Soros György több esszében is fölvázolta, szerinte hogyan kellene kezelni a menekültválságot. Mi igaz abból, amit a kormány „reklámoz” úton-útfélen?

A magyar származású amerikai milliárdos lebontaná a határokat, és migránsokkal árasztaná el Európát – mindez már korábban bekerült a kormányzati üzenetek közé, de a Soros-terv első komolyabb kormányzati „elemzésére” idén július végéig kellett várni, amikor Orbán Viktor Tusványoson négy pontra bontotta azt:

1. Évi egymillió migránst kell behozni az unióba.
2. Minden migránsnak adni kell 4,5 millió forintnyi eurót.
3. A bevándorlókat szét kell osztani a tagországok között.
4. Fel kell állítani egy bevándorlási ügynökséget, amely elvenné a nemzetállamok döntési jogát a migránsokat érintő ügyekben.

Orbán szerint tehát ez a nem is annyira titokzatos Soros-terv, de vajon valóban ezt akarja Soros György? Mi igaz abból, amit a kormány/kormánypárti politikusok hónapok óta szajkóznak? Az alábbiakban minimális szerkesztéssel, teljes egészében, magyarra fordítva közöljük Soros 2015-ös, a menekültválság lehetséges kezeléséről szóló esszéjét, s a kérdéses helyeken kommentáljuk is az írást, illetve kitérünk a magyar származású amerikai milliárdos más, a témában íródott/a témát érintő szerzeményeire is.

---

„A menekültügyi rendszer újjáépítése

Az Európai Uniónak vállalnia kell a felelősséget a közös menekültügyi stratégia hiányáért, ami az idei évben [2015!] egyre növekvő mértékű menekültbeáramlást kezelhető problémából egy újabb politikai válsággá alakította át. Mindegyik tagállam önző módon saját érdekeit tartotta szem előtt, gyakran mások érdekével szemben is fellépve. Ez pánikot váltott ki a menedékkérők és a nyilvánosság körében, sőt, a törvény és a rend fenntartásáért felelős hatóságok soraiban is. A legnagyobb áldozatok a menedékkérők voltak.

Az EU-nak átfogó tervre van szüksége a válság megválaszolására, mégpedig egy olyanra, amely újra megerősíti a menedékkérők áramlásával kapcsolatos hatékony irányítást, hogy biztonságos helyre kerülhessenek rendezett módon, olyan ütemben, ami tükrözi Európa befogadóképességét is. Ahhoz, hogy a terv valóban átfogó legyen, ki kell terjeszteni Európa határain túlra is. Kevésbé bomlasztó jellegű és lényegesen kevésbé költséges a potenciális menedékkérőket a jelenlegi tartózkodási helyükön, vagy ahhoz közel tartani.

Mivel a jelenlegi válság kiindulási országa Szíria, a szíriai népesség sorsának elsődleges fontosságúnak kell lennie. Azonban nem szabad megfeledkezni a többi menedékkérőről és migránsról sem. Hasonlóképpen, az európai tervet globális reakciónak is kísérnie kell az ENSZ fennhatósága alatt, és annak tagállamait is szükséges bevonni. Ez a szíriai válság terhét nagyobb számú tagország között osztaná el, eközben pedig általánosságban is globális normákat rögzítene a kényszerű migráció problémáinak kezelésére.

• Soros a bevezetőben közös menekültügyi stratégiát sürget – használja a terv szót –, egy hatékony, biztonságos menekültügyi irányítási rendszer kidolgozását, melyet Európán túlra is kiterjesztene, mondván: olcsóbb is kevésbé bomlasztó társadalmi szempontból, ha a menedékkérőket ott tartjuk, ahol vannak. Azt, hogy mindezt hogyan képzeli el Soros, a továbbiakban kiderül.

Alább az átfogó terv hat eleme:

Először is, az EU-nak legalább egymillió menedékkérőt kellene évente befogadnia a belátható jövőben, ehhez pedig a terheket igazságosan szükséges megosztani – ez egy olyan alapelv, amit a minősített többség végül megállapított a múlt szerdai [2015!] csúcstalálkozón.

A megfelelő finanszírozás kritikus fontossággal bír. Az EU-nak az első két évben menedékkérőként és évente 15 ezer euró összeget kellene biztosítania a lakhatás, az egészségügyi ellátás, az oktatási költségek fedezésére és arra, hogy a tagállamok számára vonzóbb legyen a menekültek befogadása. Ezeket a forrásokat hosszú távú kötvény- kibocsátással is elő lehet teremteni, a nagyrészt kihasználatlan AAA hitelképesség kihasználásával, ami további előnyökkel is jár, például igazolt pénzügyi élénkítést jelentene az európai gazdaság számára.

• Soros tehát valóban egymillió migránsról, és nagyságrendileg 4,5 milliós – 15 ezer eurós – fejenkénti támogatásról ír, csakhogy ezt a pénzt nem a menekültek kapnák, hanem az országok. Ebből az összegből két évig biztosíthatnák a befogadottak oktatását és egészségügyi ellátását – véli Soros, aki a költségeket kötvénykibocsátással fedezné, de – mint az később kiderül –, máshonnan is vonna be tőkét.

Azonos mértékű fontossággal bír annak biztosítása, hogy mind az államoknak, mind a menedékkérőknek lehetősége legyen preferenciáik kifejezésére, a lehető legkisebb korlátozás alkalmazása mellett. A menekültek oda telepítése, ahová menni szeretnének és ahol várják is őket a siker elengedhetetlen feltétele.

• Soros tehát azt is nagyon fontosnak tartja, miszerint a menekülteket meg kell kérdezni arról, hol szeretnének élni, és az sem elhanyagolható szempont, hol várják őket „tárt karokkal”. Kicsit sem túlzás azt állítani, hogy Soros ezzel lényegében elutasítja a kötelező kvóta intézményét.

Másodszor, az EU-nak kell vezetnie azt a globális erőfeszítést, amely megfelelő finanszírozást szerez Libanon, Jordánia és Törökország számára, a jelenleg ott élő négymillió menekült számára.

Eddig csupán a legalapvetőbb ellátáshoz szükséges források előteremtését sikerült megoldani. Amennyiben az oktatás, a képzés és egyéb alapvető szükségletek finanszírozása is bevonásra kerül, akkor az éves költséges legalább 5 ezer euró lenne menekültenként, vagyis összesen 20 milliárd euró. Az EU ma segítséget nyújt Törökország számára, ami bár megduplázódott múlt héten [2015!], még így is csak 1 milliárd euróra rúg. Emellett, az EU-nak segítséget kellene nyújtania különleges gazdasági zónák kialakításában is, kedvezményes kereskedelmi státusz biztosításával a régióban, beleértve Tunéziát és Marokkót is, a befektetések bevonása és a munkahelyteremtés érdekében mind a helyiek, mind pedig a menekültek számára.

Az EU-nak évente 8-10 milliárd eurós kötelezettséget lenne szükséges vállalnia a frontvonalbeli országok számára, a különbözet az Egyesült Államoktól és a világ többi részéről érkezne. Ezt hozzá lehetne adni az Európában menedéket kérők támogatására kibocsátott hosszú lejáratú kötvények összegéhez.

• Ezt nem különösebben kell magyarázni: Soros helyben, Európán kívül segítene, s arra ösztönözné az adott országokat, hogy teremtsenek munkahelyeket a menekültek számára. Európa tehát részben azért fizetne, hogy a menedékkérők ne áramoljanak be a kontinensre.

Harmadszor, az EU-nak azonnal meg kell kezdenie az önálló EU-s Menedék-és Migrációügyi Ügynökség és végül az önálló EU-s Határőrizet felépítését. A jelenlegi 28 különálló, fércmű-szerű menedékügyi rendszer nem működik: költséges, nem hatékony, és nagyon eltérő eredményekhez vezet abban, hogy ki kaphat menedéket és ki nem. Az új ügynökség fokozatosan tenné áramvonalasabbá a folyamatokat: megalkotná a munkavállalás és vállalkozás közös szabályait, valamint az állandó segélyeket; emellett kidolgozná a hatékony, jogot tiszteletben tartó, a menedékre nem jogosult migránsok visszaküldésnek irányelveit is.

• Soros szerint tehát az uniónak valóban létre kellene hoznia egy közös menedék- és bevándorlási ügynökséget, valamint egy közös határőrséget, mert a 28 különálló szervezet működésképtelen, igazságtalan – az országonként eltérő szabályok miatt – és drága. Ez azért messze nem ugyanazt jelenti, mint amit Orbán Viktor Tusványoson mondott, vagyis, hogy Soros elvenné a tagállamok döntési jogát.

Negyedszer, biztonságos csatornákat kell kiépíteni, kezdve a Görögországból és Olaszországból történő eljuttatásukkal a célországba. Ez ezért is nagyon fontos, hogy a pánikhelyzet megnyugtató módon rendeződjön. A következő logikai lépés a biztonságos „sugárutak” kiterjesztése a frontvonalbeli régióra, ezáltal csökkentve azon migránsok számát, akik a veszélyes Földközi-tengeri átkelésre vállalkoznak. Amennyiben a menedékkérők okkal látják annak esélyét, hogy végül el fognak jutni Európába, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel maradnak azon a helyen, ahol jelenleg vannak. Ehhez szükséges a frontvonalbeli országokkal történő egyeztetés, együttműködve az ENSZ Menekültügyi Hivatalával az eljárások feldolgozását helyben végző központokkal – Törökországgal az élen.

• Magyarázat helyett itt érdemes kiemelni egy mondatot: „Amennyiben a menedékkérők okkal látják annak esélyét, hogy végül el fognak jutni Európába, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel maradnak azon a helyen, ahol jelenleg vannak.” Vagyis: Soros megint csak arról ír, hogy lehetőleg helyben kellene kezelni a menekültválságot, de legalábbis ott kellene kezdeni a probléma kezelését.

Az EU által kifejlesztett működési és pénzügyi megállapodásokat globális szabványok kidolgozására kellene használni a menedékkérőkkel és a migránsokkal szembeni bánásmód területén. Ez az átfogó terv ötödik eleme.

• Vagyis, az EU által kifejlesztett irányelveket a világ más részein is föl lehetne használni.

Végül, az évente több, mint egymillió menedékkérő és migráns befogadásához és integrálásához az EU-nak mobilizálnia kell a magánszektort is – civil szervezeteket, egyházi csoportokat és cégeket – hogy szponzorokként lépjenek fel. Ehhez nem csupán megfelelő anyagi támogatásra, hanem emberi- és IT-erőforrásra is szükség lesz a migránsok és szponzorok összehozása érdekében.

• Soros szerint tehát az integrációba be kell vonni a magánszektort is, hogy – például a körvénykibocsátás mellett – finanszírozóként jelenjenek meg az integrációban.

A háború sújtotta Szíriából történő tömeges kivándorlásnak soha nem lett volna szabad válsággá válnia. Hosszú idő alatt alakult ki, előrelátható volt, és legfőképpen kezelhető lett volna Európa és a nemzetközi közösség által. Orbán Viktor magyar miniszterelnök most szintén kidolgozott egy hatpontos tervet a válság kezelésére, de az ő terve, ami a menedékkérők és migránsok emberi jogait alárendeli a határok biztonságának, azzal fenyeget, hogy megosztja és tönkreteszi az EU-t azáltal, hogy megtagadja azokat az értékeket, melyekre épült, és megsérti azokat a törvényeket, melyek az EU kormányzására lettek megalkotva.

Az EU-nak egy eredeti európai menekültügyi politikával kell reagálnia, mely véget vet a pánikhelyzetnek és a szükségtelen emberi szenvedésnek.”

• Soros a végén még odaszúr egyet Orbánnak.

---

A fenti esszén kívül még két írás született Soros György tollából menekültügyben – 2016 tavaszán és őszén –, ezekben pedig a korábbiaknál még egyértelműbben ment szembe – többek közt – a kvótákkal. Ezekben Soros erőteljes kritikával illeti a Törökország és az EU között márciusban megköttetett megállapodást, melynek egyik legnagyobb hibájaként azt rója föl, hogy az EU kvótát akar, csakhogy a menekülteket így ott helyezné el, ahova „ők nem akarnak menni, és amely országok nem akarják őket fogadni”. Annak, hogy ez szerinte nem jó irány, – ahogyan azt olvashattuk – már 2015-ben is hangot adott.

És, hogy mi lenne ezzel szemben Soros szerint a jó megoldás? Az őszi cikkben hét pontot sorol föl az amerikai milliárdos:

1. Évi 300 ezer menekültet kellene rendezett és biztonságos módon befogadni. (Ugye emlékeznek még: egy évvel korábban 1 millióról, fél évvel korábban már csak 300-500 ezerről beszélt Soros.)
2. Az uniónak vissza kell szereznie a kontrollt a határai fölött.
3. A migrációs stratégiára 30 milliárd eurót kellene fordítani évente – még néhány évig.
4. Közös határvédelemre, kérelem-elbírálásra és áthelyezési-mechanizmusra van szükség.
5. Az áthelyezésnek önkéntesnek kell lennie: „Az unió nem kényszerítheti arra a tagállamokat, hogy menekülteket fogadjon akiket nem akar, vagy menekülteket arra, hogy oda menjenek, ahol őket nem akarják” – írja Soros.
6. Az EU-nak nagyobb segítséget kell nyújtania Afrika és a menekülteket befogadó országok felé egyaránt. Ennek részét kell hogy képezzék a munkahelyteremtő-beruházások a menekültek kiinduló-országaiban.
7. Befogadó környezetet kell teremteni, mert az öregedő Európa hasznot húzhat a migrációból – szerinte az integrációra fordított költségek sokkal alacsonyabbak, mint amennyit Európa a menekültekkel nyerhet.

Soros mindemellett Merkel határnyitását is erős kritikával illette egy, a brexitről szóló nyári írásában. Szerinte az erős „csalogatóerővel” bírt, és a rövid idő alatt beáramló nagyszámú menekült megzavarta az uniós polgárok életét, ami aztán tökéletes táptalajt teremtett a xenofóbiának, és kikövezte az útját az idegengyűlölő, szélsőséges politikai erők felemelkedésének.

Látható, hogy Soros György az elmúlt bő két év során többféle megoldást vázolt fel a menekültválság kezelésére, sokszor saját korábbi elképzeléseit is felülírva, például azzal kapcsolatban, hogy hány menekültet fogadna be. Soros teljesen egyértelműen elutasítja a kötelező kvótát, ellenben befogadásra ösztönözné az országokat, de nem pénz megvonásával, hanem épp ellenkezőleg: pénzzel támogatná az effajta nyitottságot. Mindemellett szorgalmazza a közös határvédelmet és a közös menedékkérelem-elbírálást, a jelenlegi rendszer ugyanis szerinte kaotikus és költséges. Emellett óriási összegeket fordítana a probléma helyben – például Afrikában – történő kezelésére. Kevert népességről, kultúra-felszámolásról, iszlamizációról egy szó sem esik az amerikai milliárdos „terveiben”.

Érdemes tehát ennek fényében vizsgálni a kormányzati kommunikáció egyes elemeit, úgy mint,

• hogy az EU a Soros-tervet hajtja végre, akár jogi és pénzügyi kényszerítő-eszközökkel is;
• hogy az EU Soros kottájából játszott – egyebek mellett például a kvótaperben;
• hogy Soros bevándorlásszervező ügynökséget hozna létre, s így osztaná szét a menekülteket;
• hogy Soros pénzt adna a bevándorlóknak;
• hogy Soros föl akarja számolni az európai kultúrát, a nemzetállamokat, és kevert népességű Európát akar;
• hogy Soros lebontaná a kerítést, és így tovább…