A Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézete szemináriumot tartott Horthy Miklós kormányzó diplomáciai kitörési kísérletéről a náci szövetségből a második világháború legvégén, és a szövetséges erőkkel történő paktumkötési kísérletről. 1944. október 15-én számos vereség után, Horthy egyoldalú fegyverszünetet jelentett be és a Szovjetunió felé békeajánlatot tett. Kiugrási kísérletét leleplezték a náci hírszerzők és meghiúsították a különleges erők, majd arra kényszerítették Horthyt, hogy mondjon le Szálasi Ferenc nácibarát vezető javára.

Sikeres lehetett volna-e ez az utolsó kísérlet Horthy és a magyar elit elhatárolódására a náciktól? Megelőzhető lett volna-e Budapest nagy részének lerombolása és az elindított erőszakhullám egy béketárgyalás során? A magyar történészek álláspontja még ma is különböző Horthy esélyeivel és szándékaival kapcsolatban.

A 2014. október 14-i megbeszéléseken számos olyan fiatal történész vett részt, aki a második világháború történelmével foglalkozik. A szemináriumon Horthy Miklós kitörési kísérletének problémás kérdéseit és mítoszait elemezték. A történészek egyetértenek abban, hogy a Horthy által megkísérelt külön béketárgyalás megindítása nagyon későn jött (a szovjet csapatok már elfoglalták addigra Kelet-Magyarországot) és abban is, hogy Horthy hosszú ideig tartó politikai szövetsége Hitlerrel és a náci elittel, valamint a magyar hadsereg folyamatos részvétele a németek oldalán nagyon megnehezítette az októberi tárgyalásokat. Bár Horthy már régóta tárgyalni akart Magyarország kilépéséről a nácibarát tengelyhatalmi szövetségből, 1944 októberéig nem került sor tárgyalásokra a magyar és a szovjet felek között.

1944. október 15-én a kormányzó rádióüzenetét három alkalommal ismételték meg. A magyar katonákat és polgárokat arról tájékoztatta ebben, hogy az ország befejezi a náci háborús törekvéseket és a szovjet hadsereg magas rangú vezetőivel kezd tárgyalásokat. Percekkel a bejelentést követően több száz zsidó ment az utcákra, és tépte le magáról a sárga csillagot. Örömük korainak bizonyult. Később aznap Horthy lemondott, és a Magyar Nyilaskeresztes Párt és annak vezetője, Szálasi Ferenc lett az állam és a kormány vezetője is. Az eredmény három hónapon át tartó, a kormány által elrendelt tömeges gyilkosság a budapesti zsidók ellen, valamint pusztító ostrom lett.

Az aznapi eseményeket Turbucz Dávid, Horthy életrajzírója foglalta össze előadásában. Turbucz szerint a német Abwehr már jó előre tudomást szerzett Horthy terveiről a német hírszerzők tevékenységének köszönhetően. A német parancsnokság egy kifejezetten ilyen esetekre kidolgozott katonai tervet léptetett életbe.  A „Páncélököl” akció keretében a német különleges erők elrabolták Horthy egyetlen még életben lévő fiát, ifjabb Horthy Miklóst és a kitörési terv kidolgozóját, Bakay Szilárdot is. Miután Horthynak azt mondták, megölik fiát, ha nem mond le Szálasi javára, Horthy azt tette, amit kértek tőle.

Turbucz értékelése szerint Horhy nem volt felkészülve egy ilyen diplomáciai kitörésre és túlbecsülte befolyását a nácibarát magyar katonai elitre, amely nem hajtotta végre fegyverletételre vonatkozó parancsát.

Ungváry Krisztián, az 1944-45-ös budapesti ostrommal foglalkozó történész megjegyezte, hogy míg a magyar katonai tisztségviselők főleg náci barátokból álltak, ez általában nem azért alakult így, mert Hitler ideológiáival és céljaival szimpatizáltak, hanem mert jobban féltek a szovjetek megtorlásaitól, mint a németekétől. Horthy idején 25 évig démonizálták a Szovjetuniót. Emiatt a magyar elit még 1944-ben is sokkal rosszabbnak gondolta a szovjet irányítást, mint a németet.

Paksa Rudolf, a XX. századi magyar fasiszta csoportok és politikai pártok kutatója szerint Magyarország mélységes félelme a szovjetektől meghiúsította Horthy összes, békére irányuló kísérletét.

Stark Tamás, a Terror Háza Múzeum történésze is egyetértett abban, hogy ha a kitörés sikeres lett volna, akkor Magyarország jóval kisebb veszteségeket szenvedett volna a háború további részében, hiszen akkor a szovjet hadsereg ellenállás nélkül haladt volna át az országon. Megelőzhető lett volna ilyen módon a budapesti nyilasterror és tömeggyilkosság is 1944 októbere és 1945 februárja között. Azonban Stark szerint egy ilyen kiugrás sem hozott volna érdemi változást Magyarország geopolitikai helyzetében, és az ország ugyanúgy megszenvedte volna az 1948 utáni sztálinista terrort és diktatúrát.

Hivatkozás:

http://index.hu/tudomany/tortenelem/2014/10/15/kiugrasi_kiserlet/

http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20141015-horthy-miklos-szalasi-ferenc-vilaghaboru-lemondas.html