Balról jobbra: Gulyás Márton, Majtényi László, Vinnai Edina, Kiss Eszter.

Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

Az egyetemi politizálás lehetséges módjairól vitatkozott két héttel ezelőtt Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke, Gulyás Márton polgárjogi aktivista és Vinnai Edina, a Miskolci Egyetem Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense egy miskolci romkocsmahivatalban. A végén kissé elkanyarodó vita egyre inkább azt a kérdést boncolgatta: szabad-e a Jobbikkal vitatkozni és miért nem, ha igen.

A Facebookon meghirdetett, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (Ekint) által jegyzett vita alapját az a, az ugyancsak az Ekint által jegyzett áprilisi közlemény jelentette, melyben a szervezet az egyetemi politizálással kapcsolatban foglalt állást. „Az egyetem a demokratikus véleménynyilvánítás szempontjából az egyetemi polgárok egyenjogú közössége. Az universitas a demokratikus értékek mellett elkötelezett értelmiségi műhely, tagjai felnőtt választópolgárok. A közügyekkel, vagyis a politikával kapcsolatos diskurzusnak, bizonyos megszorításokkal a pártpolitikai vitáknak is mindezekre tekintettel helye van az egyetemi életben. Az alábbi irányelvek a demokratikus elkötelezettség jegyében vázolják fel az egyetemi polgárok politizálásának alapvető kereteit és a politikusok egyetemi megjelenésének határait” – áll a közlemény bevezetőjében.

Az Ekint célja a demokratikus alapértékek és a demokratikus vitakultúra elterjesztése – hangsúlyozta bevezetőjében a moderátori feladatokat magára vállaló Kiss Eszter, a szervezet munkatársa.

Mi a különbség a politika és a pártpolitika között? – indított erős kezdéssel Kiss.

A magyar nyelv a politikát és a pártpolitikát nem különbözteti meg – hangsúlyozta Majtényi László, az Ekint elnöke, aki nyelvtörténeti magyarázatba kezdett, miszerint görög eredetű szóról van szó, melynek jelentése: a közügyekkel való foglalatosság. „Az Ekintben ezt csináljuk, de a pártpolitika távol áll tőlünk” – fogalmazott. Egy alkotmányos államnak viszont szükséges része a pártpolitika, a pártpolitikai akaratok küzdelme. Magyarországon mindenki utálja a pártpolitikát, de a pártok működése kell egy jogállamhoz – tette hozzá.

A volt ombudsman úgy folytatta: felnőtt élete felét egy olyan társadalomban éltem le, amelyben „egy pártnak nevezett nem párt indoktrinálta az egész társadalmat”. Némi derültséget keltve közölte: volt kisdobos, úttörő, KISZ-tag, egy napig a seregben KISZ-titkár is, de a századparancsnok leváltotta. Ez utóbbi okával azonban a szakember adós maradt.

Majtényi szerint a demokráciában húsz évig a politikát valamilyen kerülendő, gonosz dolognak tartották – az egyetemen is. „De szerintünk az egyetemen helye van a politikának. Ott választópolgárok vannak, miért ne lehetne politizálni?” – folytatta.

Az egyetemi oktatónak az alkotmányosságot figyelembe kell venni. Tehát „lehetnek bármilyen vad nézetei”, de az alkotmányos jogokat akkor is tiszteletben kell tartania – zárta bevezető gondolatait az Országos Rádió- és Televízió Testület (ORTT) volt elnöke.

Az emberi méltóság tiszteletben tartása valamiféle határt kell, hogy jelentsen – vélte Vinnai Edina, a Miskolci Egyetem Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, aki szerint szélsőséges megnyilvánulások is lehetnek különböző diskurzusokban, „de egy oktató az emberi méltóságot oktatói minőségében ne sértse”. Úgy vélte: egyetemi kereket között is szükséges, hogy tanárok és hallgatók egyenrangú félként beszélgethessenek politikai témákról. „Az én óráimon is merülnek föl aktuálpolitikai kérdések és oktatóként én is fogalmazok meg politikai véleményt. A ilyen beszélgetéseknek nagyobb teret kellene szentelni” – mondta.

A politika részhalmaza a pártpolitika – közölte Gulyás Márton polgárjogi aktivista, aki szerint megszűnt a pártok működésének közösségi kontrollja – már, ha volt egyáltalán.

Mit tehet órán kívül az oktató? Vállalhat-e pártpolitikai szerepet? – jött a következő kérdés.

Elvben helyes, ha az oktató a tárgyát tanítja, és nem pártpolitikát oktat – reagált Majtényi, hozzátéve, hogy „vannak olyan stúdiumok, amelyek nagyon közel vannak a politikához”. Ezzel kapcsolatban saját személyes példáját hozta föl: gimnáziumban (ahová a hatvanas évek második felében járt – Sz. P.) olyan tanárai voltak, akik 1956-ban exponálták magukat, amiért utóbb a hatalom megfélemlítette őket. Ennek következtében ezek az emberek nagyon megpróbálták eltitkolni a meggyőződésüket. Nem érdemes titkolózni. az nem is tanár, aki a saját személyiségét megpróbálja eltitkolni – vélte.

„A hallgatóság fogvatartott hallgatóság” – mondta, majd ennek magyarázatául egy másik személyes példát is elmesélt. Eszerint egy egyetemista cigánylány azzal kereste meg, hogy egy egyetemi előadáson az oktató részéről a következő hangzott el: terhes cigány nők kalapáccsal verik a hasukat, hogy sérült gyerekek szülessenek, ezáltal magasabb legyen a családi pótlék vagy a segély. A Majtényit fölkereső egyetemista lány csoporttársai ráadásul jót nevettek ezen.

Az Ekint elnöke ezzel kapcsolatban úgy összegzett: a tanár filozófiai meggyőződése nem titkolandó, „de bizonyos határokat be kell tartani”. Abban azonban a volt ombudsman semmi kifogásolnivalót nem lát, ha egy oktató az egyetem falain kívül pártpolitizál. „Ha valaki az egyetem falain kívül szélsőséges, azt én nem rúgnám ki, ha az egyetem falain belül ugyanezt nem gyakorolja” – tette hozzá.

Elkülöníthetők ezek a szerepek? Magánemberként lehet valaki rasszista? – kérdezte Gulyás Márton, aki nemmel válaszolt saját kérdésére. Zárug Péter Farkasnak, a Miskolci Egyetem adjunktusának esetét említette. Zárug tavaly nyáron közölte: a határon a menekülteket le kell lőni. A kérdés Gulyás szerint, hogy egy ilyen álláspontra az egyetem hogy reagál. Van-e lehetőség diskurzust létrehozni? Legyen erről nyílt vita, melyben Zárug megvédi az idevonatkozó álláspontját.

Az aktivista szerint azzal sincs probléma abban, hogy valakinek pártpolitikai véleménye van, „csak ez legyen nyílt, transzparens helyzet”.

Arra hívta föl a figyelmet, hogy a – bár különböző mértékben, de – a pártok jelen vannak a hallgatói önkormányzatokban és az egyéb diákszervezetekben: például beleszólásuk van abba, hogy ki legyen egy adott egyetem kancellárja.

Érdemes a diáknak ugyanazt a tárgyat, de egymással teljesen ellentétes filozófiával tanító oktató előadására járni; egyszer az egyik, másszor a másik órára – mondta Majtényi. „Ezzel a diák kap egy olyan étlapot, amelytől a szelleme és a látóköre tágulni fog” – fűzte hozzá. Úgy folytatta: az, hogy ellenszenves megnyilvánulásai legyenek az egyetem falaink hívül egy oktatónak, „szerintem belefér”. Hangsúlyozta: „legyenek határok, de tágak”.

Vinnai egyetértett Gulyással: Zárug védje meg az álláspontját, és legyen ott valaki, aki Zárug álláspontja ellen érvel. Szerinte egy keretek között tartott vitahelyzetben akár egymással szögesen ellentétes vélemények ütköztetésének is van helye.

A politika Gulyás szerint is kikerülhetetlen: ha például agrárjogról van szó, akkor nem nagyon lehet arról úgy beszélni, hogy az agrárjogot körülvevő agrárpolitika ne kerüljön szóba – mondta.

Úgy folytatta: a halálbüntetésről is lehet vitatkozni, miközben „evidencia, hogy a halálbüntetés visszaállítása szóba sem jöhet”.

Majtényi Vinnaiénal szigorúbb álláspontot foglalt el: a halálbüntetés alkalmazhatóságáról lehet vitatkozni, de arról szerinte egész egyszerűen „nem lehet értelmes vita”, hogy egy menekültet le kell-e lőni csak azért, mert idejött a határhoz. „Erről egyszerűen nincs mit vitatkozni” – mondta.

„Én a nekem ellenszenves állítások szabadságát is szeretem védeni” – folytatta az egykori ORTT-elnök, aki szerint az oktató szabadságánál nagyobb kell, hogy legyen a hallgatók szabadsága. „Hallgatói rasszista megnyilvánulásoknál sosem mondom, hogy így nem beszélhet, holott nagyon távol áll tőlem a rasszizmus” – hozott egy újabb személyes példát. Közölte: a Navracsics Tibor és Gaudi-Nagy Tamás közötti, a Budapesti Corvinus Egyetemen létrejött 2012-es vitával sem maga a vita volt a gond, hanem az, „hogy Gaudit senki sem szembesítette igazán a nézeteivel”. A rasszista beszéddel pedig „igenis vitába kell szállni” – mondta.

A vita ezután azt boncolgatta, hogy a hallgatói önkormányzatok (HÖK) képviselői részt vehetnek-e a pártpolitikában. Majtényi szerint „az egyetem egy plurális intézmény”, de a HÖK tisztségviselőinek nem dolga a pártpolitika. Úgy vélte: helytelen, ha pártpolitikai befolyás alatt állnak a hallgatói önkormányzatok. Egy, a közönség soraiból érkezett kérdésre ugyanő közölte: „én már láttam rektort, dékánt és teljes szenátust rettegni a HÖK-től”.

„Ha valaki HÖK-tisztséget vállal, az politikai szervezetben ne működjék” – mondta Vinnai, egyetértve a volt ombudsmannal.

Az elmúlt hat évben az egyetemi autonómia mértéke erősen csökkent, azonban a hallgatói autonómia mértéke sokat nőtt Gulyás szerint. Arra hívta föl a figyelmet, hogy a HÖK-ben nagy bukások, számonkérések nincsenek, pedig tízmilliókat mozgatnak, „nem mindig törvényesen”.

A közönség soraiban ülő Fazekas Csaba egyetemi docens, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Bölcsészettudományi Intézetének igazgatója azt mondta: a hallgató nem diszkriminálható a politikai véleménye miatt. Ezzel egyben meg is védte a már említett Zárug Péter Farkast, hangsúlyozva, „nézetei nagyon távol állnak az enyémeimtől”, de kollégája nem diszkriminálja a hallgatókat politikai nézetük alapján. Abban azonban Fazekas bizonytalan volt, hogy Zárug már idézett kijelentése miatt a Miskolci Egyetemnek eljárást kellett volna-e indítania adjunktusa ellen. „Nem tudom a választ” – hangsúlyozta.

Fazekas arra hívta föl a figyelmet, hogy az egyetem állandóan politikai tevékenységek színhelye: 1956-ban is az egyetemisták követeléseivel indult a forradalom.

Egy közönségkérdésre válaszolva Majtényi úgy reagált: a közügyekre való nyitottságra való fölkészítést „az óvodában kellene elkezdeni, ha nem a bölcsődében”, középiskolákban pedig lehetne politikai vita, „sőt: kellene, hogy legyen”.

Ugyancsak a közönség soraiból érkezett kérdésre a volt ORTT-elnök azt mondta: amíg a Jobbik egy marginális párt volt, helyénvaló lett volna vele szemben a karantén, viszont miután sikeressé vált, a karantén értelmét vesztette. „Ez egy praktikus megközelítés” – tette hozzá. Közölte: „teljesen rendben lévő dolog” meggyőzni a Jobbikkal szimpatizáló diákokat álláspontjuk helytelenségéről, mert „egyetlen ember sem reménytelen eleve”. Hozzátette: nem szabad a Jobbik szavazóinak egészét lenácizni vagy lefasisztázni. „De nincsenek végső receptjeim” – tette hozzá.

Vinnai szerint érdemes a Jobbikkal vitatkozni, mert lehet, hogy csak ezek a fórumok azok, ahol a Jobbik-szimpatizáns hallgató „kap más impulzusokat, mint jobbikosokat”.

A Jobbik „egy nagyon komplex kérdés” – fogalmazott Gulyás. Egy olyan kihívás, amellyel nem szembeszállni „nem hasznos politikai cselekvés”. Azt mondta: nem azért megy el Toroczkai Lászlóval (Ásotthalom jobbikos polgármestere, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom örökös vezetőségi tagja – Sz. P.), vitatkozni az erősen Jobbik-közeli N1TV-be, mert azt gondolja, hogy meg tudja őt győzni, hanem mert „a nézőt meg tudom talán győzni”. Mint fogalmazott, „ha a Jobbik kínál egy valóságértelmezést, és nem kínálunk mi egy másikat, akkor valósággal a Jobbik karjaiba lökjük az embereket”. Szerinte „a karantén a lehető legbornírtabb hozzáállás volt”, s ebben „nagyon nagy felelőssége volt a 2010 előtti politikának”.

Az Ekint a vitáira, konferenciáira sosem hív meg jobbikos szakértőt vagy politikust – mondta Majtényi, hozzátéve, hogy ezt az alapállást a Jobbik-szimpatizáns egyetemi hallgatókra nem terjeszti ki. „A hatalmi ágak elválasztásának, valamint a minden ember egyenlő méltóságának elve olyan alap, amiről nem lehet vitatkozni. Ez olyan, minthogy a Föld lapos vagy gömbölyű” – támasztotta elvi megközelítéssel alá, miért nem szabad jobbikos potentáttal szóba állni.

Vinnai ezt vitatta. Szerinte „onnan, hogy a Jobbik bekerült a parlamentbe, a kirekesztés velük szemben nem működik”. Ehhez csatlakozott Gulyás is. „A Jobbik legitim szereplője a politikának, egyszerűen azért, mert beválasztották a parlamentbe” – mondta az aktivista. Hozzátette: egy vitában el lehet mondani, hogy amit a vitapartner képvisel, az ezért, ezért és ezért elfogadhatatlan.

Morális parancs megtenni, hogy képviseljük a nézeteinket, akkor is, ha kisebbségben vagyunk – vette át a szót Majtényi László, aki szerint „a szabad vitában elég jó esélye van” az igazság győzelmének.