[Setét Jenő. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter]

A cigányozás és a cigányellenes retorika rendszeresen része a kormányzati kommunikációnak – hangsúlyozza Setét Jenő cigánypolgárjogi aktivista, aki azonban lapunknak adott interjújában az ellenzéket is ledózerolta, szerinte ugyanis a teljes magyar politikai elit – legújabban a Momentum, de korábban mások is – képtelen úgy kommunikálni, hogy beszédéből teljesen száműzze a rasszizmust. Setét úgy látja: a cigány embereknek ideje állampolgári öntudatra ébredniük, kiállni a saját érdekeikért, a saját jogaikért, és tudatos állampolgárrá válniuk.

Amint arról a Budapest Beacon beszámolt, Setét Jenő cigánypolgárjogi aktivista, az Ide Tartozunk Egyesület elnöke, a National Democratic Institute magyar szekciójának munkatársa pénteken beszédet tartott a Raoul Wallenberg születésének százötödik évfordulója alkalmából az újlipótvárosi Szent István parkban rendezett megemlékezésen. Interjúnk közvetlenül ezt követően készült vele.

Budapest Beacon: Legyen kedves kommentálni, hogy Kanada és Nagy-Britannia nagyköveti szinten képviseltette magát az iménti megemlékezésen, ugyancsak jelen volt az Egyesült Államok és Svédország egy-egy nagykövetségi diplomatája, a magyar kormány részéről azonban senki. Esetleg ez így volt rendben, hiszen a magyar kormánytól ezt várjuk?

Setét Jenő: Csütörtökön emlékeztünk a Pharrajmosra, a roma holocaustra. A magyar kormány igazi, értékelhető szinten ott sem képviseltette magát. Az, hogy az Emmi cigány munkatársai eljöttek, nem azonos azzal, mintha a kormány államtitkári vagy ennél magasabb szinten képviseltette volna magát. Meglepődni persze nem lepődtem meg. Egyszerű a kormányzati távolmaradás magyarázata: az emberi jogok fontosságáról esik egy ilyen megemlékezésen szó, az emberi jogok hőseire emlékezünk. Márpedig amint az évek óta az emberi jogi szervezetekkel – mint például a Helsinki Bizottság vagy a Társaság a Szabadságjogokért – szembeni kormányzati kommunikációból kivehető, az emberi jogok a mai magyar kormány számára szitokszónak számítanak: stigmatizálásra használják a kifejezést. Ha lenne politikai akarat egy ilyen megemlékezésen történő részvételre, akkor megjelennének rajta.

BB: Említette a stigmatizálást. Nemrég futott le Magyarországon a meglehetősen erős antiszemita stichhel bíró sorosozó kampány. El tudja képzelni, hogy – különös tekintettel a közelgő parlamenti választásra – a következő körben anticiganista kormányzati kampány jön?

S. J.: Mi az, hogy a következő körben? A cigányozás és a cigányellenes retorika rendszeresen része a kormányzati kommunikációnak. Júliusban például Balog Zoltán emberminiszter azt mondta, miszerint „nem eldöntött kérdés a kormány és a magyar közösségek számára, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányság erőforrás vagy tehertétel”. Ez egy szörnyű mondat, amely csak tiltakozásra és fölháborodásra ad okot, illetve annak a követelésnek a kinyilvánítására, hogy az a miniszter, aki így beszél, legyen kedves lemondani. Annak megfogalmazásától, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányság tehertétel, csak egy lépés azt megfogalmazni, hogy a határon inneni cigányság is tehertétel. Ez a retorika annak a gondolkodásnak a megfogalmazása, amely nem tekinti a cigányokat a magyar nemzet részének. Ez azért is szörnyű, mert Magyarországon a cigány emberek döntő többsége elsősorban magyarként tekint önmagára, vagyis a cigányoknak van magyar identitása is. Akkor számítunk csak magyaroknak, amikor az életünket adjuk a hazáért, vagy a magyarokért – akár itthon, akár a határon túl.

BB: Utóbbi esetben az 1990-es marosvásárhelyi pogromra céloz, amikor a cigányok a magyarok mellé álltak a románokkal szemben?

S. J.: Például. A cigányok mentették meg az RMDSZ-székházát és a párt politikusait a román csőcseléktől. Méltánytalan, hogy amikor meg kell halni a hazáért, csak akkor lehetünk magyarok, amikor élni kell, akkor nem: stigmatizált cigányokká válunk, akiket nem engednek be intézményekbe, nem adnak nekünk munkát, elzárják előlünk a vizet vagy a rendőrség vegzál minket a lekülönbözőbb ürügyekkel. Felelős politikus nem beszél úgy, ahogy Balog beszélt. A vészkorszak megmutatta, hová vezethet emberek egy csoportjának a nemzetből történő kirekesztése. Ráadásul a magyar anyanyelvű cigányság mind Szlovákiában, mind Romániában erős bázisát jelenti az ottani magyar politikai erőknek. Például Ravasz Ábel személyében a Felvidéken a Híd adja a cigányügyi kormánybiztost, az ő helyettese, Vavrek István pedig cigány, aki egyszerre küzd a cigány és nem cigány magyarokért.

BB: Említette, hogy Balognak a tusványosi beszéde után le kellett volna mondania. De hát ő már 2014-ben azt mondta, hogy Magyarországról nem deportálták a cigányokat. Korábban fekete öves rasszistákat tüntetett ki. Mindezt figyelembe véve mit vár tőle?

S. J.: Én 2014-ben is tiltakoztam, sőt: a tiltakozások egyik szervezője voltam. Ezek hatására Balog bocsánatot is kért. Abban kell nekünk valamennyi honfitársunkkal közös álláspontra jutnunk, hogy az ilyen beszédet senkivel szemben sem toleráljuk.

BB: A Medián idevonatkozó kutatásai szerint valamilyen formában a lakosság túlnyomó többsége előítéletes. A rasszista szövegekkel inkább nyerni lehet szavazatokat, mint veszteni. Ezt figyelembe véve miért várja el, hogy hatalmas tömegfölháborodás kísérje a kormányzati rasszizmust?

S. J.: Amit mond, az jól jellemzi a magyar közállapotokat. Viszont most egy Wallenberg-megemlékezésen vagyunk. Ha Wallenberg a tetteit a népszerűséghez igazította volna, akkor nem mentett volna zsidókat Budapesten.

BB: Erre a magyar kormányzati politikára adódhat-e disszimiláns cigány válasz? „Ha ti kirekesztetek minket a magyar nemzetből, rendben, de akkor a népek önrendelkezési jogára hivatkozva cigány autonóm köztársaságot építünk, mondjuk, valahol Észak-Magyarországon.”

S. J.: Semmilyen ilyen igény nincs a magyarországi cigányság részéről. Még csak föl sem merül hasonló. Meggyőződésem hogy minden cigány ember ott szeretne boldogulni és egyenlő lenni, ahol született, ahol él, lakik.

BB: Dúró Dóra jobbikos képviselőnő minapi javaslatáról mi a véleménye, hogy tudniillik ne legyen választójoga annak, akinek nincs meg a nyolc általánosa?

S. J.: Van egy szint, ami alatt már nem kommentálok semmit.

BB: A több faluban is megtörtént, a beszédében is említett kútelzárás is ezalatt a szint alatt van?

S. J.: Nem kell ahhoz sem tudományos kutatónak, sem vízügyi szakembernek lenni annak belátásához, hogy bármelyik közösségben vagy telepen a közkutak elzárását a legnagyobb hőség idejére időzíteni és megfosztani az ott élő embereket az ivóvíztől bárhol a világon embertelen cselekedet. S ez nem az első eset: négy éve ugyanez megtörtént Ózdon. Azt gyanítom egyébként, hogy ahogy közeledünk a parlamenti választáshoz, úgy fognak egyre gyakrabban előkerülni az őrültebbnél őrültebb politikai javaslatok, és úgy fogják egyre többször fölhasználni a cigányokat eszközként a politikai kampányokban. Erre példa Dúró Dóra javaslata, amire az előbb rákérdezett.

BB: Bár Farkas Flórián már nem elnöke az Országos Roma Önkormányzatnak, mindmáig fideszes országgyűlési képviselő. Úgy tűnik, hogy a Fidesz nem engedi el a kezét. Ezt figyelembe véve milyennek látja a magyarországi cigányság jelenlegi politikai képviseletét?

S. J.: A magyarországi cigányságnak ma nincs politikai képviselete. Az Országos Roma Önkormányzat vezetője mindig kormánypárti. Mindig a kormányzó erők döntik el, hogy ki lehet a cigányság hivatalos képviselője. Farkas Flórián tizenhatodik éve a Fidesz országgyűlési képviselője. A Fidesznek tartozik pártfegyelemmel. Az egyik leghallgatagabb országgyűlési képviselő: több mint négy éve nem szólalt föl az Országgyűlésben, előtte sem sűrűn. Figyelembe véve, hogy a magyarországi cigányságnak mennyi problémája van, ez abszurd.

BB: Szükség van a törvényben fölsorolt tizenhárom etnikai kisebbség önkormányzataira?

S. J.: Persze. Tény, hogy az Országos Roma Önkormányzat körül az elmúlt években több balhé volt, mint a többi tizenkettő körül összesen, és tény, hogy a regnáló hatalom a saját céljaira használja föl, de ettől még nem kellene megszüntetni. Nagyon fontos kulturális és művelődési küldetése lehetne, illetve betölthetné azt a feladatát, amelyet a törvény megszab neki, hogy tudniillik érdekképviseleti szerv legyen. Nem is lehet megszüntetni, hiszen a nemzetiségi önkormányzati rendszer nemcsak a romákat érinti, hanem a tizenkét másik nemzetiséget is.

BB: Farkas Flórián feladata nem annak biztosítása, hogy a cigányság minél nagyobb hányada a Fideszre szavazzon?

S. J.: De.

BB: Azok után, hogy az V. számú párttagkönyv tulajdonosa leírja, miszerint „cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba”, hogy szavazhat egy cigány a Fideszre?

S. J.: Minden pártnak van olyan szereplője, aki rasszista nyelven beszél. Ezek szerint a cigányoknak egyetlen választáson sem kellene részt venniük?

BB: A demokrata pártokra ugyanannyira jellemző a rasszizmus, mint a Fideszre?

S. J.: Ezt nem méricskélem. A kis pofon is fáj.

BB: Cigány polgárjogi aktivistaként lát-e fényt az alagút végén, vagy akár látja-e a fény előszelét (képzavar)?

S. J.: Nem. A teljes magyar politikai elit képtelen úgy kommunikálni, hogy beszédéből teljesen száműzze a rasszizmust. Lásd a „megélhetési gyerekvállalás” terminus technicust.

BB: Momentum?

S. J.: Most éppen igen. Korábban Fidesz, MSZP, LMP, Jobbik. A DK meg támogatta a cigánybűnözésező Pásztor Albertet miskolci polgármesterjelöltként. Szomorú, de nincs ma olyan komolyan vehető politikai párt, amely a szavazatmaximálás érdekében ne operálna legalábbis a szalonrasszizmus repertoárjával.

BB: Ha nincs semmilyen fény az alagút végén, akkor mit javasol a magyarországi cigányoknak? Vegyenek egy repülőjegyet Kanadába, csak oda?

S. J.: Rengeteget muzsikáltunk a többségi társadalomnak. Azt hittük, ezzel majd megszeretnek minket, de ez nem jött be. A képviselőink hajlongtak a többségi társadaloméi előtt, de ez sem vezetett eredményre. Ideje a cigány embereknek állampolgári öntudatra ébredni, kiállni a saját érdekeikért, a saját jogaikért és tudatos állampolgárrá válniuk.

BB: Ez jelent esetleg egy cigány etnikai pártot?

S. J.: Nem föltétlenül. Normális esetben a cigányoknak is meggyőződésük szerint kellene politizálniuk cigány és nem cigány pártokban. Szólaljanak meg a saját ügyeikben, tárgyaljanak a saját döntéshozóikkal, adott esetben gyakoroljanak rájuk nyomást, akár helyi, akár országos kérdésekben. Legyen minden cigány közösség által lakott területen ivóvíz, aszfaltozott út, szemétszállítás, háziorvos, családgondozó. A közintézményekben dolgozhassanak cigányok. A helyi munkaadók vegyenek föl cigány munkavállalókat is. Mindehhez nem föltétlenül egy cigánypárt kell – de az sem volna ördögtől való.

BB: Hogy lehet elérni, hogy a többségi társadalomban az előítéletesség radikálisan csökkenjen? Muzsikálással és hajlongással nem, ez már kiderült szavaiból.

S. J.: Nem tudom. Valószínűleg nem ártana, ha a vezető politikusok fölhagynának a tudatos uszítással. Különböző etnikumú emberek tudnak együtt élni, ha a politikai vezetők nem ugrasztják egymásnak őket. Harminc éve az emberek békében éltek egymás mellett Bosznia-Hercegovinában. Aztán olyan politikusok jöttek, akik az etnikai és vallási különbségekre tudatosan rájátszottak. Polgárháború és genocídium lett belőle.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):