Szemerei János. Fotó: evangelikus.hu

Pozitív példákat kellene az egyháznak fölmutatnia azoknak az embereknek a védelmében, akiket igazságtalan előítéletek sújtanak – mondja Szemerei János evangélikus püspök, aki szerint nem kellene elfelejtenünk, hogy mi magunk is jövevények vagyunk.

A Kötőszó Evangélikus közéleti blog kedden interjút közölt Szemerei Jánossal, a Nyugati (Dunántúli) evangélikus egyházkerület püspökével, aki a menekültválság és a keresztény Európa mellett az állam és az egyház kapcsolatáról is szót ejtett.

Szemerei szerint a rászoruló embereken segíteni kell. „Az nem lehet, hogy folyamatosan csak a segítségnyújtás kockázatáról beszélünk – ez egyházilag nem értelmezhető” – mondja a lelkész, aki azonban ezt az elvet nem szembeállítani akarja a biztonságra való törekvéssel. Jézus egy történetével – az irgalmas samáriairól – magyarázza, mire céloz. Szerinte ez a maga korában egy kifejezetten provokatív tanítás volt: „Jézus egészen kiélezve mutat rá benne arra, hogy a tradicionális gondolkodás a hétköznapi életben hogyan tud időnként csődöt mondani. Kellő iróniával fogalmazza meg ezt a példázatot, ahol hivatalból segíteni köteles embereket mutat be, akik ezt nem teszik meg. Ezzel szemben egy olyan személyt állít példaként mások elé, akiből nem néztek ki semmi jót akkoriban, egy közösségen kívüli csoportot képviselt az illető”.

Ebből Szemerei szerint tanulnunk kell: ha valakinek, mondjuk, a muszlimokkal kapcsolatban félelmei vannak – noha egy ilyen emberrel sem találkozott –, az nem jelenti azt, hogy ők mind megátalkodott gazemberek, terroristák, ahogy ezt sokan szeretnék beállítani. „Jártam nem egyszer muszlim többségű országban, és olyan vendégszeretetet sehol nem tapasztaltam, mint ott” – mondja, hozzátéve, hogy szélsőséges irányok ettől még léteznek, és mindig veszélyesek – „szélsőséges keresztyének is vannak”.

Beszélhetnénk akár arról is, hogy a gyilkos indulat nem a letisztult hitélet következménye. Nekünk erről az oldalról kellene bátrabban megvilágítanunk a témát. Helyes egyházi válasz lehet véleményem szerint az, ha a jézusi gyakorlatnak megfelelően pozitív példákat mutatunk fel azoknak az embereknek a védelmében, akiket igazságtalan előítéletek sújtanak. Ez ráadásul az emberek, a népek és a vallások közötti megbékélést is segítheti

– folytatta a lelkész, és rögtön említett is egy ilyen pozitív példát: a diakóniai szolgálat emléknapján (a II. világháború idején gyermekmentő szolgálata nyomán híressé vált néhai evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor születésnapja – a szerk.) az Evangélikus Egyház kitüntetéseket ad át olyan embereknek, akik a rászoruló embertársaikat kiemelkedő módon segítik. Az elismeréseknek három kategóriája van: az egyiket főállású alkalmazottak, a másodikat önkéntesek, a harmadikat külső támogatók kaphatják meg. Ez utóbbi kategóriában az idei évben egy Magyarországon élő koszovói albán származású, muszlim vallású pék kapta meg a kitüntetést, aki rászoruló gyermekek élelmezéséhez nyújt rendszeres segítséget.

Gjeladin Muhadri-t (jobbra) vastaps fogadta a Deák téri evangélikus templomban. Fotó: Kötőszó Evangélikus közéleti blog

A gödöllői Gjela pékség vezetője hetedik éve minden nap pékárut és süteményeket ajánl fel a Tessedik Sámuel Evangélikus Szeretetszolgálat és Családok Átmeneti Otthona lakói számára. Ennek köszönhetően naponta 25-28 kisgyerek tud vinni uzsonnát az iskolába, szüleikkel együtt átlagosan naponta 40 főt segít ily módon.

Gjeladin Muhadri átveszi a neki járó kitüntetést. Videó: Roszík Gábor/Facebook

Tisztességével, figyelmességével, önzetlen támogatásával sokak megbecsülését kivívta. Nem csak szabad, de szükséges is észrevenni és észrevetetni ezeket a példákat!

– hangsúlyozta a püspök, aki szerint ilyen vonatkozásban igenis beszélhetne többet az egyház, miközben ez egy rendkívül nehéz ügy, hiszen át van itatva negatív üzenetekkel a közgondolkodás. Az egyháznak feladata lenne ennek ellensúlyozása, ám sajnos más problémák is fölmerülnek ezzel kapcsolatban, például, hogy kíváncsi-e a társadalom az egyház olyan véleményére, amely nem értelmezhető politikailag.

Mi nem szeretnénk pingponglabdaként viselkedni, a politika játékszereként

– mondja Szemerei.

Arra a fölvetésre, mely szerint sokan úgy gondolják, hogy a menekültválság tétje, hogy elveszítjük-e a gyökereinket, avagy újra keresztény lesz-e Európa, a püspök úgy válaszolt: amit mi keresztyén kultúrának nevezünk, egy olyan kornak az emléke, amikor a nyugati államokban a világi kormányzat szorosan össze volt fonódva az egyházi hatalommal. Ez azért érdekes, mert az iszlám világban, amelytől sokan annyira félnek, most is így van. Ha a keresztyénség megőrizte volna azt a mozgalmi, kisközösségi jellegét, amilyen Jézus korában volt, akkor könnyen lehet, hogy Európában most nem lenne annyi hatalmas katedrális. Az úgynevezett „keresztyén Európa” a konstantini politikának a gyümölcse. Az európai nemzetek többsége később eljutott odáig, hogy az egyházat és az államot szét kell választani. Amire „keresztyén Európaként” szoktak sokan hivatkozni, az nem is volt annyira keresztyén, mint ahogyan romantizálva visszagondolunk rá – folytatta az evangélikus lelkész. Beépültek az európai társadalomba a keresztyénségből fakadó elemek, de a szó hitéleti értelmében itt sem feltétlenül beszélhetünk keresztyénségről, még ha vezényszóra sokan is jártak templomba – tette hozzá.

Szerinte nagy kérdés tehát, hogy ebbe az állam és egyház összefonódásán alapuló irányba akarunk-e menni, vagy valamilyen más jellegű kapcsolatot képzelünk el az állam és az egyház viszonyában –  magyarázta. Jézus korában a zsidó vallás ugyancsak szorosan össze volt fonódva az állammal, ő pedig ezzel szemben egy mozgalmi hitgyakorlatot indított el, kisközösségi alapon.

A protestánsok évszázadok óta arra rendezkedtek be, hogy a gyülekezeti tagok többnyire autonómok. Nem mondjuk meg nekik, mit kell tenniük. Erre szocializáltuk őket: hitéleti kérdésekben világos útmutatást adunk a híveinknek, politikai témákban viszont nem vagyunk hajlandóak rá. Ennyi

– hangsúlyozta  a püspök a népszavazással kapcsolatban. Fontosnak tartja, hogy a hívek mondjanak véleményt politikai kérdésben: erre is buzdítja őket, azt azonban nem mondja meg, mire szavazzanak, mert szerinte az már politikai kérdés.

A politika politikai észjárás szerint működik, az egyházi oldalnak viszont egyházi észjárás szerint kell működnie. Nekünk más síkon kell kommunikálnunk, az egyházi fonalat kell felvennünk. Arról kell beszélnünk például, hogy mi az irgalmasság felelőssége egy ilyen krízishelyzetben. Nem arról kell beszélnünk, hogy most lezárjuk-e a határokat, vagy sem, mert az a politika dolga – tette hozzá az evangélikus püspök.

Azt gondolom, hogy amikor direkt politikai állásfoglalásra kérik az egyházi vezetőket, akkor jobban teszik, ha nem szólnak. Azért, mert nem az a dolguk. Szívesen hivatkozom Lutherre, aki a XVI. században megfogalmazta a kettős kormányzás elvét, megelőzve saját korát. Azt mondta ő is, hogy más a vezető feladata a politikában, és más az egyházban. Szerinte Isten kormányzásához tartozik mindkettő, de nem teszi jól egyik, ha beleszól a másik dolgába.

– magyarázta Szemerei, aki összegezésképpen megosztott egy szerinte fontos, Bibliában szereplő gondolatot, ami a népvándorláshoz kapcsolódik: legyél irgalmas a jövevénnyel, mert ne feledd el, hogy te is jövevény voltál a világon valamikor.

„Mi is népvándorlás keretében érkeztünk ide, a Kárpát-medencébe. Nem baj, ha ezt nem felejtjük el. A világ ráadásul folyamatosan változik, és vannak olyan területek, ahol megszűnnek az életlehetőségek. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ahol élünk, ott adottak az életfeltételek. Vajon gondolkodhatunk-e úgy, hogy na, ide aztán senki be ne jöjjön? Én ezt nem tartom helyénvalónak. Azt gondolom, sok tennivaló van ebben az országban, hogy az itt élőknek és az esetleg ide érkezőknek jobb körülményeket alakítsunk ki. Ez biztos. A munkafeltételek jobb biztosításával, jobb szervezéssel a munkaerő hazai kihívásaira hatékony válaszokat adhatnánk például. A jelenleginél lehetnének élhetőbbek falvaink, városaink. Nem gondolom, hogy zárt, elszigetelt országban kellene gondolkodnunk. Magyarország a történelem során rendre befogadó hely volt, ennek révén nagyon sokan magyarokká lettek azok közül, akik ide érkeztek. Ha a magyar és a hitbeli identitásunk erős, akkor biztosan szívesen fognak hozzánk csatlakozni az ide érkezők”.

A püspök szerint sok megtévesztő hír érkezik a médián keresztül a vándorlók integrálhatóságát illetően. „Konkrétan tudom, mert egyházi csatornákon keresztül értesülök róla, hogy sokan akarnak keresztyénné lenni a menekültek közül. Lehet persze ezt is gyanakvással fogadni, de tényszerűen ez a helyzet” – figyelmeztetett Szemerei János.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):