„Nem lehet jogellenességet jogalkotással jogszerűvé tenni… Elindultunk ebbe az irányba. És ez egy folyamat, úgyhogy nincsenek meg a kontrollok, ilyen értelemben az alkotmánybíróság is elvesztette az alapfunkcióját, ki van herélve, a jogosítványai le vannak tompítva, plusz pártkatonákat küldenek alkotmánybírónak. Ez megint a demokrácia ellen és a szakmaiság ellen hat, mert volt frakcióvezetők, volt bizottsági elnökök ülnek most a hatalom részvényeseként az alkotmánybíróságban”. – Magyar György, ügyvéd, főpolgármester jelölt

Meséljen kicsit magáról, hol született, mi az ön háttere?

Egy érdekessége van az életemnek, hogy semmi más nem voltam, csak ügyvéd. 41 éve ügyvédkedem. Ősbudapesti lakos vagyok. Itt születtem, ezen a környéken, ide jártam iskolába, édesanyám nyelvtanárnő volt gimnáziumban, édesapám vállalatvezető volt. Nincs testvérem. Humán érdeklődésű vagyok egész kis korom óta, 14 évesen még verseket és novellákat is írtam. Az osztályfőnököm, aki rám igen nagy hatással volt, Radnóti évfolyamtársa volt az egyetemen, és ezáltal minket is egyfajta Radnóti vonzalommal töltött meg. És mi ezt kedveltük. Érdekes módon a magyar tanárom a gimnáziumban is osztályfőnököm lett, ő pedig Ady szerelmese volt. Ő Adyval töltötte meg az agyunkat, amikor a divat éppen József Attila volt abban az időben. Ilyen módon közel kerültem az irodalmhoz és a történelemhez, és adta magát, hogy én a jogra jelentkeztem. Volt a családunkban egy nagyon komoly jogász, aki egyébként újságíró is volt. Úgy hívták, hogy dr. Szegő Tamás, van is egy díj róla elnevezve, mert sajtóetikát is oktatott. Annak a kuratórimnak már a tagja vagyok, de ő a családhoz tartozott. Nekem ő irányt mutatott, én is olyan ügyvéd akartam lenni, vagy jogász, aki hozzá tud szólni a közéleti ügyekhez. Nagyaon tetszett nekem akkor is, ma is, ha ismeretterjesztési kérdéseket tesznek fel jogszakmai értelemben, mert az a médiának a véleménye velem kapcsolatban, hogy viszonylag közérthetően fogalmazok, és az emberek értik is amit mondok, nem úgy mint bármely Cambridge-i professzor, akinek a nagy a tudása, csak nem képes ezt közérthetően átadni. Ha van valamilyen erényem, akkor az az, hogy megszólítható vagyok bármilyen témában, szakmai értelembe is, és amit az emberek hallani akarnak, azt közérthetően tudom elmondani. Azóta csak ügyvédkedem.

Meglehetősen sikeres ügyvédi irodája van…

Ismertek vagyunk, mert csináltunk néhány kiemel és publikus ügyet, büntető ügyet, melyek képesek arra, hogy hírnevet hozzanak egy-egy irodának, mert a büntetőügyekre a közönség sokkal fogékonyabb, mint mondjuk egy válóperre, vagy egy vagyoni perre. Annak nincs ilyen értelemben hírértéke. Ha egy gyilkost mentenek meg, vagy mentenek föl, vagy ítélnek el, az már a kriminális érdeklődésnek a része, és ha hozzá kapcsolódik egy ügyvéd, akkor az ügyvéd személye is érdekessé és fontossá válhat, különösen akkor, ha a média szempontjából is érdekes az illető, vagy meg tud szólalni. Ilyen volt nekem a whiskys rabló ügye, Ambrus Attila, egy fiatal jégkorongozó ügye, aki bankrablás-sorozatot hajtott végre, majd megszökött a börtönből, ami elég szokatlan. Majd elkapták, letöltötte a büntetését és ma már szabad ember. De az egy nagyon fontos ügy volt abból a szempontból, hogy ő meglépett, kereste az ország, de én megvoltam. Tehát nyilatkozni csak én tudtam, mert a szökött rabok ritkán nyilatkoznak. Ezután őt elfogták, majd el is ítélték. De ez adott nekem egy bizonyos népszerűséget, azáltal, hogy voltak sajtómegnyilvánulási esélyek és lehetőségek, ahol nem csak az ő ügyéről, hanem abból kiindulva egyéb ügyekkel kapcsolatban is módom volt megszólalni. Ezt követően a sajtó elkezdett jogszakmai értelemben más ügyekben is engem kérdezni.

Azt hiszem két éve adta ki a kormány Ramil Safarovot, azt azerbajdzsáni katonát, aki megölte örményszobatársát, akit ön védett. Azerbajdzsánban ezután szabadon engedték őt. Én akkor ismertem meg az ön nevét. Látva, hogy mi történt abban az esetben…

Hadd szakítsam félbe, az utócselekményekhez nekem a világon semmi közöm. Csak a büntetőeljáráshoz volt közöm, hogy utána milyen paktum, örmény, vagy azeri egyezség születik, ahhoz semmi közöm. Annak idején a nagykövetség kért fel arra, hogy legyek a pártján, mert az eredetileg kijelölt ügyvéddel nem voltak kellőképpen elégedettek, és akkor be kellett szállnunk abba az eljárásba. De az én szerepem akkor ért véget, amikor a büntetőeljárás lezárult. Az útócselekményeket és a politikia eseményeket nem követtem, és nincs is hozzá közöm.

Múlt héten Ön azt írta, talán a Facebook oldalán, hogy részt venne a főpolgármesteri választásokon, annak ellenére, hogy a kormány megváltoztatta a választási törvényt.

Általánosságban el kell mondanom, hogy a joguralom és a demokrácia nagy híve vagyok, és azt gondolom, hogy a jogbiztonság a demokrácia elengedhetetlen feltétele. Ha jogbizonytalanág alakul ki bármilyen okból egy országban, akkor az maga a tragédia. Egyrészt az itt élőknek, akiknek igazodni kellene a jogi normákhoz, borzasztó jogi bizonytalansági elemeket teremt, de a külföld nem fogadja el a mozgékony jogi hátteret, mert nem tud hozzá igazodni. Mi a legfőbb következménye ennek közgazdasági értelemben? Elmenekülnek a befektetők. És akkor mi itt problémázhatunk a legkülönfélébb banki kedvezményekkel, meg a devizahitelekkel, meg a kamatokkal, és a különböző adókedvezményekkel, ha az jön le rólunk, hogy itt a jogi környezet rendkívül instabil. Akkor a befektető és a tőke menekülni kezd. A kérdésére válaszolva nekem nem tetszik, hogy a jelenlegi hatalom a jogot formálja és faragja. Ráadásul bunkósbottal veri, ami azt jelenti, hogy nem finomműveleteket hajt végre, – mert a jogot korszerűsíteni kell, ezt elfogadom, hiszen azt meg kell újítani, a Polgári Törvénykönyv például már elavult, az ötvenes évekből származott, mások az életviszonyok, hozzá kellett nyúlni – de nem erről a jogváltoztaásról beszélek. Arról beszélek, amikor hozzáigazítják a jelen állapotokhoz, vagy a politikai érdekekhez a jogszabályokat. Van egy alapmondásom: Nem lehet jogellenességet jogalkotással jogszerűvé tenni. Azt gondolom, hogy a mai hatalom önérdekből vagy öncélból belenyúl a jogalkotási rendszerbe. A törvényalkotás praktikusan egy törvénygyár, a törvénygyár rengeteg selejtet gyárt, és azt gondolom, hogy ez nagyon rosszat tesz a jogbiztonság szempontjából. Nagyon ellenzem az ilyen direkt jogalkotási programokat, és nagy híve vagyok az úgynevezett lexikál alapú, tehát kódex alapú jogalkotásnak, aminek az alapja a szakmaiság és nem pedig a politikai érdek. Az, hogy hozzá nem értő emberek a parlamentben gombokat nyomogatnak és nmódosító javaslatokat állítanak elő, az jog szégyene, amikor jogászprofesszoroknak, elméleti és gyakorlati jogászoknak kellene jogalkotással foglalkozni

Ez komoly károkat okoz a jogi szakma hírnevét tekintve…

Sajnos azt tapasztaltuk, hogy az igazságügyi minisztériumot is megkerülve, rengeteg törvényjavaslat egyéni képviselő indítványként került be a parlamentbe, aminek a szakmaiság életveszélyes.

Miért gondolja így, ön szerint a magyar jogállamiság már eltért azoktól az alppillérektől, amelyek a jogrendet alátámasztják?

Igen, nagyon sok esetben. Nagyon sok esetben megbillentek ezek a fix alapok. Gondoljunk csak az alkotmányozás folyamatára. Gondoljunk csak arra, hogy az alkotmány az alaptörvény. Az az egésznek az alapja. Ezt olyan satbillá kell tenni, ahogy mondták, sziklaszilárdságúvá. De a mi sziklaszilárdságú alaptörvényünk, amióta megszületett, már ötször módosult. A jogalkotó megcsinálta azt, hogy belevisz az alkotmányba olyan elemeket, amelyeknek semmi közük az alaptörvényhez, mindezt azért, hogy ne lehessen sem európai joggal, sem alkotmánybírósággal megkérdőjelezni. Az erőszakos jogalkotás gyakorlata az , ami ellen nagyon tiltakozom. Amerika, vagy egy demokratikus ország ezt nem tűrné. És Európa sem tűri.

Sok módosítás történt úgy, hogy írtak egy törvényt, az ütközött a saját maguk által írt alkotmányba, azt az alkotmánybíróság visszadobta, ezért módosították az alkotmányt, hogy beleférjen ez a törvény…

Pontosan, voltak sarkalatos törvények – ez már jogászkodás – amikor az alkotmánybíróság azt mondta, hogy nem megy. Erre beírták az alkotmányba. Az alkotmányban lévő történetek megváltoztatására az alkotmánybíróság pedig nem jogosult. Magyarul, ez a jogállam teljes leépülése. Elindultunk ebbe az irányba. És ez egy folyamat, úgyhogy nincsenek meg a kontorllok, ilyen értelemben az alkotmánybíróság is elvesztette az alapfunkcióját, ki van herélve, a jogosítványai le vannak tompítva, plusz pártkatonákat küldenek alkotmánybírónak. Ez megint a demokrácia ellen és a szakmaiság ellen hat, mert volt frakcióvezetők, volt bizottsági elnökök ülnek most a hatalom részvényeseként az alkotmánybíróságban. A volt kancelláriaminiszter is alkotmánybíró.

Ha jól tudom, ő jogásznak tanult, de semmilyen szakmai tapasztalata nincsen.

Ő azért ment oda, mert jolális. A Salamon doktor, aki ügyvéd volt, mint én, a Balsai doktor, aki ügyvéd volt, mint én, bejárta a politika összes bugyrát, a parlamentben volt, miniszter volt, stb, és most ott landoltak. Nem hiszem, hogy a szakmaiságuk alapján kerültek az alkotmánybíróság kötelékébe, sokkal inkább a hűségük honoráriumaként, és én ezt nagyon nagy veszélynek érzem. Most újraválasztanak alkotmánybíróket, mert kiöregszenek, és el fognak tolódni a belső arányok, és sajnos megosztottság dominál. Az alkotmánybíróság elnöke, aki egyáltalán nem mondható baloldali gondolkodásúnak, ő egy tisztességes konzervatív gondolkodású ember, Paczolay úr is kihúzta a gyufát, mert egyszer meg mert szólalni az alkotmányosság érdekében. Innentől kezdve ő már nem kebelbarát és nem fogják megújítani az elnökségét. Pedig ő még újítható lehetne, nem öreg ember. Sajnos ebből a szempontból nagyon nagy a baj, mert a szervilitás dominál. Az Egyesült Államokban ez nem fordulhatna elő.

Legalábbis nem ennyire.                                    

Az Egyesült Államokban a legfőbb bírót az elnök jelöli, és nyilvánvalóan a köreiből jelöli, de a legmagasabb bírói háttérrel kell rendelkeznie az illetőnek. Annak idején Bobby Kennedy volt az igazságügyminiszter.

Beszéltünk a jogállamról, beszéljünk kicsit a főpolgármester jelöltségről.

Engem civilek kértek fel, mert ügyvédként ismertek, ahogy ön is felvezette azt, mert azt gondolták, hogy itt van egy olyan ember, akik képes őket megjeleníteni is képviselni, és a városlakók érdekeit tudja reprezentálni, nem úgy mint akik a pártok által mennek ilyen küzedelembe, akiknek a fő céljuk az, hogy a pártokat ilyen módon önigazolják. Én az igazi civil jelölt vagyok, az igazi független jelölt, akit nem pártok küldenek ebbe a funkcióba. Nyilvánvalóan az esélyeim is sokkal rosszabbak, mert nem tudok úgy kampányolni, nekünk nincsenek pártpénzeink, nem tudjuk elvenni az adóforintokat, nincs struktúránk. Nekünk civiljeink vannak, olyan civiljeink, akik egy mozgalomban működnek, például a kutyák érdekében, vagy a városvédelem érdekében, vagy a kerékpárosok érdekszövetsége, vagy említhetném azokat, akik a természetjárók érdekében lépnek fel. Ezek az emberek azok, akik úgy gondolják, hogy ügyvédere van szüksége ennek a fővárosnak, mert az érdekérvényesítés és a ogérvényesítés nem működik.

Nekünk semmi bajunk nincs a jelenlegi főpolgármesterrel. A jelenlegi főpolgármester egy jó gazdája ennek a városnak. Megteszi, ami tőle telhető. De nem felel meg számunkra az, hogy ő mindenben egyetért. Ő mindenben egynemű, egyhangú és egyszerű. Fontos lenne az ellenvéleményeket és az ellneérdekeket, úgy ahogy az alkotmánybíróságnál is elmondtam, hangossá tenni, szükség lenne arra, hogy az ellenérvek hangot kapjanak, a médiában, a nyilvánosság előtt. A média és a városlakók együttműködése meg tudja teremteni azt, hogy van más vélemény is, mint amit a központi hatalom elvár. Ezt hiányoljuk a jelenlegi főpolgármesterben, hogy akár legyen metróberuházásról szó, akár legyen a városi közlekedésről, a közrendről, vagy a városi hajléktalanokról szó, ő mindig a htalomnak megfelelő döntéseket támogatja, és soha de soha nem emelt szót az érdekeltek érdekében.

Nemrég Tarlós szembe ment a kormánnyal a hármas metró felújítása miatti hitel érdekében.

Nem látjuk, ez csak ígéret, és a hármas metró nem ma robban le. Pontosan hat évvel ezelőtt ez már ugyanígy látszódott, és ha megnézzük Tralós úr 2010-es programját, akkor ott már szerepelt, hogy mit szeretne tenni, de ebből az elmúlt négy évben az égvilágon semmit nem tett meg. Most kampány van, és maga is jól tudja, hogy a kampányban elhangzó ígéretek súlya az kb. 0,1 értékkel rendelkezik és nulla hatékonysággal. Azt gondolom, hogy ha főpolgármesteri megbízást kapnék, akkor semmi mással nem kell foglalkozni, mint az érdekérvényesítéssel, a városlkók érdekeivel és a túristák itt tartásával. Ne azzal menjenek haza Magyarországról, hogy becsapták őket a vendéglátóipari egységekben, vagy este valaki elkapta őket és elvette az értékeiket az utcán, és még a taxis is becsapta. Nem ezak a jó hatások. Az lenne jó, ha itt szretenének maradni, minél többször visszajönnének, és még az ismerőseiket is idek küldenék. Ez egy csodálatosan szép város, itt lehet parkolni, ha ez a tudatuk, itt lehet gyönyörű kirándulásokat tenni a Budai-hegyekben, és számtalan pozitív élményhez lehet jutni gasztronómiailag és egyéb téren is. De ezt nekünk segítenünk kell. Ez a városlakók érdeke is, ez csinál városi bevételt, és nem a városlakókat kell agyonverni atekintetben, hogy legyen bevétel, vagy tönkretenni a vállalkozásokat, hogy fizessenek sok iparűzési adót, vagy elszedni az emberek pénzét a parkolások miatt, mert h valaki fél kerékkel áll a járdán, már kapja a tízezres büntetéseket, vegzálják az állampolgárokat, akiknek erre nincs szükségük. Akik engem támogatnak és felkértek, azok azt mondják, hogy elég ebből, most már a mi érdekeinket is tessék érvényesíteni, ne csak a pártok és a közintézmények érdekeit érvényesítsék és vegyék előre. Ez a feladatom.

Ez kicsit emlékeztet Bokros Lajos platformjára.

Ő egy rendszerező ember, és nagyon kedvelem őt, nagyra tartom őt a felkészültsége miatt. Ha városvezető lennék, nélküle nem csinálnám. Mindenképpen tandenben végezném vele, közgazdasági tudására és szakmai tudására elengedhetetlenül szükségem van, és úgy tudom tőle és róla, hogy ugyanígy gondolkozik az én vonatkozásomban. Ő is azt mondta, hogy ha városvezető volna, akkor a jogi konfliktuskezelést és az érdekérvényesítést rám bízná. Kötelékben repülünk.

Mint a vadkacsák?

Igen, egymásra figyelve.

Akkor hogy is lesz ez? Ön visszalépne?

Nincs erről most szó, köztünk van egy gentleman agreement..

Van még olyan Magyarországon?

Nekünk van, két szakember között létezik. De általában nincs. Két jónevű szakember, egy ismert, tapasztalt ügyvéd és egy jól ismert, tapasztalt közgazdász kézfogása ma még itt, Magyarországon is érték. Ritka érték. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt tudjuk tartani. Nincs még szó semelyikünk visszaléptetéséről, most össze kell szedni ezt az ötezer eláírást, ami önmagában egy őrület, hiszen semmit nem jelent, mivel mindenki aláírhat mindenkinek, akkor ez milyen fokmérő? Hol van ennek a támogatottsága, hol a motiváció, mi ennek az értelme? Ötezer ember javasol engem és még emelett nyolcat?

Ön aláírta Bokros Lajos támogatóívét?

Még nem találkoztunk emiatt, de láttam hogy itt gyűjti az utca sarkon. Van két hét erre a gyűjtésre, nyilvánvalóan aláírom, mert támogatom őt, és talán ő is aláírja az enyémet.

Vele is csináltak interjút?

Igen.

Említett engem?

Igen. Bokros úr egy nagyon korrekt ember, jókat lehet beszlgetni vele, sokat lehet tanulni tőle.

Én is így látom. Rendszerező ember, én egy kicsit más típusú ember vagyok, más a habitusom. Nekem jobb a kommunikációm talán, és jobban elmegyek, belelátok a büntetőügyekben szerzett tapasztalatom miatt mások gondolkodásmódjába. Ő túl tisztességes a politikához. Én egy kicsit tudok „liblizni”. Én csatár vagyok, ő pedig bal-összekötő. Más a funkciónk.

Mi a véleménye Falus Ferencről? Milyen lesz egy kampányharcot vívni vele?

Nem szívesen mondok róla véleményt. Nagyra tartom, szintén értékes ember, a saját szakterületén szintén produkált már dolgokat, azt gondolom, hogy nem hibáztak a szétvert, széttaposott és szétrángatott baloldali pártok amikor személyében közös nevezőre jutottak, az viszont kétséges, hogy fel tudja-e venni a versenyt Tarlós úrral. Számomra is kérdés, hogy el tud-e jutni arra az ismertségi szintre, arra a kommunikációs szintre és arra a városvezetői információhalmazra szert tud-e tenni, mint amellyel rendelkezik, a regnáló főpolgármester. Hatalmas előnnyel indul emiatt Tarlós úr, és ezt nem látom Falus úrban, akit még egyszer mondom, rendkívül értékesnek tartok, önmagában.

Neki megvan az egészségügyi háttere, Bokrosnak a közgazdasági, önnek pedig a jogi háttere. Miért nem lehetett egy ilyen hármas koalícióval indulni a közelgő választásokon?

Így kellene, ez egy triumvirátus lenne, ami Rómában működött, de a mi rendszerünk nem ilyen. Az Egyesült Államokat immár harmadszor idézem, de ez nem véletlen, mert a demokrácia csúcsának tartom, és ott nem véletlen, hogy az elnök ott együtt indul az alelnökkel. Ott megjelöli az elnök, hogy kivel akar együttműködni.

Igen, de ez nem volt mindig így.

De így tisztességes. Látható a demokrácia fejlődése. Nálunk nem előre, hanem visszafelé fejlődik a demokrácia, és nem véletlen, hogy Amerikában ez jött össze. Ne a válaztók mondják meg, vagy az utcasarki küldöttek a szenátusban, hogy kivel működjön együtt az elnök, akinek hatalmas feladatköre van, és nem érthet mindenki mindenhez.

Volt valamilyen lépés a baloldali összefogástól ön felé, hogy valamilyen hármas felállás legyen? Bár ennek a mikéntjét még ki kellene találni.

Technikailag ez megoldható lenne, mert ha bármelyikünk befutna, akkor ragaszkodhatna a másik kettőhöz. Akár úgy, hogy külső főpolgármester helyettesként maga mellé vonja őket, vagy amit én javasoltam, hogy egy magisztrátust kell a városvezetés köré építeni, ami a vének tanácsa volt Athénben, és a nagy döntéshozatalok előtt kikérjük a tanácsnokok véleményét. Régen így működött a fővárosi tanács, a régi itteni városvezetés. A tanácsnokok, szenátorok gondolkodását átveszi a végrehajtó hatalom a főpolgármester vezetésével. A közgyűlés tagjai tulajdonosi oldalról meghozzák a döntéseket tulajdonosi oldalról, de szerintem jó lene, ha egy 8-10 fős szakértői kör kinyilvánítaná a véleményét. Egy tanácsadó testület. Erre szükség van, ilyen van az elnök körül is, és máshol is. Erre igény van, ilyen működik a fővárosban is, és ha hármunk közül bárki is pozicióba kerülne – de ez akár még a Tarlós úr fennmeradása esetén is működhet – a közgazdasági, a jogi, az egészségügyi szakértőt bevonhatja a város veetésébe helyetteseként, vagy a szenátus tagjaként, vagy a magisztrátus tagjaként.

Ezt mi Lajossal magunk között tisztáztuk is. Ha ő fut be, akkor engem fel fog kérni budapesti ombudsmannak, a jogi ügyek vitelére, általános képviseletre, ha pedig én futnék be, akkor én fogom őt felkérni, hogy a város pénzügyeit és a gazdálkodását tartsa karban. Ha Bokros Lajos megfelel európai államok kormányzóinak és kormányainak tanácsadóként, akkor megfelelne egy Magyar Györgynek is.

Ön hogy látja az esélyeket? Milyen arányokra számít?

Szoros versenyt kellene kialakítani. De az eredményt nem tudom megjósolni Az emberek jó része fél. Egyrészt a változásoktól fél, másrészt már most fél, hogy felveszi-e a harcot a mai hatalommal szemben.

Hogyan lehet felvenni a harcot? A szubszidiaritás elve eltűnt Magyarországon. Központosított hatalom van.

Mi liberális, demokrata gondolkodású emberek ezt nem szeretjük. Erre mondtuk azt, hogy elment a jogállam. Ezt mi nem szeretjük, ezért azt visszahoznánk a gondolkodásmódunkba és a működési rendszerbe is. De most arra vagyunk kényszerítve, hogy jogkövető állampolgárként ezt az őrült jogszabályt kövessük, és nekem le kellett nyelnem azt a békát is, hogy olyan közgyűlést hozott létre a jogszabály, ami 8 – 7 arányban ment át az alkotmánybíróságon.

Visszatérve az előző kérdésére, sezrintem nem reális eredmények fognak születni, mert az embereknek, ha meg is van a véleménye, azt nem nagyon merik kifejteni. Kampányban nem fejtik ki, aláírásban sem nagyon fejtik ki, de talán a fülke magányában majd kifejtik. Nem a fülke forradalma, a fülke magány határozza meg az ember tudatát. A fülkeforradalom egy erőltettett dolog, szó nincs erről. Az emberek nem forradalmárnak születtek. Az emberek békét szeretnének, nyugalomban szeretnének élni.

Hol lehet aláírni az ön ajánlóíveit?

Az ajánlásokat a civil barátaim gyűjtik, akik szervezeteket reprezentálnak, már elindultak a város különböző kerületeiben, és gyalog keresik fel a lakókat. Mert mégegyszer mondom, nekünk se médiánk, se pénzünk. Transzparensünk sincs, hogy kitegyük az utcasarkokra, én magam is ki fogok menni vasárnap a Moszkva térre. A gyűjtőink egyébként ott vannak a Trombitás étteremben, ott is alá lehet írni az íveket.