Körülbelül tíz helyi lakos látja el étellel a menedékkérőket Kiskunhalason, miután felfüggesztették az élelmiszer vásárlására fordítható pénzbeli juttatást, és ellátmányt sem adnak a táborban ragadtaknak.

Ahogyan arról a Budapest Beacon bő egy héttel ezelőtt beszámolt, április vége után semmilyen élelmiszert vagy gyógyszert nem kapnak azok a menedékkérők, akik a kiskunhalasi, nyitott befogadóállomáson maradtak. Mindössze néhány emberről van szó, korábban ugyanis sokan elindultak Ausztria felé. Mint azt ugyancsak megírtuk, nem akarták megvárni a jogi határzár szigorítását.

Értesüléseinket – miszerint a márciusban szigorított törvény alapján bizonyos menedékérőket nem illet meg a jogszabályban meghatározott feltételek szerint ellátás, támogatás – a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (Bmbah) megerősítette, az új szabályok pedig már életbe is léptek: a menedékkérők – pénteken négyen voltak a táborban – délelőtt tíz és este tíz óra között hagyhatják el az intézmény területét, munkát azonban nem vállalhatnak, így lehetőségük sincs arra, hogy ételhez jussanak.

A jogszabályok nem engedik, hogy kívülállók ételt vigyenek be a befogadóállomás területére, de néhány helyi, aki tisztában van a menedékkérők nehéz helyzetével, találkozott velük a táboron kívül, így juttatva őket élelemhez. „Ha senki nem vitt volna ennivalót az elmúlt héten, a menedékkérők semmit sem tudtak volna enni” – mondta egy, a következményektől való félelem miatt neve elhallgatását kérő segítő. Nem véletlenül óvatosak: a menekülteket segítő aktivisták tevékenységét sokan nem nézik jó szemmel.

Egyrészt olyan emberekről van szó, akiknek pusztán a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal téves jogértelmezése miatt van folyamatban a második eljárásuk, mert más uniós tagállam korábban visszaküldte őket Magyarországra, másrészt olyanokról, akiket egyszer már – nem feltétlenül megalapozott döntés alapján – elutasítottak a hatóságok, de ők újra menedéket kértek, mivel továbbra is igazolni szeretnék, hogy üldözés érné őket a származási országukban – jelezte korábban a Helsinki Bizottság, utalva arra, hogy minderre a márciusban elfogadott, sokat vitatott törvénymódosítás ad lehetőséget.

Az eljárás illeszkedik az elmúlt hónapok történéseinek láncolatába, elég, ha csak a körmendi befogadóállomáson sátrakban fagyoskodókra gondolunk: látszólag arra bátorítják a táborokban maradt menedékkérőket, hogy illegálisan hagyják el – Nyugat felé – Magyarország területét.

A CEU ügye vagy a civil szervezetek ismételt vegzálása nemcsak a közvélemény, de a támadott szervezetek figyelmét is eltereli: arra kényszerültek, hogy erőforrásaikat önmaguk megvédésére fordítsák, ez pedig oda vezethet, hogy megnehezítheti, vagy el is lehetetlenítheti, hogy azzal foglalkozzanak, ami a dolguk. Bár a kiskunhalasi krízis csak egy maroknyi embert érint, a civil szféra reakciójának hiánya éppen ezt jelzi.

Kérdésünkre, hogy miért nem adnak ezeknek az embereknek enni, Kovács Zoltán kormányszóvivő válaszolt. Azt írta: már a kérdésfelvetésünk – pontosabban amit a kérdésünk sugall – is rossz, mert Magyarország minden, a területére lépő migránsnak biztosítja a nemzetközi és magyar előírásokban foglalt támogatást és jogokat.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):