolyásolni a bírók munkáját?
Az ügyelosztás körében Székely Gábor teljesen el van tévedve: ügyelosztási rendek vannak, ahhoz a szignáló vezetőknek ragaszkodni kell. Az érintett bíró, de az ügyfelek is számon kérhetik az eltéréseket. Természetesen eltérésnek van helye, de ez is szabályozva van. Minden vezetőnek józan érdeke, hogy a munkateher a bírák között kiegyenlített legyen, mert így lehet időszerűen feldolgozni az ügyeket.
Komolytalan állítás, hogy a bíró tanácsokban az előadó bíró dönti el az ügyet. A tanácselnök legalább ugyanennyire ismeri, hiszen ő indokolja meg szóban a hozott ítéleteket. Az sem példa nélküli eset, hogy tanács 3. tagjának, az úgynevezett szavazó bírónak a véleménye dönti el az ügyet a szavazás során.
Ha Székely Gábor tud olyan Zala megyei bírói tanácsokról, amelyeknél a tanács elnöke megkövetelte a tárgyalás napjáig a másodfokú ítélet írásba foglalását, nevezze meg akár a tanácselnököket, akár az ügyeket. (Valamennyi jogász számára – ismerve az írásba foglalás menetét és néha előforduló, a sajtó által is szóvá tett késedelmét – nyilvánvaló az állítás képtelensége. Valószínűleg a tárgyalásra készült bírói jegyzetek mibenlétét nem tudta megfejteni Székely Gábor csekélyke II. fokú fogalmazói gyakorlata során.)
Ugyanígy várjuk Székely Gábor és általa ismert zalai bírótársai mindazon ügyeinek jegyzékét (a kapcsolódó bizonyítékokkal), amelyekben őket bárki befolyásolta.
• Ki lehet játszani az irányított bíró választást megakadályozni hivatott automatikus szignálást?
Székely Gábor elismeri, hogy soha nem szignált ügyet, de tisztában van mégis a szignálási rend kijátszásának módjával.
Valóban, a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perek soron kívüliek annyiban, hogy pl. az első tárgyalást legkésőbb a keresetlevél érkezésétől számított 15. napra ki kell tűzni.
Nem átallottuk ugyanakkor megnézni, hogy – az elektronikus bírósági lajstromrendszerből –, hogy Székely Gábor 3 év alatt hány ilyen ügyet kapott. Mindösszesen 22 ilyen ügye volt, ebből hétfőn-kedden összesen 5 ügy érkezett. Miután ő szerinte rászálltak, 2014. július 15-től 2015. február 28-ig – járásbíróság új vezetésének időszakában – 3 ilyen ügyet kapott. Valóban elborzasztóak ezek a számok. (A pénteki magasabb érkezést – 8 ügy – az magyarázza, hogy pénteken a panasznapon veszik fel a járásbíróságon a keresetleveleket. Azt, hogy az irányadó határidőt nem tudja Székely Gábor, felejtsük el.)
Valószínűleg igaz, hogy mindenki hibázik: csupán az nem mindegy hogy ez a jellemző, vagy ez nagyon ritkán fordul elő. Ha jellemző, annak alkalmatlanság lehet a vége.
A hibák felrovása sem úgy történik, ahogy Székely Gábor gondolja. Ha bírói vizsgálatra kerül sor, meghatározott éveket vizsgálnak, nem lehet bármikor elkövetett hibát szóvá tenni. A szolgálati bíróság spontán – Székely Gábor gazdag gondolatvilágában nyilván irányított – kiválasztásáról annyit, hogy tagjaira az egyes bíróságok összbírói értekezletei tesznek javaslatot, tehát pl. minden törvényszéki bíró szavaz (titkosan), és az OBT – szintén testület – nevezi ki a szolgálati bírákat.
Székely Gábor a munkaügyi perében az eljáró bírák arcáról nyilatkozata közben sértődöttséget vélt leolvasni. Nem lehetséges, hogy félrediagnosztizálta arckifejezés felismerő képességével a jogi képtelenségeken való önkéntelen csodálkozást?
• Mire számíthat egy olyan bíró, akit kivet magából a bírósági szervezetrendszer?
A szolidaritásról annyit, hogy Székely Gábort az egyik eljárásban bírótársa képviselte. Nem tudunk arról, hogy ez a bíró ezért bármiféle retorzióban részesült volna.
A bíróságok számtalan esetben hoznak marasztaló ítéleteket akár más bíróságokkal szemben is, ezért nem gondoljuk, hogy az ügyvéd Székely Gábor ügyfeleit pusztán Székely Gábor általi képviseletük miatt bármiféle hátrány érhetné a perekben. Ha egy volt bíró ügyvédként a legegyszerűbb pert sem tudná megnyerni, akkor talán képességeiben kellene a hibát keresni, nem a bíróságok elfogultságára fogni mindezt. (Mindemellett Székely Gábor a saját volt bíróságán két évig el sem járhatott volna képviselőként a törvény értelmében.)
Székely Gábor a bíróságok által üldözöttnek érzi magát: nem a mi feladatunk megakadályozni, hogy ilyen saját szubjektív tudati meggyőződése legyen.
• Mennyire bízik a magyar igazságszolgáltatásban?
A „Strasbourgnak dolgozom” Székely Gábor szájából kissé nagyképűen hangzik. De legyen igaza Strasbourgban.
Jelenleg azonban az a helyzet, hogy eddig a törvényszék ellen indított perében pereiben nem volt igaza. Ha több köbméternyi saját ügyében keletkezett irata van Székely Gábornak – miként mondja –, az saját hajlamaira és képességeire utal.
Bátran kijelenthetjük: nem Handó Tünde akarta, hogy Székely Gábor ne kerüljön vissza a rendszerbe vagy kerüljön ki abból: feltehetőleg Székely Gábor alkalmatlansága megállapításáig Székely Gábor bíróként való létezéséről Handó Tündének fogalma sem volt.
Azt, hogy ki hazudozik a bírói szolgálati idejéről, alkalmatlansága okainak ismeretlen voltáról, a bírósági korrupcióról, a saját agyonszignálásáról, stb., az olvasó megítélésére bízzuk.
Nem kell sok ész annak belátásához sem, hogy a bíróságok által tárgyalt évi több tízezer ügy 99%-a a politika számára teljesen érdektelen. Ugyan ki akarna (és tudna) belenyúlni a sok-sok bontóperbe, a családjogi, de akár vagyonjogi perbe is?
A jogszabálykerülés valóban létező jelenség, különösen, ha ezt Székely Gábor és a jogszabályok találkozása viszonylatában vizsgáljuk.
Székely Gábornak az ügyvédi munkáról; mániájáról, a „lepapírozásról”; a jogellenes ügyvédi közreműködést kérők számára más ügyvédek ajánlásáról szóló eszmefuttatásáról foglaljon állást helyettünk az ügyvédi kamara etikai bizottsága.
• Vannak olyan országok, ahol a törvény szellemisége fontosabb, mint a konkrét írott jogszabály szó szerinti értelmezése. Magyarországon mi a helyzet?
Székely Gábor ügyféli és ügyvédi jogértelmezési, valamint jogtudat problémáit – mint nem ránk tartozót – részleteiben nem kommentálnánk. Megjegyezzük azonban, hogy véleményünk szerint irreális elvárásokat támaszt a jogkereső közönséggel szemben a jogi kultúra terén. Nálunk nem volt ilyen magas a mérce vele szemben.
• Találkozott olyan esettel, ahol egyértelműen látszódott a pártpolitikai érdek egy bírósági ítéletben?
Örömmel láttuk, hogy Székely Gábor mégis elismerte: saját ügyeiben nem tapasztalt politikai befolyásolást. Mire utal akkor az interjú címe?
A bíróságokról szóló „legvadabb sztorik”, mint városi legendák óvatos kezelésével is mélységesen egyetértünk.
Ha – miként Székely Gábor mondja – rengeteg tisztességes, szakmailag nagyon felkészült bíró dolgozik ma Magyarországon, akkor megint baj van azzal a kijelentésével, hogy minden ügybe bele lehet szólni. Ezek a tisztességes, felkészült bírák valószínűleg ezt kevéssé tolerálnák.
***
A határozott időre kinevezett bírák vizsgálata, a Székely Gábor által is elfogadott „önvédelmi mechanizmus” éppen arra szolgál, hogy kiszűrje az általános társadalmi elvárásoknak nem megfelelő – például az ügyfelekkel és jogi képviselőkkel is tiszteletlen, arrogáns hangnemet használó, az alapvető szakmai színvonalat meg nem ütő, az önreflexiót teljesen nélkülöző, saját hibáikat belátni képtelen – bírákat.
Székely Gábort a szolgálati bíróság 3 év bíráskodás után alkalmatlannak találta.
Sapienti sat. (A bölcsnek ennyi elég.)
Zalaegerszeg, 2018. február 22.
A Zalaegerszegi Törvényszék”
Szerkesztői kiegészítés: a cikkben szereplő, „több mint tíz évig bíróként dolgozott” résznél pontatlanul fogalmaztunk, mert Székely Gábor tíz évig bíróságon dolgozott, s ezen időszak alatt – az említett időintervallumban – töltötte be bírói megbízatását is. A pontatlanságért elnézést kérünk.