A civil alapítvány és az EGT alapjait kezelő magyar alapítványok azt követően kerültek a figyelem középpontjába, hogy Norvégia felfüggesztette az alapok folyósítását idén áprilisban. A Miniszterelnöki Hivatal azzal vádolta meg Norvégiát, hogy beavatkozik a magyar politikába, és hogy az alapok kezelői szándékosan olyan szervezeteknek juttatnak pénzeket, amelyek szoros kapcsolatban állnak a Lehet Más a Politika ellenzéki párttal. Amikor a norvég külügyminisztérium kategorikusan visszautasította ezt, akkor Magyarország azzal a kéréssel fordult Norvégiához, hogy az átfogó egyeztetések végéig függessze fel a magyar civil szervezeteknek a támogatások folyósítását. Amikor ezt Norvégia elutasította, akkor a Miniszterelnöki Hivatal azt mondta, hogy a folyósított pénzek valójában magyar közpénzek, ezért a kormány nyomásgyakorlás gyanánt ráküldte a kormányzati ellenőröket az említett civil szervezetekre.

Hogyan váltak a civil szervezetek a kormányzati félretájékoztatás célpontjává?

Az EGT Alap együttműködési megállapodása (melyet a támogató országok és a magyar kormány 2011. november 15-én írt alá) egyértelműen tartalmazza azokat a kitételeket, hogy a program lebonyolításával megbízott szervezet a „Finanszírozási Mechanizmus Hivatal” és az „alapkezelő kijelöléséhez a Nemzeti Fókusz Ponttal történő egyeztetésre van szükség”.

Miután Magyarország aláírta az EGT Alappal az együttműködési megállapodást, a brüsszeli székhelyű Finanszírozási Mechanizmus Hivatal nyílt pályázatot írt ki az alapot kezelő civil szervezet kiválasztására. Az alapkezelő osztja szét a programterületekre elkülönített pénzeket, amelynek tevékenységei összhangban vannak az alap céljaival.

A jelentkezők kiértékelése az alábbi három szempont szerint történik:

1) Van-e tapasztalata a pályázónak támogatástovábbítási területen?

2) Függetlenül működik-e a pályázó a hatóságoktól (ami alapvető feltétel a civil szektor esetében)?

3) Van-e a pályázónak kiépített kapcsolata a civil szektorral?

Összesen 8 szervezet adta be a pályázatot a Finanszírozási Mechanizmus Hivatalhoz, hogy civil szervezetként az alapkezelést végezhesse. A pályázatok kiértékelése után a Finanszírozási Mechanizmus Hivatal 2012 közepén hozta meg a döntést. A győztes pályázatot egy magyar alapítványokból álló konzorcium nyújtotta be, mely az alábbi négy civil szervezetből áll: Ökotárs Alapítvány (a konzorcium vezetője), a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány, az Autonómia Alapítvány és a Kárpátok Alapítvány Magyarország.

“Az Ökotársra azért esett a választás, mert csak ez a szervezet felelt meg mindhárom feltételnek… Fontos megjegyezni, hogy nem volt politikai szempont az Ökotárs kiválasztásánál, a döntést, hogy az Ökotárssal dolgozzunk, kizárólag a munkájuk minőségén, kizárólag objektív szempontok alapján hoztuk meg” – mondta el Tove Skarstein, Norvégia magyarországi nagykövete.

Az alapkezelő civil szervezetek több, mint 12,6 millió euró adminisztrálásáért felelősek – ami nagyjából 8 százaléka az EGT és a Norvég Alap 153,3 millió euró értékű magyarországi össztámogatásának. Azonban szemben az EGT és a Norvég alap fennmaradó 92 százalékos támogatásával, melyet a magyar kormány kap közpénzek bevonásával megvalósítandó kulcsfontosságú programok finanszírozására, a magyar civil szektornak szánt támogatás kizárólag külföldi pénzből valósul meg és ahhoz a magyar kormány nem járul hozzá közpénzekkel. A civil szervezet finanszírozásának egyedisége ebből a szempontból annak köszönhető, hogy – ahogy Skarstein nagykövet elmondta – „egy független civil szektor az egyik európai alapérték”.

Másképpen fogalmazva, az egyik feltétel, hogy a kormány számára elérhető legyen a 130 millió euró a kulcsfontosságú programok támogatására, az volt, hogy a Norvég Alap és az EGT olyan civil szervezeteket is támogasson, amelyek gyakran kritikákkal illetik a kormány politikáját.

2014-ben ködösebbé vált a terv, ez volt a zavar forrása

Ahogy cikksoroztunk első részében leírtuk, 2014 januárja óta az EGT és a Norvég Alap támogató országai hónapokig próbáltak egyeztetni a magyar kormánnyal a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség hirtelen leépítéséről, ami a Magyarország által 2011-ben aláírt együttműködési megállapodás szerint a Nemzeti Fókusz Pont volt.

A hónapokig tartó, sikertelen egyeztetések után, és valószínűleg miután érzékelték, hogy a norvég kormány nem fog átsiklani a probléma felett, 2014 áprilisában Lázár János államtitkár levelet írt a norvég kormánynak, melyben azzal vádolta meg őket, hogy beleavatkoznak a magyar belügyekbe azáltal, hogy olyan szervezeteknek nyújtanak támogatást, amelyek politikai pártokhoz köthetőek. A támogatás, amelyekre Lázár utalt, a Norvég Civil Alap része, a szervezet pedig az alapot kezelő civil szervezet.

A Norvég Királyi Külügyminisztérium udvarias válaszában elmagyarázta, hogy nincs politikai szándéka a támogatóknak, és hogy a kérdéses támogatások a 2011 novemberében a magyar kormány és a norvég tisztségviselők által aláírt együttműködési megállapodással összhangban történtek. A norvég külügyminisztérium „meglepőnek és alaptalannak” nevezte Lázár vádaskodását.

Április 30-án a magyar sajtó idézte Csepreghy Nándort, Lázár államtitkár-helyettesét, aki az alap kezelőit „szélhámos gittegyleteknek” nevezte.

Május 7-én a magyar alapkezelők Csepreghy nyilatkozatát visszautasították, azt „elfogadhatatlannak” nevezték, különösen egy kormányképviselőtől.

Végül május 9-én (válaszul a cikksorozatunk első részében leírt, attól független és sokkal jelentősebb problémára) Norvégia, Liechtenstein és Izland úgy döntött, hogy felfüggeszti a további fejlesztési alapok folyósítását Magyarországra az EGT és Norvég Alap támogatási rendszerében, mert a magyar kormány megszegte a megállapodást, különös tekintettel azokra a programokra, amelyek esetében a megszüntetett Nemzeti Fejlesztési Ügynökség volt a Nemzeti Fókusz Pont.

Skarstein szerint, röviddel azután, hogy május 9-én az EGT és a Norvég Alap felfüggesztette a támogatások folyósítását, a norvég kormány levelet kapott a magyar miniszterelnöki hivataltól Lázár aláírásával. Lázár kifejezte ebben a kívánságát, hogy a civil szervezetek támogatását is függesszék fel (az egyik elsőbbségi terület, melyet az EGT és a Norvég Alap támogat). Azonban a civil szervezeteket támogatók úgy reagáltak, hogy a civil szervezeti támogatást nem függesztik fel, mert a támogatók szerint ezen a területen nem történt szerződésszegés.

A támogató országok megerősítették, hogy továbbra is töretlen a bizalmuk az alapot kezelő civil szervezetekben, és egyértelművé tették, hogy továbbra is támogatják a magyar civil szektort az alapok magyarországi kezelésére felhatalmazott konzorciumon keresztül.

A magyar kormány erre úgy reagált, hogy magának a kormánynak nagyobb beleszólással kellene rendelkeznie a támogatási források szétosztásában.

Május 21-én Csepreghy bejelentette, hogy a miniszterelnöki hivatal felkérte a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, hogy vizsgálja meg a EGT és a Norvég Alap pénzeinek felhasználását. Csepreghy szerint „az átfogó vizsgálat célja az, hogy tisztázzák, az elmúlt hetekben felmerült magyar kormányzati gyanú megáll-e, miszerint a Norvég Alap hazai felhasználásakor áttételesen politikai szervezeteket, vagy hozzájuk szorosan kötődő civil szervezeteket támogattak”.

A Norvég Civil Alap támogatói azt javasolták az alap magyarországi kezelését végző alapítványoknak, hogy ne működjenek együtt a kormánnyal az ellenőrzés során. A támogatók azzal indokolták ezt, hogy a támogatásokat kizárólag a támogató országok részéről érkezik, azokban nincs magyar közpénz, ezért tevékenységük kívül esik a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal hatáskörén.

Ezután a kormány azzal fenyegette meg a magyar alapítványokat, hogy visszavonják adószámaikat, amennyiben nem működnek együtt az ellenőrzésben.

A következő héten a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal megszállta az alapokat kezelő civil szervezetek irodáit. A norvég kormány (valamint több más szervezet, hazai és nemzetközi civil szervezet, illetve magyar közszereplők) elítélte a magyar kormányt a rajtaütésszerű ellenőrzésekért.

Heteken belül a magyar közvélemény már szinte teljesen megfeledkezett arról, hogy a magyar kormány szegte meg az együttműködési megállapodást. A magyar miniszterelnöki hivatal PR kampánya, melyben az EGT-t és a Norvég Alapot vádolták politikai szervezetek finanszírozásával, már előre kisajátította a küszöbön álló híreket, hogy a hónapokig tartó és sikerre nem vezető egyeztetések miatt az EGT és a Norvég Alap támogatói fel fogják függeszteni a jelentősen nagyobb magyarországi támogatásokat a szerződésszegésre hivatkozva.

Ha elégszer ismételsz egy hazugságot, akkor az lesz az igazság

A civil szervezet pénze magyar közpénz, ezért a kormány fenntartja magának a jogot, hogy rajtaütésszerűen ellenőrizze az alapokat kezelő civil szervezetek irodáit

Lázár János a miniszterelnöki hivatal minisztere számos alkalommal nevezte közpénznek az EGT és a Norvég Alap által nyújtott támogatásokat. Ez tényszerűen nem igaz. Ha feltételeznénk, hogy ez tényleg így van, az egy csúszós és meredek lejtőre vinne bennünket, ahogy az Lázár Jánossal történt.

A civil szervezeteknek folyósított pénzek teljes egészében az EGT (Izland, Norvégia és Liechtenstein) támogatásaiból származnak, vagyis semmiképpen sem magyar közpénzek.

Hogy miért gondolja Lázár János azt, hogy ezek mégis közpénzek? Legalább három oka van rá:

1) Csak így tudja rátenni kezeit azokra.

2) Csak ezzel lehet igazolni azt, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal rajtaütésszerű ellenőrzéseket végzett a civil szervezetek irodáiban.

3) Hogy még egy vitára okot adó kérdést csináljanak, ami elvonja a magyar emberek figyelmét egy sokkal komolyabb kérdésről, amelyet a magyar kormány nem szeretne nyilvánosság előtt taglalni.

Az Ökotárs magyar ellenzéki pártokat támogat, tehát a norvég kormány beavatkozik a magyar politikába

A miniszterelnöki hivatal azt állította, hogy az Ökotárs magyar ellenzéki pártokat támogat. Persze megvan annak a lehetősége, hogy a norvég kormány ellenzéki magyar pártokat támogasson, de ez nevetségesen valószínűtlen. Mivel semmilyen bizonyíték nincs Lázár szavaira, azt mond, amit akar, akkor, amikor csak akarja. A magyar állami média arról minden egyes alkalommal be fog számolni.

A magyar kormányzati tisztviselők továbbra is vádolják az Ökotárs alapítványt ellenzéki pártok pénzelésével. Ehhez hozzáteszik, hogy az alapítvány közpénzeket is felhasznál, így számos alkalommal tiporta sárba az alapítványok méltóságát, alapvető polgárjogokat és a nemzetközi egyezmények tiszteletben tartását – mindezt persze bármilyen bizonyíték nélkül.

2014. június 13-án a miniszterelnöki hivatal sajtónyilatkozatot adott ki, melyből egyértelműen kiderült, hogy nincs konzekvens magyarázatuk arra, hogy mire ez a nagy felhajtás.

A nyilatkozat szerzője így indokol: “Azoknak, akik vitába szállnak az Ökotárs vitathatatlan tevékenységével, el kell ismerniük, hogy egy nyomozás, amely az ő nézőpontjukat támasztja alá, az ő érdeküket szolgálja”. Valakinek tájékoztatnia kellett volna a szerzőt, hogy a legtöbb demokratikus országban mindaddig ártatlan valaki, amíg a bíróság bűnösnek nem mondja ki. Sajnos a magyar kormány sosem tételezte fel ezt az alapkezelő civil szervezetről, ehelyett a közvélemény ítélkezését választotta.
Cikksorozatunk harmadik részében arról írunk, hogy mi lehet az alaptalan vádaskodás oka, amiért a kormány el szeretné terelni az emberek figyelmét az elmúlt 5 év legnagyobb kormányzati melléfogásáról.)