„A lámpák kialszanak Európa felett, a mi életünkben talán már nem is látjuk, hogy újra meggyúlnak.” – Sir Edward Grey, brit külügyminiszter azon az estén, amikor Nagy-Britannia belépett az első világháborúba

Tisztelt Elnök Úr!

Épp száz esztendővel ezelőtt a magyar 20. királyi honvéd gyalogoshadosztály, amely csupán egyike volt az első világháborúban harcoló tíz magyar hadosztálynak, a harcok kitörése utáni fél év során elesett 535 tisztjét és 30.232 közkatonáját gyászolta. Ez a háború összesen 516.095, a Magyar Korona országaiból származó katona életét követelte. 2015 március 22-én lesz éppen száz éve annak, hogy 117 ezer magyar katona és harmincezer sebesült került orosz fogságba. Sokuk sohasem látta többé Magyarországot.

Az első világháborúnak igen sokféle oka volt, az viszont mindenképpen kijelenthető, hogy elsősorban az európai politikusok felelőtlen viselkedésének és döntéseinek volt köszönhető. Olyan politikusokénak tehát, mint amilyen Ön, Orbán Viktor vagy éppen Lázár János.

Az a tény, hogy Ön érzéketlenül a Nyugat és Oroszország közötti, ukrajnai patthelyzetre úgy hivatkozik, mint a „negyedik világháborúra” (amely alatt azt érti, hogy ez a második világháború és a hidegháború folytatása lenne) nem csupán a történelemben való járatlanságára utal, de Önt is azon felelőtlen politikusok hosszú sorába utalja, akik nem tettek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy elkerüljék a káosz felé csúszást, és önkéntelenül is a nyílt ellenségeskedés kitörését, és milliók halálát segítené elő.

Ahelyett hogy a békecsináló szerepét játszaná, és a jelenlegi, az USA-val szemben fennálló diplomáciai zsákutcából igyekezne kiutat keresni, Ön inkább cinikusan kijelenti, hogy „a diplomáciában sajnos sohasem voltunk túl jók” és azt javasolja kormányának, hogy „dőljön hátra” és ne csináljon semmit (semmit, azonkívül, hogy „új szövetségeseket keres”), miközben tökéletesen tisztában van vele, hogy a kormány igenis sokat tehetne és kellene tennie annak érdekében hogy csökkentse a jelenlegi feszültséget.

Valóban úgy gondolja, hogy Angela Merkel egyetért az Ön, „emancipált európai nemzetállamok” tervével, amelyben az államok azt csinálnak, amit akarnak az Európai Unió keretein belül, anélkül hogy tiszteletben tartanák annak közös értékeit? Ha valóban így gondolják, azt hiszem, Ön is és Orbán Viktor miniszterelnök is keserűen csalódni fognak Merkel kancellár tervezett februári, budapesti látogatása során.

Ön azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy nem tiszteli az európai államok szuverenitását. Teljesen egyetértek azzal, hogy George W. Bush és Dick Cheney hibázott, amikor az iraki és afganisztáni konfliktusokba belekényszerítette szövetségeseit.

Ugyanakkor, akárhogyan is történt mindez, kérem engedje meg nekem, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy Oroszország és nem az Egyesült Államok az a hatalom, amely erőszakosan megszállt egy szuverén államot Magyarország közvetlen keleti szomszédságában. Ha és amennyiben egy napon Magyarország már nem lesz többé a NATO tagja, pontosan mi fogja megakadályozni az orosz hadsereget abban, hogy Budapestet is megszállja, ha esetleg képtelenek lesznek visszafizetni a tízmilliárd eurós orosz kölcsönt (vagy ha esetleg bármi mást tesznek, ami majd nem fog tetszeni a Kremlnek), amelyről kormányuk Vlagyimir Putyinnal megegyezett?

Ugyanúgy ahogy más, a magyar eseményeket figyelemmel kísérő külföldieket, akiknek barátaik és családjuk Magyarországon él, engem is felháborít az Egyesült Államok és Magyarország folyamatos egymástól való távolodása, és ez úton is szeretném mindkét felet felhívni arra, több udvariassággal és illendően viszonyuljanak közös ügyeikhez, és tanúsítsanak nagyobb józanságot nyilatkozataik során.

Őszinte tisztelettel,

Richard Field,

főszerkesztő