„Rabok legyünk vagy szavazzatok” – így tüntettek a diákok

március 16, 2018 -

Úgy tűnik, a tüntető ifjúság vezetői azt gondolják: a Nemzeti Együttműködés Rendszere parlamenti választáson legyőzhető, ugyanis a parlamenti választáson való részvétel fontosságára hívták föl a szónokok a figyelmet a Független Diákparlament szárnyai alól kikelt mozgalom, a Diák vagyok által jegyzett csütörtök délutáni-esti budapesti tüntetésen. Gyetvai Viktor, az Andrássy út Cohn-Benditje szót emelt az iskolai szegregáció ellen. Utóbb a tüntetők a Nemzeti Múzeumhoz vonultak, majd onnét a rendezvény hivatalos vége után sokan a Magyar Rádióhoz, ám a Téli Palota ostroma végül elmaradt.

A délután ötre az Operaházhoz meghirdetett tüntetés számos résztvevője nyilvánvalóan a koradélutáni Kétfarkú békemenetről érkezett, ugyanis tele voltak aggatva az azt jegyző Magyar Kétfarkú Kutyapárt matricáival. Entrée gyanánt egy szónok elszavalta a Nemzeti dalt – egy kisebb és egy súlyos hibával –, majd Orosz Fanni 1848. március 15-re vonatkozó, tárgyi tévedésektől sem mentes megemlékezése után Ország Olivér, a Független Diákparlament (FDP) szóvivőjének papírból elmondott beszéde következett. „[…] Egyszerűen csak ignorálnak minket. […] Nem tűrjük tovább. A jövő mi vagyunk” – mondta föl a Hallgatói Hálózat öt-hat évvel ezelőtti tüntetéseiről már ismert paneleket.

Az nem derült ki, hogy a konferanszié miért ordítja végig immár a harmadik tüntetést. Az is rejtély, miért próbált meg többször is valamilyen olyan rigmust skandáltatni a közönséggel, amelyre abszolút nem volt fogadókészség. Egyszer például teljesen spontán módon épp elindult, hogy „Orbán, takarodj!”, mire ő a színpadról elkezdte skandálni: „Megbuktak.”

„Mi mindannyian valakinek a hősei vagyunk.”

Nagy Blanka, az FDP kecskeméti képviselője egy tanmese segítségével azon lamentált, ki a hős. „Mi mindannyian valakinek a hősei vagyunk” – mondta. Beszédét a közönség en bloc lehősözésével zárta.

Három ifjú az oktatási kormányzat közelmúltbéli tevékenységét osztályozta több szempontból. Az oktatási kormányzat mindenből egyest kapott a szónokoktól. „Pótvizsga április 8-án, a vizsgabizottság a magyar nép” – zárult a beszéd.

A konferanszié erre fölfűzve két rigmust skandáltatott el a soksasággal: „pótvizsga” és „megbuktak”, majd a közönséget – értelemszerűen a közönség 2000. április 9-e előtt született részének címezte szavait – arra kérte: menjenek el szavazni. „Mi nem akarjuk megmondani nektek, hogy kire szavazzatok” – tette hozzá. Ekkor – tehát a tüntetés kellős közepén – elhangzott a Himnusz – mint utóbb kiderült: először, de a tüntetés során nem utoljára.

Gyetvai Viktor, a Független Diákparlament képviselője, a mostani diáktüntetések egyik arca színpadra szólította a diáktüntetést támogató oktatáspolitikai civil szervezetek jelenlévő képviselőit. Munkatársunk Törley Katalint és Sulyok Blankát, a Tanítanék képviselőnőit, Mendrey Lászlót, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnökét és Miklósi Lászlót, a Történelemtanárok Egyletének elnökét ismerte föl.

Ezután három szónok fölolvasta az FDP tizenhárom pontját – amúgy az első tizenkét pont már a két hónappal ezelőtti tüntetésen is elhangzott. Az új, tizenharmadiknak betolt pont így szól: „Tegyék lehetővé minden diák számára a világnézetileg semleges oktatást!” Mint magyarázták, „csak az az értékes hit, amit önként választanak”. Tiszai Anett, a Szavazz.info.hu egyik alapítója arra sarkallta közönségét: mindenki menjen el szavazni, egyúttal a bizonytalan szavazóknak ajánlotta választási útmutatóként honlapjukat.

Gyetvai kiemelkedett a szónokok közül

Gyetvai Viktor fejből elmondott beszédének minősége messze kiemelkedett az addigi beszédek közül. Az FDP képviselője, a diákmozgalom egyik vezetője szintén a választás fontosságára hívta föl a figyelmet. Szót emelt az iskolai szegregáció ellen. „Egy közös ügyünk van: szeretnénk normális körülmények között tanulni és dolgozni ebben az országban, mert szeretjük ezt az országot” – fogalmazott. „Ha képesek vagyunk […] az önkény minden formájára nemet mondani […], akkor egy boldog és demokratikus ország lesz Magyarország” – hangsúlyozta.

„Megbuktok!”, „Vásárhely”, „Viktátor.”

Gyetvai beszéde után, háromnegyed hétkor a tüntető ifjúság elindult az Operaháztól Nemzeti Múzeumhoz.

„Orbán, takarodj!”, „Megbuktok!”, „Vásárhely”, „Viktátor”, „Szabad ország, szabad oktatás!”, „Európa!”, „Balog Zoltán mondjon le!” – ezek voltak az Andrássy út-Bajcsy-Zsilinszky út-Deák tér-Kiskörút útvonalon vonuló tömeg jelszavai, de előkerült a B…ódjál meg, KDNP című, a Youtube-on több mint egymillió megtekintéssel büszkélkedő örökzöld is. Az nem derült ki, hogy Balog Zoltán esetleges lemondása mennyiben döntené be a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

„Gyertek velünk” – skandálta a tömeg a menetet az ablakokból, erkélyekről, teraszokról és loggiákról figyelő polgártársaknak. „Több mindent, kevesebb semmit!” – skandálták a vélhetően Kétfarkú-közeli tüntetők az ellenzéki/kormánypárti Magyar Kétfarkú Kutyapárt egyik választási jelszavát.

Némi disszonanciát mutatott, hogy mikor gépről a Tolcsvay-féle Nemzeti dal ment, a tömeg egy része a Kossuth-nótát énekelte.

A menet közben odaért a Múzeum körúton a Nemzeti Múzeumhoz, ahol a szónokok ismét fölolvasták a Független Diákparlamentnek az Operaháznál már elhangzott oktatáspolitikai pontjait. Közben öt tüntető fölment a Nemzeti Múzeum lépcsőjén az épület bejáratához, ahol egy fekete (talán valamilyen anarchista?) és egy európai uniós zászlót lengettek.

Kálló Dániel, az FDP szóvivője fölolvasta a Tizenkét pontot, mire a konferanszié az „Egyenlőség” rigmust próbálta skandáltatni a tömeggel, azonban a tömeg inkább a „Ruszkik, haza!” rigmust választotta. A tüntetők elszavalták a Nemzeti dalt, majd a konferanszié ismét rendkívüli ütemérzékről tett tanúbizonyságot: amikor a tömeg elkezdte skandálni, hogy „Európa”, ő a teherautó platójától ismét az „Egyenlőség” rigmussal próbálkozott; végül elhangzott a Szózat – az Európai Unió himnusza (leánykori nevén: Örömóda) azonban nem.

„Példát mutattok az egész magyar társadalom számára.”

Gyetvai Sándor Máriát idézve egy perc csendet kért és kapott.

Ismét a Himnusz – az elején közben még hallható volt az „Orbán, takarodj!” rigmus – következett, majd Gyetvai köszönetet mondott a sokaságnak. „Példát mutattok az egész magyar társadalom számára” – fogalmazott levezető beszédében. „Rabok legyünk vagy szavazzatok” – zárta beszédét az április 8-i parlamenti választásra utalva.


A papíron ötkor, ténylegesen fél hatkor kezdődött tüntetés hivatalos részének háromnegyed nyolckor lett vége.

Ezt követően a tömeg egy része a Bródy Sándor utcán a Magyar Rádió egykori épületéhez vonult. Tudósítónknak az volt az érzése, hogy a szájkarate szintjén 1956. október 23-át akarják újratöltetni, figyelmen kívül hagyva, hogy az már nem a Magyar Rádió épülete. Miután erre mégis rájöttek, a rádió szomszédos új – az is van vagy negyven éves –, rendőrsorfallal védett épületéhez vonultak.

„Menjünk be” – skandálta a tömeg, de egy későbbi kivételt leszámítva – lásd lejjebb – senki sem tett az égadta világon semmit a bemenés érdekében.

„Bayer Zsolt, a jó k…a anyád.”

„Elvesztette közpénz jellegét”, illetve „Bayer Zsolt, a jó k…a anyád” – énekelte a tömeg egy része a Yellow Submarine refrénjének dallamára. Helyszíni tudósítónk szerint lassan kezdett a forradalom elég harmatossá válni, ráadásul a teljes tanácstalanság volt észrevehető a vezető nélküli tömegen.

A január 19-i diáktüntetésen fölszólalt slammer, Rékasi Zsigmond egy megafonnal magához ragadta a szót és fölolvasta Ébredj, magyar című versét. Hozzátette: utólag tudta meg, hogy a Szálasi-indulónak is ez volt a címe, részéről véletlen az azonos cím.

Egy vasággyal együtt ötvenkilós forradalmár félpunknak látszó ifjú a rendőrkordonon való áttörés unorthodox módjával kísérletezett: a rendőrök lába közt próbált valahogy átjutni. Erre esélye annyi volt mint hintalónak az epsomi derbyn. Mint a Budapest Beaconnek adott másfélmondatos interjújában fogalmazott, „le szeretnék ülni”. Egy tautológiával (A tautológia egy olyan állítás, amely a saját értelménél fogva igaz – a szerk.) föltuningolva kiderült: a közvetlenül a rendőrsorfal mögötti szegélyre akar leülni, „mert oda szeretnék leülni”.

Látva a kifulladó kezdeti lendületet, tudósítónk csapot-papot otthagyva a szerkesztőségbe indult mindezt megírandó.