Fotó: Berecz Valter, hir24.hu

A Political Capital és a Common Sense Society közös konferenciát rendezett Budapesten szerdán a külpolitikáról. Az eseményen számos külpolitikai szakértő és politikus is fölszólalt. A konferencia támogatói között volt a német SPD pártalapítványa, az oktatást, a kutatást és a nemzetközi együttműködést a szociáldemokrácia alapértékeinek szellemiségében képviselő Friedrich Ebert Alapítvány.

A konferencia célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a magyar külpolitika égető kérdéseire. Sajnos a résztvevőket szinte lehetetlen volt rábírni, hogy a témára szorítkozzanak, és nem sok előrelépés volt azon a téren, hogy megértsük, mi történt és mi történik éppen a magyar külpolitikával, különös tekintettel a transzatlanti kapcsolatainkra.

A konferenciát Jan Engels, a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti képviseletvezetője, Krekó Péter, a Political Capital Intézet és Böröcz Emese, a Common Sense Society igazgatója nyitotta meg.

Nyitóbeszédében Krekó azt mondta: a kormány „keleti-nyitásának” köszönhetően mind a magyarok, mind pedig a külföldi közvélemény érdeklődése megnőtt a magyar külpolitika iránt.

Magyarország keleti nyitása

Az első panelbeszélgetés címe a Keleti nyitás: politikai, geostratégiai és gazdasági vonatkozások volt. A panelbeszélgetésben részt vett többek között Hóvári János, volt izraeli és törökországi nagykövet, a globális ügyekért felelős volt helyettes államtitkár, Íjgyártó István, volt orosz nagykövet, jelenleg a kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár és Pandur János, Bosznia-Hercegovina korábbi magyar nagykövete is. A beszélgetés moderátora Zgut Edit, a Heti Válasz újságírója volt.

Az első panelbeszélgetés témája alapján azt reméltük, hogy legalább valamilyen mértékű különbséget láthatunk majd a beszélgetésben résztvevők között. Minden felszólaló a második Orbán-kormány magyar diplomáciai testületének volt a tagja, és a panelbeszélgetés moderátora Zgut Edit a Fidesz-közeli Heti Válasz újságírója volt. A beszélgetés résztvevői csak arról próbálták meggyőzni a konferencia résztvevőit, hogy a keleti nyitás politikája semmi más, mint az általuk „globális nyitásnak” nevezett külpolitikai stratégia kiterjesztése.

Hóvári elmondta, a keleti nyitás csak egy része a minden irányban megvalósuló globális kormányzati nyitásának. A 2010-es magyar külpolitikai irányváltás célja az volt, hogy felélesszék az olyan országokkal is a kapcsolatokat, melyekkel korábban nem törődtek, mint például Mexikó, Argentína, Törökország, hogy kiterjesszék a külkereskedelmi kapcsolatokat ezekre a gyorsan fejlődő gazdaságokra és megerősítsék Magyarország pozícióját az egész világon.

Hóvári bevezetőjét követően Íjgyártó hangsúlyozta a magyar diplomácia által korábban mellőzött országokkal történő kapcsolatmegújítást, valamint a korábban tapasztalt klasszikus diplomáciai kapcsolatok során tárgyalt kérdésekről történő elmozdulás fontosságát. Az Egyesült Államok – mondta Íjgyártó – egyértelműen kiterjeszti befolyását a csendes-óceáni és az ázsiai régióra. Magyarország is ugyanezt akarta tenni. Kiemelte annak fontosságát is, hogy szem előtt kell tartani Magyarország földgázfüggőségét is. Ha Magyarország gáztranzitországként erősíti pozícióját, akkor azzal a magyarok is jobban járnak. Ezért van szükségünk Oroszországra – mondta Íjgyártó.

„Gázexportáló országként Oroszország nagyon megbízható. Milyen lehetőségei lennének Magyarországnak Oroszország, mint energiaszállító nélkül, különös tekintettel az energiapiac ingadozó mivoltára? Az orosz ellátás reálisnak tűnik az európai energiapiacok számára” – fogalmazott a diplomata Íjgyártó.

Pandur hangsúlyozta: a keleti nyitás Magyarország diplomáciai elszigetelődését eredményezte és Magyarország pozícióvesztéséhez vezetett Nyugaton. Azonban Pandur szerint ez annak köszönhető, hogy a nyugati média kettős mércét alkalmaz, amely nem számolt be aggályokról, amikor az olasz miniszterelnök nemrég Oroszországba látogatott.

A hallgatóság egy tagja emlékeztette a Külügyminisztérium három képviselőjét, hogy Orbán Viktorral ellentétben az olasz miniszterelnök nem kötött a paksi erőműbővítési megállapodáshoz hasonlót Oroszországgal, nem magasztalta az orosz gazdasági modellt és azt sem jelentette be, hogy illiberális államot készül felépíteni Olaszországban.

A Transzatlanti Szabadkereskedelmi Partnerségi Megállapodás (TTIP)

A második panelbeszélgetés témája a transzatlanti megállapodás politikai és gazdasági vetületeiről szólt, illetve arról, hogy szükségünk van-e arra. A beszélgetésben részt vett Schiffer András, a Lehet Más a Politika társelnök-frakcióvezetője, Szapáry György volt washingtoni nagykövet és Szelényi Zsuzsa, az Együtt formálisan független parlamenti képviselője is. A moderátor a Common Sense Society részéről Joshua Dill volt.

Schiffer András elmondta, hogy Magyarországnak két ok miatt sincs szüksége a TTIP-re. Mint az összes nemzetközi kereskedelmi megállapodás, úgy a TTIP is globálisan rossz lenne, másrészről ez sértené Magyarország és általában a kelet-, valamint dél-európai országok érdekeit. Úgy vélte: a TTIP-kérdés csupán világnézeti kérdés. „Az Orbán Viktorhoz hasonló neoliberalisták (sic!) azt mondják, a szabadkereskedelem mindenkinek jó” – kezdte Schiffer, aki szerint a TTIP csak országok, a nemzeti kincsek és a világ természetes energiahordozóinak a kizsákmányolásához vezetne.

A globalista kapitalista rendszer egy lefelé irányuló spirálba zuhan. A TTIP a multinacionális tőke háborúja a kisebb, félperifériális országok ellen” – mondta az ökopárti politikus. „Magyarország szuverenitása forog kockán” – fogalmazott. Schiffer hozzátette: a TTIP pont ugyanannyira „áruló” lenne, mint az oroszokkal kötött Paks II. megállapodás.

Az LMP társelnök-frakcióvezetője úgy véli, a TTIP azt eredményezné, hogy a magyar mezőgazdasági szektor megadja magát az Egyesült Államok érdekeinek.

Szapáry és Szelényi azonban elég nyitottnak tűnt a TTIP támogatását illetően. Mindketten reményeiknek adtak hangot, hogy a lehető legrövidebb időn belül megszületik a megállapodás az Egyesült Államok és az EU között, de úgy vélték: erre idén már nem fog sor kerülni.

A TTIP sokkal több, mint egy kereskedelmi megállapodás – reagált Szelényi Schiffer szavaira. Ő ezt sokkal inkább egy fontos politikai kérdésnek, a jövő civilizációja kérdésének, a tartós béke, a közös demokráciaértelmezés és megosztott kulturális programnak tartja – derült ki az együttes képviselőnő szavaiból.

„Azok, akik képesek alkalmazkodni, túl fognak élni és fejlődni fognak. Akik nem, azok elbuknak” – mondta Szelényi.

Az ukrán válság

A harmadik panelbeszélgetés címe „Ukrán válság: új lendület a Transzatlanti Biztonsági Együttműködésnek?” volt. A beszélgetésben részt vett Feledy Botond, a Szent Ignác Szakkollégium külpolitikai szakértője, Molnár Zsolt, az MSZP képviselője, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának az elnöke, Németh Zsolt, a Külügyi bizottság fideszes elnöke, valamint Siklósi Péter, a védelempolitikáért és védelmi tervezésért felelős helyettes államtitkár. A moderátor Krekó Péter, a Political Capital Intézet vezetője volt.

Az ukrán válsággal, mint a transzatlanti biztonsági együttműködés új kihívásával kapcsolatban a beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy Közép- és Kelet-Európa országai a nemzetközi külpolitikai stratégiák fókuszába kerültek. Magyarország orosz viszonya miatt számos régiós partner – beleértve Magyarország nyugati szövetségeseit is – adott hangot aggodalmának a Krím-félsziget elcsatolását és az ukrajnai Donbasz régió orosz szeparatistáinak Moszkvából érkező támogatását követően tapasztalt magyar külpolitikával kapcsolatban.

Molnár Zsolt elmondta, Magyarország – földrajzi helyzete, az ukrán konfliktuszóna határa miatt – a külföldi hírszerzési szervezetek tranzitországává vált.

Németh Zsolt közölte: fontos az ellen a benyomás ellen küzdenünk, hogy új, az európai biztonságot veszélyeztető hidegháború van kialakulóban. Felhívta a figyelmet arra, hogy az EU 2005-ben aláírt biztonsági stratégiai megállapodását idén nyáron fogják korszerűsíteni, így az már reflektálni fog a déli biztonsági kockázatokra is, különös tekintettel az Iszlám Állam nevű terrorszervezetre, valamint az ukrajnai orosz katonai agresszióra.

Németh elmondta, az ukrán válság szoros kapcsolatban van az ország nemzeti kisebbségeinek helyzetével. Rámutatott, hogy Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolata tavaly „besavanyodott”, amikor az oroszok által támogatott szakadár mozgalom és az ukrán kormányerők között fegyveres konfliktus alakult ki Ukrajnában, Orbán Viktor pedig megpendítette az ukrajnai magyarok autonómiáját.

Molnár Zsolt szerint a magyar titkosszolgálatokra fontos szerep hárul a pontos és megbízható információk megszerzésében – különös tekintettel arra, hogy miként érinti a kárpátaljai magyarok helyzetét a konfliktus. Elmondta, hogy a magyar hírszerző szolgálatok kiváló munkát végeztek a helyzet helyszíni felmérésében és a Magyarországra gyakorolt hatások előrejelzésében, értékelésében.

Siklósi Péter arról beszélt, hogy az ukrán válság miként járul hozzá a NATO általános megerősödéséhez. Mint fogalmazott egészen addig a pontig, amíg Oroszország elcsatolta a Krím-félszigetet, sok NATO-tagállam nem foglalkozott a katonai kiadásoknak a GDP két százalékára történő emelésével. Ha esetleg sor kerül egy háborúra a NATO és Oroszország között, akkor a NATO fog győzni – mondta.

(Nem túl megnyugtató. Egyébiránt idén Magyarország katonai kiadásai a GDP 0,6 százalékára csökkentek, bár a döntés, hogy csapatokat küldünk a Közel-Keletre, növelheti ezt a számot – a szerk.)