“Az E.ON nem tette lehetővé, hogy a kormány betekintsen az üzletbe a szándéknyilatkozat aláírása előtt. Még akkor is 380 millió euróra becsülték a céget, mint egy évvel korábban. A kormány végül több, mint a kétszeresét fizette ennek. A szándéknyilatkozat kitétele szerint a 875 millió eurós vételár nem változtatható meg. Lehetőséget biztosít a kormánynak, hogy üzleti értékelést végezzen, de ez nem befolyásolhatja a vételárat. Hihetetlen!” – Petschnig Mária Zita, közgazdász

Petschnig Mária Zita közgazdász az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Kálmán Olgának csütörtökön elmondta, az E.On gázüzletágának megvásárlása “sikertörténet bizonyos üzleti köröknek, de hatalmas veszteség a nemzetgazdaság egészének”. Petschnig szerint a 2012 novemberében megállapodott vételár nem vett figyelembe bizonyos üzleti kockázatokat, különösen a nagykereskedelmi üzletág esetében”.

Nemrég a magyar legfelsőbb bíróság, a Kúria azt az ítéletet hozta, hogy a kormány által titkosított dokumentumokat a német energiaóriás, az E.On magyarországi leányvállalatának, az E.On Hungáriának a 2013-as, 875 millió eurós megvásárlásával kapcsolatban nyilvánosságra kell hozni. A kérdéses cégek, az E.On Trade gáznagykereskedő cég, amely a Gazprom gázszállítási szerződést is magáénak tudhatja (amit a Mol-tól örökölt) és 2015-ig érvényes, valamint az E.On Storage-ot, amely kiterjedt gáztározási kapacitással rendelkezik.

A jelentések szerint, amikor a magyar kormány először kereste meg az E.On-t az E.On Storage megvásárlásának szándékával, az E.On Hungária ragaszkodott ahhoz, hogy az ügylet része legyen az E.On Trade is.

2013 márciusában az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek (MVM) megvette az E.On Hungária két üzletágát, melynek pontos vételárát az előző év november 28-án aláírt vételi szándéknyilatkozatban határozták meg. Erre annak ellenére került sor, hogy azt a kormány szinte összes tagja ellenezte, kivéve magát Orbán Viktor miniszterelnököt, aki ragaszkodott az ügylet lebonyolításához.

Petschnig szerint, ha valaki megvizsgálja a vonatkozó dokumentumokat, amelyeket a kormány kiadott a bírósági döntés után, az derül ki, hogy a 2012 novemberében aláírt szándéknyilatkozatban “kőbe vésték a vételárat”, még azelőtt, hogy a kormány szakértői megvizsgálhatták volna az E.On üzleti működését, beleértve a Gazprommal kötött megállapodást is.

Akkor az iparági szakértők arra figyelmeztettek, hogy a 875 millió eurós vételár több, mint kétszerese az előző évben 380 millió euróra becsült cégértéknek, és megkérdőjelezték, hogy egyáltalán érdemes-e megvenni a céget a csökkenő energiaárak és a gáztárolási túlkínálat fényében. Akkoriban az iparági szakértők és az ellenzéki politikusok főleg a gáztározó üzlet vételárát kritizálták, és feltételezték, hogy a gáznagyker részleg nyereséges.

Nos, nem volt az. A szélsőségesen egyoldalú szerződés miatt az E.On Hungária üzleteinek értéke valahol mínusz 800 millió euró környékén lehettek (-240 milliárd forint), ami egyes szakértők szerint azt jelentheti, hogy a magyar állam 1,665 milliárd euróval, vagyis mintegy 500 milliárd forinttal túlfizetett.

Megmagyarázhatatlan módon annak ellenére tette ezt az állam, hogy tudta, a Gazprom és az E.On Hungária közötti gázszállítási szerződés értelmében a gázt rögzített árfolyamon szállítják, ami független a világpiaci áraktól és a hazai igényektől. Különös tekintettel, a szerződés kötelezi az importőrt, hogy a meg nem vásárolt gáz árának 50 százalékát büntetésként fizesse meg, amennyiben nem a szerződésben meghatározott mennyiséget veszi meg az adott évben. Az a tény, hogy az E.ON nem fizette meg ezeket a büntetéseket előre a szerződés kitétele szerint, hatalmas felhalmozott tartozást jelent, de ezeket az energiacég nem tüntette fel a mérlegében.

A Gazprom lehetővé tette, hogy az E.On kevesebb gázt vegyen 2009 és 2012 között büntetés nélkül, abban az esetben, ha ugyanennyivel több gázt vásárol 2013 és 2015 között. Petschnig szerint ezek az árak 30 százalékkal magasabbak a jelenlegi világpiaci áraknál.

Az MVM és más szakértők a jelentések szerint felhívták erre a kormány figyelmét, de nem jártak eredménnyel. Petschnig szerint az, hogy a magyar kormány nem lépett vissza az ügylettől, „gyanús”.

“Az E.ON nem tette lehetővé, hogy a kormány betekintsen az üzletbe a szándéknyilatkozat aláírása előtt” – mondta. “Még akkor is 380 millió euróra becsültés a céget, mint egy évvel korábban. A kormány végül több, mint a kétszeresét fizette ennek. A szándéknyilatkozat kitétele szerint a 875 millió eurós vételár nem változtatható meg. Lehetőséget biztosít a kormánynak, hogy üzleti értékelést végezzen, de ez nem befolyásolhatja a vételárat. Hihetetlen!”

Petschnig elmondta, a kormány és az E.On közötti tárgyalások 2011 tavaszán kezdődtek. Akkoriban az E.On 1,136 milliárd eurót kért. A magyar szakértők ennek egynegyedére becsülték az üzletág értékét. Petschnig elmondta, hogy erre az E.On 900 millió euróra csökkentette az elvárt árat. Az akkori nemzeti fejlesztési miniszter, Fellegi Tamás azt mondta, hogy az E.On tárgyalja újra a Gazprom szerződést – azt, amelyben meghatározták a szállítandó mennyiséget és az árat – így ki lehet küszöbölni minden kockázatot. Petschnig szerint a Gazprom ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is a világpiaci árnál 30 százalékkal többért szállítja a gázt.

“Ebben az esetben az importőr két dolgot tehet” – mondta Petschnig. “Vagy vásárol, és lenyeli a veszteséget, vagy nem vásárol, de akkor 50 százalékos büntetést fizet”. Ez volt az a pont, amikor “a kormánynak vissza kellett volna lépnie a vásárlástól”. Valójában, amikor kiderült, hogy a Gazprom nem kívánja újratárgyalni a szerződéses feltételeket, akkor Fellegi megszakította a tárgyalásokat. Ez volt az utolsó információ 2012 augusztusáig, amikor Orbán Viktor bejelentette, hogy a kormánya szándékában áll az E.On magyarországi gázüzletágának a felvásárlása.

Petschnig elmondta, hogy a szerződésben még azt is kikötötték, hogy a 875 millió eurós (260 milliárd forintos) vételár csak abban az esetben éri meg, ha a nagykereskedő sikeresen állapodik meg a Gazprommal az új szerződésről. Továbbment, és úgy foglalta össze a szerződés egyik passzusát, hogy az azt sugallja, “a magyar kormány arra a megállapításra jutott, hogy a hazai és nemzetközi gazdasági és politikai környezetben olyan változások történtek, ami alapján nagy esély van arra, hogy a magyar fél számára kedvező szerződést fogunk majd a Gazprommal kötni.”.

Petschnig „naivnak” nevezte a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjének, Rogán Antalnak a megjegyzéseit, miszerint előnyösebb pozícióban leszünk a Gazprom tárgyalás során. “Az E.On tízszer több gázt vásárol a Gazpromtól, mint Magyarország. Nem beszélve arról, hogy valamikor a Gazprom részvényese is volt az E.On-nak, ott a kapcsolat sokkal erőteljesebb, sokkal határozottabb.”  Petschnig rámutatott, hogy Rogán ezt akkor mondta, amikor az orosz-magyar kapcsolatok nagyon rosszak voltak. “Amikor Orbán meglátogatta Vlagyimir Putyint 2013 januárjában, akkor még közös sajtótájékoztatót sem tartottak. A kapcsolatok lefagytak.”

Petschnig szerint a két új paksi reaktor felépítése amiatt történik, hogy felmelegítse az orosz kapcsolatokat.

Bár számára egyértelmű, hogy bizonyos Fidesz-közeli gazdasági érdekkörök nagyobb nyereségre tesznek szert, mint mások, a különbség a magyarok által fizetett ár és a valós piaci érték között akkora, hogy “valami másnak, valami nagy dolognak is kell lennie a dolog mögött”. Petschnig úgy véli, az E.On esetleg kenőpénzt is ajánlhatott a vétel részeként bizonyos személyek részére. “Ha ennek mértéke csak 10 százalék volt, az is megéri az E.On-nak, és valaki 26 milliárd forintot kaphatott”.

Minden jel szerint Orbán volt az egyetlen olyan kormánytisztviselő, aki az ügylet megkötése mellett állt ki. Mártha István, az MVM vezére 2012 októberében az ügylet elleni tiltakozásképpen mondott le. Még Fellegi utódja, Németh Zsuzsanna miniszter (akik korábban ügyvédként dolgozott Simicska Lajos Fidesz-oligarcha egyik cégénél) is ellenezte az ügyletet. Továbbá, az MVM igazgatói csak úgy voltak hajlandóak aláírni a vételi ügyletet, ha a kormány vállalja annak finanszírozását a Nemzeti Bankok keresztül, és garanciát kap arra, hogy nem keletkezik ebből vesztesége.

Egy évvel a katasztrofális Putyini találkozó után Orbán és Németh Oroszországba repült, és aláírta Putyinnal a két új paksi atomreaktor megépítésére vonatkozó szerződést. Ennek értelmében a 12 milliárd euróra becsült építési költség nagy részét (10 milliárd eurót) orosz hitelből fogja megvalósítani az orosz állami Roszatom energiacég. Akkoriban még a független szakértők sem értették, hogy miért szükséges, vagy miért kell ilyen szerződést kötni. Sokan úgy vélték, hogy az utazás valódi célja a Gazprommal kedvezőbb feltételek kialkudása volt Putyintól, és a 12 milliárdos oroszoknak adott paksi ügylet volt az ára a kedvező feltételeknek.

Orbán Viktor és a magyar adófizetők sajnálatára a kialakult ukrán válság miatt nem egy oldalon áll Magyarország és Oroszország. Az ukrán konfliktus valódi költsége Magyarország számára az lehet az Oroszországba exportált mezőgazdasági termékek árbevétel kiesése mellett, hogy le kell írnia az E.On leányért fizetett hatalmas túlfizetés összegét.

Nemrég az Együtt PM beperelte a kormányt az E.On megvásárlása miatt. Jávor Bendek, az Együtt PM EP képviselője a legmagasabb szintű felelősségre vonást sürgette.

Petschnig rámutatott arra az abszurditásra, hogy a magyar hatóságok a civil szervezeteknél néhány százezer euró külföldi adófizetői pénz feltételezett hűtlen kezelése miatt nyomoznak, míg a magyar kormány 875 millió eurót pazarolt el egy cég megvásárlására a magyar adófizetők pénzéből.

Hivatkozás:

http://www.atv.hu/videok/video-20140910-petschnig-maria-zita