Orbán Viktor beszél a Páneurópai pikniken a fertőrákosi emlékhelyen

Orbán Viktor miniszterelnök első alkalommal reagált az „il-liberális állam” beszédét ért nemzetközi kritikákra egy beszélgetés során augusztus 19-én Sopronban, a vasfüggöny magyarországi megnyitásának 25. évfordulójára rendezett eseményen. Orbán kerüli az il-liberális szó használatát az elmúlt hetekben a nemzetközi elemzők kritikáira reagálva.

Orbán ugyanakkor fenntartotta a „nem liberális demokrácia” kifejezést, elmondta, csak a nyugati hatalmak és gondolkodók hitették el az emberekkel, hogy a demokráciának a liberalizmust is magába kell foglalnia. Aláhúzta azonban, van különbség az általa elképzelt magyar és keleti tekintélyelvű rendszerek között: “Mi nem tudunk orosz rendszert csinálni, mert magyarok vagyunk, ahhoz oroszok kellenek.” tette hozzá.

A kommunista múltról

Orbán Viktor elmondta, a korai magyar sztálinizmus a „legkeményebb államszocializmus formája” volt a keleti blokkban az 1950-es években:

“Azt bátran vállalhatjuk, hogy a magyar egy szabadságszerető nép, egy szabadságharcos nép. Az nem véletlen, hogy a legdurvább kommunizmust Magyarországon kellett bevezetni az ötvenes években, bár ez egy erős verseny, de nekem az a meggyőződésem, hogy az ötvenes években a legdurvább Közép-Európában éppen Magyarországon volt a kommunizmus. Lengyelországban nem vették el, nem húzták ki a parasztok lába alól a földet, ott nem volt kuláklistázás. A nagybirtokot elvették, de meghagyták például a föld magántulajdont. De a kommunistáknak Magyarországon az volt a gondolatuk érthető módon, hogyha le akarják törni a magyar szabadságot, akkor mindent el kell venni. Ezért volt ilyen durva az ötvenes évek Magyarországon.”

Elmagyarázta, pont emiatt a brutalitás miatt és azért mert a „magyarok nagyon okos emberek” fogadta el Kádár János kommunista pártvezető a jobb életszínvonalra vonatkozó ajánlatot, cserébe azért, hogy lemondjon a politikai szabadságról, ami logikus választás volt az 1956-os szovjetek elleni felkelés letörése után.:

„Ha választanunk kell egy szomorú és egy vidámabb barakk között, akkor a vidámabbat választjuk, nem? Ettől még tudjuk, hogy a barakk az barakk, a legvidámabb is csak egy barakk, de ha már választhatunk, akkor csináljuk úgy, hogy lehetőleg inkább vidám legyen, mint a legszomorúbb. Amit fel szoktak időnként hozni, mintegy kritikaként a magyar néppel szemben, hogy alkut kötött úgymond Kádárral – bár ez egy nehéz kérdés, hogy volt-e ilyen alku –, azt senki nem róhatja föl nekünk, hogy a józan eszünket követve inkább jobban akartunk élni, mint rosszabbul. Amikor pedig eljött a pillanat az 1980-as évek második felében, és lehetett látni, hogy a szabadságért szerveződni ismét értelmes dolog, akkor mi azonnal megmozdultunk”.

Orbán végül saját, a korai Fidesz idején tanúsított liberális radikalizmusát is kritizálta. Elmondta, akkoriban az emberek nem voltak tisztában a rendszerváltás számos körülményével, ami azóta már kiderült. Ezek az új felfedezések igazolták azt, hogy a Fidesz hátat fordított a liberalizmusnak – mondta el.

A nemzetközi kritikákról

Az átalakulás történelmi áttekintése után Orbán bizonyos mértékig reagált a július 26-i, tusnádfürdői beszédében elhangzottakra is. Elmondta, az 1989 után uralkodó “liberális közszellem” sok szempontból káros volt a közbeszédre:

„Oda jutottunk, ha most belegondolnak, hogy lényegében onnantól talán máig, én feszegetem ezt a kérdést – akkor szoktak ilyen bojtos farkú ördögnek ábrázolni – egyedül, hogy mi értelme van annak, hogy a demokrácia elé jelzőt teszünk: liberális demokrácia. Mi értelme annak, hogy a piacgazdaság szó elé egy jelzőt teszünk: liberális piacgazdaság. Mi értelme annak, hogy a jogállam kifejezés elé teszünk egy jelzőt: liberális jogállam. Ez egy nyelvpolitikai küzdelem, amit az ellenfél megnyert, és elhitette velünk, hogy a demokrácia csak akkor lehet demokrácia, ha liberális, a piacgazdaság az, ha liberális, a jogállam csak akkor az, ha liberális”.

Orbán Viktor megerősítette, tusnádfürdői beszéde egy „új éra” kezdete, ahol alternatív megoldást ajánl a liberális gondolatokkal szemben. Hasonlóan korábbi beszédéhez, megkísérelte a nyugati gazdaság szerkezeti problémáit taglalni, azonban ezúttal nem használt olyan kemény kifejezéseket, mint korábban:

„És huszon-egynéhány éven keresztül úgy tűnt, hogy léteznek olyan emberek, akik a helyes megoldások egyedüli birtokosai, és ők a liberálisok. És aki ezzel szembemegy, az nem a liberális okfejtésből írja ki magát, hanem a demokráciából írja ki magát. És valahogy a kilencvenes években, miután éppen akkor liberális jogállam volt Nyugaton, liberális piacgazdaságok kezdtek kialakulni Nyugaton, a demokráciát is liberális demokráciának mondták, ezért ez átkerült Magyarországra. És azóta ebből a gondolatkörből ha valaki kilép, akkor azt kapja, amit Önök is időnként láthatnak a magyar sajtóban, és szerintem egy korszak végét is jelzi egyúttal: vége ennek a monopóliumnak, ennek a kirekesztésnek. Ma már azok a gondolatok, amelyek a kilencvenes években egyedüli érvényű gondolatoknak tűntek, ma  már kirekesztő gondolatok, mert közben az egész nyugati világról is kiderült, hogy 25 év elteltével, hiszen ennyivel vagyunk most a rendszerváltás ’89-es éve után, kiderült, hogy ez a nyugat-európai gazdaság is rendkívüli mértékben sebezhető”.

Orbán szerint, még ha a nyugati világ továbbra is magasabb színvonalú életet is biztosít polgárai számára, mint Közép-Európa, vagy a világ többi része, az utóbbi években pozíciója és hatalma is gyorsan csökkent. A sokat kritizált megjegyzésével kapcsolatban, amikor a tekintélyelvű államokat említette követendő példaként, tett még egy enyhe módosítást korábbi retorikájához képest, és elmondta, nem úgy tekint ezekre a rendszerekre, mint amelyeket teljes mértékben át kellene venni, és, hogy abban áll a nagy különbség Magyarország, Oroszország és Kína között, hogy a magyar emberek mentalitásukban „szabadságszerető emberek”:

„Ezért ma már az tűnik helyes gondolkodásnak, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy nekünk, itt és most nekünk, magyaroknak mi a jó. Nem pedig úgy, hogy hol csinálják jobban, mint mi, és vegyük át azokat a megoldásokat, és azokat hozzuk ide. Ezek a megoldások nem mennek. Ahol meg a sikerek vannak, azt meg nem tudjuk megcsinálni, mert Kína, ami a legsikeresebb ország ebben a pillanatban, nem hozható ide, mert egy kínai rendszerhez kínaiak kellenek. Mi meg nem vagyunk kínaiak. Ezért butaság az összes ilyen politikai vádaskodás. Mi nem tudunk orosz rendszert csinálni, mert magyarok vagyunk, ahhoz oroszok kellenek. Nem tudunk japán rendszert meg dél-koreai tigrist ide, mert ahhoz dél-koreaiak kellenek meg japánok. Mi magyarok vagyunk. Alapvetően keresztény kultúrkörből, szabadság által motiváltan nekünk egy más rendszert kell a gazdaságban is meg a politikában is építeni”.

Orbán azonban hozzátette, másfelől nem előnyös Magyarország számára, ha csatlakozik a nyugat-európai modellhez, mert az „folyamatosan éli fel tartalékait”.

Magyarország jövőjéről

Azzal folytatta beszédét, hogy felsorolta az 1989-es átalakulás előnyeit és hátrányait. Az előnyök közé sorolta az szabad utazást, a saját tulajdont, a politika gyakorlását, míg a hátrányoknál az államadósságot, a munkanélküliséget, a privatizációt és a romló jogállam helyzetét említette. “Ennek rövid időn belül meg kell változnia” – tette hozzá.

Orbán szerint Magyarország „belátható időn belül el fogja érni az EU átlag életszínvonalát, és hozzátette, a kormányzati ciklus második felére 4-6 százalékos gazdasági növekedést jósol előre Magyarországon. Beszédét azzal zárta, hogy üzenetet küldött a német vezetőknek a „támogatás hiányával” kapcsolatban, amit kormánya „élvez”:

„Ezért nem tartom helyesnek azokat a tanácsokat sem, amit abban az ügyben szoktunk kapni, hogy nevezzük hálátlannak, vagy valahogy érzékeltessük a németekkel, hogy az mégsem helyes, hogy most, amikor a magyarok végre azt csinálják, amit saját érdekükben állónak gondolnak: új alkotmány, liberális demokrácia helyett próbálnak egy nemzeti érdekeket szolgáló demokráciát létrehozni, szóval most, amikor azt csinálhatják a magyarok végre, amit igazán szeretnének, és ezért bírálnak bennünket, a németeknek az orruk alá kellene dörgölni, hogy miért nem állnak ki jobban mellettünk, mert mi hogy kiálltunk. Amikor meg kellett tenni, megtettük, amit meg lehetett, és higgyünk abban, hogy akikkel akkor jót tettünk, ha eljön a pillanat, ők is meg fogják tenni azt, amit meg kell tenni.”

A miniszterelnököt Sopronban álló ovációval fogadták, és fél órát töltött azzal, hogy támogatóival beszélgetett. Az eseményt a konzervatív Antall József Tudásközpont szervezte.