Jan Ondřich. Fotó: Greenpeace Magyarország, Flickr

Nincs olyan forgatókönyv, amely szerint Paks II. gazdaságos lenne — derült ki a Greenpeace megbízásából készült tanulmányból, melyet a környezetvédő-szervezet kedden mutatott be Budapesten.

A tervezett új paksi atomerőművel kapcsolatban számos munkaanyag készült a közelmúltban, amelyek döntően a beruházás környezeti hatásait részletezték, a Greenpeace által megrendelt tanulmány — melyet egy kelet-közép-európai régió energetikai beruházásaira szakosodott elemző intézet, a Candole Partners (CP) jegyez — azonban kizárólag gazdaságossági szempontból vizsgálta meg a projektet.

A tanulmány az összehasonlíthatóság érdekében az áram várható árát kivéve a beruházási, üzemeltetési és finanszírozási költségek, valamint a tervezett erőmű gazdasági és műszaki élettartama tekintetében ugyanazokból a feltételezésekből indul ki, mint a kormány által oly sokszor hivatkozott, Miniszterelnöki Hivatal (MH) által megrendelt Rothschild-tanulmány.

Ez utóbbi szerint 85 euró per megawattórás termelői árnál már megtérülne a projekt, a CP elemzése szerint viszont 103 euróra jön ki a nullszaldós ár. Hogy miként lehetséges ekkora különbség? Egyebek mellett másképp számolnak: a Rothschild úgy kezelte a költségeket, mintha az erőmű egy szempillantás alatt felépülhetne, így nem vették figyelembe az építési szakaszra eső finanszírozási költségeket, illetve a kiadások és a bevételek közötti eltérést. Magyarul: a Miniszterelnökség által megrendelt tanulmány nem számol azzal, hogy az első tíz évben a projektből bevétel nem, kizárólag kiadás keletkezik, ennek megfelelően pedig a nullszaldós ár is jóval alacsonyabbra jön ki.

A költségeket vizsgálva a szervezet arra jutott, hogy még a kormány által megrendelt tanulmány alsó érékhatárával számolva sem lesz gazdaságos a projekt, ezért az a magyar adófizetők jelentős mértékű támogatására szorul. A szükséges állami támogatás mértéke a forgatókönyvtől függően évi 14 és 285 milliárd forint között változhat. Ha ezt beépítenék a villamosenergia-árakba, az átlagos háztartásonként körülbelül kilencszáz és húszezer forint közötti összeget jelentene évente.

A projekt tehát üzleti alapon nem megvalósítható, ezért el kell vetni. Nincs az a befektető, aki ilyen paraméterek mellett befektetne — magyarázta a tanulmányt bemutató és azt részben szerző Jan Ondřich.

A CP azt is megvizsgálta, hogy amennyiben mégis megépül az erőmű, az milyen hatással lenne a magyar energiatermelési piacra. Paks II. gyakorlatilag kiszorítaná a termelésből a régi blokkokat — egymással versenyeznének —, és a megújuló energiarendszereket is, ráadásul jó eséllyel torzítaná a versenyt, mivel bebetonozná a jelenlegi helyzetet, amelyben az állami irányítású energiatermelő-vállalatok dominálnak a piacon. Ezt bizonyítja a tény is, hogy a piaci koncentrációt eredményező intézkedések jelentősen meghaladják azt a küszöböt, amelyet a versenyhatóságok a versenypiacok esetében elfogadhatónak ítélnek. A szervezet a tanulmányt — feltehetően éppen ezért — az Európai Bizottság (EB) Versenypolitikai Főigazgatóságának is megküldte.

Paks II. nemcsak Oroszországnak szolgáltatná ki évtizedekre hazánkat, de még Magyarország versenypiaci helyzetét is rombolná a nemzetközi energiapiacokon — közölte Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse. A Rothschild-tanulmány a kiadásokat alul-, a bevételeket pedig túlbecsüli, a Greenpeace álláspontja szerint ezért Paks II. még annál is veszteségesebb lenne, mint azt a CP konzervatív kalkulációi mutatják.

Paks II. megépítéséhez és üzembe helyezéséhez akár ezermilliárdos nagyságrendű további beruházásokra is szükség lenne, amelyek finanszírozásáról nem esik szó — magyarázta. Az atomerőművek építése emellett rendszeresen többe kerül, mint amennyit előzetesen becsülnek. Jó példa erre az épülő finn Olkiluoto atomerőmű hármas reaktora, ahol a kezdetben kalkulált 3,2 milliárd eurós költség mára csaknem a háromszorosára, 8,5 milliárd euróra nőtt. Ugyanez igaz a szlovákiai Mohi atomerőmű új blokkjaira is, amelyek költségét kezdetben kétmilliárd euróra becsülték, jelenleg azonban már 4,6 milliárd euróval számolnak.

A Rothschild-tanulmány mindemellett 92 százalékos kapacitás-kihasználtsággal számol, ami túlzottan optimista érték, hiszen Paks I. sem tud 82-88 százaléknál jobb hatásfokon üzemelni — ismertette az adatokat Perger. A Miniszterelnökség által hivatkozott adatok ráadásul már a teljesítménynél is hibásak: bár a Rothschild-tanulmány 1180 megawattóra energiatermelő képességgel számol — húszat az 1200-ból elfogyaszt maga az erőmű —, a gyártó prospektusa, sőt, a hatásvizsgalati dokumentáció is maximum 1114 megawattnyi kimenő teljesítményt prognosztizál, tehát a kormány által emlegetett tanulmány messze túlbecsüli az áramtermelő-kapacitást is.

Az orosz hitelt a magyar állam euróban veszi fel, a bevételek azonban döntően forintban keletkeznek majd, aminek jelentős kockázatai vannak — folytatta Perger. Szerinte amennyiben Paks II-t száz százalékban saját tőkével finanszírozzák (forintban), az azt jelenti, hogy az Államadósság Kezelő Központ (AKK) vagy más kormányzati szerv viseli az ebből fakadó kockázatokat.

Alulbecsültek az építési időre vonatkozó tervek is: hét évet szabnak meg az építésre az első kapavágástól a kereskedelmi üzem kezdetéig, miközben a Roszatom referenciaként szolgáló Leningrád II. és Novovoronyezs II. atomerőművének két-két reaktora a jelenlegi becslések szerint kilenc-tíz évig is épülhet. Az orosz hitelt ennek ellenére 2026. március 15-én akkor is el kell kezdeni törleszteni, ha a reaktorokat még nem fejezték be, márpedig a projekt már most is csúszásban van: a környezeti engedély kiadását 2015-re tervezték, a vizsgálat azonban jelenleg is folyamatban van, a telephelyengedély kiadása pedig várhatóan 2017-re tolódik.

A költségek túlszaladása vagy a kivitelezés csúszása a Roszatom és az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. közötti, „kulcsrakész” építést ígérő szerződés szerint a Roszatomot terhelnék, csakhogy a valóságban Magyarország teljes védettsége egyáltalán nem garantált, hiszen az elszálló költségekkel és a késedelmes teljesítéssel kapcsolatos nézeteltéréseiket a szerződő felek jellemzően a bíróságon vitatják meg egymással, mint ahogy az a finnországi Olkiluoto-projekt esetében is történik — magyarázta Perger. Kérdéses, hogy miként osztották meg a kockázatokat, például ha a projekt az elhúzódó környezeti engedélyezés vagy az uniós vizsgálatok miatt csúszik. Ezek a kockázatok jó eséllyel a magyar felet terhelik — tette hozzá a szakember.

A piacot — például Németországban — már csak kiegészíti a nukleáris-energia. Azt látjuk, hogy az ilyen erőforrások kiszorulnak, és még a működési költségeiket is képtelenek fedezni — mondja Jan Ondřich. Németországban sem az árak, sem a kereslet nem emelkedik még az erős GDP-növekedés ellenére sem, mert jók az energiahatékonysági intézkedések, és az ipari struktúra is ennek megfelelően alakul át — tette hozzá.

Tiltott állami támogatás — állítja a tanulmány

Az Európai Uniós (EU) szabályok szerint a verseny tisztaságának megőrzése érdekében állami támogatás csak nagyon kivételes esetben adható gazdasági vállalkozásnak, amit az érintett tagállamnak kérelmeznie és indokolnia kell. A CP tanulmánya szerint Paks II. állami támogatása több okból sem felel meg a vonatkozó kritériumoknak.

Egyrészt nincs olyan piaci kudarc, ami miatt szükség volna Paks II-re, és a magyar kormány sem mutatott be bizonyítékokat, amelyekből egyértelműen kiderülne, mit hivatott orvosolni Paks II. Másrészt a beruházás az arányosság elvének sem felel meg, mivel a magyarországi villamosenergia-szükségletet alacsonyabb költséggel, villamosenergia-import útján vagy egyéb megoldással, például megújulóenergia-beruházások révén is ki lehetne elégíteni, illetve a keresletet is lehetne energiahatékonysági intézkedésekkel csökkenteni. Harmadrészt, Paks II. torzítaná a versenyt, mivel bebetonozná a jelenlegi helyzetet, amelyet az állami irányítású energiatermelő vállalatok domináns piaci pozíciója jellemez.

Az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága tavaly november óta vizsgálja a kérdést.

Van alternatíva

Annak illusztrálására, hogy a magántőke részvételével zajló verseny miként biztosítja költséghatékony módon a szükséges energiatermelő-kapacitást, a tanulmány a közelmúltban, Németországban lezajlott megújulóenergia-aukciókat is bemutatja. Ezek során egy év alatt mintegy húsz százalékkal csökkent a tendergyőztes által vállalt energiaár. Az utolsó, 2016. áprilisi tenderen 128 megawatt került meghirdetésre, a győztes ajánlat pedig 74,1 euró per megawattóráról szólt.