Sándor Mária. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter
A feketeruhás nővérek frontembere szerint mindenkit meg kell hallgatni, aki az egészségügy jobbítása érdekében tesz lépéseket. Sándor Mária – akinek nincsenek politikai ambíciói – nemmel szavazott a 2008-as népszavazás egészségügyet érintő két kérdésére, és hiányolja az egészségügy Pukli Istvánját. Interjúalanyunk nem megy el az október 2-i népszavazásra.
Budapest Beacon: Amikor megbeszéltük telefonon az interjút, azt mondta, hogy nem politizál. Ezt hogy érti? Hogyne politizálna? Vagy rosszul látom?
Sándor Mária: Pártpolitikát nem folytatok. Az egészségüggyel foglalkozom.
BB: Tehát politizál.
S. M.: Pártpolitikát nem folytatok. Viszont aki közéleti kérdésekről véleményt mond, az politizál, ebben az értelemben én is.
BB: Ha pártok meghívására vesz részt egészségügyi fórumon, az nem pártpolitika?
S. M.: Nem. Mindig egészségügyi fórumra mentem, ahol egészségügyi szakpolitikusok voltak meghívva. Ebből lett az, hogy – legalábbis a Magyar Időknél – LMP-s vagyok, aztán MSZP-s, DK-s, jobbikos, majd PM-es lettem, illetve Soros György támogatottja. Vagyis egy teljes ellenzéki koalíciót hoztam össze.
A vizitdíj és a kórházi napidíj az egészségügyiseknek jó volt. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter
BB: A 2008-as népszavazás két egészségügyi kérdésére hogy válaszolt, és miért úgy, ahogy?
S. M.: Az egy kampányfogás volt a Fidesz részéről. Egészségügyi dolgozóként nagyon nagy szükségünk volt a kórházi napidíjra és a vizitdíjra. Úgy éreztük, hogy a kórházak jó működéséhez kellenek ezek a források. Viszont ahogy egy BKV-dolgozó kap BKV-bérletet vagy munkaruhát, úgy mi, egészségügyisek szerettük volna elérni, hogy a kórházi napidíj és a vizitdíj ránk ne vonatkozzék ugyanúgy. A vizitdíj mellett szavaztam, azaz nemmel. Viszont mi, egészségügyisek nem fogadtunk el egymástól vizitdíjat.
BB: S a kórházi napidíjra hogy szavazott?
S. M.: Nemmel! Sem a vizitdíj, sem a kórházi napidíj nem volt olyan nagy összeg a betegeknek – tíz alkalom után már nem is kellett fizetni –, viszont a kórházaknak sokat számított. Mind anyagilag, mind erkölcsileg felértékelte az egészségügyi munkát. Ezeket mi, egészségügyisek nem elleneztük, mert mellettünk szóltak – bár, mint említettem, annak nem örültünk, hogy mi, egészségügyi dolgozók nem kapunk kedvezményt.
BB: Támogatná-e az egészségügy legalábbis részleges privatizációját? Aki valamilyen egészségügyi szolgáltatást igénybe akarna venni, az fizetne érte, viszont nem lenne hálapénz.
S. M.: Pontosan meg kellene határozni, hogy mi az, ami minden magyar állampolgárnak állampolgári jogon jár! Ha valaki ezen felül akar egészségügyi szolgáltatást igénybe venni – például egyágyas kórtermet vagy saját ápolónőt –, az fizessen érte – és erre persze ott lehetne a magánegészségügy. Ne kelljen bevinni a gyógyszereket, sőt: tudok olyan kórházról, ahol az infúziót, műtéti varrófonalat is bekérték a betegtől. De ez nem a privatizáció kérdése.
Rig Lajost a kollégájának tartja. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter
BB: Az előbb említette, hogy vélték már LMP-snek, MSZP-snek, DK-snak, jobbikosnak és PM-esnek is. Szóljon, ha tévedek, szerintem lehet mindegyiket gyalulni, de a fölsoroltak között csak egy nyilaskeresztes utódpárt van, és az a Jobbik. Tehát a Jobbik kilóg a sorból.
S. M.: Abszolút kilóg, igen.
BB: Július elején járt a nyilas uralom alatt a Dunába lőtt zsidók emlékművénél, a Duna-parti cipőknél. Erről született is egy Facebook-bejegyzése. A szakadó esős februári tüntetésen kifejezetten „a rasszizmus és kirekesztés áldozatainak” védelmében beszélt. Mindez nincs súlyos ellentmondásban azzal, hogy meghívott előadóként részt vett a Jobbik komlói, majd kapuvári egészségügyi fórumán és még tavaly nyáron az Eleven Emlékmű által szervezett egészségügyi kerekasztal-beszélgetésen, melyen többek közt a Jobbik is képviseltette magát?
S. M.: Nincs. Hangsúlyozottan egészségügyi fórumra mentem. Kifejezetten a mi kérésünkre sehol, ahol ezeket a fórumokat hirdették, nem volt kint semmiféle pártembléma. Rig Lajos mentőápoló és aneszteziológus volt, tehát kolléga – aki amúgy nagyon jól átlátja a magyar egészségügy helyzetét. Semmilyen pártpolitikai kérdésbe nem mentünk bele.
BB: Rig Lajos a Jobbik országgyűlési képviselője.
S. M.: Egészségügyi fórumokon voltunk. Nem is esett szó másról, csak az egészségügyről, illetve a betegellátásról. Mindig hangsúlyoztuk, ha bármilyen pártpolitikát belevisznek egy fórumba, fölállunk, és elmegyünk. Ezt mindenki tiszteletben tartotta! Az egészségügynek nyújtott segítő kezet viszont mindenkitől elfogadjuk. Ha ők is tesznek az egészségügy jobbítása érdekében lépéseket, akkor őket is meg kell hallgatni.
BB: Egy Rig Lajossal közösen tartott lakossági fórumnak nincs olyan üzenete, hogy a Jobbik szalonképes?
S. M.: Szomorú lenne, ha így lenne! De aki ezzel akar támadni, úgyis megteszi. Amúgy ezeken a fórumokon nemcsak jobbikosok vesznek részt. Más pártok szimpatizánsai is megjelennek, mert szeretnének velünk találkozni. Az biztos, hogy útjaink során megtapasztaltuk az ország totális megosztottságát, így Társaimmal azt a következtetést vontuk le, hogy az elkövetkezendőkben két lépés távolságot tartunk konkrét pártfölkérésektől, abban az esetben megyünk el, ha több párt egyszerre van jelen.
BB: A Jobbiktól azért nem kapott, mert elment a cipőkhöz, vagy az Élet Menetére?
S. M.: Nem. Tiszteletben tartják a szemléletmódomat.
A menekültekkel kapcsolatos szemléletmódjához (is) ragaszkodik. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter
BB: Az október 2-i népszavazással kapcsolatban mi az üzenete? Azért kérdezem, mert korábban erősen exponálta magát a menekültek védelmében.
S. M.: Elsőként láttunk el a kórházunkban menekülteket, még el se kezdődött szinte a válság, de kisbabák születtek útközben, és hozzánk hozták. Büszke vagyok minden kollégámra, akik hihetetlen szeretettel látták el a rászorultakat! Hivatásunkból fakadóan kötelességünk segíteni minden rászorulón. Én ehhez a szemléletmódhoz ragaszkodom és vállalom.
BB: Bojkott vagy érvénytelen szavazat?
S. M.: Nem megyek el!
Az érdekképviselet szerinte nem képviseli őket. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter
BB: Vannak – akár függetlenként – politikai ambíciói?
S. M.: Vissza szeretnék menni a betegágyak mellé. Mindenáron.
BB: Nincsenek?
S. M.: Nincsenek. Az kattog az agyamban, hogy hányok az egészségüggyel kapcsolatos sok kormányzati hazugságtól. Az egészségügyi felsővezetést el kell tüntetni. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke vagy Cser Ágnes nemhogy kollaborál a kormányzattal, de még büszke is rá: kijelentették, hogy Európában nincs még egy olyan ország, ahol ennyire együtt tud működni az érdekképviselet és a kormány. Szerintem viszont nincs Európában még egy olyan ország, ahol így lefeküdtek volna a kormánynak az érdekképviseletek. Ezek mindent képviselnek, csak a betegek, és az egészségügyi dolgozók érdekeit nem. Nem az aktuális kormányt hibáztatom a helyzetért, hanem az őket kiszolgálókat, a kórházi vezetőket, az érdekképviseleteket, akik tehettek volna, de nem léptek föl időben, és hagyták, hogy huszonöt év alatt ide jusson az egészségügy. Az egészségügy borzalmas állapotai nem 2010-ben kezdődtek. Ami ma a magyar egészségügyben van, az a korrupció legmagasabb foka. Magyarország kicsiben.
BB: S pont annak érdekében, hogy visszakerülhessen a betegágyak mellé, átmenetileg sem kíván politikai szerepet vállalni?
S. M.: Abban az értelemben nem, hogy mondjuk, beüljek a Parlamentbe. Abban az értelemben igen, hogy utcára visszük az embereket. Törley Kata sem politizálni akar, hanem tanítani, Pukli István sem, csak azt szeretné, hogy ne dőljön ki az iskolája fala, és ne legyen aládúcolva az egész épület, az épületben pedig méltó körülmények között, színvonalasan oktathassanak. (Pukli Istvánnal várhatóan augusztus elején-közepén jelenik meg nagyinterjúnk – Sz. P.) A szakmánkért, a gyerekekért vagy a betegekért küzdünk, nem hiszem, hogy alkalmasak lennénk a szoros értelemben vett politizálásra. Megoldani akarom a problémát, nem irányítani a problémamegoldókat. Amúgy hol az egészségügy Pukli Istvánja, egy olyan kórházigazgató, aki kiáll a nyilvánosság elé és közli, hogy nem működik együtt? Néha-néha volt egy-egy igaz hang, de aztán visszakoztak. Vagy mi lett a Szent Imre Kórház altatóorvosainak lázadásából? Semmi. A győri sebészek forradalma is elzúgott.
Sándor Mária. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter
BB: Azt állítja tehát, hogy morálisan az egészségügyben sokkal rosszabb a helyzet, mint az oktatásban? Jól értem?
S. M.: Sokkal. Jól.
BB: Miért?
S. M.: Talán azért, mert az egészségügyben sokkal nagyobb pénzek vannak, tehát nálunk sokkal inkább megjelent a korrupció. Ráadásul jóval hierarchikusabb rendszer, mint az oktatás. Egy nővérnek csak főnöke van. Hatalmas szakadék van a lentiek és a föntiek között, és a föntieknek egyáltalán nem érdeke a változtatás.
Az apácaság után Sándor Mária csecsemő- és gyermekszakápolói diplomát szerzett. Dolgozott többek közt az Amerikai úti gyermekagysebészeten, később a gyermekszívsebészeten, majd a Péterfy Sándor utcai kórház koraszülöttosztályán. Itt Zombor Gábor államtitkár lemondása után, 2015. szeptember 1-én, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarával meglévő konfliktusai miatt fölmondott. „Nem vagyok hajlandó fizetni ennek a kamarának a tagdíjat” – közölte ezzel kapcsolatban.
A Péterfyből történt távozása után Sándor Mária hónapokig munkanélküli volt, 2016 eleje óta pedig a szociális szférában dolgozik, ahol idősekkel foglalkozik, erről azonban ennél többet nem kívánt elárulni.
Sándor Máriának egy férje és egy tizenkét éves kislánya van, Ilona, „aki minden rendezvényünkre eljön, és nagyon sokat segít nekem”.