A heves eső ellenére több mint száz tüntető vett részt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Humán Platform csütörtök délutáni budapesti közös tüntetésén. A szakszervezet többek között az iskolabezárások megszüntetését, az egyetemi autonómia helyreállítását, valamint tisztességes, emberhez méltó béreket követelt.

A Nem adjuk a jövőt! címet viselő tüntetés az alaphangot Sándor Mária ápolónőnek, a feketeruhás mozgalom elindítójának és Kiss Lászlónak, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete elnökének beszéde adta meg. Sándor Mária szülőként és az egészségügyben dolgozók jogainak képviselőjeként is szolidaritását fejezte ki az oktatásban dolgozókkal. Mint elmondta, a minőségi iskolarendszer leépülésében gyereke révén ő is érintett, de fölhívta a figyelmet a szakképzés katasztrofális helyzetére és arra, hogy szerinte Magyarországon a nővérek és ápolók képzése tulajdonképpen megszűnt. Párhuzamot vont a közel százhetven évvel ezelőtti és a mai helyzet között, megjegyezve, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején „az első magyar nővér, Kossuth Zsuzsanna a táborokban állított föl kórházakat”. Mint fogalmazott, „ma mi vagyunk az utolsó nővérek, és a körülmények, melyek között dolgozunk, ezekhez hasonlóak”. Rövid beszéde végén viszont a jelenlévők nagy tetszésére azt is leszögezte: „Nem adjuk a jövőt, kérjük vissza az iskoláinkat!”

Csak a szociális, egészségügyi és oktatási dolgozók egységes fellépése vezethetne eredményre – tette hozzá mindehhez Kiss László, aki ezért arra buzdította a megjelent pedagógusokat, hogy ne adják az oktatást, ne engedjék tovább annak leépítését.

A beszédek elhangzása után a menet a színpadként szolgáló teherautó vezetésével a Rákóczi út-Astoria-Deák tér-Bajcsy-Zsilinszky út-Alkotmány utca útvonalon az EMMI Szalay utcai épületéhez vonult. Az autó előtt egy hosszú „Nem adjuk a jövőt” feliratú molinó volt látható. Menet közben Füzessi Károly aktivista magyarázta el a járókelőknek, vagy éppen a kisebb dugókban álló autósoknak, miért is tüntetnek ma, és miért is kellene csatlakozni hozzájuk. Vélhetően a zuhogó esőnek köszönhető, hogy a tüntetők – egyébként látványosan többen középkorúak és idősebbek, mint fiatalok – a vonulás végére némileg megfogyatkoztak.

Vajda Zoltán (képünkön középen), a magánnyugdíj-pénztárak államosítása elleni tiltakozások főszervezője, a rendszerbontónak szánt népszavazás-sorozat egyik spiritusz rektora „apai minőségben” szólt az összegyűltekhez. Közölte, hogy mivel csupán szülőként lát bele a közoktatás ügyeibe, ezért így is szól hozzá, azonban a krízis már laikusoknak is szemmel látható. Azt ígérte: népszavazási kezdeményezésük annak megvalósulása esetén alkalmas lesz „Orbán megállítására”, így az állami iskolarendszer megvédésére is. Ennek megfelelően a népszavazások támogatására hívott föl mindenkit. Beszédét a maroknyi, de annál lelkesebb tüntetők tapsa és skandálása kísérte. Vajdát a szónokok sorában Wittinghoff Tamás budaörsi polgármester követte. Ő arról panaszkodott, hogy habár a pénz kevés, a fizetés megalázó, a legnagyobb probléma az, hogy a tenni akaró emberektől, helyi vezetőktől, igazgatóktól is elvonták a döntési jogköröket. Wittinghoff szerint a KLIK és a minisztérium tevékenysége folytán, „ma egy iskolaigazgató még arról sem dönthet, kit vesz fel takarítóként”. A Budaörsöt negyedszázada irányító szabadelvű politikus azonban pozitív előremozdulást is lát, hiszen „nem halt még ki az országból a civil kurázsi”. Ennek jegyében hívta föl a szak- és a civilszervezeteket a minél szélesebb körű összefogásra. Beszéde után fölolvasták még a külföldön lévő L. Ritók Nóra, tanárnő, szegényjogi aktivista, az Igazgyöngy Alapítvány elnökének levelét is, melyben a leszakadó régiók növekvő iskolai krízishelyzetéről számolt be. A helyzetet a legtöbb tanár és helyi vezető részéről közömbösség, tagadás, sőt egyes esetekben a cigány diákok szegregációjának burkolt vagy nyílt támogatása kísér – írta L. Ritók. Levelében arra is kitért, hogy érdekes lenne megvizsgálni, hogy az előretörő egyházi iskolákban pontosan mennyi is a hátrányos helyzetű tanulók száma, arra utalva, hogy ez a szám nagyon kevés.

A tüntetés másik kiemelt témájának egyértelműen a Budapesti Corvinus Egyetem sorsa számított. Nemrég derült ugyanis ki, hogy a kormány az egyetem budai campusát, a volt Kertészeti Egyetem teljes területét el kívánja adni. A Corvinuson oktató Deák Dániel, és két, a budai épületben tanuló diák is hevesen kikelt beszédében a tervek, az egyetem további szétverése ellen.

A felszólalók sorát Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke zárta. Az előtte elhangzó beszédek követeléseit összegezve azt mondta: szerdán eljuttatták petíciójukat az illetékes kormányszerveknek is. Arról is beszélt, milyen nehéz bármilyen valódi polgári ellenállást tanúsítani egy olyan helyzetben, ahol a sztrájkjogot a kormány gyakorlatilag beszüntette, a társadalom pedig atomizálttá, szolidaritásra képtelenné vált. A végig igen hevesen, Orbán- és Fidesz-ellenes jelszavakat skandáló tüntetők ezek után az Örömóda hangjára kezdtek oszolni a még mindig rendületlenül szakadó esőben.

Ahogy azt a demonstráción több szónok és szervező is kiemelte, a tiltakozások sora május 29-én, a szociális dolgozók várhatóan jóval nagyobb tüntetésével fog folytatódni.