[Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Kumin Ferenc New York-i főkonzul haszid zsidók társaságában 2016 februárjában, New Yorkban. Fotó: Kumin Ferenc/Facebook]

Július 18-án Magyarországra érkezik Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. A magyar kormány közben feltűnően szívélyes viszonyt ápol New York-i – részben anticionista – zsidó közösségekkel, az ugyancsak anticionista Soros Györgyöt aprítva pedig rendületlenül zsidózik. Cikkünk címe kissé félrevezető lehet, mert nyilvánvalóan nem minden zsidó elnéző az antiszemitizmussal szemben, de egyeseket láthatóan nem zavar a dolog. Cikkünkben – melyből az is kiderül, a sorosozás miért antiszemitizmus Magyarországon, és miért nem az Izraelben – ennek miértjére keressük a választ.

Az elmúlt napokban a kormányzat több olyan kommunikációs lépést is megengedett magának, amely a Lajtán túl egész egyszerűen teljesen elképzelhetetlen. Nem arról van szó, hogy a Lajtán túl ilyenekbe egy kormányzati posztot viselő politikus egy napon belül belebukna, nem: ezekhez akárcsak hasonló kommunikációs lépés egyszerűen nem történhet meg Ausztriától Hollandián át Kanadáig sehol.

Mint arról a Budapest Beacon beszámolt, június 21-én Orbán Viktor miniszterelnök „a II. kerületi, felújított Klebelsberg-kastély átadásán mondott beszédet”, melyben meleg szavakkal emlékezett meg vitéz nagybányai Horthy Miklósról, Magyarország 1920 és 1944 közötti kormányzójáról, akit „kivételes államférfiúnak” nevezett.

Horthy felelős…

A miheztartás végett és a teljesség igénye nélkül: hónapokkal 1920. március 1-én történt kormányzóvá választása előtt Horthy Miklósnak minimum közvetett felelőssége volt a fehérterror rémtetteiben, majd már kormányzósága alatt, 1920-ban elfogadták a modern Európa első antiszemita törvényét, a numerus clausust. 1938 és 1942 között huszonegy zsidótörvény(nek becézett antiszemita törvény)t szavazott meg a budapesti parlament, és ezeket Horthy aláírásával szentesítette. 1941-ben aláírta a Szovjetunióval történt hadiállapot beálltát, majd decemberben az Egyesült Államoknak üzent hadat. Államfőként – ezzel legfőbb hadúrként, azaz a fegyveres erők főparancsnokaként – felelős a 1941 augusztusi kamenyeck-podolszki vérengzésért, a magyar hadseregnek a keleti fronton a foglyul ejtett partizánok és szovjet katonák, valamint a szovjet polgári lakosság elleni bestialitásokért.

[Horthy Miklós és Adolf Hitler előbbi 1938-as németországi látogatásán]

Felelős a magyar katonáknak a keleti fronton munkaszolgálatosként szolgáló zsidók elleni, időnként szadisztikus viselkedéséért.

Felelős a II. Magyar Hadsereg 1943 januárjában történt totális megsemmisüléséért, legalább százhúszezer ember teljesen értelmetlen haláláért.

Ugyancsak felelős azért, hogy 1944. március 19-én a német csapatok Magyarországra történt bevonulását posztján maradásával legitimálta, és parancsot adott arra, hogy semmilyen ellenállás ne legyen a Nagynémet Birodalom barátként érkező fegyveres erőivel szemben.

A magyar állam vezetőjeként felelős azért, hogy – habár pontosan tudta, mi történt a lengyelországi zsidókkal – nemhogy nem védte meg a vidéki zsidóságot a deportálástól, de a Magyar Államvasutak, a Magyar Királyi Csendőrség, a Magyar Királyi Belügyminisztérium, a magyar királyi közigazgatás teljesen olajozottan menedzselte a vidéki zsidóság nagy részének, 437 ezer embernek a Birkenauba történő deportálását, s mindez kevesebb, mint két hónap alatt bekövetkezhetett.

Végül felelős azért, mert engedett a zsarolásnak, s 1944. október 16-án aláírta előző napi proklamációjának visszavonását, Szálasi Ferenc miniszterelnöki kinevezését és önnön lemondását.

Még egyszer: a teljesség igénye nélkül. Ezt az embert nevezte tehát a miniszterelnök „kivételes államférfiúnak”.

Ezt követően szintet lépett a több mint két éve tartó kormányzati sorosozás: július 1-én – mint arról a Budapest Beacon ugyancsak beszámolt – kikerültek a legújabb sorosozó kormányzati óriásplakátok az utcákra. A szintlépés ott ragadható meg, hogy először fordul elő, miszerint a plakátokon Soros György arca is látható.

Magyarországon zsidózás, Izraelben nem

A sorosozás Magyarországon zsidózás. Nem egyszerűen azért, mert a Magyarországról elszármazott amerikai milliárdos Soros zsidó, hanem azért, mert a helyhiányában itt nem részletezendő politikai-történelmi előzményeknek köszönhetően a magyar politikai közbeszédben az antikapitalista, gazdagság-, tőke-, bankellenes szövegek inkább zsidózások, mint nem. Zsidózás a sorosozás, mint ahogy a liberálisozás, és a Csurka Istvánt idéző kormányfői SZDSZ-ezés is az. Ez utóbbi főleg az volt az SZDSZ névleges halála után hét, tényleges megszűnte után közel két évvel.

S ezt a kormányzat propagandistái pontosan tudják.

Ráadásul Soros a Nyílt Társadalom Alapítvány spiritusz rektora, márpedig a nyílt társadalom eszméje a teljes ellentéte annak, amit a Fidesz képvisel: xenofóbia, szögesdrótkerítés, be- és elzárkózás, nacionalizmus – és a sor hosszan folytatható. A sorosozás legújabb fejezete még Török Gábort is elborzasztotta. A sokak által Jobbik-közelinek tartott sztárpolitológus a plakátháborúról Orwell 1984-jére asszociált, mint az vasárnapi Facebook-bejegyzéséből kiderül.

Tehát Magyarországon ezek megtörténtek, s nemhogy megtörténtek, de a kormány a helyén van, csapatai harcban állnak, és semmi, de semmi ok azt feltételezni, hogy egy most vasárnap tartandó parlamenti választáson a kormányzó klerikálfasiszta pártszövetség ne szerezné meg a listára leadott szavazatok legalább negyven-negyvenöt százalékát, ezzel a parlamenti mandátumok kétharmadát, de legalábbis közel kétharmadát.

Mindezek ellenére a kormányzat számos látványos gesztust tesz a zsidóság számára – főleg ha ez utóbbi elfogadja a Nemzeti Együttműködés Rendszere által fölállított kereteket. (Ha nem, akkor azt kockáztatja, hogy megy a levesbe, lásd: Auróra.) Ennek legfényesebb, épp aktuális példája, hogy az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) és külön Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (a szakállasbácsizó ember, csak a miheztartás végett) közös meghívására szerdán Magyarországra érkezett az EMIH honlapja által lendületes túlzással izraeli főrabbinak becézett izraeli askenázi főrabbi, Dávid Lau.

Nem Lau budapesti látogatása az első látványos példája az Orbán-kormány és a vallásos zsidóság egyes képviselői egymásra találásának. Szeptemberben Magyar Levente külügyi államtitkár New Yorkban tárgyalt, ahol ultraorthodox askenázi – részben magyarországi gyökerű – zsidó szervezetek képviselőivel találkozott. Sőt: másfél éve maga Semjén Zsolt találkozott a New York-i munkácsi – bármit is jelentsen ez – főrabbival Brooklynban. Egy-egy ilyen esemény a kormányzat részéről remek alkalom az antiszemitizmus vádjának visszautasítására, ugyanakkor egy haszid New York-i ultrakonzervatív közösség ideológiailag sokkal közelebb áll Semjén Zsolthoz, mint a szekuláris, a judaizmussal baráti viszonyban egyáltalán nem lévő Soros Györgyhöz.

[„Egy zsidó nem cionista”. Ultraorthodox zsidók tüntetéssel adnak hangot elégedettségüknek tavaly februárban New Yorkban, miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatban tiltotta meg Izraelnek, hogy „a megszállt palesztin területeken” újabb telepeseknek építsen otthonokat. Fotó: Middleeastmonitor.com, Anadolu Agency, Mohammed Elshamy]

Ezt figyelembe véve egyáltalán nem volt meglepetés a New York-i Egyesült Orthodox Kongregáció idevonatkozó levele és a kormányközeli sajtó ezt kísérő örömtánca, az azonban igen, ahogy az amúgy nem kormánypárti Index ezt forráskritika nélkül interpretálta. Erről szóló remek cikkében a Szombat.org arra hívja föl a figyelmet, hogy a New York-i Egyesült Orthodox Kongregáció vagy de facto nem létezik, vagy ha létezik is, jelentősége a nulla felé konvergál. Jóval ércesebben, de lényegében ugyanezt fogalmazza meg a Drmandler.wordpress.com, amely „kamuszervezet fantomrabbijairól” ír. A New York-i Egyesült Orthodox Kongregáció dr. Mandler szerint „egy nyilvánvaló és teljesen átlátszó médiatrükk”.

Lau budapesti látogatásánál is jelentősebb esemény viszont, hogy július 18-án Magyarországra érkezik Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. Hivatalban lévő izraeli kormányfő eddig soha nem járt Magyarországon és az izraeli-magyar államközi kapcsolatok sokkal jobbak annál, mint arra a Fidesz zsidózásaiból következtetni lehetne.

Orbán Izrael-barátságának oka lehet, hogy az Európai Unió (EU) és Jeruzsálem viszonya messze nem felhőtlen, és Netanjahu fogadásával Orbán Brüsszelnek akarja deklarálni különutas politikáját. Emellett Netanjahu fogadása szintén remek eszköz az antiszemitizmus visszautasítására.

Mint föntebb írtam, Sorostól távol áll a judaizmus – ettől még lehetne Izrael barátja, de nem az. Soros kifejezetten ellenfele a zsidó államnak, a zsidó állam ellenségei némelyikének pedig mecénása.

Az Izrael-kritikus zsidók – kissé leegyszerűsítve – két nagy csoportra oszthatók:

• Ultraorthodox zsidókra, akik azért Izrael-kritikusak, mert szerintük Izraelt csak a Messiás alapíthatja meg, s addig, amíg a Messiás nem jő el, Izrael léte kifejezetten a szembemegy a Tórával. Legismertebb képviselőik a Neturei Karta hívei [0.40-től]. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden ultraorthodox csoport Izrael-ellenes lenne: vannak kifejezetten cionisták is.
• Szekuláris zsidókra, akik azért Izrael-kritikusak, mert szerintük Izrael méltatlanul bánik a „palesztinokkal” – akik alatt ők a kelet-jeruzsálemi, gázai, judeai és szamáriai arabokat értik. Legszélsőségesebb képviselőik úgy gondolják, hogy Izrael egy apartheidállam, sőt: egyes megfogalmazások szerint Izrael azt teszi a „palesztinokkal”, mint amit a nácik tettek a zsidókkal. E szekuláris Izrael-kritika híve például Soros György, Noam Chomsky, vagy a már elhunyt Susan Sontag.
• A két eszmevilág nagyon távol áll egymástól, de Izrael negatív megítélése összehozza őket.

[Az ultraorthodox anticionista zsidók az izraeli zászló nyilvános elégetésétől sem riadnak vissza. Itt épp Londonban választották a véleménynyilvánítás ezen formáját, még 2015-ben. Fotó: Vice]

Sorosnak az Izraelhez fűződő viszonyára vezethető tehát vissza, hogy Josszi Amrani budapesti izraeli nagykövet diplomatához méltó dodonaisággal azt mondta – legalábbis én azt hámoztam ki belőle – a Hír TV-ben, hogy önmagában a sorosozás nem antiszemitizmus.

Tételezzük föl, hogy jól hámoztam.

Az Izraelt képviselő Amraninak a saját szempontjából igaza van: Izraelben a sorosozás valóban nem antiszemitizmus a föntebb írtak okán – de Magyarországon a még föntebb írtak okán az. Az már egy csavar a történetben, hogy a Magyar Levente külügyi államtitkárt szeptemberben szívélyesen fogadó New York-i ultraorthodox zsidók között anticionisták is voltak – de hát a logika időnként megdöccen.

A címben lévő kérdésre válaszolva: az lendületes túlzás, hogy a zsidók elnézőek lennének az antiszemitizmussal szemben, de az tény, hogy a Magyarországról alijázott zsidók kormánypárti része – mármint izraeli kormánypárti része – egyfelől, vélhetően az izraeli sorosozást szem előtt tartva, nem látja antiszemitizmusnak a magyarországi állami sorosozást – pedig, mint írtam, az –, másfelől elutasítja azt a szabadelvű izraeli álláspontot, hogy Benjamin Netanjahu mondja le budapesti látogatását, amennyiben Orbán Viktor miniszterelnök nem kér bocsánatot, amiért „kivételes államférfiúnak” minősítette Horthy Miklóst.

Amikor pedig szűk két hét múlva turulmadár lesz azon a zászlórúdon, mely azt az izraeli zászlót fogja tartani, amely alatt Benjamin Netanjahu Orbán Viktorral közös sajtótájékoztatóját tartja, senki se lepődjék meg.

A sorosozás közben is zavartalanul fog folytatódni. Igény van rá.

(A cikk megírásához nyújtott szakmai segítségéért köszönet illeti dr. Róna Tamást, a Mazsihisz közép-magyarországi főrabbiját.)

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):