Szerdán volt huszonöt éve az 1947 utáni első magyarországi szabad választás első fordulójának. Erre emlékezünk adatokkal, érdekességekkel. Összeállításunkból kiderül, hogy Kövér László ekkor még félig SZDSZ-es volt, hogy az MSZP hányadik lett a Tolna megyei listán, de az is, hogy mit bénáztak el Várpalotán a liberálisok, sőt: még a Katólikus Néppártot is megpendítjük.

Az 1989-90-es kelet-közép-európai rendszerváltás részeként 1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot, és életbe lépett a jogállami Alkotmány. (Formálisan az Alkotmány ugyanaz a törvény maradt, mint ami addig volt: az 1949. évi XX. törvény, de 1989-ben – majd közvetlenül az új Országgyűlés megalakulása után, 1990-ben is – erősen átírták. Később kisebb módosításokon ment keresztül, majd 2012. január 1-én a porba hullt.)

A még az utolsó pártállami Országgyűlés által elfogadott országgyűlési választási törvény alapján lebonyolított parlamenti választás első fordulóját március 25-re, a másodikat április 8-ra írta ki Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök.

Sokáig úgy tűnt, hogy ez lesz a térség első teljesen szabad választása, aztán mégsem így lett: az NDK történetének egyetlen szabad választására a magyar első forduló előtt egy héttel, 1990. március 18-án került sor. (Az 1989. júniusi lengyelországi választás csak részben volt szabad: a szenátorokat szabadon választották, a képviselői helyek egy részét azonban az idevonatkozó megállapodás előre biztosította a Lengyel Egyesült Munkáspártnak. Az első teljesen szabad választásra csak 1991. októberében került sor Lengyelországban.)

A magyar parlamenti választásra ötvennyolc pártot vettek nyilvántartásba, többek közt a Katólikus (sic!) Néppártot, a Magyar Legitimista Pártot, a Magyar Liberális Néppártot, a Magyar Liberális Pártot, a Magyar Realisták Szövetségét, a Magyarországi Zöld Párt Tiszántúli Ter. Munkabiz-t (sic!!!), a Münnich Ferenc Társaságot, vagy a nem kevésbé kiváló Újmagyarok Igazság Pártját. Országos listát tizenkét párt tudott állítani.

Mind a húsz területi választás érvényes volt, azaz Budapesten és minden megyében a választópolgárok több mint fele leadta szavazatát. Elég jelentős volt a szórás: Vasban 76,81, Budapesten 71,18, Szabolcs-Szatmár-Beregben 53,71 százalék volt a részvételi arány.

Öt egyéni választókerületben lett eredményes az első forduló. Ez azt jelentette, hogy a választópolgárok több mint fele szavazott és egy jelölt megkapta a szavazatok több mint felét. Az ilyen választókerületekben nem kellett második fordulót tartani. Összehasonlításul: az ugyanezzel a választási törvénnyel lezajlott utolsó választáson, 2010-ben a 176 egyéni választókerület közül 119-ben volt eredményes az első forduló. BAZ megye 11. választókerületében, Szerencsen az MSZP színeiben induló – majd a független frakcióba beülő; erről később – Németh Miklós miniszterelnök kilenc jelölt közül lett első, 59,97 százalékkal, vagyis egyből bejutott az Országgyűlésbe. A legjobb egyéni eredményt mégsem ő, hanem Király Zoltán érte el. A szegedi politikus az MDF színeiben indult Csongrád megye 2. választókerületében, és 65,47 százalékkal lett tíz jelölt között az első. Mind Szerencsen, mind Szegeden tíz százalék alatti eredményt ért el a második helyezett.

Bár akkor még nem öt, hanem csak négy százalék volt a bejutási küszöb, ez abban az értelemben nem osztott, nem szorzott, hogy nem volt négy és öt százalék közti eredményt elérő párt. A március 25-i első fordulón az Országgyűlésbe hat párt jutott be listáról. A 4 911 241 érvényes szavazatból az első kilenc sorrendje a következőképp alakult – a tizedik helyezett Vállalkozók Pártja már százezer szavazat, illetve két százalék alatt teljesített:

1., Magyar Demokrata Fórum (MDF): 1 214 359 szavazat, 24,73 százalék

2., Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ): 1 050 799 szavazat, 21,39 százalék

3., Független Kisgazdapárt (FKgP): 576 315 szavazat, 11,73 százalék

4., Magyar Szocialista Párt (MSZP): 535 064 szavazat, 10,89 százalék

5., Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz): 439 649 szavazat, 8,95 százalék

6., Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP): 317 278 szavazat, 6,46 százalék

7., Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP): 180 964 szavazat, 3,68 százalék

8., Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP): 174 434 szavazat, 3,55 százalék

9., Agrárszövetség: 154 004 szavazat, 3,13 százalék.

A húsz – budapesti és a tizenkilenc megyei – területi listára is főleg az volt a jellemző, hogy az MDF végzett az első, az SZDSZ pedig a második helyen. Egészen konkrétan tizenegy területi lista élén alakult ki MDF-SZDSZ sorrend, beleértve a fővárosi listát, ahol az MSZP lett a harmadik és a Fidesz a negyedik.

Az MDF mind a húsz területen dobogós lett, míg az SZDSZ-nek egy helyen sikerült ennél rosszabbul szerepelnie: Somogyban FKgP, MSZP, MDF volt az első három sorrendje, az SZDSZ csak a negyedik helyen végzett. Az SZDSZ öt – kivétel nélkül dunántúli – megyében: Baranyában, Fejérben, Győr-Moson-Sopronban, Komárom-Esztergomban és Vasban győzött; ebben az öt megyében az MDF lett a második. Somogyon kívül nem volt olyan megye, ahol nem az MDF vagy az SZDSZ győzött volna. A már említett Budapesten és Somogy megyén kívül csak BAZ megyében sikerült dobogós helyezést elérnie az MSZP-nek: ott harmadik lett – Tolnában viszont hatodik.

A mai parlamentben összesen négy olyan – kivétel nélkül fideszes – képviselő ül, aki az akkor új Országgyűlés 1990. május 2-i megalakulása óta folyamatosan képviselő: Kósa Lajos, Kövér László, Németh Zsolt és Orbán Viktor. Huszonöt éve mind a négyen indultak egyéniben is, de csak Kövérnek sikerült egyéniben győznie. Kósa az országos, Németh a fővárosi, Orbán a Pest megyei listáról jutott az Országgyűlésbe.

A mostani miniszterelnök a Ferencváros és Pesterzsébet egy-egy részét magába foglalt volt budapesti 13. választókerületben indult. Az összes komolynak vehető ellenfelét kihívta vitára. Az azóta elhunyt szabaddemokrata Szabó Miklóssal és a már szintén nem élő szocialista Róbert Lászlóval a vita létre is jött egy dugig megtelt művelődési házban – a két vitát a helyi televízió közvetítette is –, az MDF-es Zacsek Gyula azonban nem állt ki Orbán ellen. Munkatársunk – aki ott volt a vitákon – úgy emlékszik, hogy mindkét vitának egyértelműen Orbán volt a győztese – a Róbert László elleni győzelmet nem túlzás kiütésesnek mondani. Talán a két vitának, illetve Zacsek ki nem állásának köszönhető, hogy az első fordulóban Zacsek (35,33 százalék), Orbán (20,33 százalék) és Szabó (18,3 százalék) volt a sorrend, ők jutottak a második fordulóba. (Érvényes, eredménytelen első forduló esetén az jutott tovább, aki vagy dobogós volt, vagy legalább tizenöt százalékot ért el. Róbert László 12,78 százalékkal lett negyedik, így nem jutott tovább.) Bár Szabó Miklós – az SZDSZ egyik főideológusa – visszalépett Orbán Viktor javára (ekkor a Fidesz még szabadelvű volt, és mint ilyen, többé-kevésbé az SZDSZ szövetségese), a második fordulóra sem változott a sorrend: Zacsek 60,42 százalékkal nyert. Orbán még egyszer, utoljára 1994-ben – ezúttal szülővárosában, Székesfehérvárott – próbálkozott egyéniben, ahol mindkét fordulóban harmadik lett.

A különböző szövetségek meglehetősen hektikusan működtek. Kövér László például Fidesz-SZDSZ közös jelöltként győzött Pápán, míg a szintén Veszprém megyei Várpalotán az SZDSZ és a Fidesz nemhogy nem indított közös jelöltet – ez majdnem mindenhol így volt –, de egymást mészárolta le a második fordulóban. Az első forduló eredménye – Schmidt Ferenc (MDF): 22,07 százalék, Huszár Pál (SZDSZ): 21,12 százalék, Patonai Péter (Fidesz): 10 százalék – azt valószínűsítette a második fordulóra: Patonai semmiképpen sem nyerhet, de Huszár javára történő visszalépésével erőteljesen megnőnek utóbbi győzelmi esélyei. Patonai nem lépett vissza. 14,81 százalékot szerzett a második fordulóban, míg Huszár Pál 37,26-ot. A nevető harmadik a 47,93 százalékkal győztes Schmidt Ferenc lett.

Ha már SZDSZ-Fidesz: elég eklektikus koalíció jött létre Nagykállón, ahol Kállay Kristóf az SZDSZ, a Fidesz és a KDNP jelöltjeként indult. Mivel ebben a választókerületben az első fordulóban ötven százalék alatt volt a részvétel, az egyéni választás nem érvényes, és nem eredménytelen, hanem egyenesen érvénytelen volt – ettől még az egész megye területi választása érvényes volt, mert az egész megyében ötven százalék fölött volt a részvételi arány. Bár – mivel az első forduló érvénytelen volt, mindenki indulhatott, aki az első fordulóban is indult – az első forduló tíz jelöltjéből csak hatan álltak rajtvonalra a második fordulóban. Kállay magabiztosan győzte le kisgazda ellenfelét, Kun Bertalant. Kállay végül az akkor még létezett független frakcióba ült be, és ott ki is tartott 1994-ig. (A függetlenfrakció meglehetősen színes képződmény volt: az 1990-es induláskor hét, a ciklus 1994-es végén már harminchét tagja volt, köztük a bőrfejűeket patronáló Király B. Izabella, vagy a Kádár-korszak cionista ellenzékije, Gadó György.)

Kósán, Kövéren, Némethen és Orbánon kívül a mostani parlamentnek még három olyan képviselője van, aki az 1990. május 2-án megalakult Országgyűlésben is ott volt, ők azonban nem voltak az elmúlt huszonöt évben folyamatosan képviselők: Fodor Gábor, Szelényi Zsuzsanna és Varga Mihály. Akkor mindhárman a Fidesz-frakciót erősítették, most Fodor és Szelényi – előbbi a Magyar Liberális Párt, utóbbi az Együtt politikusaként – független, Varga viszont most is fideszes.

A huszonöt évvel ezelőtti parlamenti választás volt Magyarország első tiszta általános választása 1945 óta és szabad általános választása 1947 óta.