Komoróczy Gézától részletes választ kaptunk arra, hogy mi a különbség a judaisztika és a hebraisztika között. A nyugalmazott egyetemi tanár – akinek 2012 és 2015 között öt, a magyar-zsidó együttélést földolgozó vaskos kötete jelent meg – azt szeretné, hogy mindenki legyen önmaga, tehát senki se hazudjék saját magának. Abban a kérdésben, hogy a Soá után egy zsidó lehet-e magyar, Komoróczy nem kívánt állást foglalni. „Megrögzött liberálisként a szabad identitásválasztás híve vagyok, és nagyon fontosnak tartom, hogy az ember vállalja föl önmagát” – fogalmazott.

Mint arról a Budapest Beacon korábban beszámolt, Komoróczy Géza egy május 18-i budapesti pódiumbeszélgetés interjúalanya volt. A nyolcvanadik életévét augusztusban betöltő történészprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Judaisztikai Kutatócsoportját megalapító egyetemi tanár, aki ötven éven át, 1962 és 2012 között az ELTE-n tanított, a pódiumbeszélgetésen azt javasolta a magyarországi zsidóknak, hogy vállalják föl önnön zsidóságukat. Interjúnk közvetlenül a pódiumbeszélgetés után készült.

Budapest Beacon: A pódiumbeszélgetés során esett szó judaisztikáról és hebraisztikáról. Mi a kettő közötti különbség?

Komoróczy Géza: A hebraisztika a héber Bibliával, a judaisztika a rabbinikus irodalommal foglalkozó szaktudomány. A hebraisztikának része tehát a héber Biblia, illetve annak minden ókori fordítása, az apokrif irodalom, részben még a pszeudo-biblikus irodalom is, azaz a héber Bibliához kapcsolódó források tudománya. Ide vehető az óhéber nyelv ismerete, annak kiejtése, vagy a Biblia nyelvtana, szövegszerű interpretációja, szövegkritikája. A teológiai interpretáció, a teológiai magyarázat viszont nem része a hebraisztikának.

Budapest Beacon: Ezek szerint a Talmud sem?

Komoróczy Géza: A Talmuddal alapvetően a judaisztika foglalkozik. De egyértelműen a judaisztika része például Maimonidész munkásságának az elemzése, vagy a rabbinikus irodalom – például a Misna, de a már említett Talmud is. Az igaz, hogy teológiai, zsidó hitéleti magyarázatoknál nagyon nehéz pontosan meghatározni a judaisztika határait. Vagy például a judaisztika foglalkozik a középkori zsidó vallási törvényeket rendszerbe foglaló kódexekkel. Összegezve fogalmazzunk úgy, hogy a hebraisztika a Bibliához kapcsolódik, mégpedig elég szerteágazóan, míg a judaisztika szöveges alapja a talmudi irodalom, a responsumok és a kódexek. Maimonidész munkássága ez utóbbiakhoz tartozik.

Budapest Beacon: Lehet éles határt húzni a hebraisztika és a judaisztika között?

Komoróczy Géza: Egyáltalán nem lehet. A Talmud nyelve az arámival erősen kevert héber. A Talmud minden tétele bibliai alapon nyugszik. Fejtegetései a Biblia magyarázatát szolgálják.

Budapest Beacon: Ugorva ezerötszáz évet, jól értettem az iménti pódiumbeszélgetésen elhangzott szavait, ön azt szeretné, hogy a magyarországi zsidók a jelenleginél hangsúlyosabban vállalják föl zsidóságukat, öntudatosabban legyenek zsidók?

Komoróczy Géza: Igen, föltétlenül.

Budapest Beacon: Jól látom, hogy a mai magyarországi zsidóság többsége zsidóságtudatának az alapja a Soá és az antiszemitizmus, ám szintén ennek a többségnek sem a judaizmushoz, sem a cionizmushoz nincs sok köze?

Komoróczy Géza: Erre három válaszom van. Egyrészt ez két-három évtizede még így volt, de a dolog nagyon erősen változik. Az Izraellel való kapcsolatok fölélénkülésével – aminek nemcsak a diplomáciai kapcsolatok 1989-ben újbóli fölvétele, de már Adolf Eichmann jeruzsálemi pere 1961-ben is fontos állomása volt – egyre többen érezték úgy, hogy – még ha nem tudnak is héberül, nem tartoznak egyetlen hitközséghez sem, és nem akarnak a mindennapi, vagy pláne a rituális zsidó életben részt venni – van valami közük a zsidósághoz. A második válaszom, hogy a mai magyarországi zsidóság lényegében a vészkorszak előtti budapesti zsidóság maradéka, hiszen a vidéki zsidóság szinte teljesen gyilkosság áldozatául esett. Akik mégsem, azoknak is a nagyobb része vagy Budapestre költözött, vagy emigrált, egy részük alijázott. Tehát a ma Magyarországon élő zsidók nagyrészt a már nyolcvan éve is szekularizált, magyar anyanyelvű zsidók utódai. Így valóban az van, amit ön mondott: a második, s egyre inkább a harmadik-negyedik generáció számára a zsidóság leginkább az üldöztetést – a Soát, az antiszemitizmust – jelenti. Ismerve az előzményeket, ez természetes. Érdemes elolvasni Nádas Péter most megjelent kétkötetes könyvét, a Világló részleteket. A legérdekesebb benne, hogy az 1942-ben született, reformátusnak megkeresztelt gyerek, majd fiatalember Nádas hogy küzd meg szülei kommunista és nagyszülei részben ateista, részben orthodox zsidó múltjával, és hogy éli át saját virtuális, maga teremtette zsidó örökségét. A harmadik válaszom, hogy engem – igaz, nem nagy nyilvánosság előtt és nem írásban – azzal vádoltak, hogy én, aki nem vagyok zsidó – egy nagyon régi hétszilvafás magyar nemesi családból származom – zsidósítani akarom őket. „Ne akarjál belőlünk zsidót csinálni, mi magyarok vagyunk!” – vágták a fejemhez asszimiláns zsidók. Én soha senkiből sem akartam zsidót csinálni. A tudomány erejével szerettem volna megmutatni, hogy mit jelent az évezredes magyarországi zsidó múlt, mi a szépsége és az értéke a zsidó létnek. De legfőképpen azt szeretném, hogy mindenki legyen önmaga, tehát senki se hazudjék saját magának.

Budapest Beacon: A Soá – beleértve Radnóti tarkón lövését vagy Szerb Antal puskatussal történt agyonverését – után egy zsidó lehet magyar?

Komoróczy Géza: Ebben nem szeretnék állást foglalni. Radnótit egészen világosan a zsidósága miatt vitték el a munkaszolgálatba. Költészete viszont egyértelműen a magyar irodalom része. Megírta, hogy a hitközségi, általa másodrendűnek nevezett irodalomhoz nincs köze. Ki is keresztelkedett, mert régóta vonzotta Jézus alakja. A kérdésére válaszolva: én megrögzött liberálisként a szabad identitásválasztás híve vagyok, és nagyon fontosnak tartom, hogy az ember vállalja föl önmagát. A szabad identitásválasztás azt jelenti, hogy magáról mindenki mondhatja, hogy zsidó vagy nem zsidó, de más ezt nem mondhatja meg, legkevésbé pedig az állam. Radnótinak az állami szintre emelt zsidógyűlölet és az antiszemita társadalom nem adta meg az identitás választásának szabadságát.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):