Izzasztó kétkapuzással és pizzákkal melegített a salgótarjáni szegényekből álló focicsapat keménymagja a szerdai magyar-portugálra. A Gorkij-lakótelep peremén kis híján összecsaptak a Ronaldo-rajongók a magyar morékkal a kanapén, elindult a tippmix, de kiderült az is, mivel fejleszti egy fociőrült közmunkás fiai futballtechnikáját. Az alábbiakban minimális szerkesztéssel, teljes egészében közöljük testvérlapunk, az Abcúg írását.

„Még egy ilyen nem lesz, szurkolni kell” – Oláh Antal a 6:3 című filmből idéz pár órával a szerdai portugál-magyar EB-selejtező mérkőzés előtt. A negyvenes férfi él-hal a fociért, közmunkás feladatai mellett segédedző a Zagyvapálfalvai Ifjak Sportegyesületénél (ZISE). A kis csapatban főleg a salgótarjáni Gorkij-lakótelep erdőszélén álló, szebb napokat is látott gangos munkásházaiban élő roma gyerekek fociznak.

A Gorkij-lakótelep egyik háza a meccs előtt. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

Előbb tengózással, majd ahogy többen is befutnak, háromperces kiscsapatos meccsekkel készülnek az esti közös szurkolásra a rekkenő nyári hőségben a helyi iskola műfüves pályáján. Hetente kilenc órán át kapják meg ingyen a játéklehetőséget az amúgy óránként 4500 forintért kibérelhető pályán, de csak akkor játszhatnak, ha nincs fizető csapat. Fizető csapat pedig akkor nincs, amikor a legnagyobb a meleg. Úgyhogy szinte mindig hőségben játszanak, de ezt annyira nem bánja Lugosi Zoltán edző. Így jobban bírják a melegben rendezett meccseket, mert hozzászoktak.

Szebasztian apjával a kispályán. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

Lugosi pár éve döntött úgy, hogy dobja a fővárosi kényelmes focistákat, és lelkes roma fiatalokkal fog foglalkozni. Pár éve oda is költözött Salgótarjánba. Az összesen több mint száz fős vegyes csapatról és nehézségeikről az Abcúg korábbi riportjában olvashat. Anti fiát, Szebasztiánt azóta beválogatták egy tavaszi hollandiai bemutatkozó túrára, és megyei legjobb is lett korosztályában. Apja mégis kissé csalódott, mert amikor komolyabb csapathoz ajánlotta volna, elutasították azzal, hogy nem elég erős testileg. Anti roma származását sejti az elutasítás hátterében, de Szebi tizenhárom éves kortársaihoz képest kétségtelenül kisebb termetű. „Felnőttként ez lesz az előnye, gyorsabb lesz másoknál” – vigasztalja az edző.

Pörgött a játék. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

A közös szurkolásra készülnek, de előtte még lepörgetik a rövid kis meccseket, amiken eleinte bravúros összjátékot csillogtat Szebi, Robi, Alex, Szever, Dominik, a kis és az öreg Anti, a másik segédedző Krisztián és Lugosi Zoltán, de a forróság hamar kiveszi az erőt mindenkiből. Most kevesen vannak, de az edző szerint van, hogy harminc játékos is összegyűlik, és akkor is muszáj játszatni őket, hogy mindenki labdához jusson a rendelkezésre álló rövid idő alatt.

Heti kilenc órát játszhatnak a pályán. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

Amelyik csapat veszít, leül a palánk árnyékába, és a háromperces pihenő alatt jut idő latolgatni az EB-meccs esélyeit. 3-1-re kikapunk – jósolja Anti; Krisztián szerint 2-1 lesz a vége ide, „félidőben x-szel”. Anti úgy okoskodik, hogy a portugálok Ronaldóval a szélre fogják vonzani a játékosokat, és középen Nani fog gólt rúgni. Ezt meg is tette tippmixen, ahogy azt is, hogy 10,5 szögletnél több lesz, és 3,5 sárga lapnál többet fognak kiosztani.

Szurkolás az első Dzsudzsák-szabadrúgás előtt. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

Amikor az első félidő végén Nani előbb egy les miatt meg nem adott, aztán egy szabályos gólt szerzett, Anti mindkétszer lelkesen emlegette, hogy ugye megmondta. Ekkor már náluk ültünk a nappaliban a kis laposképernyős tévé előtt. A lapostetejű házat egész nap melegítette a nap, a falak ontották a forróságot, a nap miatt leeresztett redőny miatt a levegő sem járt.

Bár a gyerekek láthatóan kicsit szerepzavarban voltak, hiszen a külföldi ligákon és a külföldi sztároknak/csapatoknak szurkolva nőttek fel eddig, az egyenlítő gólok után mindenki magába roskadt kicsit. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

A szobába beszorult jó tizenöt ember huszonnégy szelet, az edző által rendelt pizza nagy részének elfogyasztása után izzadva figyelte az amúgy is forró hangulatú, pörgős meccset. A góloknál mindannyian felugrálunk, hitetlenkedve kiáltozunk, egymás hátát csapkodjuk.

Gólöröm a harmadik magyar találat után. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

A szünetben mindenki kiáramlik a gangra, csak Anti két kisebb fia marad bent. Egy sapkával cselezgetnek villámgyorsan a padlón. Apjuk szerint van, amikor egy kis plüssmacit használnak labdaként, bátorítja is őket erre, szerinte ez is fejleszti a technikájukat.

A második félidőre várva a szünetben a gyerekek egy sapkával egykapuztak a szobában. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

Akárcsak odakint a lelátón, idebent a kanapékon is kialakultak a szurkolótáborok. Persze mindenki elsősorban a magyar válogatottnak szorított, „Magyarok vagyunk more!”, de Anti lánya Bogi – aki maga is focizik a ZISE lánycsapatában –, illetve kisebb fiai, a kis Anti és Tito Ronaldóért rajonganak. Bogi egyenesen ronaldós mezben ült le szurkolni.

Bogi ronaldós mezben néz le a gangról az utcára a szünetben. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

Így aztán miután közösen kiörömködték magukat Dzsudzsák első gólján – „Ez már a rugótechnika!” – a gyerekek hatalmas táncot jártak akkor is, amikor Ronaldo fölényesen Király Gábor hálójába sarkalta a labdát. „Gizdafejű!” – dühöng az apa – „Van mire!” – felesel a lánya. Ronaldo akcióját kis híján a tévé bánta: Antit elkapta a hév, és dühében felkapta a készüléket, aztán mégis visszatette a helyére, és emlékeztetett: ugye megmondta előre, hogy Ronaldóból „ki fog jönni” a teljesítmény.

Antal a tévét is többször aktívan bevonta a gólörömbe, és a C. Ronaldo miatti bosszankodásba is. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

„Ennyi elég fújd már le” – mondja Zoli; az edző türelmetlenül várja a végét 3-3-nál, és szakmai tanulságként mutogatja a kis csapatnak, hogyan adogatnak hátul a magyarok. „Látjátok, ha ti is így csináltátok volna délután, akkor tietek az a meccs. Nem kell mindenáron támadni. Nézd, a portugálok át se jönnek a felezővonalon!”

Lugosi Zoltán értetlenkedik a magyar csapat második félidő vége felé mutatott, szerinte nem kellően defenzív játéka miatt. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

Aztán lefújják, és mindenki fellélegez. „Hihetetlen!” – mondta valaki, és mindenki bólogat. „Ez igen! Klassz volt” – mondja Zoli, aki az EB elején még abban reménykedett, hogy nem esik ki egyből a magyar csapat, de a teljesítmény felülmúlta várakozásait.

Az első gól mindenkit meglepetésként ért. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

Eddigre kiderül az is, hogy a tippmixen megtett Nani-gólon kívül a többi dolog is bejött Antinak, így párszáz forintos befektetése több mint ezret fialt. „Hohó, holnap veszek csirkecombot!” – mondja.

Szebásztián a gangon a meccs után. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton

A gangon és az utcán is a meccs a téma. „Mit szólsz szomszéd?” – kérdezi valaki, mire csak ennyit válaszol egy dörmögő hang: „Ronaldónak üzenem, hogy bújjon el!”

Az utcán a meccs után egyből kezdődött a grundfoci. Fotó: Abcúg, Magócsi Márton