Az olimpia támogatói inkább érzelmi, ellenzői főleg értelmi érvekkel operáltak egy szerda esti budapesti pódiumbeszélgetésen, ahol egymás ellenfele lett mester és tanítványa. A reakciókból ítélve úgy tűnt: a közönség teljesen kettészakadt. Mire véget ért a rendezvény, megszületett a döntés a pályázattól történő visszalépésről.

A Facebookon is meghirdetett eseményen számos excellencia megjelent, többek közt Császári Attila, a Magyar Öttusaszövetség volt elnöke és Farkasházy Tivadar humorista.

„Nagy érdeklődésre lehetett számot tartani” – abszolvált erős entrée-t a moderátori szerepet vállára vevő Horváth Csaba, a Fővárosi Közgyűlés szocialista frakcióvezetője, a pódiumbeszélgetést jegyző Városért Egyesület elnöke, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) volt alelnöke, volt főpolgármester-jelölt és volt II. kerületi polgármester. Az ellenzéki politikus egy, a Facebook-oldalukon található szavazásra hívta föl a figyelmet. Ezek szerint a szavazók ötvennyolc százaléka ellenezte az olimpiát, huszonnégy százaléka támogatta, míg tizennyolc százalék a népszavazástól tette volna függővé, hogy legyen-e. Mint fogalmazott, „erős jelzés” volt a 266 151 aláírás.

„Gondolkodó emberként lennének kételyeim” az olimpiával kapcsolatban.

„Nagyon remélem, hogy nem ellenségként tekintenek egymásra a támogatók és az ellenezők” – mondta Orosz Anna, a népszavazáshoz szükséges aláírásokat összegyűjtő újellenzéki (© Széky János nyomán) Momentum Mozgalom vezetőségi tagja, aki abbéli reményének adott hangot, hogy mindenkinek „egy kiszámítható, szabad és demokratikus ország a célja”. Szerinte fontos a nemzeti büszkeség – s ehhez a sportsikerek is hozzájárulnak –, „de nem a giccses, izzadságszagú nemzeti büszkeségre, hanem egy pozitív nemzetképre gondolok”. A Momentum félti Magyarországot attól, hogy 2024-ben olimpiát rendezzen – tette hozzá.

Úgy folytatta: az egészségügyben és az oktatásban nagyon súlyos problémák vannak, melyekre választ kell tudniuk adni és „nem az olimpia az elsődleges válasz”. Szerinte – tekintettel arra, hogy Magyarországon nagy a korrupció és gyenge az átláthatóság – az olimpia egy biankó csekk lenne a kormánynak. „Mi mindezek után nem mondanánk jó szívvel, hogy Budapest rendezzen olimpiát” – jegyezte meg.

„Gondolkodó emberként lennének kételyeim” az olimpiával kapcsolatban – vette át a szót Török Ferenc sportolóként és szövetségi kapitányként két-kétszeres olimpiai bajnok öttusázó, aki az őt bemutató Horváth szerint az első olimpiai bajnok volt, aki a nyilvánosság előtt a népszavazás mellett érvelt. Az egykori SZDSZ 1990 és 1994 közötti országgyűlési képviselője szerint „a népszavazásra szükség van”. Mivel „nemzeti ügyről” van szó, számít az emberek véleménye. Nagy mulasztás volt szerinte az emberek megkérdezése nélkül pályázni.

„Ez a csata megnyerhető.”

„Óriási és nagyszerű lehetőség” Mizsér Attila, a 2024-es budapesti olimpiai játékok (Mire ez nyomdába kerül, a dolog sztornó – a szerk.) sportigazgatója szerint az olimpia. Török Ferenc egykori tanítványa – s mint ilyen, 1988-ban csapatban olimpiai bajnok, négy évvel később egyéniben ezüstérmes öttusázó – hangsúlyozta: „ez a csata megnyerhető”.

Mizsér szerint a 266 151 aláírónak averziója van a hatalommal szemben, „rettegnek a korrupciótól”, azonban legyőzhető a korrupció és rendezhet Budapest olimpiát. Úgy vélte: soha ilyen esélye nem volt az országnak, hogy pár év alatt ilyen jelentős infrastrukturális és környezetvédelmi fejlesztései legyenek. Amikor közölte, miszerint azért kellene összefogni, „hogy megteremtsük a keretfeltételeket, hogy a világ a lábaink előtt heverjen”, a tudósítónk mellett ülő Réti Pál, a HVG volt főszerkesztője hangos nevetésben tört ki.

[Balról jobbra: Dénes Ferenc, Mizsér Attila, Török Ferenc, Orosz Anna, Szalay-Berzeviczy Attila, Horváth Csaba. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter]

A kiadási összegeket sorolta Dénes Ferenc sportközgazda, aki szerint „bárhogy nézzük, az olimpia veszteséges lesz”. A Price Waterhouse Coopers (PWC) megvalósíthatósági tanulmányára hívta föl a figyelmet, hozzátéve, hogy a terv nem számol például a háromszázmilliárd forintos biztonsági költségekkel.

„Az olimpiáról vitatkozni hitvita.”

„Szükség van az ország életében egy nagy dobásra” – folytatta a vitát Szalay-Berzeviczy Attila közgazda, a Budapesti Olimpia Mozgalom (BOM) elnöke. Szerinte az ország életében az Európai Unióba (EU) történt belépés óta ilyen nem volt. Komoly gazdasági kihívás és lehetőség lenne az olimpia. Olyan befektetők találhatnák meg Magyarországot, akik azt most sem tudják, hol van – magyarázta.

Az olimpia egy olyan komplex gazdasági projekt, melyben a bevétel egy része most nem megfogható, hanem a jövőben képződő gazdasági haszon. „Ezért az olimpiáról vitatkozni hitvita” – tette hozzá. A kérdés, hogy miképp tud Budapest úgy olimpiát rendezni, hogy Magyarország egy fenntartható gazdasági fejlődési pályán maradjon.

A Momentum népszavazási kezdeményezését sokan aláírták olyanok, akik szeretnének olimpiát – így Orosz Anna. Ha ezek után nem lenne népszavazás, az azt jelentené, miszerint a kormány nem érti, hogy ez egy olyan ügy, amibe minden magyar állampolgárnak beleszólási lehetősége kellene, hogy legyen. Eredetileg országos népszavazást akartak, csak ezt a kormány ellehetetlenítette – emelte ki. Szerinte az aláírók nem hazaárulók – utalt ezzel Bencsik András kormányközeli újságíró idevonatkozó kijelentésére. Abba kellene hagyni a hazaárulózást – vélte.

A lakosság túlnyomó többsége ugyanúgy a tévében fogja nézni az olimpiát, mintha az máshol lenne.

Nem kellett volna pályázni az olimpiára – folytatta a vitát Török Ferenc. Az olimpiák általában erősen veszteségesek voltak – mondta, hozzátéve, miszerint a már idézett PWC-tanulmány komolytalan, ugyanis számos utólagos kiadással nem számol. Ráadásul, az előzetes becslésekkel is van egy apróbb probléma: az úszómedencei sportok idei budapesti világbajnokságára fölépült Dagály utcai uszoda nyolcmilliárd forint lett volna a terv szerint, végül harmincmilliárdra jött ki – hívta föl a figyelmet Török.

Szerinte az sem érv, hogy a budapesti olimpia jóvoltából a magyarok tömegei lehetnének jelen az olimpián, ugyanis a jegyek elosztása a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) feladata, tehát a lakosság túlnyomó többsége ugyanúgy a tévében fogja nézni az olimpiát, mintha az máshol lenne.

Több mint hétmillió belépőjegyről van szó – vitázott egykori szövetségi kapitányával Mizsér. A jegyek több mint a fele hatezer forint vagy olcsóbb, tehát egy átlagos magyar család ezt megengedhetné magának – hangsúlyozta. Úgy folytatta: vannak bizonyos fontos környezetvédelmi beruházások, melyeket az olimpia esetén meg kell csinálni. „A Nemzetközi Olimpiai Bizottság üldözi a korrupciót” – jegyezte meg hangos nevetés és gúnyos taps közepette, mire úgy reagált: ő tenni akar a korrupció ellen, de csak akkor tud, ha lesz olimpia.

Török egy idevonatkozó történetet mesélt el. 1962-ben öttusa-világbajnokságot rendeztek Mexikóvárosban. „Három hétig a Kempinskiben a legnagyobb luxusban tartottak minket, majd a NOB tisztviselői megkérdezték, hogy itt lehet-e olimpiát rendezni. Mi persze igennel válaszoltunk” – emlékezett vissza az azon a világbajnokságon csapatban második, egyéniben harmadik sportember, hozzátéve, hogy két héttel később Mexikóváros megkapta az 1968-as olimpia rendezési jogát.
Orosz szerint, mint anyagilag sikeres olimpiával, Los Angelesszel és Barcelonával szoktak példálózni, a többi veszteséges volt. Csakhogy, Los Angelesnek eleve olyan infrastruktúrája volt, hogy az olimpia kedvéért ahhoz már sokat nem kellett hozzátenni, Barcelona pedig egyébként is egy virágzó korszakát élte – előtte egy diktátor vezette Spanyolországot. (Mármint legalább tizenhét évvel előtte – a szerk.)

„El kellene kezdeni érvelni.”

Döntsön a nép – mondta Dénes Ferenc. Ha a dolog jogilag rendben van, ki kell írni a népszavazást. Szerinte a népszavazás egyébként ellehetetlenítené a magyar pályázatot.

A szakember szerint új helyzet van az olimpiapártiak számára: el kellene kezdeni érvelni. Dénes Ferenc visszautasította Szalay-Berzeviczy állítását, miszerint „ez egy hitvita”. Hozzátette: az olimpiai rendezés felügyelőbizottságába betenné a kritikusokat, például az Átlátszó újságíróit.

A népszavazás ötletével Szalay-Berzeviczy is egyetértett. Azt mondta: utat kell nyitni az ilyen, értelmes vitának, mint ez is. Már-már megdicsérte a Momentumot, a mozgalom ugyanis „helyzetbe hozta az országot, ez egy fontos dolog”. Hozzátette: a gazdaság különböző szegmensei, mint például az építőipar, vagy a turizmus jól jönne ki az olimpiából, de azok is nyernének rajta, akik kiadnák a lakásukat.

Nagy tapsot kapott Orosz, amikor azt kérdezte: volt-e olyan egészségügyi vagy oktatáspolitikai szakmai vita, ahol az hangzott el, hogy az egészségügy vagy az oktatás problémáit az olimpia oldaná meg. „Nem” – felelt Horváth Csaba.

Isaura nemzeti ügy volt. Az olimpia nem az.

Dénes Ferenc azt is vitatta, hogy az olimpia nemzeti ügy lenne. Szerinte nemzeti ügy az, amire az ország hajlandó áldozni. „Isaura ilyen volt, mert arra a társadalom jelentős része áldozott” – mondta.

A londoniak azt mesélik, hogy London egy cinikus város volt – vette át a szót Mizsér –, de 2012 óta nem az. Megtanultak örülni az életnek. Az erősen érzelmi húrokat pengető olimpiai bajnok szerint, ha nem lesz olimpia, „marad az, ami most van”.

„Attila idealista és én nagyon tisztelem ezért” – dicsérte meg egykori tanítványát Török Ferenc. „Épeszű ember akkor épít stadiont, ha már a régi kicsi” – közölte, derűt generálva.

Orosz arra hívta föl a figyelmet, hogy ezt a vitát korábban kellett volna lefolytatni: azelőtt, hogy Budapest beadta az olimpiai pályázatot. A Momentum vezetőségi tagja szerint a már idézett PWC-tanulmány bevételi oldala nagyon túltervezett.
Úgy folytatta: nem látja annak a garanciáját, „hogy ez az olimpia ne egy óriási lopás legyen”. Az Európai Unió 2004 óta „önti belénk a pénzt”, de még az EU sem tudta megakadályozni, hogy évi három-négyszáz milliárd forintot ne nyeljen el a korrupció. Az olimpiai rendezésnek mitől ne lenne ugyanez vagy sokkal rosszabb a vége? – tette föl a költői kérdést.

A BOM tavaly azt javasolta, hogyha Budapest megkapja a rendezést, akkor a szervezőbizottság legyen egy nyílt részvénytársaság, és mint ilyet, vigyék a tőzsdére – mondta Szalay-Berzeviczy. A 2004 és 2008 között tőzsdeelnökként tevékenykedő bankszakember szerint ennél transzparensebb feltételrendszer nem lehetne.

A riói olimpiai kézilabdacsarnok helyén most négy általános iskola van – mondta Mizsér. Mint fogalmazott, előre kell tudni, hogy az olimpia után ezeket a létesítményeket miképp hasznosítják.

Török ismét a népszavazás mellett érvelt, „aztán kijózanodna mindenki”. Véleménye szerint Párizsban és Los Angelesben olcsóbb lenne a rendezés, mint Budapesten, mert a létesítmények háromnegyede már megvan.

[Orosz Anna később interjút adott lapunknak. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter]

Egy közönségkérdésre Orosz úgy felelt: ha Budapest megkapja az olimpiát, 2024-re kész kell az összes létesítménynek lennie, „nincs mese, nem lehet csúszni”, ez pedig különlegesen nagy korrupciós veszélyt hordoz magában. Meg kell akadályoznunk, hogy az az antikorrupciós európai uniós szabályok ne legyenek betartva az építkezések során – reagált Orosz fölvetésére Szalay-Berzeviczy.

A három pályázó város közül Budapest „az egyetlen közepes méretű világváros”, úgyhogy ha Budapest nyer, a hozzá hasonló méretű városok fölbátorodhatnak, már ami a pályázásokat illeti – reagált ugyancsak egy közönségkérdésre Mizsér.

„A hatalom nem érti, amikor azt mondjuk, hogy demokráciát szeretnénk.”

Épp vége lett volna a pódiumbeszélgetésnek, amikor a Horváth Csaba bejelentette: Budapest visszalép a 2024-es olimpia megrendezésétől. „Sajnálatos, ami történt” – mondta. „Az itt élők feje fölött nem lehet egy ilyen fontos eseményről dönteni” – tette hozzá a szocialista politikus.

„Megkönnyebbültem, hogy nem lesz olimpia, de csalódott vagyok, mert népszavazás sem lesz” – reagált a friss hírre Orosz, aki szerint a hatalom nem érti őket, „amikor azt mondjuk, hogy demokráciát szeretnénk”.

Most nem a Momentumot kell elővenni, hanem a kormányt – vette át a szót Szalay-Berzeviczy. „Milyen az a nemzeti ügy, amit 266 ezer aláírás romba dönt?” – kérdezte.

„Sajnálom” – így Török. „A kormány az emberek feje felett döntött”.

„Több sebből vérzem” – vette drámaira a figurát Mizsér. „Hihetetlen esélyt szalasztottunk el. Ha sportolóként így tettünk volna, soha nem értük volna el azt, amit elértünk” – folytatta.

„Új visszaszámlálás kezdődik” – mondta Horváth. Az odavezető úton, a filozófián változtatni kellene. „Valami hiba volt a rendszerben, amiért az ügy nem vált nemzeti üggyé. Ha azzá vált volna, nem ez lett volna a vége” – vonta le a tanulságot a pódiumbeszélgetést jegyző Városért Egyesület elnöke.

Tudósítónk a pódiumbeszélgetés után interjút készített Orosz Annával, melyet már meg is jelent.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):