Simicska Lajos, a Fidesz titokzatos oligarchája

február 10, 2015

simicska_GRIDfekvo-e1423563855684

“ [Biztosítania kell] „a párt finanszírozását úgy, hogy a Fidesz ne függjön külső erőforrásoktól” [pl. pénzügyi csoportoktól] (…) „mivel ezek a lobbik nem karitatív szervezetek, a Fidesznek a megalakulásától kezdve nem voltak külső támogatói. El akartuk tehát kerülni mind a belföldi, mind pedig a külföldi csoportok gyámkodását, viszont így saját forráshoz kellett jutnunk.” – Simicska Lajos, a Fidesz gazdasági igazgatója, 1994 október

“Magyarországnak nagy magyar vállalatokra szüksége van a pénzügyi szektorban, a biztosítási iparban, az építőiparban, az energiaiparban, a járműgyártásban, a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban, az információs technológiákban, a szállodaiparban, vagyis minden jelentős területen. Igen, nagytőkésekre, sikeres, sok milliárddal rendelkező vállalkozókra van szükségünk. Ha nem, akkor mindent a külföldiek fognak elvinni ebben az országban, és meggyőződésem szerint – ha tudja ön ezt, ha nem – ön valójában, amikor a magyar tőke ellen beszél, labancpolitikát folytat, amit én elutasítok.” – Orbán Viktor, magyar miniszterelnök, parlamenti beszéd, 2012

Bár hivatalosan nincs a száz leggazdagabb magyar listáján, a Forbes nemrég Simicska Lajost a harmadik helyre sorolta a legbefolyásosabb magyar személyek listáján Orbán Viktor miniszterelnök és Csányi Sándor, az OTP elnöke után. Csányi hatalmas cégbirodalommal rendelkezik, köztük számos mezőgazdasági, húsfeldolgozó és ingatlankezelő céggel, melyek nagy részét a saját bankja lát el hitelekkel, és a kormány valamint az EU-támogatások haszonélvezői.

Miután 2010-ben a Fidesz elsöprő győzelmet aratott a választásokon, elnöke, (és miniszterelnök-jelöltje) Orbán Viktor állítólag több napot töltött Székesfehérváron Simicska Lajossal, hogy egyeztessenek minden egyes jelentősebb kormányzati kinevezésről, beleértve a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetőit és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) vezetőit is, akik az EU támogatások kezelését végezték. A következő négy év során egyetlen EU fejlesztési pénz elköltésére vonatkozó szerződést sem ítéltek oda Simicska tudta és jóváhagyása nélkül.

Négy évvel később, a legtöbb Simicska által személyesen kiválasztott kormányzati alkalmazottat kirúgták, ami állítólag az eddig háttérben zajló háború kirobbanásához és nyilvánosságra kerüléséhez vezetett. Mióta 1999-ben távozott az adóhatóság éléről, Simicska szinte láthatatlan volt, és csak az elmúlt napokban adott interjúkat független hírportáloknak, melyekben Orbánt árulással vádolta és elítélte őt, amiért új diktatúrát épít.

A pénzügyi „zseni” a Fidesz mögött

Simicska először 1985-ben találkozott Orbán Viktorral, a Fidesz jövőbeni vezérével a Bibó István Szakkollégiumban. 1988-ban néhány diák alapította meg a Fiatal Demokraták Szövetségét (Fidesz) a joghallgató Orbán vezetésével, bár Simicska nem volt az alapító tagok között.

1990-ben a Fidesz bekerült a parlamentbe, miután a választásokon a szavazatok 5,44%-át szerezte meg, de akkor még a liberális koalíció részeként vett részt az országgyűlésben. 1993-ban a Fidesz elnöke felajánlotta Simicskának a párt gazdasági igazgatói posztját, amire – minden forrás szerint – Simicska minden tekintetben tökéletesen alkalmas volt.

Simicska egyik korai pénzügyi húzása volt, hogy megszervezte a Hősök terére néző jelenlegi pártszékház Fidesz nevére íratását. Az épület jóval meghaladta a kis párt számára a törvény szerint elérhető méretet, a grandiózus épületet végül Simicska közbenjárására jelentős összegért eladták az egyik állami tulajdonú banknak, de a használati jog a Fidesznél maradt.

Egy másik húzása volt 1994-ben a B-Reklám Kft. megvásárlása, melynek tulajdonosai közel álltak a Fideszhez, illetve a Mahir-hez, ahhoz az állami reklámcéghez, amely jelentős számú óriásplakátot és újságosbódét birtokolt. A cég jelentős bevételre tett szert az abban az évben megtartott országgyűlési és önkormányzati választások idején, és hozzásegítette a Fideszt a szavazatok 7,7 százalékának megszerzéséhez.

1994 júliusában Simicska csatlakozott a B-Reklám igazgatótanácsához, és végül irányítói tulajdonjogot is szerzett a cégben.

1994 októberében Simicska kevés interjújának egyikében a Népszabadságnak azt nyilatkozta:

“ [Biztosítania kell] „a párt finanszírozását úgy, hogy a Fidesz ne függjön külső erőforrásoktól” [pl. pénzügyi csoportoktól] (…) „mivel ezek a lobbik nem karitatív szervezetek, a Fidesznek a megalakulásától kezdve nem voltak külső támogatói. El akartuk tehát kerülni mind a belföldi, mind pedig a külföldi csoportok gyámkodását, viszont így saját forráshoz kellett jutnunk.”

Az elkövetkező hat évben Simicska 24 Fidesz-közeli cégben szerzett érdekeltséget. Számos cégben azonban nem saját, hanem felesége, Pusztai Zsuzsanna neve szerepel tulajdonosként.

Az adóhatóság éléről az üzleti élet csúcsára

Miután 1998-ban a Fidesz megnyerte az országgyűlési választásokat, Orbán Simicskát nevezte ki az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) élére. 1999 augusztusában azonban lemondani kényszerült, mivel botrány alakult ki számos nagy adótartozást felhalmozó Fidesz-közeli cég két vendégmunkás, Kaya Ibrahim és Josip Tot nevében történt eladása miatt. Az is kiderült röviddel Simicska kinevezése után, hogy számos Fidesz-közeli cég adózására vonatkozó dokumentumot eltüntettek vagy megváltoztattak, de sosem sikerült bizonyítani, hogy Simicska személyesen is érintett lett volna, illetve, hogy számos APEH munkatárs koordinált tevékenységéről lett volna szó.

Mindig kerülte a média figyelmét, és miután lemondott az APEH éléről, számos reklámcéget, médiavállalatot és építőipari céghálózatot épített fel, és kovácsolt össze cégbirodalommá, nem kis részben az állami, önkormányzati és kormányzati cégek szinte véget nem érő megrendeléseink köszönhetően.

Közgép

2007 és 2013 között, amikor a legtöbb magyar építőipari cég a túlélésért küzdött, aKözgép kiválóan teljesített, és minden évben jelentős osztalékot fizetett tulajdonosainak. 2013-ban a kifizetett osztalék mértéke elérte a 3 milliárd forintot.

Simicska keze alatt a Közgép egy kisebb fémszerkezet építő cégből nőtte ki magát, és lett az ország legnagyobb építőipari cége azáltal, hogy számtalan kormányzati megbízást nyert el autópálya, híd, vasút, sőt legújabban radioaktív hulladéktároló megépítésére is. A cég bevallott bevétele 2004-ben 1,8 milliárd forint volt, az elkövetkező öt évben meghúszszorozta azt: 2005-ben 7,5 milliárd, 2008-ban már 20 milliárd, 2009-ben pedig 40 milliárd forint volt.

Bár a pletykák szerint ő a Közgép tulajdonosa, Simicska ezt a tényt sikeresen rejtette el egy bonyolult tulajdonosi struktúra mögé. Ez egészen 2012-ig nem derült ki, míg az origo.hu fellibbentette a fátylat arról, hogy a cég részvényeinek a többsége olyan cégeknél van, melyeknek Simicska és/vagy felesége a tulajdonosa, beleértve a Neo-Met Kft-t. és a Pro Aurum Kft. is, mely a Magyar Nemzet tulajdonosai között i szerepel.

Miután 2010-ben a Fidesz-KDNP nagy fölénnyel megnyerte a választásokat, Simicska üzleti birodalma virágzott, ami a kormányzati megrendeléseknek és a bőséges EU fejlesztési támogatásoknak volt köszönhető. 2010-ben és 2011-ben a Közgép a beszámolók szerint közvetlenül 287,8 milliárd forint állami közbeszerzési pályázatot nyert el, és ezzel az építőipari bevételei meghaladták a 680,5 milliárd forintot, beleértve a:

  • Szajol és Püspökladány közötti vasútpálya megépítését 99 milliárd forint értékben,
  • országos úthálózat fejlesztési projektet 41 milliárd forint értékben,
  • a Gyoma és Békéscsaba közötti vasútvonal felújítását 39 milliárd forint értékben.

2008 és 2013 között a Közgép Zrt. és a Közgép által vezetett konzorciumok több, mint 900 milliárd forint értékben nyertek közbeszerzési pályázatokat, beleértve 90 közbeszerzést 2013-ban, melyek összértéke 380 milliárd forintra rúgott, ezek között volt öt olyan pályázat is, melyeket 2013. december 23 és 26. között nyert el 32 milliárd forint értékben.

2013-ban a Közgép vagy a Közgép által vezetett konzorciumok a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kiírt pályázatok 17,2 százalékát nyerték el, beleértve az M86-os főút Hegyfalu és Csorna közötti 33,4 kilométeres szakaszát 65 milliárd forint értékben.

Állami tulajdonú vállalatok

Ebben az időszakban Simicska cégei 288 milliárd forint összértékben nyertek el megrendeléseket különböző állami tulajdonú cégektől. Az egyik reklámcége, a Publimont Kft. 2009-ben még veszteséges volt, de 2011-ben már 1 milliárd forint osztalékot fizetett ki tulajdonosainak, ami nagyrészt az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. (800 millió forint), valamint a Magyar Turizmus Zrt. (470 millió forint) megrendeléseinek volt köszönhető.

Médiamogul

A kormányzati és állami megrendelések tömkelegének köszönhetően Simicska média- és reklámcégei virágzásnak indultak, beleértve az EuroAWK, Mahir Cityposter, Euro Publicity, és az A Plakát cégeket, melyek együtt 432 millió forintos adózás előtti eredményt értek el 2011-ben.

2011-ben más, Simicskához köthető cégek is rekordnyereségre tettek szert, beleértve az építőanyag gyártó Hung-Ister Zrt.-t (715 millió forint) és a Mahir Kiállításszervező Zrt.-t (80 millió forint). A Metropol 2011-es megszerzése után további 648 millió forinttal nőtt a folyamatosan növekvő üzleti birodalmának nyeresége.

A kormánybarát napilap, a Magyar Nemzet mellett Simicska médiabirodalma megszerezte a Lánchíd Rádiót és a Class FM-et is, amely a legnagyobb és legjövedelmezőbb kereskedelmi rádió Magyarországon, a számos állami reklámmegrendelésnek köszönhetően. A beszámolók szerint a Simicska cégei által szintén megvásárolt TV2 a tulajdonosváltást követően ömlesztve kapta a kormányzat és a Fidesz hirdetési megrendeléseit a 2014-es országgyűlési választásokat megelőző kampány során.

Magyar Nemzet

Simicska kormányoldali újságja, a Magyar Nemzet nem csak a kormány szekerét tolja hűen, de számos alkalommal az is bebizonyosodott, hogy manipulálták, vagy megváltoztatták a tényeket annak érdekében, hogy a kormányt jó, az ellenzéket pedig rossz (nagyon rossz) színben tüntessék fel. Amellett, hogy a kormányzati forrásaiktól megszerzett bizalmas információt szivárogtattak ki, az elmúlt mintegy öt évben a Magyar Nemzet szerkesztői annak örülhettek, ha parancsra manipulálhatták a híreket. Az egyik különösen szégyenteljes példája ennek az volt, amikor tavaly nyáron megjelentettek egy cikket, melyben leközölték az Ernst and Young jelentéstervezetét az Ökotárs Alapítványnál folytatott vizsgálatról, és erre hivatkozva írták azt, hogy az alapítványnál sikkasztást és tiltott pénzügyi tevékenységet folytatnak, amikor a jelentésből ennek pont az ellenkezője derült ki. Ehhez hasonlóan 2014 novemberében a Magyar Nemzet kötelességtudóan számolt be arról, hogy a KEHI vizsgálata az Ökotársnál igazolta a csalás gyanúját, és senki nem vette a fáradtságot a lapnál, hogy valóban elolvassa a jelentést, amelyben az állt, hogy alaptalanok voltak a feltételezések.

Osztalékok

Simicska és felségének reklám- és médiacégei 2011-ben a jelentések szerint 1,27 milliárd forint osztalékot fizettek ki. Ugyanebben az évben a Neo-Met Kft. és a Pro Aurum Zrt., 2,5, illetve 2,1 milliárd forint osztalékot fizettek. Bár ezeknek az összegeknek a nagy részét az üzleti birodalom bővítésére fordították további felvásárlások útján (köztük olyan cégek felvásárlására, amelyek a Közgép elől nyertek el közbeszerzési pályázatokat), az általános vélekedés szerint a pénz jelentős része került visszaosztásra, közvetve vagy közvetlenül a Fidesz, a Fidesz politikusai részére, valamint a kormányoldali civil szervezet, a Civil Összefogás Fóruma (CÖF) részére.

Az ellenzék végül szóvá tette

2012 májusában Karácsony Gergely, az akkori LMP képviselője rákérdezett Orbán Viktornál a magyar oligarchák szerepére, amelyre a miniszterelnök így reagált:

Magyarországnak nagy magyar vállalatokra szüksége van a pénzügyi szektorban, a biztosítási iparban, az építőiparban, az energiaiparban, a járműgyártásban, a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban, az információs technológiákban, a szállodaiparban, vagyis minden jelentős területen. Igen, nagytőkésekre, sikeres, sok milliárddal rendelkező vállalkozókra van szükségünk. Ha nem, akkor mindent a külföldiek fognak elvinni ebben az országban, és meggyőződésem szerint – ha tudja ön ezt, ha nem – ön valójában, amikor a magyar tőke ellen beszél, labancpolitikát folytat, amit én elutasítok.

EU Fejlesztési források

2014 januárjában a Budapest Beacon az alábbiakról számolt be:

A Közgép kilátásai a jövőre nézve jók, különösen akkor, ha a jelenlegi kormány marad hatalmon az áprilisi választások után. A Közlekedésfejlesztési Operatív Program (KOP) keretein belül Magyarország 900 milliárd forintra számíthat EU támogatás formájában az elkövetkező hét évben a nagy, kormányzati projektekre (autópálya építések, vasútfelújítások). A Közgép pedig bizonyította ügyességét, ha közbeszerzésekről van szó.

További 800 milliárd forint értékű EU-s forrás lesz elérhető a Környezeti és Energetikai Hatékonysági Operatív Program (KEHOP) keretein belül, és a Közgép a beszámolók szerint számos olyan céggel rendelkezik, amely megújuló energiaforrásokkal foglalkozik. Az egyik ilyen cég az Elios Zrt. (korábban az E-OS Innovatív Zrt.) 2,5 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert el 2013-ban, vagy egyedül, vagy konzorcium részeként. Ez talán magyarázatot ad arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök veje, Tiborcz István a cég igazgatósági tanácsának tagja lett.

A törés

A 2014-es országgyűlési választások után innen-onnan lehetett hallani, hogy megromlott a viszony Orbán Viktor és Simicska között. Bár ezzel kapcsolatban számos magyarázatot lehetett olvasni, a legvalószínűbbnek az tűnt, hogy Orbánnak egyszerűen már nem volt szüksége Simicska üzleti tevékenységére ahhoz, hogy biztosítsa a Fidesz pénzügyi függetlenségét a bel- és külföldi támogatóktól” – ahogy azt annak idején – húsz évvel korábban – Simicska elmondta.

Egy másik lehetséges magyarázat az lehet, hogy miután Orbán saját üzleti hálózati kapcsolatrendszert épített fel számos strómannal, már nincs szüksége Simicskára „saját bevételei megteremtéséhez”.

A tavaly májusban megalakult harmadik Orbán kormány hatalomra kerülését követően a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban több száz olyan munkatársat rúgtak ki, akik Simicskának köszönhették állásukat, beleértve Németh Lászlóné minisztert, a második Orbán kormány tisztviselőinek egyikét, akit nem jelöltek újra. (Némethné ügyvédként Simicska egyik cégénél dolgozott, mielőtt a minisztérium élére került.)

Simicska erre azzal reagált, hogy Némethné utódjáról, Seszták Miklósról cikksorozatot közölt a Magyar Hírlapban, aki minden jel szerint egy fehérgallérosbűnöző a KDNP tagjaként, aki a képviselői mentelmi joga miatt nem került még felelősségre vonásra.

2014 júniusában a parlament elfogadta a magánkézben lévő médiacégekre vonatkozó sávos reklámadó törvényt. Bár a német tulajdonban lévő RTL-Klubnak kellett a teher legnagyobb részét viselnie, Simicska cégei is megérezték az adót, olyannyira, hogy zászlóshajója, a kormányoldali Magyar Nemzet, azonnal elküldött30 szerkesztőt és újságírót, köztük számos notórius Orbán-barát publicistát, mint például Huth Gergelyt.

Bár általánosságban úgy lehetett érzékelni, mintha a kormány arra szeretné kényszeríteni az RTL tulajdonosait, hogy adják el a legnagyobb magyar kereskedelmi csatornát valamelyik Fidesz-oligarchának, valójában az is látható volt, hogy itt egy támadás folyik Simicska médiabirodalma ellen.

2014 szeptemberében a kormány felfüggesztette az M0-ás körgyűrű felújítását, arra hivatkozva, hogy arra már eddig is 30-35 milliárd forintot költöttek a „vésztartalékokból”.

Az M0 projekt keretében 11,5 kilométernyi útszakasz és két Duna híd teljes fémszerkezete került volna felújításra. Bár hivatalosan nyílt közbeszerzési eljárásra került sor, a szakértők szerint a Közgép volt az egyetlen olyan cég, amely képes lett volna a fémszerkezetek legyártására és a munkák kivitelezésére is.

Akkor a baloldali Népszabadság cikkében azt sugallta, hogy a pályázatot Orbán és Simicska megromlott viszonya miatt állították le végül. Azonban a döntéshez az is hozzájárulhatott, hogy az Európai Bizottság is felfüggesztette az úthálózati fejlesztési pénzek kifizetését.

Egy bizarr találkozó

Januárban arról számoltak be, hogy Orbán Viktor találkozott több magánkézben lévő kormányoldali média főszerkesztőjével és vezetőjével, és arról tájékoztatta őket, hogy a közmédiát kívánja megtenni a kormány fő szócsövének, ami azt jelenti, a kormány és az állami cégek sokkal kevesebbet fognak a magánmédiákban hirdetni a jövőben. Mivel a kormányzati és az állami cégektől érkező hirdetések tették ki a kormányoldali médiák bevételeinek jelentős részét az elmúlt öt évben, és ezeket Fidesz oligarchák birtokolták, a bejelentést úgy lehet értelmezni, mint egy újabb lépés, hogy pártja függetlenedjen a belső és külső felektől.

A pénteki, jobboldali médiák vezetőinek és szerkesztőinek tömeges lemondásának tükrében most úgy tűnik, hogy amellett, hogy tájékozatták őket arról, hogy kihúzzák alóluk a pénzügyi szőnyeget, Orbán talán állást is ajánlott Simicska embereinek akár a Magyar Hírlapnál, akár az állami MTVA-nál, amely éppen megújítja önmagát, ezért 177 alkalmazottjától válik meg és vesz fel helyettük új embereket.

A lemondás miatt Simicska megtörte az őt körülvevő csendet és több telefoninterjút adott különböző független médiának, melyben Orbánt határozott szavakkal illette. A liberális Magyar Narancsnak (azóta Fidesz kritikus lap, amióta Orbán feladta pártjának liberális gyökereit és konzervatív, nacionalista, “keresztény” párt lett) adott terjedelmes interjúban Simicska elítélte Orbánt, amiért az oroszok felé húz és amiért új diktatúrát épít.