Elkészült a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása Hóman Bálintról. A Horthy-korszak kultuszminiszterét ezután aligha lehet tisztára mosni.

Ahogyan arról a Budapest Beacon is beszámolt korábban, a székesfehérvári képviselő-testület előbb tavaly júniusban jóváhagyta, majd decemberben elutasította, hogy a városban szobrot emeljenek Hóman Bálintnak (képünkön), a Horthy-korszak kultuszminiszterének.

Mint azt lapunk ugyancsak megírta, a székesfehérvári önkormányzat kétmillió, az igazságügy-minisztérium pedig tizenötmillió forintot adott a szoborra. Miután számos zsidó szervezet – köztük például a Tett és Védelem Alapítvány –, illetve több amerikai kongresszusi képviselő, sőt, még a Fehér Ház is tiltakozott az életnagyságú szobor fölállítása ellen, Székesfehérvár polgármestere visszatáncolt, holott korábban még amellett érvelt. Cser-Palkovics András emellett fölszólította a Hóman Bálint Kulturális Alapítványt, hogy fizesse vissza a szobor felállításához kapott támogatásokat, amely egyébként maga is visszalépett a szoborállítástól.

Érdekesség, de eleinte még Orbán Viktor miniszterelnök is Hóman közéleti rehabilitációja mellett szónokolt, később azonban már ellenezte, hogy a volt vallás- és közoktatásügyi miniszter szobrot kapjon.

A több magyarországi zsidószervezet által alapított Tett és Védelem Alapítvány ennél azonban tovább ment, és az ügyészséghez, továbbá a kormányhivatalhoz fordult a Hóman Bálint Alapítvány és a váci Hóman Bálint út törvénysértő megnevezése miatt. „Nem viselheti Hóman Bálint nevét sem bejegyzett alapítvány, sem közterület Magyarországon!” – közölte a szervezet.

A Fejér Megyei Ügyészség ezt követően kezdeményezte, hogy a Székesfehérvári Törvényszék kérjen állásfoglalást a Magyar Tudományos Akadémiától (MTA) az egykori politikussal kapcsolatban, melyet a nol.hu hozott nyilvánosságra szerdán.

Jelentős történetíró volt, és egyes tudományos munkái kiállták az idők próbáját. Ugyanakkor szakpolitikusi tevékenységén túlmenően „felelős szerepet játszott Magyarországnak (…) a nemzetiszocialista Németországgal való kapcsolata megalapozásában és végzetes felerősítésében, az ezzel is együtt járó faji diszkrimináció végletes elmélyítésében” – hangsúlyozza állásfoglalásában az MTA.

A Népszabadság birtokába jutott dokumentum szerint Hóman cselekvően készítette elő a német megszállás után a jogállamiság burkát is elveszítő önkényuralmi rendszert, amely szervezetten küldte halálba zsidónak minősített polgárainak többségét. Utóbb még a nyilaskeresztes kormánnyal is politikai közösséget vállalt – minden fenntartása ellenére.

Az állásfoglalás kitér arra, hogy Hóman Bálint 1938 és 1942 között meghatározó szerepet játszott a magyar zsidóságot a társadalomból kizárni igyekvő diszkriminatív törvények kidolgozásában. A német megszállás után puszta jelenlétével, tekintélye révén hozzájárult az önkényuralmi rendszer legitimálásához. Bár formálisan nem volt vezető szerepe a huszadik századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában, a Szálasi Ferenc vezette önkényuralmi rendszer kialakulását megalapozó folyamatban vezető szerepet vitt – írja a nol.hu.

Az állásfoglalás megjegyzi: a politikus tevékenységének megítélésé­ben komoly nehézséget jelent, hogy a Horthy-rendszer a főáramlathoz tartozó történészek szerint sem önkényuralmi, legfeljebb autoriter rendszer. Ma nem adható egyértelmű és mindenki számára elfogadható történészi válasz Hóman önkényuralmi rendszerekben betöltött szerepére vonatkozóan. Ezen túlmenően állást foglalni az Akadémia szerint jelen ügyben nem lehet, ezért innentől kezdve nem tudományos, hanem politikai és morális megfontolásokra kell alapozni a döntést. Az MTA azt ajánlja a döntéshozóknak, hogy elsősorban ezek társadalmi hatásait és következményeit mérlegeljék, amikor Hóman Bálinttal kapcsolatos kezdeményezéseket tesznek – vagy ilyenek mögé állnak.

További érdekesség, hogy még folyik a per, amelyet Hóman egyik távoli hozzátartozója indított. Szerinte a volt kultuszminisztert annak idején méltánytalanul zárták ki az MTA-ból, ezért szeretné elérni tagságának visszaállítását. A bíróság elsőfokú döntése szerint a hozzátartozó nem jogosult a perindításra, ügyvédje bejelentette, hogy fellebbezni fognak. Az MTA összeállított egy háttéranyagot, amely megállapítja: Hómant 1945 júliusában, több mint fél évvel az 1946. március 2-i népbírósági ítélet előtt zárták ki a testületből. Az eljárás szabályszerű volt. Az akadémikustársak arra hivatkoztak, hogy Hóman „szálláscsinálója volt hazánkban a horogkeresztes eszméknek”.