Fotó: Magócsi Márton

Mohamed tizenöt éve nyitotta budapesti szír élelmiszerboltját, ahol az iszlám állatvágási szabályoknak megfelelően feldolgozott bárány is kapható. A kereskedő turistaként érkezett Magyarországra, megtetszett neki itt, egy év múlva pedig ideköltözött. Németországba is mehetett volna, ott ugyanis egyszer már sikerült letelepednie. A mai napig hálás érte, hogy az üzlet indulásakor rengeteg segítséget kapott a magyaroktól. Mára már vevőkörének túlnyomó részét is ők adják, nem a külföldiek. Az alábbiakban minimális szerkesztéssel, teljes egészében közöljük testvérlapunk, az Abcúg interjúját.

Abcúg: Mióta él Magyarországon?

Mohamed: Most már lassan húsz éve, 1995-ben költöztem ide. De először egy évvel korábban jártam itt.

Abcúg: Tudott előtte valamit Magyarországról?

Mohamed: Semmit.

Abcúg: Akkor mi volt a kapcsolódási pont?

Mohamed: Egy magyar lány hívott meg, akivel még 1993-ban találkoztam Szíriában, ahol a turizmusban dolgoztam német tolmácsként. Egy évre rá, 1994-ben meglátogattam őt, és megtetszett nekem. 1995-ben munkavízummal visszajöttem.

Abcúg: És rögtön megnyitotta a boltját?

Mohamed: Nem, az első másfél-két évben egy kis étteremben – vagy mondjuk inkább büfének – dolgoztam. Aztán kezdtünk üzletelni Szíria és Magyarország között. Én kiskereskedő vagyok. Ezt az üzlethelyiséget 1999-ben vettük, 2000-ben ki is nyitottunk.

Abcúg: Tehát ide minden Szíriából érkezik?

Mohamed: 2011 óta háború van, szóval most nem. Mindent Libanonból – Törökországon vagy Németországon, Frankfurton keresztül – hozunk. A bárányokat (amiket Mohamed az iszlám szabályok szerint, tehát halal módon vág – a szerk.) meg itt Magyarországon neveljük: Jászberényben van egy kis telepünk.

Abcúg: Magyarországon tud jól működni egy keleti élelmiszerbolt? Úgy értem: van egyáltalán kereslet?

Mohamed: Miután 2000-ben megcsináltuk az üzletet, az első három hétben szenvedtünk, mert a magyarok nem igazán ismerték akkor, hogy mit jelent a szíriai élelmiszer. De hála Istennek, három hét után belendült, mert egy csomó ingyenreklámot kaptunk. S nem szírektől vagy más araboktól, hanem magyaroktól. Nagyon sokat segítettek nekem a reklámban, és abban, hogy hogyan kell eladni. Jöttek újságoktól, írtak rólunk, az emberek hallottak a boltról.

Abcúg: Kik a vevői?

Mohamed: Mostanra már főként magyarok, de ez nem volt mindig így. 2005 táján a vevőink négyötöde még itt élő külföldi volt. 2008-ra ez az arány megfordult, akkor kezdtek a magyarok többet járni. Szeretik az olívabogyót, a rizst, a fűszereket, a magokat innen vinni. A magyarok nagyon szeretik a hasukat, ezt ne felejtsük! Van bennük egy kis érdeklődés a keleti dolgok iránt. Szóval elfogadtak.

Abcúg: Mikor a boltban kerestem, azt hiszem, a felesége állt épp a pultban, vele beszéltem. Ő magyar?

Mohamed: Igen, és van tőle három nagyon szép gyermekem is. A nagyfiam tizenhat éves, a kicsi tíz, a kislányom meg nyolc hónapos.

Abcúg: Hol élnek?

Mohamed: Itt, a szomszéd házban. Ezért is van, hogy éjfélig, hajnalig itt vagyok. Én nem szórakozom, éjszaka sem járok el, inkább munka után leülök itt az üzlet előtt, teázom és vízipipázom. Az emberek jönnek-mennek, a vendégekkel is le szoktam ülni egyet teázni, beszélgetni. A család és a munka van csak nekem.

Abcúg: Gondolom, hallott a kormány bevándorlóellenes kampányáról. Tele van óriásplakátokkal az ország, amelyeken arra figyelmeztetik az ideérkezőket, hogy nem vehetik el a magyarok munkáját, be kell tartaniuk a törvényeinket, és tisztelniük kell a kultúránkat. Mit szól ehhez?

Mohamed: Nagyon kevés külföldi van Magyarországon. Tőlük félnek? Hát hülyeség az egész, mert az emberek nem akarnak itt maradni. A magyarok sem akarnak itt maradni. Majd gondolják, hogy a külföldiek ide jönnek? Szerintem ez csak politika.

Abcúg: Miért ne jönnének?

Mohamed: Mit fognak csinálni? Magyarországon nehéz munkát találni. Én a húsz év alatt nagyon sok külföldivel találkoztam, akik ide jöttek – de mind továbbmentek Nyugatra: Németországba, Svédországba, Ausztriába, köztük barátok, ismerősök is. Főleg az utóbbi három évben. Senki nem akar itt maradni. Akkor meg nem tudom, mi ez a hiszti.

Abcúg: Mit mondtak, miért mennek el?

Mohamed: Nincs munka, nagyon magas az áfa. Nem lehet dolgozni. Kiskereskedőként csak kiszúrnak veled. Meg kicsi az ország, nincs sok lehetőség. Igazából akkor van lehetőséged, ha pénzed van.

Abcúg: Önt már ideköti a családja. A gyerekek magyar állampolgárok, ugye?

Mohamed: Igen, azok.

Abcúg: És ön?

Mohamed: Letelepedési engedéllyel élek itt, de az állampolgársági kérelmet még nem adtam be. Lehet, hogy a jövő hónapban megpróbálom.

Abcúg: Nem biztos, hogy épp most lesz a legkönnyebb.

Mohamed: Nekem egy fillér adótartozásom sincs, saját lakásom van. Három gyermekem is van, akik mind magyar állampolgárok. Az én nevemen vannak. Itt a feleségem. Jó, papíron nem vagyunk házasok, de együtt vagyunk tizenhat éve. Szerintem jó helyzetben vagyok.