“Viktor, nem szégyelled magad? Holnap azzal a kézfogással te azokkal fogsz eggyé válni, akik ezekben a napokban 1961-ben kiásták Nagy Imre hulláját, kiásták, és jelöletlen sírba, arccal a föld felé, zsineggel összekötözve eltemették.” – Gulyás Márton, a Humán Platform aktivistája

“Putyin: nyet! – Európa: igen!” címmel szervezett tüntetést a Humán Platform hétfőn este Vlagyimir Putyin orosz elnök Budapestre érkezésének előestéjén. Az eleinte csak 1-2 ezer, később azonban a menet közben csatlakozóknak köszönhetően körülbelül 3 ezer fős tömeg jelképesen a Keletitől a Nyugati pályaudvarig vonult, ahol Ámon Ada, egy krími ukrán lány és Gulyás Márton mondott beszédet.

A tömeget egy hangszórókkal megpakolt kisteherautó vezette fel. A Keleti pályaudvarnál induláskor rögtön egy – az eseményhez illő – Beatles számmal, a Back in the USSR-ral kezdtek a szervezők, miközben egy 10-15 fiatalból álló ukrán csoport csatlakozott a tüntetőkhöz. A menet elején így némi túlsúlyba került a kék-sárga szín, amely mellett azért számos magyar, és még sokkal több Európai Uniós zászlót is lehetett látni.

 

Rengeteg rendőr volt, ám ez inkább az útvonalnak szólt, mintsem a tömeg méretének. Igyekeztek egyben tartani a menetet, mert a Rákóczi úton a szemközti sávra terelték a buszokat, míg a nagykörúton a villamosok jelentettek némi veszélyt a vonuló tömegre.

Előbb a Nyugati pályaudvarhoz, majd a Bajcsy-Zsilinszky út elején felállított színpadhoz vezető úton a korábban több tüntetésen is felszólaló Füzessy Károly, valamint Vágó Gábor, volt LMP-s képviselő beszélt. Füzessy hosszasan részletezte Putyin politikáját, és többször is párhuzamot vont Orbán rendszerével. Szerinte az orosz elnök eltiporja a sajtószabadságot, kiterjedt oligarcha-rendszert épített ki, és üldözi a civileket. Vágó is hasonlóan érvelt, bár kettejük közül Füzessy volt az, aki sikeresebben tüzelte fel a tömeget.

Ellentüntetők nem voltak, csupán egy idős házaspár kiabált ki egy Rákóczi útra néző ablakon. Azt üzenték a tüntetőknek: “menjetek dolgozni!” Még említésre méltó, hogy az egyik nagykörúti kocsma bejáratánál egy 20-as éveiben járó fiatalnak az jutott először eszébe, mikor meglátta a vonuló embereket, hogy “nézd ezeket a hülyéket.”

A dugóban rekedt autósok közül sokan dühösek voltak, míg mások nyugodtan várták, hogy elvonuljon a tömeg. Talán csak nem hallották az autókban, de amikor Füzessy azt kiabálta a mikrofonba, hogy aki velünk van, dudáljon, akkor egyetlen duda sem szólalt meg.  A Nyugati térre érve a menet megállt néhány percre, hogy a felüljáróról a fotósok le tudják fényképezni a tüntetőket, majd bekanyarodva A Bajcsy-Zsilinszky úton a Podmaniczky utca kereszteződésénél felállított színpad előtt állt meg a tömeg. Füzessy néhány szó után Ámon Adát, az Energiaklub elnökét szólította a színpadra, aki rögtön azzal kezdte: “Simicska Lajos tíz nappal ezelőtt mondott valamit, amivel maradéktalanul egyetértek” – utalva ezzel a vállalkozó orosz-barát energiapolitikával kapcsolatos kritikájára. Ámon szerint, ha a magyarok választhatnak, akkor a nyugatot választják, az orosz atomerőmű viszont keleti. Ezzel szemben még a szél is nyugati, ami a szélerőműveket hajthatná, ha azok építését a kormány nem lehetetlenítette volna el.

 

“A nyugati energiapolitika tiszta, kis léptékű, emberi és korszerű” – mondta az energiaklub elnöke. Az atomerőmű Ámon szerint politikai kérdés, Paks 2 pedig az Orbán rendszer egyik szimbóluma: mindent központosít, és azt szeretné, hogy mindenki neki fizessen, mindezt úgy, hogy az emberek ne tudjanak semmit. “Titokban, de drágán.”

Ámon szerint épelméjű ember nem akarhat ilyen kiszolgáltatottságot és függést. Paks 2 hatalmas korrupciós kockázattal jár, és hatalmas mennyiségű közpénzt emésztene fel. Az Energiaklub elnöke emlékeztetett: mikor döntöttek Paksról, senkit sem kérdeztek meg, még magát a nukleáris szakmát sem. Ha megkérdeznének bárkit, akkor kiderülne, hogy semmi szükség nincs erre az erőműre, és Ámon szerint nem is fog megépülni, ha elég sokan nem akarják. A tömeg azt skandálta: “nem hagyjuk!” A szerződések mind felbonthatók, és minden érv a felbontásuk mellet szól – mondta Ámon Ada.

Margaryta Rymarenko krími ukrán állampolgár és magyarországi diák következett a színpadon, aki oroszul szólt a tömeghez, Füzessy pedig fordított. A fiatal lány elmondta, hogy a mostani Krímet már nem nevezheti otthonának, mert nincs többé jog, nincs többé szabadság, csak egyetlen törvény van: az erőszak törvénye.

“Mocskos Putyin” – szakította félbe a tömeg a szónokot. A lány azzal folytatta: bárki célponttá válhat, és most már tudja, milyen az, ha a jövő egy bizonyos ember kényén és kedvén múlik, és ez az ami ellen az emberek harcolnak Ukrajnában.

Rymarenko arról is beszélt, hogy emberek életükkel fizettek azért, hogy megszabaduljanak egy diktatúrától. “Az ár, amit ezért fizettünk, elképzelhetetlen egy európai állam számára: több, mint 5 ezer halott, és több, mint 1 millió otthonából elűzött ember.” A lány szerint ezekkel a következményekkel kell számolnia annak, aki hagyja, hogy egy ember így visszaéljen a hatalmával mindenféle civil kontroll nélkül. “Nagy kár, hogy csak akkor kezdjük értékelni a jogainkat, amikor azokat épp elveszik tőlünk.” Ki kell állnunk a jogainkért és a szabadságért, mert ha ezeket egyszer elveszítjük, akkor a visszaszerzésük ára nem kevesebb, mint az életünk – mondta az ukrán lány.

Utolsó szónokként Gulyás Márton, a Humán Platform aktivistája lépett a mikrofonhoz. Gulyás a litvánok köszöntésével kezdte, akik 96 évvel ezelőtt ezen a napon kiáltották ki függetlenségüket az akkori Orosz Birodalomtól.

Gulyás csalónak, önhittnek, és gátlástalannak nevezte Orbán Viktort. Szerinte tény, hogy nem élünk demokráciában, és tény, hogy egy kisebbség rabolja szét a hazánkat, miközben majdnem 4 millióan élnek tartós nélkülözésben. Hozzátette: ez mind tény, de nem ezért vagyunk ma itt, hanem azért, mert Orbán holnap meg fog szégyenülni azzal, hogy annak “a véreskezű háborús uszítónak rázza majd a kezét, aki senki másnál nem tett többet az elnyomásért Oroszországban.”

A Fiumei úti sírkertben olyan feliratot készítenek, hogy “dicsőség a szovjet hősöknek, akik a forradalmi harcokban leverték az ellenforradalmat.” A tömeg hangos fújolásban tört ki, miközben nem messze tőlem egy idős úr a könnyeit törölte le az arcáról zsebkendőjével. Gulyás azt kérdezte: “Viktor, nem szégyelled magad?” “Holnap azzal a kézfogással te azokkal fogsz eggyé válni, akik ezekben a napokban 1961-ben kiásták Nagy Imre hulláját, kiásták, és jelöletlen sírba, arccal a föld felé, zsineggel összekötözve eltemették.”

Gulyás azzal zárta beszédét: nem könnyű megmaradni optimistának, és joggal vagyunk frusztráltak és csalódottak, de közös otthonunkra közös otthonként kell tekintetnünk. Ehhez le kell váltanunk a mostani rendszert, de nem csak ezt, hanem minden olyan oligarchikus despota rendszert, amely a nép ellenében korlátoz, és ami nem enyhíti, hanem fokozza a társadalmi egyenlőtlenségeket. Majd ha leváltottuk Orbánt, akkor bocsánatot kérhetünk ukrán, román, lengyel, cseh, észt, litván testvéreinktől, és elmondhatjuk, hogy nem mi fordítottunk hátat nektek, hanem Orbán Viktor – mondta Gulyás.

A tömeg zárásképp elénekelte a Himnuszt, majd a szervezők lejátszották az Európai Unió himnuszát, Beethoven Örömódáját is.