Ma Magyarországon sokan nincsenek tisztában a pénzügyekkel, és bár úgy tűnik, hogy az állam a Quaestor-ügyben ezúttal megmenti a csődbe mentek egy részét, egyáltalán nem biztos, hogy ez mindig így lesz. Nem véletlen, hogy néhány héttel ezelőtt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter arról beszélt: az alapvető pénzügyi ismeretek oktatását a tanterv szerves részévé kellene tenni. A jövő generációit kétségtelenül kifizetődő befektetés lenne felkészíteni, azonban nem biztos, hogy erre az iskola a legmegfelelőbb hely.

Márciusban a nemzetgazdasági miniszter a Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumban Gazdálkodj okosan! címmel tartott rendhagyó órát középiskolásoknak a Pénz7 elnevezésű programsorozatban. Varga azt mondta: szeretnék elérni, hogy Magyarországon a mindennapi kultúra szerves részei legyenek a pénzügyi ismeretek, hogy az emberek tudják például, hogy mit jelent folyószámlát nyitni, bankban betétet elhelyezni, vagy brókercégen keresztül részvényt vásárolni. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) ezzel kapcsolatban már meg is kezdte az egyeztetést az oktatási kormányzattal.

A 2013-ban hatályba lépett Nemzeti Alaptanterv egyébként már most is lehetőséget ad arra, hogy a VII-XII. évfolyamos diákok pénzügyi és vállalkozási ismeretekhez jussanak – például osztályfőnöki óra keretében. A Pénz7 is egy ilyen program.

Szakértők szerint nem kellene kártalanítani, de a kormány másképp vélekedik erről

A Quaestorral kapcsolatban számos szakértő úgy véli, hogy nem kellene kártalanítani a cég kötvényeseit. Bokros Lajos volt pénzügyminiszter az elmúlt hetek során többször is kifejtette: „a kapitalizmust nem lehet úgy játszani, hogyha nyerünk, akkor magánhaszon, ha vesztettünk, akkor közkár”, és az is elhangzott tőle: „nem lehet úgy elosztani, hogy mindig csak az adófizetők járjanak rosszul, mert akkor ez a szovjet világ visszaépítését jelenti”.

De nem csak Bokros vélekedik így. A 444 terjedelmes véleménycikket közölt, melyben a szerző azt írja: az embereknek meg kellene tanulniuk, hogy a vállalati kötvény nem bankbetét, és a magasabb hozam kockázatot hordoz magában, illetve, hogy nem lehet pénzzel betömködni a felügyelet hibáit és a politika felelősségét.

Szakértői vélemények ide vagy oda, a politikai döntés megszületett, hiszen Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője már be is nyújtotta az idevonatkozó törvényjavaslatot, az Országgyűlés pedig öt ellenszavazattal el is fogadta azt. Eszerint harmincmillió forintig minden Quaestor-kötvényest kártalanítani fognak. Hiába lehettek tehát az ügyfelek tudatában annak, hogy a Befektető-védelmi Alap (Beva) nem garantálja befektetésük biztonságát, az ő kockázatukat és a Quaestor vezetőinek bűneit most a tisztességes pénzügyi szektorral, és rajta keresztül az ügyfelekkel fizettetik meg – írja a Portfolió.

Az állam tehát menti a menthetőt, csakhogy ez a valódi problémára aligha jelent megoldást. Lehet, hogy most fizet a Beva – és rajta keresztül az adófizetők –, azonban egyáltalán nem biztos, hogy ez mindig így lesz, egy törvényt pedig ahogyan hoztak, úgy könnyedén el is törölhetnek. Akkor pedig majd egyedül maradnak a kisbefektetők, akiket egy zseniális átveréstől ugyan nem, de egy, a Quaestoréhoz hasonló bukástól jó eséllyel megvéd majd a tudásuk.

Az a tudás, amelyről Varga Mihály beszélt, és amire nyilvánvalóan óriási szükség van: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2011-es kutatása szerint például a magyar lakosság közel negyven százaléka alig, vagy egyáltalán nem tartja magát tájékozottnak a pénzügyek terén. Ezt támasztja alá az is, hogy a pénzügyi termékek közötti választáskor a válaszadók alig fele veti össze az egyes pénzügyi terméket kínáló szolgáltatók ajánlatait, ami továbbra is a lakosság pénzügyekkel szembeni passzív, távolságtartó magatartásának tudható be.

Nem biztos, hogy az iskola a legjobb helyszín a pénzügyi ismeretek oktatására

Kérdés, hogy belefér-e még egy tantárgy a már így is túlterhelt diákok és tanárok életébe, vagy csak újabb kötelező teherré válik majd.

Már jelenleg is léteznek pénzügyi felkészítő-programok iskolai keretek között, de akad olyan intézmény is, amely maga biztosítja ezek oktatását. Ilyen például a II. Rákóczi Ferenc Fővárosi Gyakorló Közgazdasági Szakközépiskola, ahol az iskola típusa miatt ilyen irányú képzés is folyik. Szénégető Krisztina, az intézmény igazgatónője szerint nagyon fontos lenne a gazdasági-pénzügyi kultúra elsajátítása a gyerekek számára képzési típustól függetlenül, ám erre nem egy hagyományos tanóra a jó megoldás, mert félő, hogy a pénzügyek oktatása csak egy újabb tantárggyá silányulna. Ha már mindenképp tanóra keretében képzelik a tudás átadását, akkor jobb lenne tömbösítve – projektekben – gondolkodni, de osztályozni akkor sem lenne szabad – véli az igazgató. Mindezt persze élményszerűen és gyakorlatiasan kellene kivitelezni – teszi hozzá.

A szakközépiskolákban – így a Rákócziban is – a valóban szabadon felhasználható órakeret szűkös, ezeket ráadásul muszáj az alacsony szinten meghatározott idegen nyelv, történelem, matematika, informatika pótlására használni, így maximum óraszámot lehetne emelni, viszont a jelenleginél „több tanórát a gyerekekre terhelni vétek” – véli az igazgatónő, aki szerint a szakemberhiány is komoly probléma, utánpótlás pedig nincs belőlük.

Egyetért a túlterheltséggel egy szintén budapesti, neve elhallgatását kérő általános iskolai tanító is. Szerinte is nagy szükség van a pénzügyi ismeretekre, a gyerekek ideje viszont kevés, némi pénzügyi tartalmat azonban minden tanórába be lehet csempészni. További nehézség, hogy sokan a tanárok közül is felkészületlenek – mondja. Egy vidéki, ugyancsak név nélkül nyilatkozó általános iskolai tanár a gyerekek túlterheltsége mellett elsősorban a pedagógusok megemelt óraszámában látja a nehézséget. Elmondása szerint egyszerűen sem az idejükbe, sem az erejükbe nem fér bele egy újabb tantárgy, azzal azonban egyetért, hogy a pénzügyi alapismereteket valamilyen formában tanítani kellene.

Van működő példa

A két budapesti intézmény pedagógusai egyaránt pozitív tapasztalatként említették a már működő projektek közül az OTP Fáy András Alapítványa által létrehozott O.K. Központot – teljes nevén a Középiskolások Országos Pénzügyi és Gazdasági Oktatóközpontja. Bár az intézmény elnevezése mást sugall, már az általános iskola második évfolyamától várják a gyerekeket – egészen az érettségi évéig bezárólag. A „várják” itt szó szerint értendő, mivel egy önálló, iskolán kívüli programról van szó. Az oktatás a diplomatanegyedben, nem messze a Kodály köröndtől, egy modern oktatóközponttá átalakított, több mint százéves villaépületben folyik. Ez ugyan némi rugalmasságot követel meg az iskolák részéről, ám ahogyan Virágos Gábor igazgató fogalmaz: most már egyre több iskola keresi fel magától az intézményt.

Az alapítvány tevékenysége húszéves múltra tekint vissza, de a 2000-es évek végéig csak osztályfőnöki órák keretében tartottak pénzügyi képzést, ám ez nem volt hatékony – mondja Virágos, aki szerint az oktatás fejlődéséhez a 2008-as gazdasági válság is nagyban hozzájárult. A bankok is felismerték, hogy mindenkinek az az érdeke, ha az ügyfelek a megfelelő tudás birtokában választanak pénzügyi terméket – jegyzi meg.

A program ultramodern központja egy uniós projekt keretében valósult meg még 2012-ben, azóta pedig elérték az évi húszezer fős diáklétszámot. Az alkalmanként négyórás tréningek tizenhat-tizennyolc fős csoportokban zajlanak, ahol az oktatók is fiatalok – pszichológusok, közgazdászok, pedagógusok –, akik nem fölérendelt viszonyban állnak a diákokkal, hanem maguk is az osztály részei. Nagyon fontos, hogy az oktatás nem hagyományos iskolai módszerekkel történik, nem információt akarnak erővel beletölteni a gyerekek fejébe, hanem megteremteni az igényt arra, hogy foglalkozzanak a pénzügyekkel” – mondja az igazgató.

A központban az osztálytermek el vannak zárva a külvilágtól, az iskolai pedagógus nem vehet részt az órán. Két teremnél van úgynevezett detektívüveg, ezeknél látni és hallani is lehet, mi történik odabent, de a gyerekek nem látnak ki, az iskolai pedagógus pedig ezeknél sem kapcsolódhat be a munkába. Ennek nagyon egyszerű oka van – mondja Virágos Gábor. A gyerekeknek meg kell nyílniuk, azonban ez külső szereplővel – tanárral vagy szülővel – nem működik, mert a gyerek mindig meg akar felelni, és még egy egyszerű kérdésre sem fog őszintén válaszolni.

Volt egy eset, amikor az egyik diák bevallotta, hogy egészen addig nem találkozott húszezres bankjeggyel, amíg az édesapja ki nem szabadult a börtönből. Ezt még az osztálytársai sem tudták, és ha a tanáruk jelen lett volna, valószínűleg nem is derül ki – szemléltette Virágos, miért is fontos az effajta elszigeteltség. „Ami bent történik, az ott is marad” – tette hozzá.

Sajnos vidékről – az utazás anyagi vonzata miatt – nagyon kevés csoport érkezik a központba, ezért az instruktorok az iskolákba is kimennek a szükséges felszereléssel, de a feltételek ott is ugyanazok, mint a központban: körben ülnek a gyerekek, közöttük az oktató, és a tanár nem lehet jelen. Ezt néhány pedagógus nagyon nehezen érti meg – mondja az igazgató.

A programmal hosszú távra terveznek: a közelmúltban létrehoztak egy vidéki központot Nyíregyházán, a későbbiekben pedig országos hálózattá szeretnének fejlődni, valamint a tudásanyagot franchise-rendszerben külföldön is meg akarják osztani – így csatlakozott egy bukaresti intézmény is a projekthez. Ráadásul, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) posztgraduális tanárképzésén már tavaly végzett az első olyan évfolyam, amelynek tananyagában benne van a projekt módszertana.

Virágos Gábor jó ötletnek tartja, hogy valamennyi pénzügyi ismeretet a diákok az iskolában is elsajátítsanak. Mint mondja: nekik is jobb, „ha nem a nulláról kell kezdeni”, de az iskolai rendszerrel szerinte alapvetően az a baj, hogy a diákok sok esetben „bezárnak, és a túlélésre játszanak”.

Létezik tehát program, és sikeresnek is tűnik, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne a tanterv része valamilyen formában a pénzügyi alapismeretek oktatása – újabb tantárgyként mindenesetre nehezen képzelhető el. Pedig erre a tudásra hatalmas szükség van, ezt bizonyítja a Quaestor-gate, amelynél nem csak a kisbefektetők, de még maga az állam is bennragadt, ki tudja mennyi pénzzel. Márpedig nincsenek számolatlanul százmilliárdok kártérítésre, egyszer minden pénz elfogy. A jövő generációit felkészíteni ennél bizonyosan kevesebbe kerül.