Hosszú, gondosan megfogalmazott beszédet tartott péntek délután a Fidesz hűséges tagjainak Orbán Viktor miniszterelnök, melyben beszélt Magyarország új külpolitikájáról, és elmagyarázta, miért hagytak fel a „neoliberális elvekkel”. A beszéde során tanúsított viselkedését mások „politikailag inkorrektnek” tekintik.

Orbán beszédét a nemrég felújított Várkert Bazár beltéri előadótermében tartotta, melynek évtizedes elhanyagolását követő felújítását Orbán szimbolikus jelentőségűnek nevezte Magyarország és a Fidesz megújulásának szempontjából. (Valójában Orbán nem említette azt a tényt, hogy a felújítást szinte teljes mértékben a német, holland és skandináv adófizetők pénzéből fizették EU fejlesztési támogatás formájában – a szerk.)

A pódiumon a „Magyarország erősödik!” felirat mögött Orbán azzal kezdte beszédét, hogy reagált azokra a vádakra, mely szerint sem ő, sem a Fidesz nem rendelkezik valódi alapértékekkel, és inkább pontosan azt szokták mondani a választóknak, amit véleményük szerint azok hallani akarnak, annak érdekében, hogy hatalmukat növeljék és megtartsák. Orbán ismét megerősítette pártja populista, keresztény, konzervatív, nemzeti megbízatását.

“Zászlónk magasan lobog, mindenki láthatja. Mindenki láthatja, hogy mi egy kereszténydemokrata alapokon álló, néppárti közösség vagyunk, amelynek eszménye, vezércsillaga a polgári Magyarország.” Orbán, aki az 1994-es választási veresége után eredetileg liberális pártját konzervatív, nemzeti párttá alakította, hozzátette: „Nem hiszem, hogy a következő száz évben változás lenne ebben.”

Ezután rövid említést tett a korrupció érzékeny témájáról, nevezetesen, hogy prominens fideszes politikusokat, beleértve őt magát is azzal vádolták meg, hogy hatalmukkal visszaélve saját, illetve barátaik, támogatóik gazdasági érdekei szerint cselekedtek.

A miniszterelnök biztosította a Fidesz támogatóit, hogy pártja elkötelezett az ország érdekeinek a képviselete mellett az egyéni, vagy csoportérdekekkel szemben:

„De minden esendőség és tökéletlenség mellett is egy tekintetben nem hibázhatunk: sem egyéni ambíció, sem egyéni vagy csoportérdek nem kerülhet a haza érdeke és szolgálata elé. Ez több mint jogtisztelet, erősebb, mint az alaptörvényre tett eskü, ahogy az elnök úr mondta: személyes, becsületbeli ügy s egyben a kereszténydemokrata politika fundamentuma.” Orbán a beszéd bevezető részét azzal zárta, hogy az alábbi idézetet ajánlotta minden „kereszténydemokrata” politikus figyelmébe:

„Ne azzal törődjetek, hogy Isten a mi oldalunkon áll-e, hanem azzal, hogy mi az Isten oldalán állunk-e.”

Ekkor Orbán rámutatott, hogy beszédét a nemrég felújított Várkert Bazárban tartja, ami szerinte a kormányt is szimbolizálja, mivel évtizedes elhanyagolást követően újították fel és nyerte vissza korábbi állapotát, (bár ehhez hozzátehette volna, hogy “az európai adófizetők költségén” – a szerk.) Nem említette, hogy a grandiózus projektet teljes mértékben az EU fejlesztési alapjából finanszírozták.

Ezután beszélt azokról a komoly kérdésekről, melyek az európai civilizáció, az európai emberek és különösen az európai vezetők előtt magasodnak. Orbán elmondta:

„Ahogy elnézem az európai politikai élet világát, nemcsak a megnyugtató válaszok hiányát érzékelem, de afelől sem vagyok biztos, hogy megértettük-e egyál­talán a kérdéseket”.

Európa lemarad a világversenyben

„Reménykedhetünk-e abban, hogy ez még csak a válság korszaka, amelynek elmúltával az európai élet visszabillenhet a válság előtti, ma már békebelinek tűnő rendjébe? Vagy meg kell barátkoznunk azzal, hogy ez már az új világ, amely kemény, barátságtalan, és ha sürgősen nem teszünk valamit, fájdalmasan leértékeli a jó öreg kontinensünket? S ha így áll a dolog, akkor hiába az európai élet szabad tágassága, hiába a vonzó és irigyelt életforma, hiá­ba a kultúra mesés tárháza, a mi Európánk menthetetlenül hátrább szorul a nagy világversenyfutásban”.

A terroristák az európai bevándorlók körében toboroznak

Huszonöt évvel az 1990-es csoda után Európa keleti felében fegyverek ropognak. Déli részén a kizsigerelő gazdasági mentőcsomagok miatt nő az anarchia és az ellenérzés az Európai Unióval szemben, sorra emelkednek fel a nyugtalanító szélsőséges pártok. A kontinens nyugati felén élő bevándorlók közül terrorszervezetek toboroznak soraikba harcosokat, s közben az unió déli határait – magunkat is ideértve – egy újabb kori népvándorlás hullámai ostromolják, amellyel szemben tanácstalanul állnak az egyre frusztráltabb államok és kormányok.

A liberális multikulturalizmus bukása

„És történik mindez egy olyan gazdasági helyzetben, amikor sok millió nyugat-európai polgár érzi úgy, hogy egyre többet kell dolgoznia egyre kevesebb pénzért, ha egyáltalán képes megtartani a munkahelyét. Európa olyan kérdésekkel szembesül, amelyekre már lehetetlen a liberális multikulturalizmus keretében válaszokat adni. Befogadhatjuk-e azokat az embereket, akik közül sokan nem hajlandók elfogadni, vagy eleve azzal a szándékkal jönnek, hogy lerombolják az európai kultúrát? Hogyan vesztettük el, és miként szerezhetjük vissza azt a közös európai hazát, amelyre az unió minden nemzete, még a görögök és a németek is igent tudnak mondani? Megakadályozhatjuk-e, hogy visszatérjen a hidegháború szelleme, és Oroszország, kisodródva Európából, ismét az ellenségünk legyen? És nekünk, magyaroknak lehetséges-e kiállnunk Ukrajna függetlensége, a kárpátaljai magyarok biztonsága, Magyarország energiabiztonsága és gazdasági érdekei mellett egyszerre?”

Magyarország szuverén és kezdeményező külpolitikája

„Nekünk, Magyarország választott vezetőinek az a dolgunk, hogy ezekre a kérdésekre elkötelezett NATO- és euró­pai uniós tagként megadjuk a saját válaszunkat. Úgy igazítsuk Magyarország lépéseit, hogy biztonságos és biztos hely maradjunk egy bizonytalan világban. Úgy adjuk meg válaszainkat, hogy verejtékkel és gürcölve elért eredményeinket megvédhessük, és még több magyar számára teremtsük meg közben az érvényesülés lehetőségét. Ehhez, kedves Barátaim, tisztelt Hölgyeim és Uraim, szuverén és kezdeményező külpolitika kell.

A szuverén külpolitikának feltételei vannak: vagy komoly hadsereg, vagy gazdasági sikerek kellenek hozzá; a legjobb persze, ha mindkettő kéznél van.

Hadseregünk mérete és fegyverzete nem alkalmas arra, hogy a szuverén magyar külpolitika alapjául szolgáljon. Bár tudomásul kellene venni, hogy Közép-Európában újra felfegyverkezés zajlik.

2010-ben pedig a gazdasági túlélésért harcoltunk, és a saját lábra állás elvitte minden erőnket. Ezért 2010-ben csak alkalmazkodó és követő külpolitikát folytathattunk. Csak annyit várhattunk el, hogy a gazdasági önállóságért, az ország megújításáért és átszervezéséért végzett munkánkat kívülről levédjük. A küldetést Martonyi János irányításával teljesítettük. Köszönet neki érte!”

Magyarország új külpolitikája

„2014-re megváltozott a helyzet. Magyarország gazdasági sikertörténet lett, amit Európa is lassan elismer. Nem nézhetjük tovább a partvonalról, hogy mások írják meg helyettünk a jövőnket. Ezért új külpolitikai doktrínát hirdettünk, kezdeményező külpolitikába fogtunk.

A szükséges szervezeti és személyi változásokat végrehajtottuk, a külgazdaságot állítottuk középpontba, fiatal, tehetséges és ambiciózus embereket dobtunk a mély vízbe. Öregek a tanácsba, fiatalok a csatába! (vagyis, hogy szinte minden nagykövetet visszahívtak, és a külügyminisztériumból mindenkit kirúgtak, aki Martonyi alatt szolgált – a szerk.)

Sokak számára persze meghökkentő ez a szuverén és kezdeményező külpolitika, meghökkentő az új és önálló Európa-politikánk, meghökkentő, hogy véget ért a lecsatlakozási és védekező külpolitika korszaka.

Természetesen a mértéktartás a külügyekben is fontos. Sőt, ott fontos igazán. Nem árt, ha tudjuk, hol vannak a korlátaink, nehogy úgy járjunk, mint Tigris a Micimackóból, aki túlzásba vitte az ugrálást.

Megfigyeltem, hogy korábban a külföldtől gyakran vagy féltünk, vagy lenéztük őket. Ahhoz a Magyarországhoz, amely hamarosan újra Közép-Európa éllovasa lesz, és amelyre egyre inkább, mint az önálló és bátor gazdaságpolitika sikertörténetére lehet tekinteni, már nem méltó ez a gondolkodásmód és ösztönvilág.

Ideje, hogy megtanuljunk a külföldre egyenrangúként tekinteni és egyenrangúnak érezni magunkat vele. Ne féljünk megvívni a magunk igazáért. Higgyék el, a világ ezt méltányolja és elismeri. Csak ebben a hónapban egy államfő, három miniszterelnök és kilenc külügyminiszter járt nálunk. Megvolt az okuk, hogy ide jöjjenek, hiszen Magyarországot feltettük az Európa-politika térképére. Ezt nevezik a szocialisták és a liberálisok külpolitikai elszigetelődésnek.’

“A jövőt választottuk”

„Magyarország 2010-ben megadta a maga válaszát a legfontosabb európai kérdésekre. Mi már 2010 óta abban a jövőben élünk, ahová sokan most indulnak, vagy előbb-utóbb igyekezni fognak. Európa ma még bezárkózik a politikai korrektség vizesárkai mögé, tabukkal és dogmákkal falazza magát körül. Tőlük eltérően mi úgy láttuk, hogy a válság előtti régi világ már nem tér vissza. Vannak dolgok, amiket érdemes megtartani az előző korszakból, például a demokráciát, annak is lehetőleg a jelző nélküli formáját, de el kell engedni mindent, ami nem vált be, sőt csődöt mondott. Elengedni, mielőtt maga alá temet bennünket. Mi a jövőt választottuk. Aki nem választ, ahelyett a körülmények választanak. Aki nem dönt, annak életét eldöntik. Ezért mi elengedtük a neoliberális gazdaságpolitikát – talán éppen a huszonnegyedik órában; elengedtük a megszorítások politikáját, épp mielőtt Görögország sorsára jutottunk volna; elengedtük a multikulturális társadalom téveszméjét, még mielőtt menekülttábort csinált volna Magyarországból, és elengedtük a liberális társadalompolitikát, amely nem ismeri el a közjót, és elutasítja a keresztény kultúrát, mint az euró­pai társadalomszervezés természetes, talán egyetlen természetes alapját”.

A politikai korrektség dogmájának elengedése

Vállaltuk a sok méltatlan támadást és vádaskodást, és elengedtük a politikai korrektség dogmáját is. Én úgy látom, hogy a magyar ember természeténél fogva politikailag inkorrekt, vagyis még nem vesztette el a józan eszét. Nem a duma érdekli, hanem a tények, eredményeket akar, nem elméleteket, munkát akar és olcsó rezsit, nem nyeli le azt a maszlagot, hogy a munkanélküliség a modern gazdaság természetes része. Ki akar szabadulni abból a modernkori adósrabszolgaságból, amibe a devizahitelek döntötték. Nem akar beilleszkedésre képtelen, más kultúrájú, más szokású, beözönlő embertömegeket látni a hazájában, akik veszélyt jelentenek a közrendre, az ő állására és az ő megélhetésére.”

A liberális eszmék vége

„Ne legyünk persze igazságtalanok a liberális eszmékkel szemben, hiszen 1990 után számos jótéteményt is hoztak Magyarországnak, melyekért mi magunk is küzdöttünk, de az idők megváltoztak, és mi nem lehetünk vakok. Mi már Bencze Györgytől megtanultuk azt, amit ma naponta érzünk a bőrünkön. Ő mondta azt nekünk, hogy a liberálisok nagyon toleránsak, csak a fasisztákkal szemben kérlelhetetlenek. Ja, hogy rajtuk kívül mindenki fasiszta? Arról ők nem tehetnek. Igen, meg kell értenünk, hogy a liberális politika csak kétféle véleményt ismer: az övét és a helytelent. Nos, mint bizonyára Önök is még jól emlékeznek, így esett, így történt, ezek a megfontolások vezettek oda, hogy 2010-ben új irányt vett Magyarország, és beköszöntött a nemzeti politika korszaka.

Minden nép igyekszik saját testére igazított társadalmi és gazdasági modellt kiszabni a történelem vásznából. Ismerjük a finn modellt, az osztrák és a bajor modellt is. Mi is erre törekszünk. Hogy mindaz, amit öt év alatt elvégeztünk, kiérdemli-e a magyar modell minősítést, még nem tudhatjuk. Ezt majd az utókor megállapítja, ha eljött az ideje. Vannak azonban tények, fontos tények, eredmények, elgondolkodtató eredmények, sőt vívmányok, melyek további munkára biztatnak bennünket. A modern világ a gazdasági tényeket érzi igazán perdöntőnek. Meglehet, az így van.

Kedves Barátaim! A magyar élet még a legoptimistábbaknak is meglepő tényekkel szolgál. Tavaly több gyermek született, mint az elmúlt öt évben bármikor. Az úgynevezett teljes termékenységi arányszám, vagyis hogy hány gyermek születik egy családban, 2014-ben 1,41 volt, ami 1997 óta a legmagasabb érték – bár még mindig kevés. Folyamatosan nő a házasságkötések száma 2010 óta, csak 2014-ben kilenc százalékkal nőtt. Emlékeztetőül idézem ide: 2002 és 2010 között a házasságkötések száma Magyarországon huszonhárom százalékkal csökkent.

Kedves Barátaim! A válások száma 2010 és 2013 között tizenöt százalékkal csökkent. A terhességmegszakítások száma folyamatosan csökken, 2010 óta húsz százalékkal. 1954 óta nem volt ilyen alacsony a terhességmegszakítások száma, bár az igazsághoz tartozik, még mindig magas. S ehhez jön még az is, hogy a halálozások száma 1974 óta nem volt ilyen alacsony. 2010-hez képest 2014-ben négyezer-háromszázzal kevesebben távoztak közülünk. Mindezek mögött ott találjuk a családi adókedvezményt, a gyed extrát, az otthonteremtési kedvezményt, a huszonöt százalékkal megnövelt bölcsődei férőhelyeket, és ott van a munkahelyvédelmi akcióterv is. Persze a fanyalgók szerint a javuláshoz a kormánynak semmi köze. Megszoktuk ezt már, ha elromlik a magyar élet, arról mi tehetünk, ha javulni kezd, arról persze nem. De nem is ez a lényeg, elvégre a kormányzás nem hiú­sági kérdés. Akinek pedig mégis, az tartsa pórázon a hübriszét. A lényeg, hogy végre reménykedhetünk abban, hogy a magyarok jobban bíznak a jövőben, és úgy tűnik, megnőtt szemükben az élet értéke is.”