Mitchell Orenstein és Daniel Kelemen

Lengyelországban épp zajlik a demokráciáért folytatott csata, amelyet Magyarország már elveszített, ám ez nem jelenti azt, hogy egy nap ne lehetne visszaállítani. Daniel Kelemen, a Rutgers Egyetem politikatudományi és jogi karának professzora és Mitchell Orenstein, a Pennsylvaniai Egyetem közép- és kelet-európai politikatudományok professzora az Európában eluralkodó jobboldali szélsőségesség okairól, és a folyamat kezelésének lehetséges módozatairól is szót ejtett a Budapest Beaconnek adott interjújában.

Növekszik a jobboldali szélsőségesség Európában – állítja egybehangzóan Daniel Kelemen és Mitchell Orenstein. A Rutgers és a Pennsylvaniai Egyetem professzorai a Budapest Beaconnek adott interjújukban főképp magát a folyamatot és annak okait fejtegették, ám – talán nem túl meglepő módon – a beszélgetés során Donald Trump és Hillary Clinton is szóba került.

Bár nem szeretné „fasisztának” bélyegezni a különböző politikai mozgalmakat, Orenstein szerint van egyfajta „családi hasonlóság” az úgynevezett „alt-right” (jobboldali politikai irányzat az Egyesült Államokban [USA], mely elutasítja a konzervativizmus fő irányvonalát – a szerk.), a keresztény-nemzeti jobboldal, és a Fidesz/Jobbik jobboldaliságában.

Ezek szélsőséges mozgalmak, melyek osztoznak bizonyos jellemzőkben: idegengyűlölet, vezérközpontúság, autoriter kormányzási stílus, a média ellenőrzésének megkísérlése, „csoporton belüliségre és azon kívüliségre” utaló retorika. „Valaki vagy velünk van, vagy áruló” – példálózott a Pennsylvaniai Egyetem professzora.

„Magyarország demokráciája egyelőre veszendőbe ment. Ez nem jelenti azt, hogy egy nap azt ne lehetne visszaállítani. A vesztes csatát követően a Fidesz vette át az irányítást. Egypárti államot működtetnek” – vette át a szót, s tért rá hazánkra Kelemen, hozzátéve, hogy Lengyelországban épp zajlik ez a csata.

Lengyelország, a „nemzeti érzelmek nirvánája”

A lengyel Jog és Igazságosság Párt (PiS) arra tesz kísérletet, hogy Lengyelországot a „nemzeti érzelmek nirvánájává” tegye. Az országot „diktatúraként” irányítanák. A jelenlegi lengyel kormány szélsőséges módon fogékony az összeesküvésekre, a Harmadik Lengyel Köztársaság „mélyen korrupt” és „szennyezett” az 1989-es kerekasztal-tárgyalások során tett egyezségek miatt, ezért minden jogi eszközzel azon kell dolgozni, hogy megalakuljon a Negyedik Köztársaság – vélekedett mindkét interjúalanyunk.

Kelemen szerint „Orbán forgatókönyvét” vette át a lengyel miniszterelnök, Beata Szydło és a lengyel elnök, Andrzej Duda is. A PiS elnöke, Jarosław Kaczyński találkozott Orbán Viktorral a választások után, ahol az önkényről készített feljegyzéseikről valamint arról egyeztettek, hogy miként lehet macska-egér játékot játszani az Európai Unióval (EU). Miután megtapasztalta annak a fájdalmát, milyen, ha kiszavaznak valakit hivatalából (2007-ben kényszerűségből távozott a miniszterelnöki székből – a szerk.), ezúttal Kaczyński elszánt, hogy nekimenjen minden útjába kerülő intézménynek – magyarázta a Rutgers Egyetem professzora.

Nem gondolja, hogy akár Lengyelország, akár Magyarország addig kilépne az EU-ból, amíg nettó haszonélvezői az EU pénzügyi forrásainak – folytatta Kelemen. „Ezek a rendszerek nagyon keményen függenek az EU-s átutalásoktól.” Magyarországon a legtöbb beruházás uniós társfinanszírozással valósul meg, mely nélkül Orbánék nem tudnák a kormányt működtetni – vélekedett a szakértő, hozzátéve, hogy „Orbán az EU-s forrásokból osztogat a Fidesz rendszer-barátai és haverjai között.”

Hatékonyabb eszközök kellenek

Orenstein és Kelemen is egyetért abban, hogy az EU-nak nincs túl sok lehetősége a magyar és a lengyel demokratikus visszacsúszás megakadályozására, ezért „jobb beavatkozási eszközökre van szükség, ha egy tagállamban a jogállamiságot és a demokratikus normákat drasztikusan aláássák.”

Kelemen arra hívta föl a figyelmet, hogy míg korábban Magyarországgal szemben nem léptették életbe az úgynevezett „jogállamiság-mechanizmust”, most alkalmazzák azt Lengyelországgal szemben. Erre jó példa, miszerint fölszólították a lengyel kormányt, hogy vissza kell helyezni az Alkotmánybíróság bíráit a hivatalukba, és közzé kell tenniük a bírósági ítéleteket. A kormány erre még nem reagált – tette hozzá.

„A nagyobb kihívásra akkor kerül majd sor, amikor Ausztriában is jobboldali kormány kerül hatalomra” – figyelmeztetett a Rutgers professzora. Az EU intézményei igyekeztek kerülni az osztrák Szabadságpártot, amikor az legutóbb kormányon volt. Hogy ez alkalommal is ugyanez fog-e történni, arra Kelemen sem tudja a választ, de megvan rá az esély, mivel „túl sok jobboldali kormány van hatalmon” és „ezúttal az osztrák szavazók többsége fejezi ki pártpreferenciáját.”

Az Európai Néppárt szerepe

Kelemen szerint az uniónak többet kellett volna tennie és többet is tehetett volna, amikor a magyarországi helyzet „elmélyült” a második Orbán-kormány idején. Rámutatott, miszerint „Orbán mindig is élvezte és a mai napig élvezi az Európai Néppárt védelmét, mert a Fidesz bár valójában egy szélsőjobboldali idegengyűlölő párt, fenntartja tagságát a jobbközép pártok csoportjában az EU szintjén, amely a legnagyobb párt, és amelynek Merkel Kereszténydemokrata Néppártja, valamint Donald Tusk Polgári Platformja is tagja.”

Bár az Európai Parlament (EP) és az Európai Néppárt egyes tagjai „aktív lépéseket tesznek” az Orbán-kormány védelmére a szankciókkal szemben, Kaczyński és a PiS „nem élvezhetnek hasonló szintű védelmet”, mivel ők az Európai Konzervatívok és Reformisták pártszövetségének tagjai – figyelmeztetett a szakértő. Az EP-ben sokan azok közül, akik annak idején nem szavazták meg Orbán kormányával szemben a jogállamisági eljárás megindítását, megtették ezt Lengyelország esetében, mivel „az ő szavazataiktól nem függenek az Európai Parlamentben”.

Kelemen szerint a fő gondot az okozza, hogy a büntetési mechanizmus utolsó lépésének életbeléptetéséhez egyhangú döntésre van szükség, Orbán pedig mindig föl fog lépni társai védelme érdekében.

A neoliberalizmus meggyengülése

Könnyen visszatérhet Európába az 1930-as évekre jellemző nacionalizmus és idegengyűlölet azzal, hogy egyre több jobboldali párt kerül hatalomra – vette át a szót Orenstein.

„Az elmúlt 30 évben a neoliberalizmus időszaka volt Európában, ami sok olyan gazdaságpolitikai irányelvet is magával hozott, ami sokaknak nem nyerte el a tetszését. Ez a politikai liberalizmus és a demokrácia térnyerését is elhozta, és az EU nagyon jó volt abban, hogy terjesztette a demokráciát a csatlakozni kívánó országokban, habár Magyarország és Lengyelország esetében visszafordulás volt tapasztalható” – magyarázta a Pennsylvaniai Egyetem professzora.

„Ami most történik, az egy új trend, amihez a neoliberális gondolkodás gyengülése ad üzemanyagot” – tette hozzá. A közép- és kelet-európai politikatudományok professzora szerint a 2008-as pénzügyi válság hiteltelenné tette a XIX. századi „beavatkozásmentes gazdasági liberalizmus” eszméjét. Ez egyúttal azt is segít megérteni, a britek miért nem figyeltek a Brexit kapcsán az üzleti élet és a cégek vezetőinek szavára.

Orenstein szerint a neoliberalizmus elhagyása „tátongó űrt teremt az alt-right eszme vagy a nacionalista jobboldali mozgalmak emelkedéséhez”, amelyek azt állítják, hogy rendelkeznek a válasszal a modernkori migráció és terrorizmus problémáira. Ezek nem finomkodó válaszok, de a szavazók körében ők azok, akik kiállnak és azt mondják, „ezt kell tennünk”, a jobbközép pártok pedig mennek a póráz után – elemezte a helyzetet a Pennsylvania professzora.

A visegrádi országok nem egységesek

Kelemen nem tekint a Visegrádi Négyekre (V4) nagyhatalmú blokként, „mivel olyan különbségek vannak a tagországok között, amelyek megosztják őket”. A V4-ek közötti egység Pozsonyban tört meg, mivel Szlovákia „nem akart foglalkozni Orbánnak a szövetség revíziójára vonatkozó felhívásával” – tette hozzá.

„Orbán egyfajta ellenforradalmat szeretne indítani, és ami Lengyelországban történik, az jól mutatja, hogy miként terjedhet a kór egyik államról a másikra” – folytatta Kelemen, aki mindezek ellenére továbbra is optimista, és hisz abban, hogy az EU centruma ellenáll ezeknek az erőknek.

A Brexit megmutatta, hogy nem igazán kifizetődő megpróbálni lecsendesíteni ezeket a jobboldali, EU-ellenes, EU-szkeptikus mozgalmakat, amit ugyebár David Cameron igyekezett megtenni. Kelemen szerint valójában épp ez az egyik oka annak, hogy az uniós biztosok nem tettek többet már korábban Orbánnal szemben: egy kormány belügyeibe történő beavatkozás csak olaj a tűzre a kilépéspártiak szemében.

A katasztrófa receptje

„Amennyire szereti Putyin kritizálni a fasisztákat, valójában ő maga is támogatja a fasisztákat és a kvázi-fasisztákat szerte az EU-ban, elsősorban azért, mert úgy látja, hogy így gyengíti az uniót” – vette át a szót ismét, és evezett nemzetközi vizekre Orenstein.

„Ne legyen félreértés, Putyin fő célja, hogy az Európai Uniót, mint hatékony szervezetet tönkre tegye. Ennek az az oka, hogy Európa gazdasági és politikai fenyegetést jelent Oroszországra nézve. Putyin az EU demokrácia előmozdítására tett lépésire úgy tekint, mint ami közvetlenül fenyegeti rezsimjét” – magyarázta. „Egy EU által dominált Európában Oroszország mindig is csak másodosztályú polgárnak számít” – tette hozzá.

„Ez a legnagyobb ország, amelyik nem tud demokráciává válni, amelyik nem tud piacgazdasággá válni, nem ér el sikereket a megújulásban. Ha megszabadulna az EU-tól, és a nagyhatalmak Európája térne vissza, ahol Oroszország, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia állnak, akkor Oroszország önmagában is nagyhatalmi tényező lenne. Mivel nagyhatalomnak számít, az Európai színtéren egyezségekre juthatna a különböző államokkal” – folytatta.

A Pennsylvaniai Egyetem professzora szerint a gond az, hogy ez a kis európai államok kárára történne. Az EU briliáns módon volt képes összehozni és egységbe olvasztani a nagy államokat és a kisebbeket. Ebben az egységben mindenki kényelmesen érezhette magát, és mindenkinek tiszteletben tartották a jogait. „A kis államok számára egy nagyhatalmi Európa valójában maga a katasztrófa receptje” – figyelmeztetett Orenstein.

Trump a liberális demokrácia eszméjében maradandó károkat okozna

„Donald Trump megválasztása visszafordíthatatlan és súlyos károkat okozna az USA és Európa viszonyában” – tért rá Kelemen arra, mi múlhat az amerikai elnökválasztás kimenetelén. Szerinte a populista-nacionalista nézeteket valló republikánus elnökjelölt melegen fogadja Putyin és Oroszország nézeteit, és nem fogja támogatni az EU-t, mivel ez nem áll összhangban nemzeti függetlenségi és hatalmi víziójával.

„Egyértelművé tette, hogy nem tekint az Európával meglévő biztonsági viszonyra és a NATO 5. cikkelye szerint vállalt kötelezettségekre azonos lencsén keresztül, mint az összes korábbi párt vezetői a múltban. Elmondta, hogy olyanok leszünk, mint egy magántulajdonú bevásárlóközpont őrei, akinek a biztonság garantálásáért órabért kell fizetni” – magyarázta a Rutgers Egyetem professzora, aki szerint Hillary Clinton demokrata elnökjelölt sokkal inkább maradna a hagyományosan erősre formált transzatlanti kapcsolatrendszer mellett.

Orenstein is hasonlóan vélekedik: „Clinton nyilvánvalóan támogatja a jelenlegi nemzetközi intézményrendszert, ami meglehetősen hatékonynak bizonyult a II. Világháború befejezése óta.”

Abból kiindulva, hogy a demokrácia „kicsit visszaszorulóban van” – így a Pennsylvaniai Egyetem professzora – olyan önkényurak felemelkedését látni, akik „illiberális demokráciákat akarnak olyan vezetőkkel, akik az egyetlen igazi hangot képviselik a nép felé”. Pontosan ezért áll ki Trump, aki a liberális demokrácia eszméjében maradandó károkat okozna – tette hozzá.

A republikánus elnökjelölt szélsőséges mértékben „Oroszország-barát. Nem tudjuk, mi ennek az oka, de feltehetően azért van, mert az érdekek összpontosulnak Putyin és Trump között, mivel hasonló személyiségek, és hasonló a világnézetük” – folytatta Orenstein.

Julian Assange (leginkább a WikiLeaks főszerkesztőjeként és szóvivőjeként ismert – a szerk.) nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezik az orosz titkosszolgálatokkal, és korábban azt mondta: ha Putyin egy nagyhatalmi konferenciát szeretne, akkor Trump ebben partnere lesz, mivel illik az önkényuralmi stílusába, személyiségéhez, diktatórikus ambícióihoz, és ahhoz az elképzeléséhez, hogy a világot egyezségek sorozatával lehet irányítani, nem pedig olyan kialakult intézményekkel, amelyek kiállták a próbát és együttműködtek az EU-val.

„Trump mintha nem szeretné az intézményeket” – jegyezte meg Orenstein. Nem tartja tiszteletben az amerikai kormány intézményeit, így például az IRS-t sem (az amerikai adóhivatal – a szerk.). Az egyezkedésről alkotott elképzelése olyan, mintha a XIX. századi nagyhatalmi világhoz térnénk vissza.

Az intézmények helyett a nagyhatalmak között megkötött egyezségeken alapuló világrenddel az a probléma, hogy „a kicsiket eltapossák”, emiatt „dobtak bombákat” a nagyhatalmi vezetők hintóira, amivel igen jelentős konfliktusokat váltottak ki. „Ilyen világ várna ránk Trump megválasztás esetén” – figyelmeztet Orenstein.

„Az én történelemolvasatomban az nem egy olyan világ, amiben jól sülnek el a dolgok. Igen gyakran háború lett a vége, mivel a kisemberek is rendkívül nagy hatást érhettek el” – magyarázta a Pennsylvaniai Egyetem professzora.

Az interjút angol nyelven az alábbiakban teljes egészében megtekinthetik:

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):