Simonyi András volt NATO- és korábbi amerikai nagykövettel készített interjúnk első felét csütörtökön, február 19-én tettük közzé. Az interjút február 18-án, egy nappal Vlagyimir Putyin orosz elnök hivatalos budapesti látogatását követően készítettük. Simonyi András jelenleg Washington DC-ben a Johns Hopkins Egyetemen működő Paul Nitze iskola Transzatlanti Kapcsolatok Központjának ügyvezetője.

A határon túli magyarok

“Fontos a magyar kormány számára, hogy gondoskodjon a határon túli magyarokról” – mondja Simonyi, “de ezek a magyarok nem részei a tulajdonképpeni Magyarországnak. A magyar kormány igazi felelősséget a Magyarország határain belül élő magyarokért kellene, hogy viseljen, azokért, akik itt fizetnek adót, akik az ország jövőjét építik, egy olyan országét, amely modern, prosperáló, erős, és amelyet mások tisztelnek. De természetesen felelős a magyarok emberi jogainak és a méltóságának a védelméért is.”

“Ezzel az a probléma, hogy ha ezen a téren túl messzire nyújtózik valaki, akkor végül Putyinnál lyukad ki, aki pontosan erre a logikára épít. És ez nem tetszik nekem.”

Simonyi elmondta, hogy nem az összes, úgynevezett magyar származású akar a tulajdonképpeni Magyarország része lenni, és sokan azt sem akarják, hogy Budapestről támogassák őket. Számos, Vojvodinában, Erdélyben és Szlovákiában élő magyarral folytatott beszélgetést idéz, akik azt mondták, nem akarják, hogy a magyar kormány gondoskodjon róluk.

Megjegyezte, fontos, hogy ezt „komplex és érzelmi kérdésként” kezeljük, és „ne bélyegezzük hazafiatlannak azokat, akik másképpen gondolkodnak a kérdésben”.

Simonyi is lát problémákat a kisebbségek jogaival kapcsolatban, különös tekintettel az Ukrajna területén élő magyarok jogaival, de úgy véli, Orbán Viktor miniszterelnök „agresszív politizálása” több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz, különösen olyan időkben, amikor Ukrajna harcban áll a Kreml által támogatott szeparatisták seregével.

“Teljes mértékben támogatnám a szabad és demokratikus Ukrajnát, pontosan azért, mert védeni szeretném a magyarokat és jogaikat. Úgy vélem, nagy hiba az oroszok oldalára állni, ha az ukrán problémát az Ukrajna területén élő magyarok szemszögéből nézzük. Úgy vélem, Magyarország óriási kárt okozott az ukrajnai magyarok jövőjére nézve azzal, hogy az Ukrajnával harcban álló Oroszország mellé állt” – mondta Simonyi.

“Az ukránok úgy érzik, cserben hagyták őket. Egy szuperhatalom megtámadja az országukat, és Magyarország tévesen ezt a szuperhatalmat öleli át. Ez nem segít a magyar kisebbségen.”

M. André Goodfriend — „zsivány” diplomata vagy kreatív kommunikátor?

Simonyi szerint M. André Goodfriend „az egyik legérdekesebb diplomata, aki valaha Magyarországon teljesített szolgálatot.”

Korábbi diplomataként Simonyi maga is úgy véli, hogy Goodfriend másként, új megközelítésben gondolkodik, és nagyon érdekes volt Goodfriend stílusát és hozzáállását követni.

“Diplomataként munkastílusa eltért a hagyományos diplomáciában bevettől, de szerintem ez elfogadható. Nem lépte túl a hatáskörét diplomataként. Azt tette, amit egy amerikai diplomatának tennie kell, vagyis, hogy egyértelművé tegye, mit képvisel az Egyesült Államok, és mit vár az Egyesült Államok egy olyan szövetségesétől, melynek biztonsága szinte teljes mértékben az Egyesült Államoktól függ. A gyengébb fél mellé állt, a civil szervezetekkel is felvette a kapcsolatot és egyértelművé tette, hogy az átláthatóság és a korrupcióellenes küzdelem fontos problémát jelentenek az Egyesült Államok számára.

“Azt is egyértelművé tette, hogy az Egyesült Államok, ha nem is tökéletes, de azok az elvek, amelyeket az Egyesült Államok képvisel, még ha az Egyesült Államokban sem léteznek teljesen tiszta formában, olyan elvek, melyeket érdemes felölelni és követni.”

“Érdekes munkát végzett. Személyesen, én nem örültem annak, hogy távozik, de sokáig emlékezni fognak rá, mint egy nagyon fontos amerikai diplomata, aki alapvetően ismeretlenül másfél év alatt igazi „rocksztár” lett Budapesten. Ez pedig bámulatos eredmény.”

Arra is fontos emlékezni, hogy Goodfriend tettei nem egyedülálló tettek voltak, mondja Simonyi.

“Nem lehet álláspontokat képviselni anélkül, hogy azt az amerikai külügyminisztériummal nem egyeztette volna. Rendelkeznie kellett a külügy támogatásával, és úgy vélem, fontos megérteni, hogy hogyan működnek a diplomaták. Szóval ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy ő egy „zsivány” diplomata, aki zabolátlanul heveskedni kezdett, és mindenféle dolgot tett, amit nem kellett volna tennie. Ez félreértés lenne. De az, ahogy ezeket csinálta, ahogy végigvitte az ügyeket, ahogy a washingtoni utasításokat értelmezte, az nagyon személyes volt. És az feltétlenül jó, ha egy diplomatának személyes eljárásmódja van.”

Simonyi nem akar spekulációkba bocsátkozni a hat magyar kormánytisztviselő és üzletember amerikai beutazási engedélyének a megtagadásával kapcsolatban, de úgy véli, „a kitiltás egy nagyon erős üzenet”.

Magyarország külgazdasági és külügyminisztériuma

A külgazdasági és külügyminisztériumban Navracsics Tibor, majd Szijjártó Péter idején véghezvitt személyzeti átalakítás megértéséhez Simonyi szerint egy negyedszázadra kell visszatekinteni.

“Huszonöt évvel ezelőtt a magyar külügyminisztérium úgy volt jó, ahogy volt. Professzionális volt, ideológia-mentes. Persze voltak emberek, akik „kommunisták” voltak, és a régi igét hirdették, de összességében egy professzionális, jól-képzett minisztérium volt – talán az egyik legjobb Európában, amely nélkül a kelet-európai változások meg sem történtek volna.”

“A gond az, hogy minden egyes kormány kisöpörte az előző kormány diplomatáit, és ez évről évre egyre rosszabb lett. Sajnos ez a körforgás a magyar külügyi szolgálat népbetegsége”.

Magyarország NATO- (2000-2002) és az Egyesült Államok (2002-2007) korábbi magyar nagykövete elmondta, nem ismeri jól a külügyminisztériumi dolgozók legújabb generációját, de megjegyzi, hogy nem lát olyan személyiségeket, mint amilyenek Martonyi János idején szolgáltak. De úgy véli, ez már nem is számít.

“A külügyminisztérium alapvetően azt a szerepet kapta meg, hogy hajtsa végre a miniszterelnöki hivatal által kialakított politikát. Megszakad a szívem, mert a külpolitika és a diplomácia alkotja bármely ország immunrendszerét.”

Simonyi szerint Magyarország fontosságának és mozgásterének illúziója azért létezhet, mert a „professzionális diplomatákat kiseperték és nem figyelnek rájuk”, – és hozzátette „ez pontosan azért van, mert a jelenlegi magyar vezetés elvesztette a valóságérzékét. És ez rendkívül rossz dolog”.

A diplomata elmondta, hogy amikor az Egyesült Államok nagyköveteként szolgált, a személyzet nagyszámú Fidesz-támogatóval bírt.

“Ez nem baj, de azt tudni kell, hogy a külpolitikának megegyezés-alapúnak kell lennie, és tudni kell, hogy mi a jó az országnak, ami néha azzal jár, hogy le kell nyelni a büszkeségünket, és nem szabad hagyni, hogy a saját politikai meggyőződésünk az erősebb szövetségesi kapcsolatok előmozdítása és kiépítésének az útjába álljon. Sajnos ma már nem ez történik Magyarországon, és emiatt szakad meg a szívem, mert ez nem segít Magyarországnak.”

Miért fontos Jeszenszky Géza véleménye

“Ő egy jó ember” – mondja Simonyi Jeszenszky Gézáról, aki azért mondott le Magyarország norvég nagyköveti posztjáról, mert 2014-ben a miniszterelnöki hivatal támadást intézett a Norvég Civil Alap magyarországi alapkezelője, az Ökotárs Alapítvány ellen.

“Én nagyon tisztelem Jeszenszky Gézát. És ezt nem könnyű kimondani, mert nem mindig vélekedtem így a személyével kapcsolatban, de ez megváltozott. Bármi, amit mond [a jelenlegi magyar külpolitikáról] ezerszer fontosabb, mint amit én mondok, mert ő konzervatív, volt külügyminiszter, olyan személy, aki Orbán kormányzatának tagja volt norvég nagykövetként. Úgy vélem nagyon fontos, ha ő felszólal.”

“Azt kell mondjam, számos dologban nem értek egyet Jeszenszky Gézával, de a transzatlanti megállapodás fontosságának a tekintetében egyetértés van kettőnk között. Azt bizton állíthatom, hogy bármit, amit a transzatlanti viszonyról, vagy annak fontosságáról mond, én is aláírnám.”

“[Jeszenszky] megjegyzései nagyon fontosak. Nem azért, mert szembe megy Orbánnal, hanem azért, mert csak a konzervatívok győzhetik meg Orbánt arról, hogy elhagyta a jó irányt, elindult lefelé a lejtőn. Úgy vélem, fontos, hogy az olyan emberek, mint ő, részt vegyenek a vitában.”

“Én olyan valaki vagyok, aki egyértelműen nem a Fidesz oldalán áll, de támogatok bárkit, aki olyan értékeket vall és karol fel, mint amilyeneket én is. Nem érdekel, hogy melyik párthoz tartozik. Kell, hogy legyen egy jobb módja annak, hogy elérjük egymást. Ez egy átok Magyarország számára, melyet csak az olyan emberek törhetnek meg, mint amilyen Jeszenszky Géza.”

Miért kéne harcolni Norvégiával?

“A norvégok a barátaink! Miért kéne harcolni a norvégok ellen? Ez nevetséges. A magyarok azt a képet próbálják festeni magukról, hogy harcosok, a Hunok leszármazottai, ami természetesen nevetséges. Nos, a norvégok a vikingek leszármazottai, ők tényleg harcosok, akik nem adják fel, időtlen idők óta a háborgó tenger mellett élnek. Ők tudnak harcolni. Úgy vélem, a norvégok harcolni fognak az értékeikért. Amit ők tesznek, az szigorúan érték-alapú. Nincs Norvégiának olyan stratégiai érdeke, hogy elverje Magyarországot. Semmi! Zéró! Nekünk nincsenek harcaink egymással az Európai Unióban. Nincsenek harcaink a NATO-ban sem. Nincsenek gazdasági érdekellentéteink! Az ő külpolitikájuk érték-alapú külpolitika. Én magam nagyon tisztelem a Skandináv országokat. Miért kéne harcolnunk a norvégokkal? Nevetséges.”

Orbán át fogja adni a helyét az EU-ban egy helyért az Eurázsiai Unióban?

“Oh nem! Isten ments!” – mondja Simonyi.

“Van néhány őrült, akik ezt a gondolatot táplálják. Amiről most beszélgetünk, az az, hogy hol látom Magyarországot 10, 15, 20, 25, 30 év múlva. Ha Magyarország tovább halad a jelenlegi úton, akkor az ország le fog maradni. Magyarország egy a világot késztermékekkel ellátó ország lesz. Nem pedig az az ország, ahol új dolgokat találnak ki. Nem olyan ország, ahol új termékeket, új szolgáltatásokat, új művészeti ágakat, új koncepciókat és új társadalmi modellt fejlesztenek ki. Ha ez fog történni, az maga lesz a katasztrófa.

“Magyarországnak vissza kell találnia arra az útra, hogy a világ egyik csúcs országa legyen. Amit most csinálunk, az nem teremti meg ennek az alapjait. Csak remélni tudom, hogy Orbán magához tér, és egyik reggel, miután felébred, azt mondja: Hé, ez mind rossz volt, vegyünk 180 fokos fordulatot.” És szerintem meg tudja csinálni, és az emberek követnék őt. ‘Hé, főnök, egyetértünk veled, mindannyian tévedtünk. Bocsánatot kérünk. Most kövessünk téged egy másik irányba.’ Meg tudja csinálni, és remélem, meg is teszi.”