Magyar ellenzéki vezetők reagáltak Orbán évértékelőjére

február 18, 2014

orban

Vasárnap Orbán Viktor miniszterelnök megtartotta szokásos éves évértékelő beszédét a Millenáris zsúfolt színháztermében. A meghívott vendégeken kívül (kormánytagok, prominens Fidesz politikusok, és számos Fidesz aktivista) csak a televíziók stábja és a fotósok voltak jelen – írja az origo.hu. Más újságírók és a meghívóval nem rendelkezők vagy otthon, vagy a színháztermen kívül felállított kivetítőn követhették nyomon az évértékelőt.

Orbán az alkalmat felhasználta arra, hogy beszédében bemutassa a Fidesz legújabb narratíváját az elmúlt 25 év eseményeiről. Az ideológiával erősen átszőtt beszédben, szólásmondások, anekdoták is elhangzottak, de a lényeget tekintve elég gyenge volt. Orbán a hallgatóságnak elmondta, az országnak választania kell a második rendszerváltás és a poszt-kommunizmus visszatérése között. Elmondta, 2010 a második rendszerváltás volt az elmúlt 20 évben.

Leváltottuk a kommunizmus megdöntése után gazdasági rendszert, azt, amelyet 1998 és 2002 között sikertelenül próbáltunk meg megjavítani. Akkor visszajöttek a kommunisták, illetve szocialisták, és az oldalkocsis liberálisok, és tönkrevágták az országot” … “Ide jutottak a nagyívű tervek, elnyelte, megőrölte, felemésztette a nagy posztkommunista bendő. Százezrek számára hiányzott a munka, a munkának nem volt becsülete, tisztességes bére, a nyugdíjak zsugorodtak, százezrek rekedtek devizacsapdában.

Orbán a hallgatóságnak elmondta: „1990 után alkalmatlan állam született, a kommunista állam szétbontása megtörtént, de a magyar állam újraszervezése elmaradt.”

A teljesítmény elismerése helyett az irigység, gyanakvás, szembenállás kúszott, erősödött, mint kertben a gaz, és megfojtott mindent, amiből siker, remény, jövő fakadhatott volna. A fékek és egyensúlyok nevében a labancok alakították az ország politikáját.

Orbán elmondta, 2010-re nyilvánvalóvá vált, hogy a poszt-kommunista rendszer nem tudta bebizonyítani morális, gazdasági fölényét. “2010-ben betelt a pohár és újabb rendszerváltás mellett döntöttünk. Az erős Magyarországot kellett célul kitűzni.

Köszönet Schmitt Pálnak, azért hogy új alkotmányt fogadtunk el, amellyel Orbán szerint az állam új szerződést kötött a településekkel, átvette az iskolákat, kórházakat, cserébe ésszerű gazdálkodást kért. Új szerződést kötött az emberekkel is, bevezették a méltányos teherviselést, a családi adózást, a közmunkát.

Köszönetet mondott a Békemenetnek, (kormányoldali nem-kormányzati szervezet, melyet Széles Gábor és más Fidesz oligarchák pénzelnek) amiért, “millióan mozdulnak meg a rezsicsökkentés védelmében, milliók menetelnek, ha a gyarmati sorba süllyedés a veszély”.

A kormányfő elmondta, tisztázni kell, hogy a Fidesz-KDNP jogosan használta a kétharmados többséget, hogy nem „az előző rendszert foltozgatták be”.

Tisztelgésül a kereszténydemokrata szövetségesének, Orbán bibliai elemeket is beleszőtt beszédébe, (annak ellenére, hogy ez valószínűleg nem jutott el a hallgatóság fejébe.)

A kétharmadot nem megérdemelt sikernek tekintettük, hanem felhatalmazásnak. Nekünk nem kellett sem a tál lencse, sem a 30 ezüst, sem a közös gyékény.

(Szerkesztő): aki a Beacon olvasói közül először fejti meg, hogy mi a jelentősége a beszédben a közös gyékénynek, az kap egy King James Bibliát.

Elmondta, Magyarország egy új korszak küszöbén állt, amelyet át kellett lépni, és hogy Magyarországnak elege volt abból a politikából, hogy mások elvárásainak feleljenek meg.

A keletiek azt mondják, a lábam tudja, hogy szorít a cipő. Erre a brüsszeli válasz, hogy vágd le a lábujjadat, nem jó. Magyarország többé nem hagyja magát. Ma már mindannyian láthatjuk, többségben vannak azok, akik azt mondák, küzdeni kell. Akik nem segélyt, hanem munkát követelnek. Nemcsak megélni, hanem egyről a kettőre akarnak jutni. Akik a sarkukra állnak, felveszik a kesztyűt. Ha valamire, erre mondhatjuk, hogy igazi forradalom, rendszerváltás.

Orbán ezután felsorolta, miket gondol kormánya legnagyobb eredményeinek.

Ki gondolta volna néhány éve, hogy Magyarország letöri az inflációt, leszorítja a hiányt, megadóztat bankot, multit, nőnek a bérek, a foglalkoztatottság, képes lesz stabil gazdasági növekedést elérni, hazaküldi az IMF-et, az ország a saját lábára áll? Ki gondolta volna, hogy a durván támadott magyar megoldásokat mások is átveszik?

Orbán úgy gondolja, kormány és támogatói „számos csatát megnyertek”, de a „háborút még meg kell nyerni” a számos eredmény ellenére. Elmondta a hallgatóságának, hogy „küzdeni kell azért, hogy ne vehessék el mások a rezsicsökkentést, a GYED extrát, és az időskor biztonságát.”

A cél, hogy nálunk legyen legolcsóbb energia Európában, mindenki, aki dolgozni akar, dolgozhasson és megéljen, mindenki jó iskolába járhasson, minden fiatal annyi gyermeket vállalhasson, amennyit szeretne, mondta. “Nem szabad hagynunk, hogy az ellenérdekeltek elbizonytalanítsanak. Nincs semmi pezsdítőbb annál, mint amikor rálőnek az emberre, de nem találják el, mondta a jó öreg Winston.

Ezután feltette a kérdést, hogy “Magyarország a küzdők és győztesek országa lesz-e, vagy jönnek újra a megalkuvók?”

Erős ország leszünk-e, vagy gyenge, aki kullogva elhordja az irháját, és mindig a rövidebbet húzza. Most léphetünk be oda, amiért négy éve dolgozunk. Mutassuk meg, hogy a magunk útját járjuk. Ha nem mi irányítjuk saját életünket, akkor valaki más fogja. Mit kell tenni 50 nappal a választások előtt? Fújjátok meg a kürtöket és nyergeljetek, mert holnap indulunk.

Később aznap az ellenzéki vezetők közül többen, köztük Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, az Összefogás miniszterelnök jelöltje nyilatkozatot adott ki, melyben Orbán beszédét így jellemezt: „hazug, gyáva beszéd, melyből a realitás és az emberek valós problémái hiányoztak”.

A kormányfőnek fogalma sincs arról az országról, amelyet kormányoz, vagy nem mer szembenézni a valósággal, hiszen hallgatott arról, hogy az elmúlt négy évben minden tíz magyarból nyolcnak csökkent az életszínvonala. Úgy fogalmazott: a középosztály folyamatosan gyengül, a szegénység pedig nemcsak bővül, hanem mélyül is. Négymillió magyar a létminimum alatt él, másfél millió pedig mélyszegénységben, ötszázezer gyerek napi szinten éhezik.

Mesterházy azt írta, nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy érzékeljük, a Magyar gazdaság nem teljesít jobban.  “Az emberek napról napra rosszabbul élnek.”

Nem véletlen, hogy a miniszterelnök beszéde Teng Hsziao-pingtől és másoktól vett idézetekkel volt tele ahelyett, hogy a magyar családok napi gondjairól beszélt volna. Ezeket a gondokat ő nemhogy megoldotta volna, hanem kormányzásával tragikus mértékben súlyosbította.

Hétfőn Szabó Tímea a Párbeszéd Magyarországért társelnöke posztolt egy bejegyzést, melyben azt írja, úgy látja, a miniszterelnök semmi lényegit nem mondott évértékelő beszédében.

A beszédben érdekes módon nem esett szó a több, mint 30 új adónem bevezetéséről, a 27%-os ÁFÁ-ról, az államadósságról (ja, az most nem áll olyan jól, miniszterelnök úr?), a 310 forintos euróról, Magyarország orosz kézre játszásáról.

Hivatkozások:

Orbán az apróért is lehajolt, origo.hu; 2014. február 16.

Mesterházy: Orbán beszéde hazug és gyáva volt, nol.hu; 2014. február 16.

Orbán Viktor, a politikai plasztikai sebész, Szabó Tímea blog. 2014. február 17.