Lapunk négyrészes, a civil társadalom neves képviselőit megszólaltató cikksorozatának második részében Pethő Andrást, a Direkt36 alapítóját kérdeztük a médiapiac helyzetéről, és arról, hogyan maradhat fenn a független újságírás.

Pethő András szerint 2016 eseményekben gazdag, a Direkt36 számára pedig sikeres év volt. Az oknyomozóportál egy médiakonzorcium tagjaként részt vett a Panama-papírok áttekintésében, továbbá számos korrupciós ügyet is feltártak. Foglalkoztak a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak az üzleteivel, és Kocsis Máté is a célkeresztbe került, elfogultsággal ugyanakkor aligha lehet megvádolni a lapot, hiszen a kormánypárti képviselők mellett ellenzékieknek ügyeiről is születtek cikkek.

 
„Ugyanakkor, ha a teljes magyar médiakörnyezetet vesszük, azt mondanám, hogy a dolgok még rosszabbra fordultak. A független média és független újságírás rendelkezésére álló tér tovább zsugorodott” – mondja a Direkt36 vezető szerkesztője.

Pethő András 2014 tavaszán Lázár János utazásairól készített cikksorozatot. Nem sokkal később az Origó főszerkesztőjét, Sáling Gergőt eltávolították a lap éléről, majd Pethő is távozott. Példájukat számos kollégájuk követte. (Az Origó széthullásának állomásait az Átlátszó remekül összefoglalta – a szerk.)

Az újságíró úgy véli, a történtek is szerepet játszottak a 2014-ben tapasztalt, a médiával és a civil társadalommal szembeni fellépésben. „A kormány nem túlzottan értékeli, ha számára érzékeny történetek kerülnek nyilvánosságra” – véli Pethő, aki szerint a kormány egyértelmű célja, hogy olyan médiaszereplők legyenek a piacon, amelyek barátságosak velük, követik az utasításaikat, és így eljuttatják üzeneteiket az olvasókhoz.

2016-ban a médiapiac tovább veszített sokszínűségéből: bezárták a Népszabadságot, látjuk, mi megy az Origónál. Egyre kevesebb a kormánytól független szereplő. Vidéken mind több és több orgánum kerül kormányközeli üzletemberek kezébe – példálózik Pethő, hozzátéve, miszerint a Népszabadság bezárása brutális eszközökkel, a munkatársakkal szemben pedig megalázó módon történt.

A média szerinte elvesztette az egyensúlyát: az egyre inkább megszilárduló kormánypárti médiabirodalommal és a független újságírás visszaszorulásával az ország médiapiaca immár messze „nem egészséges”.

„Nyilvánvaló, hogy a kormány célja egy olyan médiagépezet felépítése, amely propagandát ad tovább, ezáltal pedig a kormány érdekeit szolgálja. Ők a médiára a politika fegyvereként tekintenek. Az ötlet szerintem az, hogy ezt a fegyvert még hatékonyabbá tegyék a 2018-as választások előtt” – véli a Direkt36 vezető szerkesztője, aki mindezek ellenére a független nonprofit újságírás globális irányvonalával kapcsolatban reménykeltő jeleket lát.

Az Átlátszó, Magyarország első nonprofit újságírással foglalkozó szervezete mutatta meg, hogy itthon is életképes lehet ez a működési forma – teszi hozzá. Az ok, amiért Pethő és néhány korábbi munkatársa a Direkt36 felállítása mellett döntött az volt, hogy „ez a modell adja a legnagyobb szabadságot az újságíráshoz.”

Szerinte pusztán piaci alapon gyakorolni az újságírást itthon szinte lehetetlen. Nagyon kevés az olyan médiacég, mint például a Bertelsmann tulajdonában lévő RTL Klub. Ők kiváló munkát végeznek, és nyereségesek is, ám az RTL egy televíziós médiacég, nem kizárólag hírekkel foglalkozó szervezet. „Ma Magyarországon nehéz egy kizárólag hírekkel foglalkozó szervezetet működtetni, mert ez egy költséges, és a hirdetőknek nem feltétlenül vonzó üzlet” – figyelmeztet Pethő, hozzátéve, miszerint „ha a kormány és az állami vállalatok által súlyosan torzított és befolyásolt hirdetési-piaccal van dolgunk, akkor meglehetősen nehéz a túlélés”.

Vannak azonban egyéb tényezők is, melyek hatással vannak egy újságíró lehetőségeire: a 2016-ban elfogadott szabályozás például drámai mértékben megnövelte az állami vállaltokhoz és a kormányzati intézményekhez benyújtott közérdekű adatigénylés – időbeli és akár pénzbeli – költségeit. Az egész eljárás rendkívül hosszú és kimerítő folyamat lett, ami akár hónapokig, sőt évekig is eltarthat – jegyzi meg Pethő.

Ha még szándékában is áll az adatgazdának kiadnia az adatokat, sok esetben hihetetlenül magas árat kér érte, más esetekben pedig egyszerűen megtagadja a kiadást, az ezt követő peres eljárás pedig rendkívül idő- és munkaerő-igényes folyamat. Gyakran előfordul, hogy mire a bíróság az adatok kiadására kötelezi az adatkezelőt, addigra a sztori már elhal.

Szerencsére vannak olyan civil szervezetek, mint például a Transparency International (TI) és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), amelyek ilyen esetben jogi segítséget nyújtanak újságíróknak, csakhogy, ha minden egyes ügyet bíróságra kell vinni, arra ezeknek a szervezeteknek sincs elegendő kapacitása – figyelmeztet az újságíró.

Visszatérve a jövőre: az biztos, hogy 2017-ben sem lesz hiány olyan sztorikban, melyek érdemesek a kivizsgálásra, ugyanakkor „a független újságírás rendelkezésére álló tér tovább fog zsugorodni”. Pethő szerint vannak azért biztató jelek is, hiszen rengeteg támogatójuk van, továbbá rendkívül inspiráló azt látni, hogy sok ember szerint fontos az ilyen jellegű munka – hangsúlyozza a Direkt36 vezető szerkesztője.

„Bízom abban, hogy sok magyar életben fogja tartani az ilyen típusú újságírást” – teszi hozzá.

Cikksorozatunk első részében a civil társadalmat érintő kihívásokkal kapcsolatban faggattuk Móra Veronikát. Az Ökotárs Alapítvány igazgatója egyebek mellett arról beszélt, miszerint sok szervezet még csak most ismerte föl, hogy az elmúlt években végbement változások következtében létrejött környezet így fog maradni. A megváltozott feltételekhez alkalmazkodni kell, de ez nem megy egyik napról a másikra, főleg nem tíz-tizenöt-húsz év után.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):