A magyar bíróságokról szóló négyrészes interjúsorozatunk második része.

A Budapest Beacon négyrészes interjúsorozatot indított, melyben egykori és jelenleg is státuszban lévő bírókat kérdeztünk arról, mi történik ma a törvénykezésben: hogyan csorbul a bírói függetlenség, miként lehet valakiből bíró, milyen befolyásolási kísérleteket tapasztalnak, mi a szerepe az Országos Bírói Hivatal élén álló Handó Tündének. A megszólaltatott szakemberek közül ketten névvel és arccal, ketten viszont – akik jelenleg is aktív pozíciót töltenek be a bírósági hierarchiában – csak nevük elhallgatásával, arcuk kitakarásával és hangjuk eltorzításával voltak hajlandóak nyilatkozni.

---

Korábbi cikkeink a témában:

Ma Magyarországon gyakorlatilag nincs olyan ügy, amibe ne lehetne belenyúlni – interjú Székely Gábor egykori bíróval

Előre megírt ítéletek, hűbérurak, leköteleződés, zsarolás, ellehetetlenítés, korrupció, bosszú – ezek nem egy hollywoodi mozi hívószavai, hanem a mai magyar igazságszolgáltatás mindennapos velejárói, legalábbis Székely Gábor egykori bíró szerint. A magyar bíróságokról szóló négyrészes interjúsorozatunk első része. Interjúalanyunk állításaira a Zalaegerszegi Törvényszék hosszú levelében reagált, melyet a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében szintén leközlünk a cikk alján.

---

Sorozatunk első részében Székely Gábort kérdeztük. Az egykori bíró előre megírt ítéletekről és leköteleződésről beszélt, ugyanakkor hangsúlyozta, miszerint Handó Tünde vagy Polt Péter nem okozója a hibáknak, hanem csupán tünet, és szerinte hiú ábránd azt gondolni, hogy leváltásukkal gyökeres változás áll majd be a bíróságok életében. Székely állításaira a Zalaegerszegi Törvényszék hosszú levelében reagált, melyet a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében szintén leközöltünk.

A sorozat második részében ezúttal egy neve elhallgatását kérő, jelenleg is aktív bíró interjúja következik.

Úgy vélték, hogy Handó egy bírói talárba öltözött politikus

Interjúalanyunk azt mondja: az Országos Bírósági Hivatal (OBH) 2012-es életre hívása után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy valamennyi bíró karrierje, előmenetele egyetlen személyen, Handó Tündén múlik, még akkor is, ha a nemzetközi kritikákra reagálva jogkörét idővel csorbították. Sokan már a kezdetektől úgy vélték, ő valójában egy „bírói talárba öltözött politikus”, ezt a vélekedést pedig sok szempontból nem cáfolta meg – jegyezte meg interjúalanyunk. Szerinte ezt igazolja, hogy az OBH-elnök nem szólalt meg kényes ügyekben – holott sokan ezt várták volna tőle –, vagy, hogy szót ejtett volna a bírák javadalmazással kapcsolatos elégedetlenségéről.

A jelenleg is bíróként tevékenykedő szakember úgy látja: Magyarországon ma nem az az elvárás, hogy valaki jó, hanem, hogy megbízható bíró legyen (nem az a cél, „hogy a szakszerűség domináljon”) – a közigazgatási bíróságok ügye ezt a vélekedést erősíti. Az OBH és az igazságszolgáltatás vezetőinek részéről érezhető az elvárás, hogy a bírák közéleti, társadalmi diskurzusban ne vegyenek részt, pedig a bírói függetlenség szellemi függetlenséget jelent, azt, hogy „ne féljek véleményt alkotni az engem körülvevő világról”.

Vannak azért pozitív hozadékai is az OBH-nak – így a szakember. Ilyen például a technikai ellátottság, ami határozott javulást mutat 2012 óta.

Összességében elmondható, hogy a kollégák „szubjektív érzetét tekintve” többségük nem gondolja, hogy jobb körülmények között (itt „a bírói függetlenségre, mint érzetre gondolok” – jegyzi meg a szakember) ítélkezhetne. Ennek része az anyagi kiszolgáltatottság – „ha egy bizonyos vagyoni önállóság és bizonyos vagyoni függetlenség nincs meg, akkor azt a szellemi és a gondolati önállóság is megsínyli” – hangsúlyozta interjúalanyunk. Az OBH-ban mindemellett általában véve nem érzik jól magukat az ott dolgozók: a szervezetben kimondottan sűrűn cserélődnek a szakemberek. „Nagyon sok bíró nem érzi azt, hogy a jogállam bástyája” – tette hozzá.

Nem mindig azt nevezik ki, akit a kollégák akarnak

2012 óta többször előfordult, hogy Handó Tünde nem azt a személyt nevezte ki vezetőnek, aki a bírói kar támogatását bírta. Ilyenkor „nem ritka módszer, hogy az OBH elnöke eredménytelennek nyilvánítja a pályázatot, és az adott vezetői pozícióra megbíz egy általa kiválasztott személyt”. Az üzenet ezzel az, hogy Handó a megbízott személyt akarja hosszú távon az adott pozícióban látni, évek múltán aztán pedig már nem is nagyon van másnak esélye ellene.

Az OBH épp egy ilyen ügyben alperes jelenleg is: nem neveztek ki egy pályázatot kétszer is megnyert kollégát, hanem eredménytelennek nyilvánították a pályázatot, „mások által meg nem ismerhető okokra való hivatkozással” – jegyezte meg a jelenleg is aktív bíró.

Nem tapasztalt közvetlen utasítást, de…

Interjúalanyunk nem tapasztalt olyat a munkája során, hogy egy konkrét ügyben egy vezető utasítást adott volna azzal kapcsolatban, valakit bűnösnek kell-e nyilvánítani, vagy épp felmenteni. „Ezt ilyen direkt módon nem merik megtenni” – tette hozzá. Ami szerinte veszélyt jelent, az leginkább a közvetett befolyásolási kísérlet, ami „nyilvánvalóan például a szignálás kapcsán érhető tetten”. A szakember erre példaként hozta fel az Ahmed H. féle „terroristapert”, melyben az első fokú ítélet – a tíz év börtönbüntetés – a kormány (és a közszolgálati sajtó) elégedettségét, míg a másodfokú – a döntés hatályon kívül helyezése – nyilván az ellenérzését válthatta ki.

Mire számíthat, aki kiteregeti a szennyest?

Előfordulhat, hogy a kolléga tudomására hozzák, miszerint nem számíthat magasabb bírói beosztásra, de az is retorzió lehet, ha más típusú ügyeket kell tárgyalnia – bonyolultabbakat, vagy „adjatok neki sok munkát, hogy ne legyen ideje máson gondolkodni”. Minél többet dolgozik valaki, annál többet tud hibázni.

A lapunknak nyilatkozó szakember úgy gondolja, fontos, hogy a társadalom lássa a problémákat, érezze, hogy milyen fontos a bíróságok helyzete, hiszen valamennyien születünk, meghalunk, és szinte valamennyiünkre igaz az is, hogy egyszer jogi problémába ütközünk, márpedig ha nem működik jól a rendszer, azt az átlagember is meg fogja érezni.

„A jogállam egyik legfontosabb biztosítéka az, hogy a bíróságok funkciójuknak megfelelően, hatékonyan működjenek” – összegzett interjúalanyunk, aki mindemellett azt tapasztalja, hogy a bírák társadalmi megbecsültségének szintje csökken – más szervekhez viszonyítva is. Ha jól emlékszik, a bizalmi index negyven-ötven százalék között mozog – tette hozzá.

És a jövő?

A jelenleg is aktívan bíróként tevékenykedő szakember szerint látható a törekvés, hogy a közigazgatási, és politika szempontjából fontos ügyeket kiszervezzék a rendes bírósági rendszer alól külön közigazgatási bíráskodás fölállításával. Valós veszély, hogy amennyiben ezek a bíróságok létrejönnek, akkor például a közérdekű adatok kiadására irányuló perekben a politikai kényességnek „megfelelő” döntések születhetnek.