Őket nem a fortélyos félelem igazgatja. Tüntetők a Kossuth téren február 13-án. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám

Kockás ingbe öltözött az ország apraja-nagyja, diákok és tanárok közös fotói lepték el a közösségi oldalakat, ám van, ahol továbbra is a fortélyos félelem igazgat. Kevesen ugyan, de még a pedagógusok között is akadnak, akik meggyőződésből bojkottálják a kormány oktatáspolitikája elleni tiltakozást.

A kockás ing Klinghammer István megjegyzésének köszönhetően a pedagógusok ellenállásának szimbólumává vált. Tanárok és diákok ezrei mentek pénteken kockás ingben iskolába, az így készült fotók pedig rövid idő alatt ellepték közösségi oldalakat. Tantestületek, diákok, külön-külön és közös képeken is megörökítették magukat. Az akcióhoz számos magánember – többek közt szülők, közéleti személyiségek sokasága – csatlakozott.

Az akció még Cambridge-be is elért, de például gróf Széchenyi István egyik szobra is új köntöst kapott, sokak megelégedésére, egyúttal másokból erős ellenszenvet kiváltva.

Úgy tűnik, az ellenállás szele határon innen és túl is szinte mindenhova elért, akad azonban, ahol továbbra is süket fülekre talál. A Facebookon különböző csoportokat, iskolák oldalait és hozzászólásokat böngészve rendre belebotlik az ember csalódott szülőkbe, akik szomorúan konstatálják, hogy az iskola, ahova a gyerek jár, nem csatlakozott az akcióhoz, de a dolog fordítva is igaz: van, ahol a szülők nem partnerek például a február 29-én, jövő hétfőn tartandó Nem leszek suliban nevű akcióban.

Nem szabad belekeverni a gyerekeket, vallják egyes – a pedagógusok követeléseivel egyébként szimpatizáló – szülők, ezért sokuknak eszébe sem jut, hogy ne vigyék őket egy napig iskolába, holott három napot minden további magyarázat nélkül igazolhatnának. Más családok egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy a gyerek ne menjen iskolába, mert dolgozniuk kell – találgatják az akciótól való távolmaradás okait egyes tanárok.

Ők maguk sem egységesek: míg egyesek nyíltan lázadnak, mások félnek. Akad olyan iskola, ahol pénteken a tantestület egy része kockás ingben ment tanítani, készült közös fotó is, de voltak olyanok, akik nem járultak hozzá, hogy feltöltsék azt valamelyik közösségi oldalra. Más pedagógusok attól tartanak, hogy ahol nem lesz diák jövő hétfőn, ott majd arra a napra nem kapnak fizetést, megint mások pedig nem akarnak a nyári szünet alatt kimaradt napokat pótolni, és ez az esetleges sztrájk idejére is igaz, tehát azt sem támogatják. Van olyan is, aki egyszerűen csak a nyugdíj előtt áll, és azt mondja, neki már nem éri meg a kockázat. Nem mindenki olyan, mint a Budapest Beaconnak adott interjújában a kormányzati oktatáspolitikát talajba döngölő tanár, Tóth László.

Pozitív példaként egyértelműen a nagyobb városokat említhetjük: Budapesten számos olyan iskoláról tudni, ahol a szülők maguk szervezték meg a gyerekfelügyeletet egymás között, míg például a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Bölcsészettudományi Karán hallgatók szerveznek gyerekfelügyeletet.

A diákok között is van, aki csalódott. Az egyikőjük például arra panaszkodott, hogy múlt héten senkivel sem találkozott, aki kockás inget viselt volna, ami eleinte lehangolta, ám később úgy döntött, a következő héten is ezt az öltözéket viseli majd, mert ha más nem mer vagy nem akar, legalább neki ki kell állnia társaiért, tanáraiért, és persze önmagáért.

Tisztán látszik, hogy bár rengetegen csatlakoztak a pedagógusok tiltakozásához, főként vidéken sok helyen még most is az a bizonyos fortélyos félelem igazgat, melyet már oly sokszor emlegettek azóta, amióta Orbán Viktor 2010-ben gyakorlatilag tejhatalmat szerzett.

Sokan egyszerűen csak közönyösek, és bár a pedagógusok között talán már nem túl sokan, de még mindig vannak, akik meggyőződésből állnak ellen, és próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.

Jó példa erre, ahol az igazgató „tanácsára” nem foglalkoznak a dologgal. „Kő fideszes” – mondják róla többen.