A 2014 elejétől folyamatosan eszkalálódó ukrajnai konfliktus egyelőre nem fenyeget menekültek áradatával. Vajon számíthatunk-e viszont a jövőben problémákra? Fel van-e készülve Magyarország, hogy bármilyen segítséget nyújtson a fegyveres konfliktus elől esetleg menekülőknek, anélkül, hogy diplomáciailag nehéz helyzetbe kerüljön? Létezik –e bármilyen forgatókönyv arra az esetre, ha az ukrajnai menekülthullám a jövőben megindul?

Külső helyett belső menekültek

Az ukrán konfliktus kezdete óta vissza-visszatérő kérdés, hogy számíthat-e Magyarország a közeljövőben ukrán menekültek áradatára, illetve milyen fogadókapacitás, körülmények és stratégiai terv várna egy ilyen helyzetet. A kijevi harcok idején úgy tűnt, hosszú hallgatás után a magyar fél végül hajlandónak mutatkozott ukrán forradalmárok befogadására orvosi kezelés céljából, noha a kárpátaljai magyarok ügyét leszámítva az általános menekült-kérdéssel nem igazán foglalkoztak.

A kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk térségében az oroszpárti szeparatisták ellen indított ukrán katonai offenzíva jelentős számú polgári áldozatot követelt, a két térségből eddig csaknem 400 ezren menekültek át az orosz határon, és hasonló számban hagyták el a térséget az ország középső és nyugati területei felé. Míg az év elején még az EU felé irányuló jelentős menekülthullámtól lehetett tartani, mostanra úgy tűnik, ennek valószínűsége csökkent.

A Budapest Beacon megkérdezte Rácz András biztonságpolitikai szakértőt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatóját, milyen kockázati tényezőket lát a szomszédos országgal kapcsolatban. Rácz szerint a kelet-ukrajnai konfliktus igen lassan, de a végéhez közeleg. Az ukrán kormányerők fokozatosan teret nyernek, és egyre-másra szorítják ki a lázadókat az általuk elfoglalt településekről. Ennek sok helyen a civil lakosság komoly szenvedése az ára, de ettől a trend még egyértelmű. Oroszország pedig csak korlátozottan képes támogatni a lázadókat, különösen azért, mert az ukránok elég jól haladnak a határ lezárásával is. Ha pedig elapad a határon eddig nagyjából szabadon beáramló orosz “pénz-paripa-fegyver”, akkor a lázadók záros időn belül kivéreznek. Rácz András ehhez még hozzátette, hogy ezen a helyzeten elméletileg csak egy nagyléptékű, Ukrajna elleni orosz katonai támadás változtathatna, de értékelése szerint ezt többé már nem áll Moszkva érdekében, gazdasági és politikai okokból sem.

A biztonságpolitikai szakértő szerint politikai értelemben az igazi munka majd a katonai győzelem után kezdődik el, hiszen a kelet-ukrajnai lakosságot meg kell majd győzni arról, hogy Kijev tényleg a javukat akarja, el kell kezdeni az újjáépítést, ugyanakkor rendezni a háborús károk miatti kompenzációk ügyét.

Mindebből következően Rácz továbbra sem tartja reális veszélynek, hogy Magyarországra nagyobb számú ukrán menekült érkezzen. A harcok térségéből tömeges ugyan a menekülés (érthető módon), de az ottani civilek tipikusan Közép-Ukrajnába, illetőleg a határos orosz megyékbe menekülnek. Nem jönnek el Magyarországig, hiszen ez a legtöbb menekült számára igen messzi és költséges célpont lenne, ráadásul az schengeni határok és a Dublin III rendelet miatt a menedékkérelem sem túl egyszerű procedúra.

Ezeket a feltételezéseket alátámasztani látszanak az Országos Rendőrfőkapitányság legújabb határrendészeti jelentése és statisztikái is. Az illegális migráció tekintetében ukrán oldalon 10%-os a csökkenés (a 2013. év január-május között 774 eset, 2014. január-május között 694 eset). Az Ukrajna felőli határátlépések száma nem mutat jelentős változást (1 739 095 eset 2014 I. és V. hó között) és noha a határrendészetileg eljárás alá vont ukránok száma 2014 január óta a tavalyi időszakhoz képest csaknem megduplázódott, számuk továbbra sem számít kiemelkedőnek (2013 I-V. hó: 66, 2014 I-V. hó: 125). A kitoloncolt ukrán állampolgárok száma ugyancsak a duplájára nőtt, ugyanakkor száz fő alatt maradt májusig (2013 I-V. hó: 51, 2014 I-V. hó: 95).

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának nemrégiben publikált közleménye azonban komoly kihívásokra figyelmeztet hosszabb távon. Ahogyan fogalmaznak:

„Az Oroszországban és más országokban tartózkodó ukránok számában növekedést lehet látni, noha menedékkérelemért eddig csupán töredékük fordult. Az év kezdete óta körülbelül 110,000 ukrán érkezett Oroszországba, és összesen 750-en kérelmeztek menekült-státuszt Lengyelországban, Fehéroroszországban, a Cseh Köztársaságban és Romániában. Azok közül, akik Oroszországban vannak, csupán 9.600-an folyamodtak menekültstátuszért. A legtöbb ember azonban a jogszerű tartózkodás más formáit választja, mint ahogyan nekünk elmondták, gyakran azért, mert félnek attól, hogy nehézségekbe, esetleg megtorlásokba ütköznének abban az esetben, ha később visszatérnek Ukrajnába. […] Az elmúlt (június 27.-i) hét számainak emelkedése egybeesik azzal, hogy a kelet-ukrajnai helyzet nemrégiben jelentősen romlott. A lakóhelyüket elhagyni kényszerülők a jogrend rosszabbodásáról, az emberrablásoktól való félelemről, emberi jog-sértésekről és az állami szolgáltatások megszűnéséről számoltak be.”

A Beaconnek nyilatkozva az ENSZ Menekültügyi főbiztos magyarországi irodájának vezetője, Simon Ernő elmondta, Magyarországon ebben a pillanatban nem komoly az ukrán menekültügyi helyzet. „Hacsak valami drámai változás nem áll be az ukrajnai helyzetben, rövidtávon nem kell tömeges menekülthullámra számítani Magyarországon.” – tette hozzá.

Kevés hely, elégtelen feltételek

Amennyiben azonban – az ukrajnai helyzetben bekövetkezett hirtelen változások miatt – valóban megindulna kelet felől egy komolyabb menekültáradat, kérdéses, hogy milyen lehetőségei lennének a magyar menekültügynek arra, hogy egy ilyen vagy hasonló helyzetet kezelni tudjanak.

Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke a Beacon megkeresésére elmondta, hogy januártól július közepéig összesen 23, ukrán állampolgárok által benyújtott menedékkérelemről tudnak. „Feltételezhető azonban, hogy a Magyarországra érkező ukrajnaiak száma jóval nagyobb. A kárpátaljai, kettős állampolgársággal rendelkező magyarokat a rendőrség a határátlépésnél, mint magyar állampolgárként regisztrálja, nekik természetesen nincs másféle státuszra szükségük ahhoz, hogy Magyarországon tartózkodhassanak, mivel magyar állampolgárok. Azt, hogy közülük mennyi azok száma, akik esetleg a helyzet miatt, huzamosabb tartózkodás céljából lépik át a határt, külön erre irányuló felmérés nélkül kideríthetetlen.”- tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy elégségesnek látja-e a rendelkezésre álló kapacitást egy esetleges későbbi nagyobb ukrán menekülthullám esetére, Pardavi úgy válaszolt: „Úgy vélem, a kormány terveiben erre az esetre nyilván járulékos kapacitások kell, hogy szerepeljenek. Ha viszont a jelenlegi menekültügyi ellátórendszer paramétereiből indulunk ki, akkor azt kell mondanom, hogy akár pár száz fő menedékkérő érkezése is komoly problémákat okozhat, a jelenleg üzemelő nyílt táborok ugyanis nem tudnának ennyi embernek megfelelő ellátást biztosítani. Valószínű azonban, hogy ezek az emberek sem egyszerre, nagy tömegben érkeznének meg, ez valamennyire megkönnyíthetné a felkészülést a fogadásukra.”

A magyar kormánynak egyébként több eszköz is rendelkezésére áll ahhoz, hogy egy ilyen helyzetet egyszerűbben kezelni tudjon. Az Európai Unió migrációs alapjából ilyen krízishelyzet esetén támogatást is le lehet hívni. A magyar bevándorlásügynek a kilencvenes években már volt ilyen tapasztalata, a boszniai menekültekkel kapcsolatban. A hatályos, 2007-es menedékjogi törvény is ismeri az „átmeneti védelem” fogalmát, amely például polgárháborús helyzet elől menekülőknek lehetőséget ad a tartózkodás engedély tömeges megadására, ha az Európai Tanács, illetve ha a magyar kormány úgy látja, hogy ezt a helyzet indokolja. Pardavi szerint kérdés, hogy egy magyar vészforgatókönyv mennyire épít a bosnyák tapasztalatokra, illetve hogy alkalmazni kívánják-e az átmeneti védelem intézményét egy hasonló helyzetben.

A 2013 júliusában hozott Dublin III rendelet komoly terhet jelent a keleti tagországoknak, amelyek egyben tranzit-országoknak is számítanak. Görögország, Bulgária, Olaszország és Magyarország is olyan hely, amely a közelmúltban egyik napról a másikra menedékkérők tömegeivel találta szemben magát. A tavalyi, több mint 18 000 menedékkérő nagy része végül eltűnt a magyar Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal rendszeréből, ugyanakkor a tavalyi évet jelentős krízishelyzet jellemezte.

A menekültek nagy száma 2013-ban csak a probléma kisebbik része volt. A Migráns Szolidaritás (Migszol) nevű civil szervezet áttekintése rámutat arra, hogy az olyan intézmények mellett, mint a vámosszabadi, vagy a bicskei „nyílt menekülttábor”, a táborrendszer túlnyomó része rettenetesen elavult, a rendszer kapacitása pedig körülbelül 2200 fő, ami azt jelenti, hogy bármilyen, nagyobb menekülthullám komoly helyproblémákat okozna a Bevándorlási Hivatalnak. A menekülttáborokra jellemző a szociális munkások, és általában a személyzet alacsony száma, a lassú ügyintézés. A táborok épületei a legtöbb helyen elavultak, a legalapvetőbb komfortot sem képesek biztosítani – a tavalyi év folyamán Bicskén például a helyhiány miatt már fel kellett állítani sátortábort. Ezeknél is nagyobb probléma azonban, hogy a magyar idegenrendészet sokszor bármiféle indoklás nélkül alkalmaz idegenrendészeti eszközöket, és bármiféle konkrét előzmény nélkül helyez át embereket zárt táborokba. A Migráns Szolidaritás szervezet szerint ez az eljárás a nemzetközi emberi jogi szabályozásokat is sérti. A gyakorlatról az ENSZ menekültügyi biztosának 2013-as „Global Trends” jelenetése is beszámolt.

Megkerestük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, illetve a Belügyminisztériumot is azzal a kérdéssel, hogy a már sokat emlegetett, ukrajnai menekült-krízishelyzetre készült „vészforgatókönyv” valóban elkészült-e, illetve, hogy nem tudnak-e nagyobb mértékű menekülthullámról. A BM Sajtóosztálya azt válaszolta: „Az adatok frissítése, valamint környező országokkal való cseréje (például a V4 keretében) heti rendszerességgel történik. Ezek alapján nem tudunk beszámolni sem a határátlépések számának növekedéséről, sem pedig a menekültkérelmek növekedéséről. Természetesen van terv. A belügyminiszter irányításával működik egy erre a célra létrehozott munkacsoport, így föl vagyunk készülve egy akár nagyobb méretű menekültáradat fogadására is.”