Norvégia budapesti nagykövete, Tove Skarstein,  Kálmán Olgának adott interjút 2014. szeptember 10-én a magyar – norvég kapcsolatokról és az Ökotárs elleni rajtaütésről.

Kálmán Olga (KO): Ebben a helyzetben mit kíván tenni, lépni Norvégia?

Tove Skarstein (TS): Úgy gondolom, nem értünk egyet a magyar kormánnyal már egy ideje, de igyekszünk megoldani ezt a helyzetet, és nagyon sajnáljuk, hogy ez az esemény történt, mert sokkal nehezebb a történtek után jó hangulatban folytatni a megbeszéléseket. Várjuk, hogy mi lesz a legutóbbi rendőrségi lépésnek a következménye, hogy megmagyarázzák, milyen alapon történt ez, mi az oka annak, hogy magánszemélyekkel szemben büntetőjogi vádakat fogalmaznak meg. Várunk arra, hogy mi történik a nyomozással.

KO: Lázár János úgy fogalmazott, hogy ebben a vitás kérdésben, amely Norvégiával szemben kialakult, nagy valószínűséggel Magyarország Brüsszel segítségét kéri, az Európai Bizottság segítségét kéri. Ön szerint miben tud segíteni az Európai Bizottság? Egyáltalán milyen jogosultsága van ebben a vitában?

TS: Nos, széleskörű megállapodás van a donor országokkal, Liechtenstein és Norvégia is ehhez tartozik, tehát az Európai Uniónak valóban van beleszólási joga ezekkel az alapokkal kapcsolatban, ha a magyar kormány, a magyar hatóságok az Európai Unióhoz akarják vinni ezt az ügyet, akkor ebben természetesen együttműködünk. De szeretném hangsúlyozni, hogy mind a két oldal abban érdekelt, hogy egy megoldást találjon erre a helyzetre. Azt gondolom, hogy először meg kell próbálni a helyzetet egymás között tisztázni, és csak ez után fordulhatunk az Európai Unióhoz, hogy tudnak-e valamit segíteni.

KO: Ez az egész vita ön szerint miről szól? Mi váltotta ki?

TS: Ez egy hosszú történet, amely olyan technikai kérdésekkel indult el, melyekre nagyon könnyen lehetett volna megoldást találni. Ezt követően a magyar kormány elkezdett egy nyomozást, egy vizsgálatot folytatni, amellyel mi nem értettünk egyet, mivel ebben az ügyben nem magyar közpénzről, hanem norvég közpénzről van szó. Ebbe elsősorban nekünk van beleszólási jogunk, és a magyar oldalról úgy látjuk, hogy ez egy egyoldalú lépés volt, kértük, hogy a magyar fél vegyen részt ebben a vizsgálatban, de a magyar kormány, a magyar fél nem akart részt venni az auditálásban. Szeretném azt is aláhúzni, hogy mind a két oldal, mind a magyarok, mind a norvégok abban érdekeltek, hogy ne legyenek szabálytalanságok az alapok körül. Együtt kell működnünk abban, hogy felderítsük, történt-e valamilyen visszaélés a pénzek felhasználásában, és milyen tényekről van szó.

KO: A tényeket, és ha történtek szabálytalanságok, akkor ki tárhatja fel? Ki jogosult erre?

TS: Ezt a programot 16 országban folytatjuk, Magyarország ebből a szempontból nem egy különleges eset. Mindebben a 16 országban világos szabályozások vannak az alapok felhasználásával kapcsolatban, megvannak a szabályok, eljárások, rendelkezések és mi ezeket tartjuk be.

KO: Kovács Zoltán államtitkár utalt arra a ma reggeli műsorunkban, hogy Norvégia nem hajlandó egyeztetni ebben a kérdésben.

TS: Ezt nagyon nehezen tudom értelmezni, mert volt egy levélváltás a norvég és a magyar hatóságok között, és kértük a magyar féltől, hogy több információt adjanak, hogy adjanak segítséget ehhez a feltáráshoz. Várunk erre, és reméljük, hogy ez meg fog érkezni a magyar fél részéről, és szeretnénk egy újabb technikai jellegű megbeszélést tartani.

KO: Ön azt mondta, hogy ez nem magyar közpénz, hanem norvég közpénz. A vita itt Magyarországon, de az is lehet, hogy a két ország közti vita egyik pontja az, hogy a magyar illetékes szerv, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI), vizsgálhatja-e ezeknek az alapítványoknak a működését. Miközben nem magyar közpénzről van szó, ahogy ön mondta. Ezt a vitát ki fogja eldönteni?

TS: Azt gondolom, hogy különböző jogi vélemények és megközelítések vannak ebben az ügyben. Mi úgy látjuk, hogy nincsen jogi alap arra, hogy a KEHI vizsgálatot folytasson ebben az ügyben. Nekünk megvannak a saját eljárási szabályaink, melyeket a magyar hatóságok is ismernek, hiszen mi a saját adófizetőinknek a pénzével kapcsolatban felelősen járunk el. Ezt nem a magyar félnek kell ellenőriznie, hanem nekünk kell megtennünk, és együttműködünk a magyar féllel, hogy feltárjuk, történt-e esetleg valamilyen szabálytalan pénzkezelés, vagy akár szervezett bűncselekmény, de ebben közösen tudunk eljárni.

KO: Volt valaha bármilyen panasz az Ökotársra, vagy valamelyik társszervezetére, az Ökotárs mellett működő alapítványra a pénzosztást illetően? A kormány illetékesei azzal is érveltek, hogy több alapítvány is panaszt tett a kormányzati illetékesek felé, hogy nagyon belterjesen osztják a pénzt és – ezt személyesen a helyettes államtitkár mondta – olyan alapítványoknak, melyek keresztény-konzervatív értékeket képviselnek, nem adtak pályázati pénzt, nem ítéltek oda a norvég pénzekből. Ilyen típusú panasz önökhöz érkezett valaha?

TS: Nem kaptunk ilyen jellegű panaszokat, de nem mi döntünk az alapokkal kapcsolatban. Fontos emlékeztetni arra, hogy folyamatosan nagyon sok kérelem érkezik, mindig több, mint amennyi pénz a rendelkezésre áll, ezért mindig lesznek olyanok, akik kimaradnak, és nem kapnak támogatást. Nekünk nincs lehetőségünk arra, hogy a sikertelen pályázatokat kivizsgáljuk, de nem gondoljuk, hogy itt politikai szándék lenne. Van egy gondosan kiválogatott bizottságunk a magyar részről, és mindent folyamatosan a szabályok betartásával igyekszünk végezni, hogy kiszűrjük azokat a szervezeteket, amelyek nem felelnek meg az alapvető értékeknek. Ilyen okai, vagy technikai okai lehetnek annak, hogy valamelyik szervezet nem részesül ellátásban, de soha nincs arról szó, hogy politikai megfontolások, vagy olyan feltételek lennének, ahol azt vizsgáljuk, hogy valamelyik alapítvány jobbra, középre, vagy balra tartozik. A pályázatnak a minősége az, ami dönt.

KO: Összegezve, az Ökotársra önök felé nem érkezett panasz idáig.

TS: Nem. Soha nem kaptunk velük kapcsolatban panaszt. Nagyon elégedettek vagyunk, és örülünk a velük való professzionális együttműködésnek, nagyon szakszerűen végzik a tevékenységüket, ezért bíztuk rájuk a pénzt. A kiválasztás is egy pályázat folyamán történt, és az Ökotárs volt az, amely minden szempontból megfelelt az általunk támasztott követelményeknek, és ezért ők kapták meg ezt a megbízást, mivel nagyon magas szakmai hátteret tudtak felmutatni. Nem játszott szerepet a kiválasztásban bármilyen pártpolitikai kötődés, csak a szakmai szempontok. Úgy látjuk, hogy jól kezelik és jól bánnak azzal a pénzzel, tartják az időrendet, beosztást, menetrendet, megfelelően működnek a bizottságok, természetesen minden esetben előfordulnak viták a benyújtott pályázatokkal kapcsolatban, de végül konszenzussal döntenek.

KO: Mit szól azokhoz a kritikákhoz, hogy Norvégia gyakorlatilag a civil társadalmon keresztül bele akar szólni a magyar belpolitikába?    

TS: Itt egy félreértésről van szó, egy teljes félreértésről. Semmilyen érdekünk nem fűződik ahhoz, hogy beleszóljunk a magyar belpolitikába, a magyar politika teljes mértékben a magyar emberek, a magyar kormány ügye. Van egy megállapodásunk az Európai Unióval, hogy 16 ország rendelkezésére bocsájtjuk ezeket az alapokat, hiszen mi nem vagyunk az Uniónak a tagjai, de szeretnénk ilyen módon biztosítani a támogatásunkat. Nem veszünk részt az EU alapok szétosztásában, vannak külön alapjainak, és ez is ennek a része. Nem csak Norvégia, hanem két másik ország is része ennek, ahogy azt említettem.

KO: Említette, hogy technikai kérdésekkel kezdődött ez a hosszú vita, de azt még mindig nem tudom, hogy hogy jutott el ez idáig. Mi áll ennek a vitának a hátterében? Mert már rég nem a technikai kérdések. Valamiféle külföld által pénzelt civil szervezetek politikához kötődése, Norvégia Magyarország belügyeibe való beavatkozása. Már réges-rég másról szól ez a vita. De miért?

TS: Ezek olyan állítások, amit a magyar kormány, a magyar hatóságok fogalmaztak meg, mi nem osztjuk ezeket, nem értünk egyet ezekkel. Együttműködünk a vizsgálatokban, de az egy magyar döntés volt, hogy ilyen irányba terelték a vitát, és ha vannak jogos kifogások, észrevételek, akkor arra készen állunk, hogy kivizsgáljuk azokat, tárjuk fel a szabálytalanságokat. Erre lépnünk kell, de fontos lenne, hogy együttműködő, tárgyilagos hangnemben folyjanak ezek az egyeztetések. Nem magával a vizsgálattal, vagy a felvetéssel, hogy szabálytalanságok történtek, van kifogásunk, hanem azzal a móddal, ahogy ez történik. Hogy együttműködés, kooperáció nélkül történik. Természetes lenne pedig, hogy a magyar hatóságok ezeket a kérdéseket felteszik, de ebben az együttműködésben, ahogy eddig is említettem közös érdekeink vannak Magyarországgal az ügy megoldásában. Közös az érdek, hogy az együttműködés hosszú távon folytatódhasson a kétoldalú megállapodás alapján.

KO: Ez a mostani vita mennyire mérgezte meg a magyar kormány és Norvégia viszonyát? Ezek visszafordíthatatlan folyamatok, vagy ön lát még esélyt arra, hogy Norvégia és a magyar kormány között rendeződjön ez a viszony?  

T. S: Mindent rendbe lehet hozni, két európai országról van szó. Ez egy elszigetelt ügy a mi értelmezésünkben. Magyarország tagja a NATO-nak, mi is NATO tagok vagyunk, közös kihívásokkal nézünk szembe, és nagyon jól együtt tudunk működni a NATO keretein belül. Partnerek vagyunk Európában, Norvégia a Schengeni megállapodás része, közös gazdasági érdekeink is vannak, együttműködnek a vállalataink. Tehát ezt egy elszigetelt kérdésnek tekintjük, amit viszont meg kell oldani, és reméljük azt, hogy nem fog ennek a mérgező hatása átterjedni más területekre, hiszen el akarjuk ezt választani az általános kapcsolatunktól.

KO: Azért annyira már nem lehet elszigetelt a kérdést, amikor Norvégia Európai Ügyekért Felelős minisztere már másodjára, talán harmadjára követeli az Európai Uniótól azt, hogy különböző szankciókat léptessen életbe Magyarországgal szemben. Merthogy Magyarország eltávolodott az emberi jogok demokratikus tiszteletén alapuló európai értékektől. Norvégia nem uniós tagországként milyen jogon kéri az Uniót arra, hogy szankciókat vessen be Magyarországgal szemben?

TS: Nem gondolom, hogy a miniszterem kifejezetten szankciókra szólított volna fel. Amit meg kell tennünk, hiszen van egy megállapodásunk az Európai Unióval, hogy tájékoztassuk Brüsszelt, mivel ez kötelezettségünk. Nem vagyunk tagja az Uniónak, nem vagyunk olyan helyzetben, hogy szankciókat követeljünk, vagy kezdeményezzünk, vagy utasításokat adjunk az Uniónak ezzel kapcsolatban. ez nem is érdekünk, az érdekünk az, hogy megoldjuk ezt a kérdést, és hogy a civil szervezetek tovább tudjanak működni és el tudják látni feladataikat, céljaikat.

KO: A tiltott pénzügyi tevékenység gyanúja úgy került szóba a KEHI vizsgálat révén, és ezt egy napilapból tudhatta meg az Ökotárs is és a közvélemény is, hogy az Ökotárs kölcsönöket biztosított különböző alapítványoknak, amely alapítványok nem rendelkeztek megfelelő önerővel. De ezesetben nem is a norvég pénzekről volt szó, mondja az Ökotárs. Nem tudom, hogy más országokban, más helyzetben találkoztak-e már ilyen pénzügyi konstrukcióval, hogy a pénzosztásért felelős alapítvány egyébként a megfelelő önrészt is biztosítja a különböző szervezeteknek?

TS: Nos, ahogy ön is említette, ennek nincs semmiféle köze a norvég pénzekhez, ez az Ökotárs ügye, nem a mi felelősségünk, és a magyar oldalra tartozik. Feltételezem azt, hogy az Ökötárs rendelkezik megfelelő magyarázattal erre az eljárásra, ez az Ökotárs és a magyar hatóságok közti vita.

KO: Akkor viszont ott nem értjük a folyamatokat, hogy ha a KEHI a norvég pénzek elosztását vizsgálta, akkor hogy jön ide a nem norvég pénzek elosztása. Ezek szerint nem csak a norvég pénzek elosztását vizsgálta a KEHI.

TS: Nos, azt gondolom, hogy ez egy összetett kérdés, a vita technikai kérdésekkel kezdődött, de el kell választanunk egymástól azokat a kérdéseket, amelyekben a magyar kormány az Ökotárs Alapítvánnyal áll szemben – nekünk ehhez nincsen közünk, a mi szerepünk nem létezik ebben -, mi csak arra összpontosítunk, ami a norvég pénzeket a Norvég Alapot illeti. Az a mi célunk, hogy a megállapodott, megegyezett programok tudjanak folyni az Ökotárson keresztül. Hogy ha vannak aggodalmak, akkor azokról konkrét ügyekben szeretnénk információt kapni.

KO: Mi lesz most a következő lépés? Önt a kormány részéről kereste-e bárki a norvég pénzek, az alapítványi pénzelosztás ügyében, hogy egyeztessenek, megbeszélést folytassanak? Voltak-e már ilyen egyeztetések, illetve a mostani rendőrségi akció után ön kíván-e tenni bármiféle lépést, az egyeztetés érdekében?

TS: Természetesen már folyamatos és többszöri egyeztetésünk volt a magyar kormánnyal és hatóságokkal, Oslo, Budapest és Brüsszel között különböző szinteken, miniszteri szinteken, követségi és diplomáciai szinteken kétoldalú tárgyalásokon igyekeztünk tisztázni az álláspontokat, igyekeztünk elmondani a véleményünket és az aggodalmainkat, és tettünk kezdeményezést arra, hogy, hogyan tudunk előre haladni, hogyan tudjuk megoldani ezt a kérdést. Reméljük, hogy a magyar fél folytatni fogja ezt a dialógust.

KO: Ön tesz ennek érdekében, kezdeményező szerepben lép fel, hogy valami történjen a jó megoldás irányában?

TS: Nem, jelen pillanatban úgy vélem, hogy a labda a magyar térfélen van. Nekik kell lépniük.

KO: Azt elárulja, hogy milyen felhatalmazást kapott Oslotól, mondjuk az elmúlt 24 órában? A békítő szerepkört kérték öntől, vagy azt, hogy ezek után még keményebben képviselje a norvég álláspontot?

TS: Ahogy ön is tudja, ezek a tárgyalások Oslo és Budapest között zajlanak, a követség nem közvetlenül kapcsolódik ebbe bele. A követség feladata az, hogy amikor felmerül valamiféle véleménykülönbség, vita, az országaink között, akkor közvetítsek, elmondjam a véleményünket, nekem ez a feladatom. Most ebben a beszélgetésben is ezt szeretném elvégezni.

KO: A miniszter kijelentésével egyetért, hogy a magyar kormány célja az, hogy ellehetetlenítse a kormánytól független civil szervezeteket? Ez a vitának az igazi oka?

TS: Ez egy politikai álláspont, ezzel kapcsolatban nincsen külön véleményem, nem szeretném kommentálnia azt.

KO: Mert ez már diplomácia. Köszönöm szépen, hogy itt volt.