Majtényi László (balról a második) a jogászvitán

Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke szerint Magyarországnak nincs alkotmánya. A volt adatvédelmi biztos a „maffiaállam” helyett inkább a Bibó Istvántól kölcsönzött „dúvadállam” kifejezést részesíti előnyben. Úgy gondolja: az önkormányzati választást az ellenzéknek mindenképpen bojkottálnia kellett volna Budapesten, sőt: erős érvek lettek volna a parlamenti választás bojkottja mellett is.

Egy április 7-i budapesti jogászvitán a résztvevők a jog, a jogállam és a jogász szakmák hazai helyzetével és kilátásaival foglalkoztak. A vita egyik résztvevője, Majtényi László volt adatvédelmi biztos, volt ORTT-elnök saját állítása szerint is radikális álláspontot fogalmazott meg. Azt mondta: „a negyedik alaptörvény-módosítás után kijelenthető, hogy Magyarországnak nincs alkotmánya”. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) elnöke többször is élénken bírálta az Alkotmánybíróságot, egyszer „hullafoltosnak” nevezve azt.

Majtényi többek közt azt mondta: a „maffiaállam” kifejezést nem tartja „nagyon szerencsésnek”, inkább „dúvadállamként” írná le a jelenlegi Magyarországot. Ez – magyarázta – Bibó István kifejezése. Azt jelenti, hogy nincs a népnek felelős kormányzás, hiányzik a hatalmi ágak elválasztása és a szabad választás.

A Budapest Beacon e jogászvita apropóján készített interjút a volt adatvédelmi biztossal.

Budapest Beacon: Említette, hogy a „maffiaállam” kifejezés helyett inkább a „dúvadállamot” szereti. A kettő ellentmond egymásnak? Attól hogy dúvadállam, nem lehet egyben maffiaállam is?
Majtényi László: Lehet, de van némi ellenérzésem a „maffiaállam” kifejezéssel kapcsolatban. A „maffiaállam” nagyon jó politikai jelszó. Egyébként a „maffia” kifejezést a Fidesz is használta a szocialista kormányzatra vonatkoztatva. A Magyar Bálint-féle kötet egyik vitájában el is mondtam, hogy politikai jelszónak jó, de a jelenség leírására nem tartom hibátlannak. Voltaképpen minden állam maffiaállam. Az állam általában nagyon sok hasonlóságot mutat a maffiával. Ez még a külsőségekre vonatkoztatva is igaz: az állami reprezentáció és maffia külsőségei sok tekintetben hasonlítanak. Ennél fontosabb szempont, hogy aki „maffiaállamot” mond, az fölmenti magát a felelősség alól. A „maffiaállam” azt sugallja, hogy van egy bűnszervezet, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk. A „dúvadállam” – amit Bibó írt le 1956 októberében – egy morális alap nélküli erőszakszervezet, melynek a hatalmi ágai nincsenek elválasztva, nincs szabad választás és a szabadságjogokat nem tartják tiszteletben. Ez komplexebb, radikálisabb leírása a jelenségnek, mint a „maffiaállam”.

BB: Említette, hogy nincs szabad választás. Sokak, akik egyetértenek ezzel, úgy vélik, hogy az egy ével ezelőtti parlamenti választást a demokrata pártoknak bojkottálniuk kellett volna. Egyetért ezzel az állásponttal?
M. L.: A kérdés jogos. Abban biztos vagyok, hogy az önkormányzati választást bojkottálni kellett volna a fővárosban. Ezt akkor – még a választás előtt – az ellenzéki pártok döntéshozóinak a figyelmébe ajánlottam. Ha egy választáson az egyik választópolgár szavazata hatszor annyit ér, mint a másiké, és egy olyan Fővárosi Közgyűlés alakul meg, amelynek tagjait döntő többségükben nem választják, akkor olyan helyzet jön létre, amikor morális követelmény volt a bojkott. A Fidesz tett egy nyilvánvaló ajánlatot az ellenzéki pártoknak, amit ugyan kimondottan nem fogalmaztak meg, de a nexus egyértelmű volt. Ez az ajánlat úgy szólt, hogy néhány helyért cserébe elindultok Budapesten az önkormányzati választáson. A szabályozás ugyanis fölajánlotta az ellenzéknek a relatíve jó szereplési lehetőséget. Az ellenzék ezzel élt, és kapott is néhány polgármesteri helyet és jól fizető állást.

BB: Ha jól értem, közvetve azt mondta, hogy a Fidesznek jó a bojkott elmaradása.
M. L.: Persze. Nagyon kínos lett volna a bojkott a Fidesznek. Olyan ellenzéke van a kormánynak, mintha az orvosa írta volna föl.

BB: Ezt csak az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP-re érti, vagy az LMP-re is?
M. L.: Az LMP-re is, persze. Ennél ideálisabb ellenzék a kormánypártnak – amit egynek tekintek, még ha formálisan kettő, akkor is – elképzelhetetlen. Abszolút ideális. Ennél jobb nincs.

BB: Summa summarum, a demokrata pártoknak bojkottálniuk kellett volna a parlamenti választást?
M. L.: Nagyon erős, megfontolandó érvek szóltak a parlamenti választás bojkottja mellett, mindenesetre az helyhatóságin a fővárosit egészen biztosan bojkottálni kellett volna.

BB: A parlamentit tekintve tehát ingadozik?
M. L.: Igen. Nem egészen egyértelmű a dolog.

BB: A bojkott ellenzői erre azt mondanák, hogy lenne egy olyan parlament, melyben négyötöde van a Fidesznek, egyötöde a Jobbiknak.
M. L.: Viszont nemzetközi botrány lett volna.

BB: A Fideszt nem hagyta volna hidegen a nemzetközi botrány?
M. L.: Szerintem nem. Nagyon kínos lett volna. Az Országgyűlés viszont amúgy is megszűnt a politikai döntéshozás szervének lenni. Az Országgyűlés politikai jelentősége így is rendkívül alacsony. A politikai döntések nem ott születnek meg, úgyhogy nagyon nagy jelentősége nem lenne, ha hiányoznának a most ott ülő ellenzéki képviselők.