Zgut Edit. Fotó: Budapest Beacon, Novák Benjámin

Bár migrációs szempontból a visegrádi négyek inkább tranzit-, mint célországnak számítanak, az Európai Unió nyugati tagállamokhoz képest a bevándorlás elleni érzelmek mindig is erősebbek voltak, mint Nyugaton – közölte Zgut Edit, a Political Capital külpolitikai elemzője a Budapest Beaconnek adott kettős interjúban. Lapunk másik interjúalanya, Feledy Botond külpolitikai szakértő, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora egyebek közt arra hívta föl a figyelmet, bár van értelme megpróbálni megérteni az oroszokat, de Moszkva folytatja az Ukrajna elleni háborút, elcsatolta a Krímet, s mindez fontos üzenet az euroatlanti közösség számára.

A Budapest Beacon két külpolitikai szakértővel, Zgut Edittel és Feledy Botonddal készített – elsősorban a visegrádi négyek (V4-ek) helyzetéről, a szövetségség továbblépésének lehetőségeiről – interjút.

A Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot Szlovákiát fölvonultató szövetség 1991-es megalakulása (az akkor létező Csehszlovákiával – a szerk.) pozitív fejlemény volt. A V4-ek huszonöt éves történelme során a négy állam korábban soha nem volt képes annyira egységes tartalommal megtölteni a létrehozott platformot, mint most – vélte Feledy Botond.

A visegrádi csoport mostanra ért el oda, hogy egy-két európai ügyben – még ha nem is a legszerencsésebb kérdésben, mint a migránsügyben – közös álláspontot képviselnek – mondta Feledy.

Azonban még mindig rengeteg megosztó vonal van köztük, például az Oroszországhoz fűződő viszony milyensége – folytatta a szakkollégiumi rektor.

Zgut Edit, a Political Capital (PC) külpolitikai elemzője úgy vélte: a V4-eken belüli együttműködés a négy ország 2004-es uniós csatlakozását követően váltott más fokozatba. Gyakran fordult elő, hogy az EU-szintű kérdésekben az együttműködésre csak a közös célok miatti érdek miatt került sor.

2010 és 2014 között a V4-ek az európai integráció mellett álltak ki – közölte Zgut. Az Európai Tanács ülésein legtöbbször az európai politika főáramlatát követték.

A 2015-ben kezdődött menekültválság új időszakot jelentett a V4-ek és az Európai Unió viszonyában. Mivel a visegrádiak etnikai összetétele jóval homogénebb, mint a nyugat-európai országoké, a V4-ek nyíltan ellenezni kezdték a migrációs válság EU-szintű megoldását – vélte a PC szakértője.

Szemben a történelmileg is sokkal befogadóbb nyugati és északi EU-tagállamokkal, nagymértékű bevándorlással kapcsolatban a visegrádiaknak nem volt sok tapasztalata – közölte a PC munkatársa, hozzátéve, hogy a V4-ek nem voltak a bevándorlók célországai a válságban. Ennek ellenére a bevándorlás elleni érzelmek mindig is erősebbek voltak, mint Nyugaton – közölte Zgut. Néhány visegrádi vezető – Zgut konkrétan Robert Fico szlovák és Orbán Viktor magyar miniszterelnököt említette – személyes támogatottsága nőtt is a menekültkérdésben vitt keményvonalas álláspont miatt – tette hozzá.

A V4-ek viszonya Oroszországgal

„Az ukrán válság kitöréséig gyakorlatilag mindenki valamilyen módon folytatott oroszbarát, vagy üzleti érdekeket segítő politikát, Lengyelországgal bezárólag” – mondta Feledy. Az elemző szerint az ukrán válság kirobbanásáig nem voltak érzékelhetőek a nagy politikai különbségek, azonban egy év alatt minden megváltozott.

Feledy arra hívta föl a figyelmet, hogy míg a V4-ek folytatják a részvételt a közös NATO-hadgyakorlatokban és a segítségnyújtásban, a visegrádiak retorikája részben megváltozott. Lengyelország teljesen nyíltan áll ki Kijev támogatása mellett, Orbán Viktor viszont évente találkozik Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.

Közölte: meg lehet próbálni megérteni az oroszokat, de Moszkva folytatja az Ukrajna elleni háborút, elcsatolta a Krímet, s mindez fontos üzenet az euroatlanti közösség számára.

Feledy Botond. Fotó: Budapest Beacon, Novák Benjámin

Bár a Nyugatnak küldött üzenet kemény volt, a V4-ek némelyike egyfajta oroszszimpátiával közelítette meg a helyzetet – folytatta Feledy.

Az interjúban a két elemző összefoglalja, hogy miként próbál befolyást szerezni Oroszország a visegrádi országokban a média, a civiltársadalom és a kultúra eszközeivel, beszélnek a magyar és a lengyel demokrácia helyzetéről, és a posztszovjet átalakulás folyamatáról is.