Fotó: Mi jön az irányított média után?/Facebook

„Évek óta készítünk egy úgynevezett lágycenzúra-jelentést, de ez a kifejezés már eufemizmus, nem nagyon van értelme lágynak hívni.” „Ne szégyenlősködjünk autokráciának nevezni ezt a rendszert.” „A közszolgálati média azt hiszem, megbukott Magyarországon” „A sokszínűségnek nyomai se maradtak” – ilyen és ehhez hasonló mondatok hangoztak el a Mi jön az irányított média után? címmel szerdán tartott budapesti kerekasztal-beszélgetésen. A Millenium Intézet által jegyzett eseményen több médiaszakember is részt vett.

„Hívtunk több kormányközeli és kormányzati embert, hogy mondják el, miért így alakult a mostani médiahelyzet, de senki sem jött el” – közölte rövid bevezetőjében Pulai András. A Publicus Intézet igazgatója a médiában meglévő orosz befolyásolási kísérletekre hívta föl a figyelmet. Kialakulóban van a médiában „az úgynevezett tényeken túli világ” – tette hozzá.

2010-2011-ben az akkor új médiatörvény már elég komoly indulatokat gerjesztett – vette át a szót Andor László volt foglalkoztatási és szociális európai uniós biztos, aki szerint a kérdés az, hogy miképp lehet értelmes szakpolitikai elemzést adni egy jól működő, elfogadható médiapolitika elemeire vonatkozóan.

„Évek óta készítünk egy úgynevezett lágycenzúra-jelentést, de ez a kifejezés már eufemizmus, nem nagyon van értelme lágynak hívni” – közölte Urbán Ágnes közgazda, tanszékvezető egyetemi docens. A Mérték Médiaelemző Műhely kutatója úgy látja: „a médiapiac torzítása több helyen megnyilvánul”.

A médiaszakember arra hívta föl a figyelmet, hogy a Médiatanács a frekvenciapályázatokkal átalakította a rádiós piacot, mégpedig a mindenkori oligarcháknak kedvezve. Szerinte novemberben a Class FM vélhetően bukja a frekvenciáját, „amit hét éve dicstelen körülmények között szerzett meg”. 2011-ben a Médiatanács megakadályozta az Axel Springer és a Ringier fúzióját – folytatta Urbán. A Pannon Lapok Társasága és a Mediaworks fúziójára – mely fúzió az utóbbi idők eseményének előzetese volt – a Médiatanács viszont „gond nélkül rárakta a pecsétet”.

A médiaszakember arra is emlékeztetett, hogy a Médiatanács kimondta, miszerint A magyar reformok működnek című kampány nem politikai, hanem társadalmi célú reklám. Ezzel a szervezet szabad utat engedett a folyamatos kormányzati propagandának – tette hozzá.

A Mértéknek volt egy elemzése az M1-ről. „Azt mutattuk ki, hogy ez színtiszta propaganda” – magyarázta, (A Mértéktől teljesen függetlenül a Budapest Beaconnek is sikerült ugyanerre az álláspontra jutnia – a szerk.) hozzátéve, hogy mindezen túl teljesen átláthatatlan, hogy az évi hetven-nyolcvan millió forintot az MTVA miképp költi el.

Úgy folytatta: minden eddiginél több pénz megy a baráti médiába. „A feltőkésítés egészen gátlástalan formában zajlik.” A törvényalkotás többször teljesen egyértelműen a médiapiac szolgálatába állt. Erre példa a reklámadó, „ami negatív értelemben az RTL Klubra volt szabva” – így Urbán. Mostanság a plakát- és a közterületpiac átalakításáról szólnak a hírek – jegyezte meg, majd hozzátette: „egy tendenciózus jogalkotás”, ami ma Magyarországon zajlik.

„Az, hogy Mészáros Lőrinc lett Magyarország egyik legnagyobb médiatulajdonosa, semmiféle kommentárt nem igényel” – közölte a médiaszakember. „Azt, hogy Heinrich Pecina lényegében egy stróman, sejtettük, de nem lehetett bizonyítani” – tette hozzá.

A 444 megírta, hogy egy újságírót magánéleti dolgaival zsaroltak. Ez szerinte „a rendszerváltás előtti időkbe való visszatérés”, és nem is annak a korszaknak a legvégéhez. Ide tartozik az is, hogy újságírókat tiltottak ki a Parlamentből.

A helyi nyilvánosságok teljes mértékben politikai befolyás alá kerültek – hangsúlyozta Urbán. „A sokszínűségnek nyomai se maradtak.” Több mint egymillió napi olvasóval Mészáros Lőrinc megszerezte tizenkét megyei napilap kiadási jogát. „Ez végzetes lehet” – kommentálta.

Az úgynevezett „közszolgálati” média megreformálhatatlan. „El kellene zárni csapokat” – zárta előadását a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője.

Az aktuális történések nagyon komoly fenyegetést jelentenek

– jelentette ki Polyák Gábor médiajogász. (Polyákot 2010 februárjában Sólyom László köztársasági elnök és Bajnai Gordon miniszterelnök az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) elnökének jelölte, megválasztásra azonban már nem került sor – a szerk.)

A Népszabadság beszántásával és a megyei lapok bekebelezésével a hatalom „szintet lépett” – figyelmeztetett. Szerinte a Népszabadság megszűnése nemcsak azért ijesztő, mert a lap szűnt meg, hanem mert a média más szegmensei által a Népszabadságtól átvett sztorik sem lesznek többet. „Persze vannak blogok, meg lehet írni a véleményem, de ez nem ugyanaz, mint amikor az újságírók utánajárnak dolgoknak” – tette hozzá.

A médiaszakember szerint „2010 előtt sem volt a helyzet rózsás, de 2010 ehhez képest is fordulópont”, az ORTT pedig „több lépcsővel feljebb állt, mint a Médiatanács”. Hangsúlyozta: 2010 előtt nem volt az a fajta politikai nyomásgyakorlás, mint utána.

Ne szégyenlősködjünk autokráciának nevezni ezt a rendszert

– csatlakozott Urbán Ágneshez Polyák, majd hozzátette: „a közszolgálati média azt hiszem, megbukott Magyarországon”.

„Magyarországon soha nem volt normális médiapiac” – folytatta Széky János közíró. Az Élet és Irodalom rovatvezetője némi médiatörténettel kényeztette hallgatóságát. Egyebek közt közölte: az első médiatörvénnyel (1996. évi I. törvény – a szerk.) „az egypártrendszerre kalibrált piacot fölváltotta a kétpártrendszerre kalibrált piac”. A két nagy kereskedelmi televízióra az vonatkozott, hogy ne politizáljanak, hanem szórakoztassanak és fizessenek.

Széky emlékeztetett: 2009-ben az MSZP belement „egy rendkívül sötét ügyletbe” (fél évvel a 2010-es választás előtt ez volt a Sláger és a Danubius frekvenciájának átadása az ORTT-ben egy Fidesz- és egy MSZP-közeli cégcsoportnak, miután Majtényi László ORTT-elnök lemondott – a szerk.), amit utóbb a Fidesz fölrúgott. „A kvázi kétpártrendszert fölváltotta a kvázi egypártrendszer” – mondta Széky, hozzátéve, miszerint a mostani médiatörvény a nyomtatott sajtóra is kiterjed, ilyen pedig Magyarországon kívül csak Oroszországban van.

A publicista ejtett pár keresetlen szót a 168 Órában és a Klubrádióban tulajdonrészt szerzett Brit Médiáról. A magyar közvélemény csak Köves Slomóig (az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija – a szerk.) lát, azonban a Brit Média mögött az a Róth Sándor áll, akitől a szálak több posztszovjet oligarchához vezetnek.

Hét elég nagy médiavállalat vonult ki az elmúlt hét évben Magyarországról. Ebből a hétből ötnek a médiája került kormányközeli tulajdonba – mondta Bátorfy Attila, az Átlátszó újságírója. A Közép-Európai Egyetemen (CEU) is oktató újságíró úgy folytatta: a Deutsche Telekom (DT) egyik tulajdonosa a német állam, úgyhogy DT minden bizonnyal a német állam jóváhagyásával vonult ki a magyar piacról. „Kíváncsi vagyok, hogy cserébe a magyar állam mit adott a németnek” – jegyezte meg az ügylettel kapcsolatban.

A magyar állam milliárdokat tesz a reklámpiacba úgy, hogy ebben EU-pénzek is vannak, „ennek ellenére Brüsszel nem tesz semmit” – magyarázta, hozzátéve, miszerint a Nemzeti Kommunikációs Hivatal fölállítását a kormány átláthatósági érvekkel indokolta, „de a dolog egyáltalán nem lett átláthatóbb”.

A kormány a senki által nem olvasott Magyar Időkben vagy a zuhanó nézettségű TV2-ben hirdet, csakhogy „ezek a kereskedelmi hirdetők sem biztos, hogy a moralitásukról lennének híresek” – tette hozzá.

A Népszabadság nem az utolsó volt: jön az Index, majd a kicsik

– vázolt remek perspektívát az Átlátszó munkatársa, aki lényegében megismételte, amit Polyák Gábor már megpendített, hogy tudniillik hiába nem esik el az RTL Klub, ha nem lesz sajtó, amiből a televízió stábja dolgozhat, „akkor a mostani pici és szűk nyilvánosság is megszűnik”. A miheztartás végett hozzátette: elvileg az RTL Klub Híradója is bármelyik nap megszűnhet.

Egy, a hallgatóságból érkezett kérdésre Bátorfy úgy reagált: „ha a Bertelsmann kap egy nagyon jó ajánlatot Mészáros Lőrinctől, akkor ne legyenek illúziónk, a Bertelsmann el fogja adni az RTL Klubot Mészáros Lőrincnek”.

„Ez a Népszabadság szerkesztőségének dicső halála” – interjú Urbán Ágnessel

Budapest Beacon: Politikai vagy gazdasági okokkal magyarázza, hogy a kormányzat az egész országot lenyúlja?

Urbán Ágnes: Mind a kettő. A két dolog kéz a kézben jár. Lehet azon vitatkozni, hogy egy-egy tranzakció esetén melyiknek van jelentősebb szerepe, de rendszerszinten a kettő teljesen párhuzamosan működik, egymást támogatja.

BB: In concreto a Népszabadság legyalulására gondolok.

U. Á.: Egyértelműen politikai. A gazdasági érdekeket egyértelműen alárendelték a politikaiaknak. Megtehették volna, hogy a Népszabadságot eladják befektetőknek, működtetik a Nol.hu-t, költséghatékonyság szempontjából racionális intézkedéseket hoznak, de nem tették meg.

Urbán Ágnes. Fotó: Budapest Beacon

BB: Hány példányban jelent meg a Népszabadság a közelmúltban?

U. Á.: Az első félévben átlagosan harmincnyolcezer példányban.

BB: Azt mondta, hogy a Népszabadság beszántása politikai döntés volt. Ez eléggé elterjedt vélemény, én viszont valamit nem értek. A harmincnyolcezer példány mondjuk, hogy százezer olvasót jelent. Ez a százezer ember eddig sem volt a Nemzeti Együttműködés Rendszerének feketeöves csápolója, de most sem lesznek, attól, hogy megszabadították őket a Népszabitól és vagy nem lesz Népszabi, vagy Fidesz-közeli lesz, ha lesz. Hol itt a politikai racionalitás?

U. Á.: Ez számomra is egy izgalmas kérdés. Szerintem a döntésben a részükről háttérbe szorult a racionalitás és a hideg politikai számítás – ami egyébként médiaügyekben jellemezni szokta őket. Amikor az Origó a Deutsche Telekomtól átkerült a New Wave Productionhoz, úgy alakították át a teljes szerkesztőséget, hogy az nem verte ki annyira a biztosítékot, mint most a Népszabadság esete. Szépen elkezdték kirúgni a régi újságírókat, de ez teljesen észrevétlen maradt. Tudja a Fidesz, hogy az ilyet hogy kell megcsinálni. A Népszabadságnál – számomra érthetetlen módon – mintha direkt a botrány, a fölháborítás lett volna a cél, de nem értem benne a politikai racionalitást.

BB: Terelnek? Van egy közkeletű vélekedés, hogy amikor a Fidesz csinál egy disznóságot, akkor egy másik disznóságról akarja ezzel elterelni a figyelmet.

U. Á.: Ennél jobban magukra terelni a figyelmet nehéz lett volna. Nem vagyok sem politológus, sem pszichológus, de a Fidesz számára kudarccal végződött népszavazás olyan indulatokat váltott ki, amelyek erre a lépésre sarkallták őket. De ez csak föltételezés a részemről, nem látok bele.

BB: Ha abból a Fidesz-képből indulunk ki, miszerint jéghideg, racionális gonosztevők, az első két jelző zárójelbe lett téve?

Ú. Á.: Igen. Az én Fidesz-képem is nagyjából hasonló, de most szerintem nem racionális döntés született, és mintha kicsit sodródnának az eseményekkel. Nem voltak fölkészülve arra, hogy a szerkesztőség néhány óra alatt összezár és megtalálja a maga csatornáit a közönségéhez. Arra sem számítottak – pedig erre számíthattak volna –, hogy a magyar újságíró-társadalom szolidaritásból nagyon a népszabadságosok mellé áll. Szinte minden szerkesztőségben el tudják képzelni, hogy ez velük is megtörténhet. Nagyon nagy médiafelületet biztosít mindenki a népszabadságosoknak. Mindenki folyamatosan napirenden tartja a kérdést. Mindenki segít abban, hogy a nyilvánosságba ez bekerüljön. Nemzetközi szervezetek, külföldi lapok szintén beszálltak ebbe a dologba. Azt hiszem, ezt így a Fidesz nem nagyon látta előre.

BB: Jól sejtem, hogy hosszútávon a Fedél Nélkül plusz Facebook kombináció tarthatatlan?

U. Á.: Jól. E mögött sem üzleti modell, sem bevétel. Ez néhány hétig mehet csak. Fájó ezt mondani, de ez a Népszabadság szerkesztőségének dicső halála.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):