Tisztelt Bayer úr!

Abban a kétes örömben volt részem, hogy olvashattam a Magyar Hírlapban legújabb, látszólag ártalmatlan „Bevándorlók és egyebek” című dühkitörését, melynek alcíme a feltüzelő „Goodfriend megint üzent. Az aljas farizeus Facebookon emlegette Szent István intelmeit, úgyhogy kezdjünk is ezzel” alcímet kapta.

Aljas farizeus? Nem erős ez egy kicsit? Függetlenül attól, hogy mit gondol a judaizmusról, mint vallásról, a zsidókról, mint népről, vagy a farizeusokról, mint politikai pártról vagy társadalmi mozgalomról, az amerikai nagykövetség ügyvivőjét aljas farizeusnak nevezni talán oktalan volt. Hacsak nem eladott önnek egy hamis Rolexet, vagy Gucci táskát a Szent István Bazilika lépcsőjén. Ha valódi kell, beszéljen Rogán Antallal. Vagy ha a drága óra nem az ön stílusa, akkor biztos, hogy Habony Árpád, Orbán kifutófiúja jó áron tud Gucci táskát szerezni.

Tényleg azért fizeti önt Széles Gábor, hogy a nyilvánosság előtt végezze dolgát, vagy önre hagyja, hogy újságpapírba csomagolja a saját maga által telepiszkított homokozót, csak hogy megkímélje önt a bajtól? Tudja, ez olyan, mint amikor egy hentes ad munkát a nehézfejű, majdnem szociopata unokaöccsének, hogy kukoricát morzsoljon, vagy csirkét kopasszon, azzal a különbséggel, hogy annak van gazdasági haszna.

Az utálkozó szóözönét megtévesztő érveléssel támasztja alá, mint ahogy az ön által támogatott párt is hasonlóan tesz legtöbb vitája során. (A néhai Andrassew Ivánnak – aki ellentétben önnel hiteles újságíró volt – ez a mondat az eredeti, alliteráló angol verzióban biztos tetszett volna.)

Abból, hogy Szent István néhány, fiának adott intelme már nem állná meg a helyét, nem következik az, hogy egyik intelme sem lenne ma érvényes. Ahogy abból, hogy Abraham Lincoln nem hitt abban, hogy a korábbi rabszolgákat az Egyesült Államok társadalmába lehetne integrálni, nem következik az, hogy hiba lett volna kiállni az egyenjogúságukért.

Feltéve, hogy ön olvassa azt az újságot, melynek főleg a wc-n lehet hasznát venni (mert sajnos csak arra jó), akkor bizonyára tisztában van azzal is, hogy a magyar kormánynak nincs baja azzal, hogy letelepedési kötvényeket adjon el külföldieknek 250.000,- euróért (idén már 300.000,- euró az ára), amiért megkapják a tartózkodási engedélyt, és még 40.000 eurót fizessenek ki olyan közvetítő offshore cégeknek ezért, melyeket Rogán Antal parlamenti gazdasági bizottsága választott ki.

Erre reagálva ön mondhatná azt, hogy „az más, mert öt év múlva elmennek innét, és nem szennyezik tovább Magyarországot nem-keresztény, pogány módon”. Azonban fogadni mernék arra, hogy a letelepedési kötvényeik birtokosai közül sokan már legalább egy, Magyarországon született gyerekkel fognak rendelkezni az öt éves tartózkodásuk után. Ezek a gyerekek a törvény szerint már teljes jogú magyar állampolgárok lesznek.

Zsolt, gondolja végig. Ön tényleg úgy véli, hogy a kínai állampolgárok csak azért kaparnak össze ennyi pénzt, hogy ellátogathassanak az európai Disneyland-be?

Ne értsen félre. Kínai amerikaiak építették fel a transzkontinentális vasútvonalat, és segíttek, hogy az Egyesült Államok azzá legyen, amilyen ma: nem is annyira a különböző emberek olvasztótégelye, sokkal inkább különböző háttérrel rendelekző tisztes emberek gyűjteménye, amelyek kulturális különbségeik ellenére is megoldják, hogy kijöjjenek egymással.

Tudom, hogy ez az egész csak időpazarlás, ezért nem is rabolom tovább az idejét. És természetesen nem áll szándékomban megsérteni keresztényi érzékenységét, mert, ahogy a Biblia mondja:

Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket! (Máté evangéliuma, 7:6)

Tisztelettel:

Richard Field